Az Európai Uniótól, a magyar kormánytól, és legutóbb a fővárostól kapott milliárdokból Csepel vezetői lebetonoztak mindent, ami ittlétük fontosságát bizonyítja. A gerincút fejlesztésének, az újabb szakasz építésének leállítása miatt azonban fontosabb lenne a volt Csepel Művek  Központi útját rendbe hozni, mert ott nagy a teher és személyforgalom. Itt kerülik el ugyanis a gépkocsik Csepel belvárosát. 

Ez a terület Csepel szégyene! 

Nem elég, hogy az omladozó épületek lehangolják az arra közlekedőket, a szemét, a kosz, a patkányok is undorítóvá teszik ezt a régen jobb sorsú környéket. 

Felség a félsertéssel (Az index.hu fotómontázsa)

Mint azt régebbről tudjuk: fél disznót nem tartunk az ólban, mert eldől. Manapság nem a fél disznó, csak a sorsa dől el.

Közhírré lett, hogy a Mátrai Hőerőmű húsra éhes, de nagyböjtre, húsvétra és pünkösdre készülődő dolgozóit egy-egy élelmiszeripari zsákba csomagolt fél sertéssel ajándékozza meg a cég aktuális, mondhatni kormányhoz fölöttébb közeli tulajdonosa, főként az elmúlt hónapok kitartó munkáját honorálva, és előlegszerűen díjazva a hamarosan esedékes EU-s választások nagy odafigyelést igénylő szavazását.

Mint tudjuk, a disznó

Az egykori  legendás Csepel SC pénzhiány miatt megkopott főbejárata gyakrabban mutatna ilyen képet, ha az utódja, a Csepel FC az állami pénzeszsákból legalább a töredékét kapná annak, mint amit a politikai szempontok alapján kiválasztottak kapnak

A 21ora.hu kerületi hírportál számolt be arról, hogy Takács Krisztián szerint a magyar foci nem a határon túlra telepített akadémiák révén fog feltámadni. Amíg a határon inneni értékeinket sem tudjuk megbecsülni, mit akarunk elérni a nagyvilágban? – kérdezi.

A Csepel SC 107 éves és négyszeres NB1-es bajnok. Utódja, a Csepel FC. Résztulajdonosa a kérdést annak a hírnek a kapcsán fogalmazta meg, hogy nyíltan kimondta az egyik erdélyi klub vezetője, hogy

a tízmilliárdokból támogatott határon túli akadémiák a felcsúti Puskás Akadémia céljait szolgálják.

Ez azért érdekes, mert a hivatalos kormányzati kommunikáció eddig kizárólag a külhoni magyarság nemzeti identitásának megerősítéséről meg hasonlókról szólt.

Védett lábú, aranylábú csapat

Ha láb és láb között kell választani, nem hezitálhat a haza. Inkább egy gólra lendülő, kisportolt lábikra, mint ezer fonnyadozó, szürke létet vonszoló. A lábak hierarchiája kialakíttatott, elrendeltetett. Egy lábat ugyan nem lehet keresztbe tenni, de kereszténydemokrata hazánk fundamentuma mégis lábáldozatokat kíván.

Amikor az anyagi ellátatlanság nyomán megszűnő érsebészeti ellátásról, kiürülő érsebészeti osztályokról, külföldre távozó érsebészekről olvasunk, nem ítélhetünk elhamarkodottan. Figyelembe kell vennünk, hogy ugyanakkor a hétvégén az állami vállalatok szponzorálásából, adókedvezményekből, tao-támogatásokból, állami segítségből működő futballcsapataink által idecsábított légiós játékosok milyen szép gólokat is lőttek. Lábbal.

Ha az értesülés önmagában nem jelentene kellő megnyugvást, akkor

Borbély Lénárd csepeli polgármester előterjesztésében két, költségvetéssel foglalkozó rendelet-tervezetet is tárgyalt legutóbb a testület: a 2018. évi költségvetés módosítását és az idei költségvetést. A polgármester mindkét rendelet-tervezet – nem véletlenül –, két-két javaslattal összevontan javasolta megtárgyalni, ami teljesen szokatlan, hiszen a költségvetési rendeletekről külön kell dönteni. A testület Szervezeti és Működési Szabályzata (SZMSZ) is külön választja a testület döntéseit, rendeletalkotásra, illetve határozathozatalra (SZMSZ, 34-37. számú paragrafusok).

Az ellenzéki politikusok még a napirend tárgyalása előtt kezdeményezték a határozati javaslatokról való KÜLÖN szavazást, amit a polgármester elutasított, azzal, hogy „ez a napirend összetartozik, mert ha a költségvetést a Testület nem fogadná el, akkor az előtte lévő két javaslat is okafogyottá válik.”

https://csepel.hu/anyagok/dokumentumtar/Testuleti_anyagok/2019/02.28/jkv._nyilt_csepel_hura.pdf

Ez az állítás hazugság.

Istenem, istenem. Azt még értem, hogy a néppárti megaláztatás után szükségük van egy kis muszklimutogatásra. De könyörgöm, miért muszáj ehhez sorozatban füllenteni is, komolyan veszélyeztetve ezzel a közrádió plafonjának statikai állapotát?

A miniszterelnök a Vasárnapi újság c.rádióműsorban Junckerék nevét ugyan már nem meri említeni, de úgy általában "Brüsszelnek", ahogy múltkor a "Birodalomnak", nagy bátran nekiront. Kiderül, hogy "Brüsszel" mindig is rosszat akart a magyaroknak:

1, Megszorításokat akart 2010-ben ránk erőltetni, de a jóságos kormány juszt sem! Na most ehhez képest 2011-12-ben az Orbán-kormány saját akaratából 1700-1800 milliárd forintnyi megszorítás-csomagot vezetett be. Pénzt vontak el az egészségügyból, a felsőoktatásból, belenyúltak a gyógyszerkasszába, eltüntették a magánnyugdíjpénztári befizetéseket, befagyasztották illetve csökkentették a szociális segélyeket és a közmunkásbért, felemelték az ÁFÁ-.t, megszüntették a minimálbér adómentességét..

"A  Ráckevei-Soroksári Duna-ág két zsilipje kapcsán többször fordultunk Önökhöz az elmúlt időszakban" - írja levelében Csizek Csaba, a Buckai Szövetség Egyesület elnöke. Szenvedélyes, aggódó sorait a Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóságnak címezte azért, hogy a civilszervezet tagjai személyesen tekinthessék meg a Kvassay és a tasi zsilip állapotát. A korábbi ígéretek ellenére az illetékesek eddig elzárkóztak a kérés teljesítése elől. Miként Csizek Csaba írja: "Kiváncsiak vagyunk arra, hogy erősödött e például a tassi zsilip az 1956 március 10-ei áttörése óta?!" A levél így folytatódik:

"A Ráckevei-Soroksári Duna-ág mentén, így a Csepel-szigeten is, ahogy Önök is nyilván tudják több százezer ember él! Nekik nagyon nem mindegy, hogy valóban biztonságban élnek vagy hamis a biztonsági érzet! Nekik nem mindegy, hogy az otthonuk veszélybe kerülhet-e avagy sem!

Száz éve, 1919. március 21-én nem Soros-plakátok borították el Budapestet, hanem a „Mindenkihez!” címzett kiáltvány, amelyben a Magyarországi Szocialista Párt tagjaiból álló Forradalmi Kormányzótanács deklarálta, hogy „Magyarország proletársága a mai nappal a maga kezébe vesz minden hatalmat”. Így kezdődött a 133 napos proletárdiktatúra, amikor még a muzsikus cigányok is az Internacionálét játszották.

1919 után elmélkedő íróemberek, konzervatív történészek és a mindent megmagyarázó elméleteikbe beleőrülő doktorok próbálták megválaszolni, miért jött létre a Tanácsköztársaság. Pedig a kiáltvány lényegében igazat mondott, amikor azt állította, hogy „a polgári világ teljes összeomlása”; „a koalíciós kormányzás csődje”; a fenyegető „külpolitikai katasztrófa”; az ország idegen megszállásának réme hitette el sokakkal, hogy: „Az országot az összeomlás anarchiájától csak a szocializmus, a kommunizmus megteremtése mentheti meg.”

A Tanácsköztársaság vezetőivel nem az Animal Cannibals-tagok pacsiztak, hanem Bartók és Kodály, miközben a Vörös Hadsereget olyan, bolsinak nem nevezhető katonatisztek vezették, akik a Horthy-korban értek a csúcsra.

A kommün kezdeti népszerűségét csak úgy érthetjük meg, ha visszahelyezkedünk a világháborút követő hónapokba. Amikor úgy gondolták, hogy

Jóban, rosszban a Csepel mellett

Átfogó mozgókép készült a csepeli sport múltjáról és jelenéről. Erről számolt be a 21ora.hu. 

A kerületi közéleti hírportál szerint a Csepel SC központi sporttelepén forgatott rövid riportfilm nem csak azért figyelemre méltó, mert archív felvételekkel alaposan feleleveníti a 107 éves klub első évszázadának legfontosabb sikereit. Az olimpiai-, világ- és Európa-bajnok, vagy éppen a négyszeres magyar bajnok csepeli futballcsapat tagjainak bemutatása mellett a kerület legeredményesebb és  legnagyobb múltú futballegyesületét jelenleg életben tartó emberek is megszólalnak.

A klubról készült szűk negyed órás kisfilm kicsengése ugyan

Vágó Gábor néhány napja egy interjúban azt mondta a Fideszről: „2010-ben senki sem gondolta volna, hogy ilyen autoriter rendszert alakítanak ki."

Ez nem igaz!

Voltunk, akik még a „fülkeforradalom" előtt igyekeztünk figyelmeztetni mindenkit: ha Orbán ismét megszerzi a hatalmat – főleg a kétharmadot –, azt többé jószántából vissza nem adja, és ez katasztrofális következményekkel fog járni. Az 1998-2002 közötti regnálásában a mostani nyílt monokratikus kormányzási módszer csíráit már fel lehetett fedezni.

Ne felejtsük, akkor még az EU-ba való belépés előkészületei zajlottak, így vissza kellett fognia magát, fent kellett tartani a demokrácia látszatát, hiszen, ahogy ezt az EU-ban is többen megfogalmazták, jelen állapotában Magyarországot nem vennék fel oda.

Igen szomorú, hogy

Sikerült megismételni az őszi zűrt Csepel útjain

A honvédelmi politikai államtitkár, Németh Szilárd  szózatot intézett a csepeli népéhez. Elmondta, hogy a mostani, - szinte elviselhetetlen közlekedési helyzet -  romlani fog. A rezsibiztos a hályogkovácsok biztonságával közölte, hogy az M0-ás felújítása új szakaszba lép, ami az eddigieknél is nagyobb közlekedési káoszt fog okozni Csepelen, és az agglomerációban. A disznóvért kedvelő ember nem beszélt arról, hogy ha tudta (és tudta!) hogy ekkora bajt okoz a koordinálatlan és előkészítetlen felújítás, miért nem tettek megelőzése érdekében semmit. Miért nem szervezték meg jobban az M0 híd, és útfelújítást? 

Mi, az arra járók látjuk, hogy a körgyűrűn végzett tevékenységet jogfenntartásnak sokkal inkább lehet nevezni, mint munkavégzésnek. A kilométereken át lezárt, elterelt területen, a dugóban araszoló gépkocsikból alig-alig látni dolgozó embert, vagy gépet. (Hogy valamikor lehetnek, azt a tömérdek Toy-toy WC demonstrálja!) Mintha órabérben dolgoznának! A vállalkozások talán nem is a feladat mielőbbi elvégzésére, sokkal inkább a busásan jövedelmező időtöltésre vannak ösztönözve?

Abban is kételkedünk, hogy ez az M0 szakasz annyira elhasználódott lett volna, hogy időszerűvé vált a felújítsa. Korábban arra autózva sem kátyúkat, sem nyomvájatokat nem lehetett észlelni. Csoda is lett volna, hisz szinte nem volt olyan hétvége, hogy burkolat-, dilatáció-, padkajavítás, vagy elválasztó panelek cseréje miatt le ne zárták volna ezt a szakaszt. Sose tudta az arra közlekedő, hogy ezt miért csinálják. Az volt az általános vélekedés, hogy az autósok bosszantására, és a költségvetési, később az EU-s pénzeinek lenyúlására végzik ezt a permanens felújítást, részleges lezárást.

Egy ilyen nagy munka elkezdése előtt a némethi figyelmeztetésen kívül jó lett volna, ha a csepeli közlekedést is felkészítették volna erre a várható krízisre. Például azzal, hogy

Általános iskolában magyart tanító barátom mesélte, hogy amikor a Szózatnak ahhoz a soraihoz értek, hogy „jőni fog a nagyszerű halál”, a gyerekek lefagytak. Nem tudtak mit kezdeni azzal, hogy van egy sír, ahol a nemzet elsüllyed, és a gödröt mindenféle síró népek veszik körül. Nem is értették, miként halhat meg egy nemzet. Milyen sírt lehet ásni ilyen sok embernek? Voltak, akik szinte látták, ahogyan a sírásók – mint egy koporsót - a nemzetet a szó szoros értelmében leengedik a mélybe. Az egyik kislány el is pityeregte magát.

Tényleg ijesztő, ahogyan a kormány a vészharangokat kongatja, de felnőtt fejjel megértem, hogy szaporodásra igyekszik bírni a szülőképes korosztályokat. Egyáltalán nem új keletű a nemzet elfogyásának víziója, erről manapság sokat hallanak még a kisiskolások is. Kétségtelen tény, hogy

Csepelen az idén sem volt és nem is lesz megemlékezés a Magyar Tanácsköztársaságról, amelyet száz évvel ezelőtt, 1919. március 21-én, pénteken kiáltottak ki. Március 22-én szombat volt: "Berendelték a Weiss Manfréd Gyári Kaszinóba a község elöljáróságát, intézményeinek vezetõit. Ott Berend Géza adta át Kun Béla üdvözletét és politikai tájékoztatót tartott. Ettõl a naptól kezdõdõen a közigazgatást községi biztosok, a gyárat öt tagú termelési bizottság vezette. A Szikratávírót a gyárõrség megszállta...."  Ezt és még sok mást a történelmi tények között olvashatjuk

Országszerte a feledés homályát szeretnék ráborítani erre a 133 napra. A baloldal - mondjuk úgy - diszkréten hallgat, a jobboldal és a szélső jobb így a választáshoz közeledve apropót lát az évfordulóban egy jó ízű kommunistázásra.

Csepel történelméből azonban kitörölhetetlen 1918. és 1919. (Néma filmek, beszédes képek:Vörös riportfilmek 1919-ből) A tanácsköztársaság létrejöttében és győztes honvédő harcaiban meghatározó volt a csepeliek szerepe. Erről dr. BOLLA DEZSŐ Csepel megkerülhetetlen helytörténészének munkáját idézzük a következőkben: 

Hudák János: legyetek vidámak, egészségesek és legyen humorotok!

Nemrég ünnepelte 40. születésnapját Hudák János, a Párbeszéd korábban lemondással távozott csepeli önkormányzati képviselője. Az ünnepeltet rengetegen köszöntötték a jeles nap alkalmából. Ez eddig magánügy. Hudák János köszönő sorai azonban széles körben érdemelnek figyelmet azok tartalma és hangvétele miatt.   

Nagyon szépen köszönöm mindenkinek, aki gondolt ma rám és felköszöntött!

Hát elérkezett ez a nap is... Innen már végérvényesen a B oldal forog! :) De aggodalomra semmi ok, hiszen Csontváry is csak 40 éves kora körül kezdett festeni, szóval édesapám szavaival élve, belőlem még akármi is lehet. :)

Nincsenek illúzióim, hányan tudtak a  köztisztviselői sztrájkról az országban. Egyrészt, mert a mindenki számára elérhető csatornákon ezt nem reklámozta a kormány, másrészt, mert minisztériumokban dolgozó szakszervezeti vezető ismerőseim is azt mondják, a kollégáik rettegnek, nehogy felkerüljenek egy sztrájklistára, mert a renitenseket azonnal kirúgják.

A tavaly év végi nagy leépítéskor megmenekült emberek sem dőlhetnek hátra, időnként egy-két társukat indoklás nélkül ma is lapátra teszik. Csak úgy, hogy okuljanak a többiek.

S bár az utóbbi évek állandó átszervezései miatt a 20-25 éve egy szakterülettel foglalkozó tisztviselőket is folytonos tanulásra kényszerítették a közigazgatásban, az igazság mégis csak az, hogy kizárólag a döntéshozók álmaiban szerepel a gyors átlandolás a piaci világba. Nagyon is kapaszkodik a székébe, aki még teheti, mert

Egy esztendő alatt eltűnt Csepelről 3423 csepeli választó – írja az index.hu (https://index.hu/belfold/2019/03/18/csepel_eltunt_valasztok_bangone_onkormanyzati_valasztas/)  Egyelőre nagy a hallgatás a 21. kerületi fideszes városvezetők részéről.

A cikkből kiderül, hogy a helyi választási bizottság (HVB) szerint januárban már csak 72.759 csepeli választópolgár van, ami az előző évek változásaihoz képest érthetetlen csökkenést jelez.

Magam is kétkedéssel fogadtam a számokat. Eddig is megkérdőjeleztem, már csak összetétele miatt is, a HVB függetlenségét. Az előző önkormányzati, országgyűlési és európai uniós választásokon bőven adott okot pártatlansága kétségbe vonására: a felsőbb választási bizottságok döntései gyakran felülírták határozatait. Jogosnak tartom tehát Bangóné Borbély Ildikó országgyűlési képviselő, az MSZP Csepeli Szervezete elnöke kérdését: “Esetleg választási csalás készülődik, vagy ténylegesen annyira rossz Csepelen élni, és tömegével menekülnek el a lakosok?”

Az is benne van azonban ebben „történetben”, hogy közel 30 éve tartó tendenciáról van szó, hiszen 1990-ben még 90.197 lakos élt a Csepelen. (http://nepesseg.com/budapest/budapest-21-kerulet)  Mostanra pedig, ~20 százalékkal, több mint 17.000 fővel csökkent az itt élő lakosság száma. Ami

Csurig van az ellenzéki sajtó az ellenzék bírálatával. Számon kérik rajtuk, miért nem képesek együtt indulni az uniós választásokon. Ezzel szemben a Fidesz–KDNP szövetsége látszólag megkarcolhatatlan monolit. Gránitszilárdságú. Most viszont dönteni kell: maradnak a Néppártban, és teljesítik annak néhány feltételét, vagy irány az euroszkeptikus szélsőjobb itt-ott fasisztoid jellegű pártokkal.

Az egészben az a legriasztóbb, hogy amíg a vezér nem dönt, senki nem mer megszólalni. Pedig most nem olyan pitiáner kérdésekről van szó, hogy épüljön-e még hat fűtött műfüves pálya Felcsúton, vagy adjunk-e ötmilliárd fo­rint támogatást Ugandának akármire. Most arról kell dönteni, hogy a jö­vőnk Európa vagy Közép-Ázsia lesz-e. Ezért rémisztő a Fidesz-monolit birkanémasága.

Nem egy harcias Trockij színrelépését remélem, de legalább annyi kurázsit elvárnék néhány fideszes potentáttól, hogy

Leleplezés következik

Borbély úr hazudott. Nem mismásolok: Csepel fideszes polgármestere össze-vissza hazudozott. Véleményem a csepel.hu-n megjelent írásban rögzített mondataira alapozom. A szerkesztőségi cikk szerint azt mondta, hogy 2010 előtt, a szocialista városvezetés idejében: „ a legnagyobb budapesti zöldterület értékesítésből befolyt összeget, 11,3 milliárd forintot pedig jutalmakra költötték. Így nem véletlen, hogy 2010-ig saját erőforrásból szinte semmilyen fejlesztés nem valósulhatott meg. " https://csepel.hu/hireink/fejlesztesek/item/11972-aszfaltozott-ut-uj-jardak-modern-kocsibeallok-megkezdodott-a-kiralyerdo-utca-felujitasa

Borbély Lénárd Csepel északi területe egy részének 2005 végén történt értékesítéséből származó 11,3 milliárd forint bevétel felhasználásáról beszélt. Mindkét mondata hazugság. Hazugság, mert ezt az összeget csak fejlesztésekre, felújításokra lehetett fordítani. Jutalmakra nem. Ezt neki is tudnia kellett/kell, mert akkoriban ő volt az egészet ellenőrző pénzügyi bizottság elnöke. Az sem fedi a valóságot, hogy 2010-ig saját erőforrásból szinte semmilyen fejlesztés nem volt. A csepel.hu-n elérhető éves költségvetési beszámolók és a testületi ülésekről készült jegyzőkönyvek tételesen cáfolják a polgármester állításait.

A „ne politizálj, mert bajod eshet, illetve nem lesz bajod, ha nem ártakozol a politikába” sugallata voltaképpen a nix ugribugri másféle megfogalmazása, és mint ilyen, roppant ismerős.

Egy eset nem eset, de mára három kis történetben is elhangzott egy-egy mondat a politizálás veszélyeiről. A Petőfi Irodalmi Múzeum új főigazgatója a 24.hu-nak azt nyilatkozta, a politikát a politika terében kell tartani, aki az intézményben politizál, az politikai választ kap, ilyen egyszerű a történet.

A Professzorok Batthyányi Körének elnöke, Náray-Szabó Gábor a demonstráló akadémiai dolgozókról mondta a Narancsban, hogy nem helyes, ha valaki

Borbély Lénárd rákapcsolt az etetésre. Fizetett papagájkommandósai nem kesztyűs kézzel terjesztik a tömény hazugságokat

Ami a Csepeli Hírmondó (CSH) március 13-án megjelent 5. számából kimaradt, azt mi közzétesszük, ami megjelent, arról elmondjuk véleményünket

A CSH újabb számában egyre nagyobb teret kapott a fideszes választási kampány: a sikerpropaganda és az ellenzék lejáratása lassan már a lap felét teszi ki. Mindezt önkormányzati pénzből, lehetőséget sem adva az ellenzéknek a megszólalásra. A vezetés is egyre inkább közvetlenül „veszi kézbe” a pártlap cikkeinek megírását, amit TK-nak, a polgármester közvetlen munkatársának a lapban megjelent írásai is bizonyítanak. Vajon kap-e érte, s mennyi fizetést a polgármesteri hivatal dolgozója?

Most sem jutott hely a közvéleményt hónapok óta foglalkoztató kérdésekre: miért nyomozott tavaly a polgármester egy ellenzéki képviselő ellen, vagy miért szavazott le a parlamentben a fideszes többségű gazdasági bizottság minden csepeli fejlesztést szorgalmazó javaslatot. Nem közölték, hogy Németh Szilárdnak hazugsága miatt bocsánatot kellett kérnie, hogy a nyár elején az Állami Számvevőszék a Csepeli Városkép Kft-t, a lap kiadóját és az Önkormányzatot is elmarasztalta a tájékoztatás egyoldalúsága miatt. Kimaradt az atlatszo.hu Csepeli Hírmondóval kapcsolatos oknyomozó írása, amely a lap több tízmilliós önkormányzati támogatását és az egyoldalú tájékoztatás közötti összefüggéseket feszegeti.

Továbbra is hallgat a szerkesztőség az

Két újsághír: 1. Infostart: Fölényesen nyerte meg a szlovák elnökválasztás első fordulóját Zuzana Caputová (képünkön), az ellenzéki liberális pártok jelöltje, aki Maros Sefcoviccsal, a legerősebb kormánypárt, a Robert fico-féle Irány- Szociáldemokrácia (SMER-SD) párt jelöltjével került a második fordulóba 

                      2. Origo: Caputová a Soros György-féle Európai Egyesült Államok vízióját próbálja követni

Szlovákia mára, minden túlzás nélkül a kelet-közép-európai „tavasz” zászlóvivője lett, az az ország, amely reményt adhat és példát mutathat az elbizonytalanodó, demokráciából, jogállamiságból igen rosszul szereplő volt vasfüggöny mögötti nemzeteknek.

Már önmagában az, hogy az esélyes jelölt egy civil polgárjogi aktivista - ráadásul nő -, illetve hogy a nemrég még gombamód szaporodó zagyva ideológiájú populista pártocskák és a szárnyaló neonáci vezér ma már labdába sem rúgnak, az maga a kelet-közép-európai csoda. Egyben bizonyíték a szlovák demokrácia nagykorúsodására, de arra is, hogy igen, lehet.

Miközben térségünkben vagy az autokratikus vezérekben, vagy a fűt-fát ígérő populistákban, a kirekesztésre, gyűlöletkeltésre,