HETVENNÉGY ÉVVEL EZELŐTT, EZEN A NAPON, 1945. ÁPRILIS 7-ÉN JELENT MEG A CSEPEL ÚJSÁG ELŐDJÉNEK, A FOGASKERÉKNEK AZ ELSŐ SZÁMA. 

Még dörögtek a fegyverek Magyarország határán. Már a második világháború európai befejezésére készültek a hitleri nácizmus és az európai fasizmus ellen szövetséget kötő hatalmak: a Szovjetunió, az USA és az angolszász országok. Még senki sem tudta, hogy április 4. hamarosan hazánk felszabadulásának ünnepe lesz. Az emberek nem az ünnepléssel, hanem a hétköznapokkal voltak elfoglalva. Feljöttek a pincékből, megkezdődött a földosztás, és miközben szeretteik visszatértét várták a frontról, a fogságból, a haláltáborokból, aközben sem addig, sem azóta nem látott energiával láttak hozzá a romok eltakarításához, az ország újjáépítéséhez, az élet újraindításához. Csepel – mint oly sokszor a XX. századi történelem során – hatalmas részt vállalt ebből a munkából is. 

Hetvennégy  évvel ezelőtt, ilyen körülmények között, 1945. április 7-én jelent meg a FOGASKERÉK, a csepeli Weiss Manfréd Művek, a későbbi Csepel Vas- és Fémművek dolgozóinak a lapja, a Csepel újság elődje. 

Ebből az alkalomból közöljük Bárány Tibornak, a Csepel újság  utolsó főszerkesztőjének írását, amely a 21. Kerületi Hírhatárban jelent meg:

Na tessék. Itt ülünk megint egy politikai operett nézőterén, épp a darab közepén, amikor még nem lehet tudni, kit választ a végén a primadonna. A jelmezek színpompásak, a tánclépések egyre gyorsabbak, nagy a pergés-forgás. Izgulhatunk, hogy a fináléban Orbán mégiscsak a néppárti Weber karján találja-e meg a boldogságát, vagy enged igazi vonzalmának, és Matteo Salvinival lép politikai frigyre. Most ott tartunk, hogy Milánóban készül zászlót bontani egy új, szélsőjobboldali pártszövetség. A daliás Matteo, aki már korábban is epedező pillantásokat váltott Viktorral, meg is hívta őt magához. Épp, ahogy a „Csókos asszony”-ban: „Van a Bajza utca sarkán” (pontosabban Milánóban) „egy kis palota,/ Kisasszony, ha boldogtalan, jöjjön el oda!/ A kapuja mindig tárva, a gazdája Magát várja,/ Szép kisasszony, jó kisasszony, jöjjön el oda!” 

De akármennyire drukkol a nézőtér egy része, ő

Sötét, árva tábla a Szent Imre téren. Valamikor, jó régen naponta mutatta a csepeli légszennyezettséget. A mai kerületvezetőknek bántották a szemét az elkeserítő számok ?

A környezetvédelmi előrejelzések a csepelieknek is azt mutatják, hogy 15 éven belül akár katasztrofális változások is előállhatnak. A legnagyobb bajt a légszennyezés következtében beálló üvegházhatás okozhatja. Az emberiségnek a baj elkerülése végett olyan intézkedéseket kéne tennie, ami gyorsan és alaposan csökkentené a káros anyag kibocsátást.

Csepelen mintha éppen ellenkező irányba menetelnének a dolgok! De miért? Az

Elmosódó emlékek az Ellenzéki Kerekasztal 1989-es megalakulásáról

A hatalom „lelkivilágából” következik, hogy ha teheti, megkísérli újrafogalmazni a múltat. Némi szépítéssel igyekszik elhitetni a világgal, minden jó tőle ered.

Most a Fidesz próbálkozik valami hasonlóval: a 30 évvel ezelőtti rendszerváltást úgy szeretnék beállítani, mintha az akkor még tejfeles szájú egyszerű parasztfiú küldte volna melegebb éghajlatra az orosz megszállókat; sőt az 1989. június 13-án megkezdődött Nemzeti Kerekasztal-tárgyalásoknak is ő volt a főszereplője, és a többi ellenzéki politikus csak díszletként szolgált ehhez.

A Klubrádió Filmklubjában Rózsa Péter jóvoltából került első ízben nyilvános vetítésre Elbert Márta és a Fekete doboz videó folyóirat harminc évvel ezelőtt az Ellenzéki Kerekasztal (EK) titkos tárgyalásain forgatott dokumentumfilmjének egy szeletkéje. Az akkor készült felvételből pontosan kitetszik az igazság. Később,

Az ígéret földje: ha minden jól megy, akkor talán majd 2020-ban vagy 2021-ben itt épülni fog valami...

Bár a Borbély-Németh féle fideszes városvezetés az elmúlt lassan egy évtizedben semmit nem kezdett a Szent Imre tér hányatott sorsú buszpályaudvarával, most hirtelen megvilágosodott, és monumentális tervezgetésbe kezdett.

2010 óta minden létező módon felújította, átépítette, kidekorálta és teleaggatta a főtér HÉV felőli részét a csepeli városvezetés. Az őszi önkormányzati választásokra azonban a Szent Imre tér túloldalát is rendbe tenné az önkormányzat.

Erről egy reklámcikk jelent meg a kerület hivatalos honlapján. Az írás alapvetően a csepeli főépítész nyilatkozatát hozza, azonban a cikknek már az elején sietnek megemlíteni, hogy Borbély Lénárd polgármester javaslatára kerül sor a buszpályaudvar áthelyezésének megtervezésére.

Igen, jól olvasták: az önkormányzat vezetése, amely az elmúlt 8-9 évben legalább félmilliárd forintot elszórt a tér templom felére, most

Sokat puhult Schmidt Mária. 2002-ben egy Orbán Viktorról szóló könyv szerzőjéről még azt mondta, hogy "tisztességes helyen az ember ilyenkor lecsatolja a fegyvert, és lelövi, mint egy kutyát". Jean-Claude Junckerről ellenben, akit, mint a kormányfőtől tudjuk, a Fidesz nem támadott meg, már csak azt írta, hogy "legszívesebben odamentem volna, és lekevertem volna neki egy hatalmas taslit".

Tekintsünk el attól, ki mit tenne a legszívesebben Schmidttel. Sokan bizonyára meghívnák egy tortára a Gerbaud-ba, és nyilván olyan is van, aki adna neki még pár milliárdot a közösből, hadd költse, amire akarja. Inkább azon érdemes elmerengeni, honnan ez a hatalmas indulat. Miért ennyire frusztrált ez a nagyhatalmú, néhol a rendszer főideológusaként emlegetett, dúsgazdag asszony? Talán csak nem attól, hogy

Hetvennégy éve, 1945. április 4-én fejeződtek be hivatalosan Magyarországon a második világháború harci cselekményei. A szovjet  hadijelentések szerint a Vörös Hadsereg kiűzte az utolsó német egységeket. Ezt a napot a rendszerváltásig a felszabadulás napjaként ünnepelték. (CSÚ)

A történészek - az újabb kutatásokat is figyelembe véve - a Múlt-Kor című lapban így foglalják össze a 70 évvel ezelőtti eseményeket:

Megszületett egy régi, új szerződés Csepel Önkormányzata, és a Csillagtelepi Szemészeti Szolgáltató KFT között. Ez azt jelenti, hogy a több mint egy éve kiebrudalt szemészeti szolgáltatókat visszahívják a csillagtelepi Vénusz utca üresen tátongó helyiségeibe, és maradhat a Görgei téri központi rendelőben. Azzal, hogy az önkormányzat ezt a szerződést megkötötte, Csepel lakosságának érdekeit, egészségének megtartását, és a színvonalas szemészeti ellátást biztosította. Tehát ennek a szerződésnek a megkötése rendben van!

Nem is azért veszem a klaviatúrát a kezembe, hogy arról írjak, hogy valami természetes módon, jól működik. Arról szeretnék írni, hogy elkerülhető lett volna az a rengeteg költség, szenvedés, kellemetlenség, amit az elmúlt évben ráterheltek a betegekre, és a vállalkozásra. Bebizonyosodott, hogy tarthatatlan; miszerint ami régi, az csak rossz lehet. A szemészeti szolgáltatóval, a szocialista vezetés kötött szerződést húsz évre. Ez alatt a nem rövid idő alatt a vállalkozás bizonyította, hogy kitűnően képes ellátni feladatát, szolgálni a kerület rászoruló lakosságát. Nem volt tehát semmi szakmai, vagy etikai oka annak, hogy vele szerződést bontsanak. Ráadásul ez a vállalkozás volt (és van) szerződésben az OEP-el az ellátási kötelezettségre.

Annak idején szinte könyörögtem, hogy ne bontsák fel a szerződést, mert ebből az önkormányzat, és a lakosság egyaránt hátrányosan kerül ki. Természetesen úgy, ahogy szokták, ezt az érvemet is leverték, engem kigúnyoltak, szavaimért bíróság elé citáltak, és a szerződést felbontották. Egyben előterjesztettek egy másik szerződést rosszabb kondíciókkal, és más szolgáltatóval arra, hogy Csillagtelepen szemészetet működtessen. Az új szolgáltató képtelen volt a feltételeknek megfelelni, és mielőtt megkezdte volna tevékenységét visszalépett a feladatellátásból.

Ennek a rossz szakmai döntésnek a következtében Csepel önkormányzata, és lakossága itt maradt

Így számol le a múlttal a köztévé – miközben még a képünkbe is hazudikHofi Gézát sem tudja elviselni az Orbán-féle köztévé. Rettegnek a szellemétől, ezért sok más magyar klasszikussal, legendás színésszel, tudóssal, riporterrel, énekessel együtt eltüntetik az M3-as TV-csatornát

Néhány sportközvetítést leszámítva valószínűleg az M3 csatorna volt a köztévé a legsikeresebb csatornája. Az archívum mélyéről előkotort felvételeket boldog-boldogtalan élvezhette, ha másért nem, legalábbis a retró jegyében.

Ezeknek a műsoroknak a zöme csak a maga idejében (vagy még akkor sem) volt vállalható produkció, a mostani közönséget minden bizonnyal az vonzhatta e fekete-fehér a nosztalgia irányába, hogy még a legszánalmasabb korabeli műsorszámok is ezerszer hitelesebbnek tűntek, mint az a hazugságözön és kormánypropaganda, amivel a jelenlegi köztévét azonosíthatjuk.

Az M3 azért tudott népszerű lenni, mert nem a korabeli híradókat és egyéb politikai műsorokat adta, hanem azokat a sokak által kedvelt produkciókat, amelyeket legendás  színészek, énekesek, humoristák tettek felejthetetlenné.

Nos, úgy tűnik, hogy a köztévénél az efféle figuráktól is elkezdtek rettegni. Mással nem magyarázható, hogy május 1-től már nem szerepel a csatornakiosztásokban az M3 csatorna,

Takács Mónika, a csepeli képviselő-testület szocialista frakciójának tagja

Köszöntéssel kezdtük a csütörtök délutánt. Szilágyi Zsanett a XV. Speciális Olimpián két arany és egy ezüst érmet szerzett. Hatalmas öröm, gratulálok Zsanettnek és felkészítőjének! A 17.00 órára meghirdetett ülés 16 napirendi ponttal kezdődött meg, melyből két előterjesztés sürgősséggel került elénk. A nyílt ülés 14 anyagának első pontjaként rendeletet alkottunk a védőoltások támogatásáról. Természetesen megszavaztam. Ezután módosításra került a személyes gondoskodást nyújtó ellátásokról szóló rendelet, amiben az intézményi térítési díjak változtak. Három esetben csökkenést tapasztaltam (1. házi segítségnyújtás, szociális segítés, személyi gondozás; 2. időskorúak nappali ellátása; 3. bölcsődei ellátás keretében nyújtott gyermekgondozás), ezért megkérdeztem, hogy a díjak csökkentésével az ellátás színvonalában keletkezik-e visszaesés, ugyanis az infláció miatt nehezen érthető, hogy mitől kerülnek az önkormányzatnak ezek a szociális feladatok most kevesebbe. Nagyné Kovács Mária intézményvezető elmondta, hogy speciális számítási módszerrel számolják ki a díjakat és biztosított arról, hogy

A magyar ember, az iszik. Nem szív vagy szúr, mint az a sok liberális Nyugaton, hanem iszik. Persze néha szív és szúr is, de az annyira nem magyar, hogy már káros.

Láttak már magyar politikust füves cigivel vagy egy csík kokainnal baráti körben fényképezkedni? Már hogy is láthatták volna, amikor egy füves cigi elszívásáért akár két év börtön jár. A politikusok pálinkával vagy borral fényképezkednek, amit a jól végzett munka örömére, vagy csak úgy, lazításképpen fogyasztanak, a választók legnagyobb megelégedésére.

Hogy a választók elégedettek, azt onnan lehet tudni, hogy az elmúlt tíz évben nem különösebben érdekelte őket, van-e a kormánynak alkohol stratégiája. És a kormány sem törte magát túlzottan, hogy

Kérdések a címeresekhez: Mennyi pénz folyt el Csepelen a politikai bosszúra, leszámolásra? Mikor és ki fogja ezt a csapot elzárni?

Azt gondoltam, hogy egy korábbi írással, a magam részéről lezártam az úgynevezett HUNÉP-ügyet: https://csepeliek.blog.hu/2018/10/04/titkos_vagy_illegalis_kanalazas_a_csepeli_husos_fazekbol

Tévedtem. Idén február közepén az atlatszo.hu közvetítésével egy magánszemély közérdekű adatigényléssel fordult a csepeli polgármesteri hivatalhoz. A kérdésekre ezúttal válaszok is érkeztek, ezek tartalma indított a téma újbóli elővételére.

Lássuk tehát  néhány fontosabb részletet a  kérdésekből és a rájuk adott  válaszokból:

Kérdés: szeretném megtudni, hogy a HUNÉP és az önkormányzat közti jogvita hogyan áll? Ugyanis...az önkormányzat képviselő-testületének döntése értelmében a jogerős ítélet ellen fellebbezett az önkormányzat, s arról is határoztak, hogy amíg a jogvita le nem zárul, nem fizetnek….hogyan lehetséges, hogy később mégis fizettek a cégnek?

Válasz: a HUNÉP Zrt. felperes által az Önkormányzat, mint alperes ellen indított perben az Önkormányzat az első fokon hozott ítélet ellen fellebbezéssel, a másodfokon hozott ítélet ellen felülvizsgálati kérelemmel élt a Kúria felé. Jogerős határozat ellen fellebbezésre nincs lehetőség. A fizetési kötelezettség teljesítésére

Schmidt Mária szerint Horthy Miklós  visszaadta a nemzet önbecsülését. Az áldozat a mártíriumból merít erőt, így az a közösség, amelyik húsz éven keresztül mást sem hall, mint saját vértanúságának sulykolt igazságát, értelemszerűen belenő a szerepbe.

A két világháború közti Magyarország felnövekvő generációja a Magyar Hiszekeggyel kezdte a napot, Csonka Magyarországgal díszített irkában gyakorolta a betűvetést, és lett légyen szó tömeges értelmiségi munkanélküliségről vagy az utazást gátló devizakorlátozásokról, pontosan tudta, ki és mi tehet minderről: a nyugati ellenség és Trianon. Akit méltánytalanság ért, annak pedig nem marad mása, csak a büszkesége. Justice for Hungary! (Igazságot Magyarországnak!)

Persze tudjuk jól, hogy Horthy Magyarországán sem mindenki gondolkodott így, sőt

Csörgősipkában erőlködik a CSH Németh Szilárd és Borbély Lénárd trónusának megtartásában

Ami a Csepeli Hírmondó (CSH) március 27-én megjelent 6. számából kimaradt, azt mi közzétesszük, ami megjelent, arról elmondjuk véleményünket.

Folytatódik a „Csepel sikerre hangolva” nagyszabású önkormányzati választási kampánypropaganda: megújul Csepel belvárosa, megkezdődött a Királyerdő út építése, csepeli hajókirándulások, nyugdíjasoknak, megújulnak a csepeli iskolák, áthelyezik a Szent Imre téri buszpályaudvart, stb. A cél: Borbély Lénárd polgármester újabb jelölti népszerűsítése, közpénzből.

Változatlanul nincs válasz viszont a közvéleményt hónapok óta foglalkoztató kérdésekre: az elmúlt években felgyorsult a kerületi lakosságszám csökkenése, romlanak a megélhetési viszonyok, a kerület közlekedési, környezetvédelmi gondjai viszont nőnek, csökken a Kis-Duna-parti zöldövezet. Nincs válasz arra sem, miért nyomozott tavaly a polgármester egy ellenzéki képviselő ellen, vagy miért szavazott le a parlamentben a fideszes többségű gazdasági bizottság valamennyi, csepeli fejlesztést szorgalmazó javaslatot. Nem közölték, hogy Németh Szilárdnak hazugság miatt bocsánatot kellett kérnie, hogy

Romokban állt 1956 ősze után a volt Kilián laktanya. Napjainkban nagy kulturális csaták helyszíne lehet.  Az Orbán-kormány kultúrpolitikusai a Budai Várból ide száműznék az Országos Széchenyi Könyvtárat

Aggasztó hírek szólnak arról, hogy az egykori Kilián laktanyába költözhet az Országos Széchényi Könyvtár. Miért pont az ne költözhetne oda? Hild József hatalmas körúti kaszárnyáját az elmúlt évtizedekben - a teljesség igénye nélkül - kinézték már a Néprajzi, az Építészeti és a Műszaki Múzeumnak, összevont múzeumi raktárnak, sőt egyes habókos lelkek még Nemzeti Színháznak is. Minek nem volt épp helye a városban.

Nincsen abban sem semmi meglepő, ha most, amikor a budai Várban kezd nagyon útban lenni a kultúra, az egykori Horthy-lakosztálynak egyesek el tudnának képzelni jobb hasznosítási módot is, mint hogy könyvek porosodjanak benne milliószám. És ilyenkor, amikor

"Szóval annak, ami most megy, jó vége nem lehet. Növelhető a migránshisztéria, fokozható a félelem, de ez is csak kitöréssel végződhet. Nem örülök, mert minden népítélet szörnyűség. Kevés embert sokáig, sok embert kevés ideig lehet bilincsben tartani, és a végén majd jön a krach. Ezt célzásokban jósolgatja Orbán is. Jön a válság. Tényleg jön. ...Olyan békés átmenet, mint az úgynevezett rendszerváltás volt, nem lesz többé a történelemben."

"Sokféle házból jöttek magyar uralkodók. Az Árpád-házból, az Anjou-házból, a Jagelló-házból. Kádár volt az egyetlen, aki a lépcsőházból érkezett, mert az anyja azt mosta föl, ott segített."

"- Mondjon valami olyat, amit Kádár nem jól csinált. - Lebecsülte az ellenfeleit. Elmulasztotta kompromittálni őket. Nem ismerte a negatív kampány műfaját. Így aztán azok a rendszerváltás után, huss, átsurrantak a pálya másik oldalára."

Moldova örök. Akkor is jelen van a magyar glóbuszon, ha az általa képviselt nézetrendszer nem mondható a legmodernebbnek. Kitartott hőse, Kádár János mellett. Szerinte Kádárnak pár évtized múlva szobrok tucatjait állítják majd a magyar városokban. A 85 éves Moldova György ma is a legolvasottabb magyar író, legújabb kötete, az Előttünk az özönvíz a napokban jelent meg.   Buják Attila a 168 órában közölt interjút a csepeliek körében is népszerű és kedvelt  Moldova Györggyel:

Kásler Miklós miniszter József Attila-díjjal tüntette ki Takaró Mihály irodalomtörténészt, aki Petri György, Spiró György és Kertész Imre ellen is durván kikelt. Takaró ezen kívül rendszeresen ad elő Horthy Miklós nagyságáról

Bár a médiában és a közösségi oldalakon sokan háborogtak, miután átböngészték azok névsorát, akiket március 15-e alkalmából az állam különféle „magas kitüntetésekben” részesített, szerintem ez a névsor többé-kevésbé rendben van. Sőt, úgy vélem, hosszú idő óta az egyetlen becsületes döntés a kormány részéről. Amikor az állam kitüntetésben részesít nyíltan zsidózó, homofób, rasszista, egyébként többségében középszerű és teljesen érdektelen életművet maguk mögött tudó embereket, akkor ezzel végre saját értékrendjét is nyíltan vállalja. Az ugyanis nyilvánvaló, hogy ezek a döntések nem az érintettek munkásságáról, alkotótevékenységéről szólnak, hanem ideológiai, erkölcsi meggyőződésüket és a regnáló hatalom iránti feltétlen lojalitásukat részesíti elismerésben a kormány.

Nekem a névsorral tehát nincs problémám, annál inkább van a díjakkal. Teljes anakronizmusnak tartom ugyanis, hogy egy kormány, amely kilenc éve folytat ádáz szellemi hadjáratot a baloldal, a liberalizmus, mi több, a felvilágosodás eszméi ellen, képviselőit keresztény-, Európa- és nemzetellenesnek minősítve, közismerten baloldali, liberális, de legalábbis a felvilágosodás eszméi iránt mélyen elkötelezett művészekről elnevezett díjakkal jutalmazza saját híveit.

Ellenzéki együttműködéssel  legyőzhető a Fidesz Csepelen az őszi önkormányzati választáson  két friss kutatás szerint. Erről a 21ora.hu így számolt be:

Kezdjük a  ZRI Zavecz Research felmérésével, amely szerint

négy párt összefogásával megszorítható, ötpárti együttműködéssel pedig stabilan verhető a Fidesz a fővárosban az önkormányzati választáson.

A kutatásból az is kiderül, hogy a budapestiek nagy része úgy gondolja, az ellenzéki közös lista tudná a legtöbb szavazat hozni az ellenzék számára. És bár ez a májusi európai parlamenti választásra már nem fog megvalósulni, az őszi önkormányzati választásra még összeállhat.

Záveczék szerint, ha az ellenzék nem áll össze őszre, akkor Budapesten a Fidesz 33 százalékos eredményt mutathat fel, az MSZP-DK-Párbeszéd szövetség 25 százalékot kaphat, a többi kis párt pedig 1-4 százalékot.

Ha az LMP csatlakozna az MSZP-Párbeszéd-DK hármashoz, akkor a Fidesz 32, az összefogás pedig már 33 százalékos támogatást szerezne. Ha pedig a Momentum is csatlakozna, akkor az ellenzék 36 százalékra növelhetné az eredményét.

Hasonló következtetésekre jutott a Republikon Intézet is. Ők azt nézték meg, hogy Budapesten, illetve azon belül az egyes kerületekben mekkora eséllyel veheti fel a versenyt az ellenzék a Fidesszel szemben az őszi önkormányzati választáson.

Arra jutottak, hogy

A Pesti Srácok szerkesztőségének leszerepelt tagjai: Füssy Angéla, a bugzgó feljelentő, Szarvas Szilveszter főszerkesztő-helyettes és és Huth Gergely főszerkesztő, amikor Czeglédy Csaba rágalmazás miatt eljárást indított a lap ellen

Vég nélkül cincálja a meghurcolt Czeglédy Csaba „ügyét” a hatalom, de hiába az erőlködés, a milliárdos költségvetési csalást csak nem sikerül az MSZP- és DK-kötődésű jogász-politikus nyakába varrni. Pedig akadnak sokan, akik szívesen látnák bizonyítva a baloldalt gyilkosan lejárató bűncselekményt.

A kormánykézben lévő sajtó is mindent megtesz, hogy az ügyészséget a maga „oknyomozó” munkatársaival segítse. Ácsingózva a hatalom simogató kezéért, nem csak cikkekkel, hiszen ebben az országban az ügyészség újságcikkek – szóbeszédek – alapján nem kezdeményez nyomozást.

De most történt, hogy a kormánypárti Pesti Srácok munkatársa, aki kezdetektől elmerült a Czeglédy-ügy tálalásában, talán mert megunta az újságírást vagy inkább, mert semmit sem ért a média hivatásából, – határozott kérése ellenére – kiadta az ügyészségnek a neki cikkeihez háttérből súgó – azóta a pártból távozott – szocialista informátorát, hátha így eredményesebb lesz a nyomozás Czeglédy ellen.

Minden előzetes tájékoztatás nélkül. Kimenni, fát kivágni, teherautóra pakolni, gyorsan eltűnni! Azért, mert félnek. Tudják, hogy hazudnak, és tudják, hogy fáik kiirtásával a csepeliek életét keserítik meg

Tavasz Van Csepelen is. Itt ezt abból is tudhatják az emberek, hogy megint visítanak a láncfűrészek. 
Vágják a fákat, irtják a bokrokat! Természetesen ezt is a lakosság érdekében, és az ő érdekükben teszik a Csepelt vezető fideszesek. 

Ja, hogy erről nem kérdeztek senkit? Ne csodálkozzanak! Borbély Lénárd jobban tudja, hogy mire van szüksége a csepelieknek, mint az itt lakók! Azt is tudja, hogy miért kellett tarra vágni a Hollandi úti erdőt, megtizedelni a szent Imre téri parkot, - vagy mint most - kiirtani, megcsonkolni a csillagtelep ősi fáit. Ezek az emberek tudják, hogy

Miként korábban közöltük, 71 éves korában elhunyt Baló György televíziós szerkesztő, újságíró, műsorvezető. Végső búcsúztatása, temetése  március 30-án, szombaton délután két órakor lesz a Farkasréti temetőben. Az esemény nem  sajtónyilvános, de a család szeretettel várja azokat, akik az elhunytat tisztelték,  szerették. Arra kérik a gyászolókat, csak egy szál virágot vigyenek. A csokorra vagy koszorúra szánt összeggel ajándékozzanak meg nehéz sorsú családokat vagy nemes célú szervezeteket.

Elment közülünk az egyik utolsó olyan szerkesztő, riporter, aki a televíziót és a közéletet úgy volt képes összekapcsolni, hogy abban nem lehetett sandaságot találni, és mellékesnek tűnő témák sem kerültek pormacskákként a sarokba. Ő „takarított”. Elegáns volt, következetes, interjúiban nem kommentált, jártasságában nem tetszelgett, mindig csak kérdezett. Abból sem sugallni akart, mindössze netán őszinte, de legalább korrekt választ kapni.

Vazallusok, üresfejűek nem szívesen ültek mikrofonja elé, pedig alanyait hagyta beszélni, viszont nem engedte túlbeszélni, süketelni. Közvetítéseiben is arra törekedett, hogy a tények, hátterek, összefüggések váljanak érdekessé, érthetővé, igazítsák el közönségét, ne emocionális benyomások, még rosszabb esetben kirohanások legyenek. Utálta a helyezkedést, a nyomulást. Osztatlan tekintélye abból táplálkozott, amit tudott, amire illik azt mondani, hogy rettentő szükség van rá, s ami egyre inkább mellőzötté vált a közszolgálat kommunikációs csatornáin.