Síron túli helyzetjelentés napjaink Magyarországáról 

A jövőbe látó. Több mint 16 éve hunyt el. Szavai azonban most talán még aktuálisabbak mint amikor először elhangzottak.

Hofi Géza Orbán Viktorról és állandó tettestársairól szólva

Rászoruló csepeliek, akik nem áldásra, hanem öt kiló ingyen krumplira vártak. Decemberben azért az áldást is megkapták, mert közpénzből mellékelte a fideszes polgármester

Közpénzből indította polgármesteri kampányát Borbély Lénárd. Honnan veszem? Megkaptuk, gondolom, valamennyi csepeli családdal együtt, polgármesteri levelét, melyben Borbély áldott, békés karácsonyt és közös sikerekben gazdag, boldog új esztendőt kívánt nekünk és a csepelieknek.

Levelét kampánylevélnek tartom, ugyanis a Csepeli Hírmondó idei utolsó számának harmadik oldalán ugyanezt már megtette egyszer. Mégis, valamiért fontosnak tartotta, hogy fideszes frakciótársaitól függetlenül, külön polgármesteri karácsonyi és újévi képeslapot is küldjön.

Vajon miért? Íme:

Senki sem számított arra, hogy a parlamenti ellenzék az év végére ebbe a helyzetbe kerül. Még azt sem lehet könnyen leírni, hogy mi is ez az új helyzet, annyit azonban meg tudunk állapítani, hogy 2018. december 12-e – múlt a szerdai parlamenti akció napja – után már nem lehet úgy ellenzékiként viselkedni a magyar Országgyűlésben, ahogyan az azt megelőzően történt. Viszont ennek az „újnak” sem lehet megmondani még a tartalmát.

Kétségtelen: a szabályokat folyamatosan változtató, a rezsim határait módosító és szélesítő, a jogot „rugalmasan” értelmező politikával szemben új ellenzékiségre van szükség. Ezt felismerték az érintettek, ezzel együtt azt is, hogy mozgásterüket nem határolhatja be a rezsim. Ehhez azonban már nem csak ők kellenek. Hogy egy példát említsek: a „rabszolgatörvényből” mai tudásunk szerint elképzelhetetlen, hogy országos sztrájk nélkül visszalépjen a kormány. És hiába kíván kilépni az Orbán-rezsim szabályrendszeréből a parlamenti ellenzék, ha a

Olvasó munkás Csepelen. Szobrot készítettek róla, talpazatra ültették, de a mélybe taszították. A gyári munkás presztizse alig előzi meg az utcai prostiét, a művészek szinte semmit sem érnek. Ezt írja a Népszava és az Index annak apropóján, hogy presztízs-, hatalom- és pénzrangsort készített a KSH. Mint látható: elképesztő, hogy melyik szakmáról mit gondolnak az emberek.

Több mint negyvenezer embert kérdezett meg a statisztikai hivatal, mi a véleményük a különféle foglalkozásokról, írja az index.hu. Az átlagolt presztízst az alapján számolták, hogy: mennyit lehet keresni; mekkora hatalom, befolyás jár vele; mennyit kell tanulni érte; mennyire hasznos a társadalom számára; az adott foglalkozás mennyire vonzó vagy divatos.

A mind az öt szempontot átlagoló, általános lista élén a

Kényes kérdést, a valóságról szóló kérdést a kincstári riporter nem tesz fel. Orbán Viktor igehirdetése a Kossuth rádióban

Azt állítja Orbán Viktor (a Kossuth rádióban), hogy a túlóratörvény a munkavállalóknak jó, nem a munkaadóknak.

Ezzel szemben a tény az, hogy a munkaadóknak biztosan jó, hiszen az ő lehetőségeiket bővíti, a munkavállalóknak viszont attól eltekintve, hogy több túlórával elvileg többet kereshetnek, kifejezetten rossz. Az eddigi maximum egyéves munkaidőkeretet és elszámolási időszakot ugyanis három évre tolja ki, ami a túlórák kifizetésének elkerülésére is módot ad a munkaadóknak. A miniszterelnök az interjúban utalt arra, hogy a munkaerőhiány miatt mostanában gyakran lasszóval kell fogni a munkásokat. A rabszolgatörvénnyel most a kormány adta a lasszót a munkaadók kezébe.

Azt is állítja a miniszterelnök (ugyanott), hogy

Boldog az az ember, aki békében és nyugalomban élhet szerettei körében karácsonykor és a hétköznapokon is. Manapság ilyennek képzeljük el a boldogságot, mi, magyarok, akikre úgy tekintenek, mint boldogtalan népre.

Boldog lehet az, aki annyit gyűjtött össze, hogy már nem is tudja, miből mennyit birtokol? Szerintem lehetnek irigyei, de felhőtlenül boldog napjai ritkán. Állandóan a mesebeli „kisgömböc” példája lebeghet szeme előtt: eljön a pillanat, amikor kipukkan, és kiderül, mit sem segít, amit összeharácsolt.

Az is boldog, aki vigasztal Az evangéliumokban nyolc boldogságról esik szó. Az egyik nagyon figyelmeztető: „Boldogok, akik sírnak, majd megvigasztalják őket.” Kicsit figyelmesebben kellene körülnéznünk. Rádöbbennénk, milyen sokan vannak, akiket meg kellene vigasztalnunk. S közben ráébredhetünk, az is boldog, aki

A karácsonynak igen fontos része a csodavárás, néha még felnőttként is úgy érezzük, hogy angyalok röpködnek körülöttünk. A gyerekek számára pedig még inkább teli van csodákkal ez az időszak. A mesék és a legendák tovább erősítik bennünk azt az érzést, hogy  a Föld néha összeér az éggel, és minden, ami él, eredendően jó még akkor is, ha első pillantásra nem annak látszik, mint az alábbi történetben: 

Élt egyszer egy ember, aki meg akarta tudni mi  a pokoli rossz és a mennyei jó. Addig imádkozott, amíg a Teremtő engedett könyörgésének, elküldte érte az egyik angyalát. Az ember egy ajtó előtt találta magát. Amikor az ajtó megnyílt előtte, az ember egy termet látott, ahol minden elő volt készítve egy lakomára. A terem közepén lévő hatalmas kerek asztalon nagy tál leves gőzölgött, a sülteknek ínycsiklandozó illata volt, szebbnél-szebb, ízesebbnél-ízesebb falatoktól, finomabbnál -finomabb italaktól roskadozott az asztal.

A lakomázók körben ültek, és átkozódtak, veszekedtek, sikoltoztak az éhségtől, ájuldoztak a szomjúságtól, nem tudták magukhoz venni az ételt, mert

Sokféle karácsonyom volt már. Tizenöt különböző helyen laktam, és nem csupán a helyszín változott, de jó néhányszor az is, akivel töltöttem. (Már ha nem egyedül voltam.) A családunkban a nagy távolságok miatt az ünnep leginkább egy roadshow-ra hasonlít, így nagyon hamar meg kellett tanulnom: ha meg akarom őrizni magamnak a karácsonyt, jobb, ha a kezembe veszem az irányítást. Csepelyi Adrienn írása.

Az ünnep nem adja könnyen magát

Ömlik ránk a mérhetetlenül sok elvárás: így díszíts, úgy csomagolj, úgy vásárolj, főzz ezt, süss azt, tölts időt mindenkivel. Aha, és akkor tulajdonképpen te hol is vagy ebben az egész felhajtásban?

Sok vita, fejfájás és idegeskedés kellett hozzá, de néhány évvel ezelőtt végre rájöttem, hogy

Ady Endre: Karácsony – Harang csendül...című versével

szerkesztőségünk a Csepel újság, valamint a csepeliek.blog.hu minden olvasójának békés, boldog karácsonyt és meghitt, kellemes ünnepet kíván 

I.

Harang csendül, 
Ének zendül, 
Messze zsong a hálaének 
Az én kedves kis falumban 
Karácsonykor 
Magába száll minden lélek.

Minden ember 
Szeretettel 
Borul földre imádkozni, 
Az én kedves kis falumban 
A Messiás 
Boldogságot szokott hozni.

Azon a télen nagymamám már sovány volt és aszott, mint egy karácsonyfa, ami belül szép lassan elszáradt, és egyik napról a másikra hullatni kezdte a tűleveleit. Bőre alól addig ismeretlen vonások bukkantak elő, amelyeket nem az élet, hanem az elmúlás rajzolt oda.

Neki nem kell karácsonyfa, ezt hajtogatta már az első fagyok beálltakor is. Neki már nem lesz karácsonya. Mi lemondóan hallgattunk, nem akartuk azt a kevéske erejét is vitára pazarolni, és hát valahol mélyen tudtuk, hogy fogy az idő. Tüntetőleg persze vettünk ajándékot. Mármint nem Mama, hanem a Sors ellen igyekeztünk demonstrálni: hogy egyszerűen nincs, nem lehet végük a városba beszánkózós újévi köszöntéseknek, a szúrós pulóverben toporgásoknak a fa alatt, hogy idén, jövőre és míg világ a világ, mindig megcsap majd a gyantás illat, ahogy belépünk az előszobába.

Ahogy közeledett a szenteste, úgy hallottuk egyre többször, hogy Mamának nem kell karácsonyfa, nem kell ünnep. Amióta nagypapám meghalt, neki nem kellett semmi. Halkan elsorvasztotta magát, és mi ezért még csak hibáztatni sem tudtuk. De elengedni, azt nem akartuk.

Huszonnegyedike volt, valahogy erre a napra maradt

Az idei karácsony bőségesen szolgál ajándékokkal, és félek, hogy az év végéig érkezik még pár. Bár az ápolók azt mondják: Köszönjük, ne már! Mi nem kérünk többet!

Mert van a csomagban bomba is, amely majd jövőre robban: rabszolgamunkára kötelezik őket, a munkahelyükön. Jóval kevesebb pénzért, mint amennyit a magánegészségügyben lehet megkeresni. Ugyan a tervezet szerint ez csak a dolgozók és a kórház menedzsmentje közötti szerződés alapján lenne lehetséges, de mutassanak egy olyan ápolót, aki azt meri mondani, hogy nem.

A túlmunka végleges elszámolása a 3 éves munkaidőkeret végén történne. „Ez olyan, mint egy egy hitel - mondja egy szakdolgozó -, amelyet a dolgozó nyújt a munkáltatónak.” Közben megvalósul a magánélethez való jog negligálása, akkor hívható be a szakdolgozó, amikor csak tetszik a munkáltatónak. És úgy változtatják a beosztást, ahogy akarják.

Néhány hete egy magas kormánytisztséget viselő politikus azzal érvelt igen nagy hévvel, hogy „ha a rendező a mi kenyerünket eszi, ne kritizáljon bennünket, sőt örüljön, hogy pénzt kap tőlünk!” Csendesen említettem, hogy a művész az én kenyeremet éppúgy eszi, mint az övét, és inkább örülnünk kellene, hogy alkot, egyébként pedig ő (is) azt mond, amit akar.

Akkor még nem sejtettem, hogy Montecuccoli gyakran idézett mondata: "A háborúhoz három dolog kell: pénz, pénz, pénz" ilyen konkrétan és ilyen hamar jut érvényre a kultúrharcban is. A magyar kultúra piacának mérete, a közönség igényei és az alkotói szokások miatt a legtöbb intézmény az államtól kapott, jobbára szűken mért apanázstól függ. Az utóbbi alig harminc év kevés volt ahhoz, hogy

A reggel, amikor már magyar ellenzéki képviselőket vertek

A rabszolgatörvény ellen tüntető tömeg azt skandálta: „Túlórázni jöttünk!” Politikai értelemben tényleg túlóra volt. Több, mint amit megszoktunk. Közéleti túlmunka, új, több energia, új, több teljesítmény. Mint minden túlórázó munkavállaló, azt szeretnénk, ha rögtön megvolna a haszna. De lehet, hogy – mint az új törvény legarcátlanabb passzusa a túlóráknál lehetővé teszi - csak évek múlva látjuk az eredményt. Hogy csak akkor lesz elszámolás.

Akárhogy is, másnap reggelre nem ugyanaz a Magyarország ébredt, mint amelyik este lefeküdt. A hatalom is így volt vele. Erre mintha nem számított volna. Pedig pár napja már

Vida istván, Németh Szilárd és Borbély Lénárd a kerületi szócső atyái

Ami a Csepeli Hírmondó (CSH) december 17-én megjelent 30. számából kimaradt, azt mi közzétesszük, ami megjelent, arról elmondjuk véleményünket

A Csepeli Hírmondó szerkesztőségében idén, gyakorlatilag megállt az élet. Változatlanul a hatalmat, nem a csepelieket szolgálják. Így maradhatott ki rendre a lapból, a kerület közéletét foglalkoztató több kérdéskör: a HÉV sorsának alakulása, a Gubacsi-híd felújítása, a Weiss Manfréd Terv léte vagy nem léte stb. Arra sem jutott hely, hogy megszólaltassák a polgármestert, milyen alapon nyomozott egy ellenzéki képviselő ellen, vagy Németh Szilárdot, miért szavazta le a parlamentben a fideszes többségű gazdasági bizottság valamennyi, csepeli fejlesztést szorgalmazó javaslatát. Nem közölték, hogy Némethnek hazugsága miatt bocsánatot kellett kérnie, s fizetnie is muszáj lesz, mert jön a végrehajtó. Továbbra is elhallgatják, hogy a nyár elején az Állami Számvevőszék a Csepeli Városkép Kft-t és az Önkormányzatot is elmarasztalta – éppen a tájékoztatás egyoldalúsága miatt. Titkolóznak arról is, hogy jelenleg közvélemény-kutatás folyik a kerületben, amelynek a legfőbb célja,

Azok, akik 2006-ban arcukon üdvözült mosollyal bontottak kordont, most fel vannak háborodva. Akik akkor utcára vitték híveiket, most azon hisztiznek, hogy róluk skandálnak az "agresszív politikai aktivistáknak" bélyegzett tüntetők. Akik akkor forradalmároknak hívták az autókat felgyújtó, tévéfoglaló futballhuligánokat, most "törvénytelennek" nevezik az egyetemisták vonulását. Aki egykor úgy szervezte a "spontán" erőszakot, hogy magának jó előre gondoskodott a páncélozott autóról, most gonosz szándékot lát a felháborodás mögött. Náluk tényleg a szék határozza meg a tudatot.

A hatalom szempontjából minden szembeszegülés bosszantó, sőt jogtalan, alaptalan és igazolhatatlan. Pedig, hogy az általuk egyoldalúan elfogadott alaptörvényt idézzük, "népuralom csak ott van, ahol az állam szolgálja polgárait, ügyeiket méltányosan, visszaélés és részrehajlás nélkül intézi". Továbbá "a nép a hatalmát választott képviselői útján, kivételesen közvetlenül gyakorolja", azt meg, hogy mi a kivételes helyzet, nyilván a nép hivatott eldönteni. Úgyhogy

Felhajtás csepeli felhajtó nélkül! Ötven éve hiányolják az új hidat a csepeliek, de nem ide, hanem az albertfalvai Duna-szakaszhoz, ami a kerület központját tehermentesíthetné 

A csepeliek nem tudják majd használni az új csepeli hidat? - teszi fel a kérdést a 21ora.hu című kerületi hírportál. A kérdés jogos, már csak azért is, mert egyelőre sok a bizonytalanság a tervezett új létesítmény körül.

A baloldalhoz közel álló orgánummal ellentétben Ábel Attila fideszes alpolgármester különbejáratú hírblogjában szemernyi kétség sincs a tervezett híddal és az ellenzékkel kapcsolatban. Egy fura, fantasztikus fotóval és néhány sorral elintézik mind a kettőt:

"A holland UNStudio terve nem csak remekül néz ki, de a gyalogosoknak és a biciklistáknak is kedvez. De persze leginkább a csepelieknek, hiszen – ellentétben az ellenzéki ellenzőkkel és rémhírkeltőkkel – természetesen lesz csepeli felhajtó a hídra, hiszen nekünk készül." Csak valahol a kommentek között eldugva vallják be: "Ez a híd, mint kiemelt beruházás, a Főváros és a kormány közös projektje. Fürjes Balázs kormánybiztos szerint, az eddigi ütem alapján, 2028-2033 között kéne megépíteni."

Püff neki! Szép a látványterv, szép a jövő, csak hát már megint ez a jelen és ezek a makacs tények rombolják az illúziót.

A 21ora.hu a maga földhöz ragadt realizmusával ezt írja:

Sokan emlékszünk még Arkagyij Rajkinnak a szocializmus megvalósításának gondjaira rávilágító állatmeséjére: az állatok összehívták az Erdei Értekezletet, hogy eldöntsék, ki a legerősebb állat – az oroszlán után? Az állatok királya elnökölt az értekezleten, és a nyulat javasolta helyettesének. A beosztott állatok természetesen egyhangúan elfogadták, hogy a nyúl legyen a legerősebb állat – az oroszlán után. Föl is vették a jegyzőkönyvet. Történt másnap, hogy az éhes farkas találkozott a nyuszival, és meg akarta enni. A tapsifüles elővette a jegyzőkönyv másolatát, és azt mondta: te tudod, farkas koma, de aztán magadra vess!  Az ordas a fejéhez kapott, bocsánatot kért és elsomfordált. A következő napon ugyanígy járt a medve. Harmadszorra a tigrissel futott össze a nyúl. Éppen készült előhúzni a jegyzőkönyvet, amikor

Miként a 21ora.hu megírta, a kerületi önkormányzati cégeknél alkalmazott emberek túlmunkáját maximalizálnák a csepeli szocialisták. Erről  egy rendelettervezetet is benyújtottak, és arra szólították fel Németh Szilárdot, valamint Borbély Lénárdot, hogy támogassák a javaslatukat az önkormányzat december 13-i képviselő-testületi ülésén.

Az MSZP-s előterjesztés szerint az éves túlmunkát akár 400 óráig felemelő fideszes “rabszolgatörvény”ellen rendeletben írnák elő a kerületi önkormányzati tulajdonú társaságoknak, mennyi túlórát rendelhetnek el a dolgozóiknak.

Az MSZP-sek 250 órában maximalizálnák ezeknél a cégeknél az éves túlórakeretet, vagyis lényegében

A köznevelési törvény 2012. szeptember elsejétől hatályba lépett előírása alapján lehetséges az intézményvezető pályáztatás nélküli ismételt vezetői megbízása az intézményvezető második vezetői ciklusára. Az intézményvezető kiválasztása – ha e törvény másképp nem rendelkezik – nyilvános pályázat útján történik. A pályázat mellőzhető, ha az intézményvezető ismételt megbízásával a fenntartó és a nevelőtestület egyetért. Egyetértés hiányában, továbbá az intézményvezető harmadik és további megbízási ciklusát megelőzően a pályázat kiírása kötelező. Pályázat nélkül akkor folytathatja az addigi igazgató munkáját, ha ezzel a nevelőtestület legalább kétharmada egyetért. (Bővebben Nkt.67.7.§)

A pesti középiskolában egy téli délután megtörtént a titkos szavazás (a törvény nem tiltja a nyilvános szavazást sem). Az igazgató, aki

Óriási ambíciójánál, hatalmas becsvágyánál csak az étvágya nagyobb, ha csepeli prédát vesz észre a láthatáron. A birkafej megvolt, de  a Csepeli Munkásotthonra régóta fáj a foga

Van, aki el tudja képzelni, hogy Németh Szilárd a Csepeli Munkásotthon igazgatója? Pedig ő, mindenáron a Csepeli Munkásotthon igazgatója akar lenni – mondta minap egy ismerősöm. Honnan veszed? – kérdeztem. A csepeli fideszes vezetéshez közelálló személytől – jött a válasz.  

Elképesztő! Egyébként, „nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja” alapon, még igaza is lehet az ismerősömnek szivárogtató fideszes notabilitásnak. Egyszer már – a lex Munkásotthon törvény 1915. júliusi elfogadását követően –, szembesültünk a témával, amikor is a Vida István igazgató által vezetett Csepeli Városkép Kft. megkapta a Borbély Lénárd polgármester vezette képviselő-testülettől a Munkásotthon Alapítvány alapítói jogát. Vida István, minden egyeztetés nélkül, Németh Szilárdot nevezte ki az