Levelet kaptam az adóhatóságtól. Semmi különös, az adóbevalláshoz szükséges papírok. Ez a világ rendje. A polgár adót fizet, hogy működjenek a közszolgáltatások, a hivatalok, a hatóságok és hogy a kevésbé szerencsések is emberhez méltó életet élhessenek. Persze az adófizetésről Magyarországon kevesen gondolják azt, hogy természetes velejárója és szükségszerű feltétele a polgári életnek, s ennek legalább annyira oka az adóteher nyomasztó mértéke, mint a cserébe kapott állami szolgáltatás kiábrándítóan alacsony színvonala.

Ezeknél csak a politikusok korrupciójáról, a kormányzati pazarlásról, valamint a közpénzek részrehajló és ésszerűtlen felhasználásáról szóló hírek ássák alá jobban az adófegyelemhez nélkülözhetetlen közbizalmat. Miért fizessem be azt a keveset, amim van, ha úgyis ellopják vagy elherdálják ott fent – kérdezik ilyenkor sokan, és nehéz erre mit válaszolni. Csak. Mert ez a törvény. Ennyit lehet mondani. Azt biztosan nem, hogy tisztakezű politikai vezetők a köz érdekében, a legnagyobb körültekintéssel fogják elkölteni a napi tíz óra munkával összegürizett fillérjeidet.

- Kapitány úr! Ez itt a vég!
- Mért mit vár, ez végvár!
- De elfogyott az ellenség!
- Hogyhogy?
- Nem jön ide ellenünk senki!
- És akik már itt vannak?
- Az uzsorásokat, pénzváltókat, kalmárokat folyamatosan megsarcoljuk.
A kereskedőket, céheket újabb és újabb adókkal sújtjuk.
- Belső ellenség nincs?
- A klikkeket, pártütőket sikerült egymás ellen ugrasztanunk.
- Mit csináljunk? Nem fogunk így senkinek sem hiányozni?
- Keressünk, vagy kreáljunk új ellenséget!
- Kikből?
- Hát akik utoljára jöttek, menekültek! Jászok, kunok, svábok, rácok, bunyevácok,
Sokácok, ruszének, oláhok, bolgárok, poljákok, izmaeliták, romák, örmények,
görögök, törökök….
- Kapitány úr! Elég lesz! A végén még magunk ellen harcolunk!

Kalocsai Imre

A német náci Auschwitz-i haláltábort a Szovjetunió Vörös Hadserege szabadította fel 1945. január 27-én. Az I. Ukrán Front 100. gyalogos hadosztályának 297 katonája áldozta az életét a táborokban maradt 7 ezer, szörnyű állapotban lévő fogoly felszabadítása során. Több száz túlélő magyar volt. A szovjet katonák a halottakkal teli nyitott gödrök és barakkok, a sokszor négykézláb előmászó, csontig lesoványodott rabok látványát sosem feledték. 

Az ENSZ Közgyűlése 2005-ben január 27-ét a holokauszt nemzetközi emléknapjává nyilvánította. 1945-ben ezen a napon szabadult fel Auschwitz-Birkenau, a legnagyobb és leghírhedtebb náci haláltábor.

Az egyhangúlag elfogadott határozat hangsúlyozta, hogy a tagállamok kötelessége megemlékezni a közel hatmillió, többségében zsidósága miatt üldözött és meggyilkolt áldozatról, és oktatási programokat indítani annak elősegítésére, hogy az ehhez hasonló népirtás többé ne ismétlődhessék meg. A határozat emellett elutasította a holokauszttagadást, és általánosságban is elítélte a vallási vagy etnikai diszkriminációt és erőszakot. A magyarországi Holokauszt Emlékközpont minden évben megemlékezik erről a gyásznapról. Részletek a haláltábor felszabadításáról:

Minden csepeli lakos tapasztalhatja, hogy a Csepeli Hírmondó című önkormányzati lap illeszkedik a hazai média sajátos világába. Az önmagában teljesen rendben van, hogy a települési önkormányzatok igyekeznek tájékoztatni a településen élőket lakókörnyezetük fontosabb híreiről és eseményeiről, de sajnos sok esetben ezeket a lapokat egyszerű pártszócsőként használják. Én magam mindig azt hangoztattam, hogy az önkormányzati újságoknak is független, ha kell kritikus hangot kell megütniük. Az adófizetők pénzéből finanszírozott újságok ugyanis nem lehetnek elfogultak, a lakájmédia rendszere szerintem a demokrácia és a sajtószabadság megcsúfolása. Persze lehet azt mondani: a megválasztott polgármesteré és a képviselőtestületi többségé az újság, oszt jó napot! A helyzet azonban az, hogy egy demokrata nem így gondolkozik. A települési önkormányzatok által finanszírozott szerkesztőségnek is a kiegyensúlyozott tájékoztatás elve szerint kell összeállítania a lapot. Ebbe beletartozik az is, hogy a hírek és események egyszerű bemutatásán túl az újságírók igenis hívják fel a figyelmet az általuk fontosnak tartott problémákra. Mindezt pártállástól, hatalmi viszonyoktól függetlenül, hiszen az önkormányzat által a lapok kiadására fordított összeg nem a polgármester és a testületi többséget alkotó pártok és szervezetek hitbizománya. A lapok kiadására szánt önkormányzati forrás az állampolgárok közös pénze! A Csepeli Hírmondót kiadó, évente majd 300 milliós éves árbevételű Csepeli Városkép Kft. speciel a 2014. évi üzleti terve szerint csak lapkiadásra 102 millió forintot költött, nagyobb részét közvetlen önkormányzati hozzájárulásból fedezve. Ebből fedezték 8 fő alkalmazását, 24 lapszám kiadását (a tényszámokról valamikor márciusban lesz képünk, addig csak a tervszámokat tudjuk megmondani).

- Apú-ú-ú! Én is hamar megöregszem?
- Ezt most mért kérded?
- Mert aki kíváncsi, hamar megöregszik.
- És mire vagy olyan kíváncsi?
- Hogy aRogán bácsi, mért oly kíváncsi arra, hogy a tüntetőket kik támogatják?
Arra meg nem, hogy mitől nőtt napról napra a háza és a vagyona?
- Az első kérdésedre mindenki tudja a választ, a tüntetőket a kormány támogatja. Ok nélkül nem szoktak tüntetni és ehhez a kormány bőven hozzájárul egyre vadabb és értelmetlenebb ötleteivel, intézkedéseivel.
- ARogán bácsi arra gondolt, hogy ki pénzeli őket.
- Hát a kormány tényleg nem, inkább elvesz, kivéve, ha békemenetről van szó. A tüntetők saját maguktól gyűjtenek a helyszínen - erről személyesen is meggyőződhetne a volt polgármester – és a szimpatizánsoktól. Megnyugtatásul,
ha nem kapnának hangosítást, akkor is hallhatók lennének, ha nem lenne dobogó, akkor is láthatóvá válnának, ha nem tellene transzparensekre, akkor firkálnának maguk. A képviselő úr, ha már öregedni akar, mért nem arra keresi a választ, mi az oka, hogy olyan sokan és olyan sokszor kénytelenek nemtetszésüknek hangot adni!

Kalocsai Imre

A Kúria – januári döntésének megfelelően - május 31-ével megsemmisíti a fővárosi önkormányzat törvénysértő rendeletét, amely a hajléktalanok életvitel szerű közterületi tartózkodását szabályozta. A Döntés természetesen érinti a fővárosi kerületek, így a Csepeli Önkormányzat képviselő-testületének témában hozott rendeleteit is. (Magyar Közlöny 2015/4. száma, 2015. január 20.)

Kerületünk legfelsőbb fóruma 2011. november 24-én hozott rendeletet a közterületek rendjéről és használatáról, életvitel szerű használatának tilalmáról, a korábban elfogadott, hírhedtté vált VIII. kerületi rendelkezésre hivatkozva. /42/2011.(XI.24.)/ Az ülésről készült jegyzőkönyv szerint, Németh Szilárd akkori polgármester nagy vehemenciával utasította vissza az ellenzék által megfogalmazott kérdéseket, hozzászólásokat, módosító javaslatokat. Németh Süket volt a józan érvekre. A kétharmados fülkeforradalmi többség támogatta – a hajléktalanság közrendvédelmi problémára való leszűkítését célzó –, eleve törvényellenes javaslatot.

A hatalom erői, elvtelen kiszolgálói tehát nagyot hibáztak. Nem először. Áterőszakolt, előkészítetlen rendeleteik most elbuktak. A Kúria azonban még adott egy kis időt – május 31-ig még módosíthatják a fővárosi közgyűlés, és a csepeli képviselő-testület törvényellenes rendeleteit.  Eddigi tapasztalatunk alapján nem bízunk, sem fővárosi, sem kerületi szinten, a rendeletek alapvető változtatásában, a hajléktalanok problémájának átfogó rendezésében. Ezzel együtt kíváncsian várjuk a döntést, illetve előkészítését. Vajon most figyelembe veszik az ellenzék véleményét, a civil szervezetek, az érdekvédelmi képviseletek és az érintettek képviselőinek javaslatait?

vox-lux

- Apú-ú-ú! A miniszteri biztos, biztos, hogy miniszteri biztos?
- Melyik?
- Hát a sertés programért felelős miniszteri biztos.
- Az, aki magát nevezte ki, kinevezés nélkül?
- Igen! Tényleg Ő a legnagyobb hatalom?
- Honnan veszed ezt, fiam?
- Hát minden disznó ügy hozzá tartozik.

Kalocsai Imre

Zárt ajtók mögött súgni-búgni, trafikálni a nemzet sorsáról, eltitkolva a választók elől a valódi szándékot – olvasható a meghatározás az interneten. Illik a „trafikmutyi” jogi műhibáira. Új burzsoáziát, kielégített klientúrát, tartósan odaláncolt törzszszavazói bázist építeni tán szabad, bár a négyéves választási ciklusidő más logikát követ.

Ám ezt úgy véghezvinni, hogy elorozzák a javakat azoktól, akik addig jogszerűen, élethivatásszerűen, békésen élvezték: Európában tilos, itthon meg többszörös justizmord, bájos-bajos hungarikum.

A strasbourgi ítélet jogot és igazságot szolgáltatott egy nyakas, bátor embernek, de a súlya és kihívása több ennél. Pontokba szedve:

AZ AUTÓGYÁRI MUNKÁSBÓL LETT ÚJSÁGÍRÓ, KÖLTŐ, A CSEPEL ÉS A CSEPELIEK IRÁNT ELKÖTELEZETT KRÓNIKÁS

A 77 éves Halász Imre, Csepelért-díjas és Váci Mihály-díjas költő estjét rendezi meg január 27-én, kedden 16 órakor, a Tamási Lajos Olvasó Munkás Klub a Csepeli Munkásotthonban. 

Halász Imre 1938-ban született Szigetszentmiklóson, jelenleg is ott él. Fagépmunkás volt, majd betanított edző munkásként dolgozott a Csepel Autógyárban.

1963 óta – már ennek is 52 éve – újságíró. Meglehetősen ritkán (1958 óta) publikál. Írásai jelentek meg hajdan a Magyar Ifjúságban, a Népszabadságban, a Néphadseregben, a Napjainkban, a Kelet Felől című lapban, megyei és üzemi lapokban.

A Csepel Művek lapjának, a Csepel újságnak hosszú éveken át volt munkatársa, és verseit közölte (1995 és 2010. között) a csepeli önkormányzat Csepel című lapja is.

Pár nappal ezelőtt múlt negyed éve, hogy a csepeli választók akaratából önkormányzati képviselő lehetek. Úgy gondolom, az egyik legelemibb kötelességem, hogy rendszeresen tájékoztatást nyújtsak az általam végzett munkáról a csepelieknek. Ennek a kívánalomnak szeretnék megfelelni az alábbi összefoglalóval, amely alapvetően a képviselő-testületen kívüli munkáról szól.

Bár túl sok idő még nem telt el, illetve a megválasztástól számított első hetek még nyilván nem teltek túl aktívan, hiszen az alakuló ülés csak október 30-án volt, mégis van bőven miről beszámolni. Ehhez persze hozzájárultak az itt élők is, akik az első perctől kezdve „elláttak” tennivalóval. 

Lakossági kérdések, panaszok

Több kérdésben is a jegyző úrhoz, illetve az önkormányzat különböző szerveihez fordultam információkért, azt gondolom, hogy legtöbbjük az érintetteken kívül másokat is érdekelhet, ezért először ezeket foglalom össze.

Vegyük úgy, hogy ezt a máshonnét jövő hangot azért nem hallották meg, mert ott nem lehet fogni a hullámhosszát, más frekvenciára vannak hangolva a készülékeik. Nem tudják venni a másik ország adását.

(Ottlik Géza: A másik Magyarország)    

A Fidesz csúfos szegedi bukása után a püspök emberének tartott és levitézlett polgármesterjelölt, Kothencz János a már a választások éjszakáján arról beszélt, hogy a jobboldalt az alapoktól kezdődően újjá kell építeni. A civil alapoktól. Eközben a Tisza-parti város netadós tüntetéseit szervezők arra biztatták a szegedi polgárokat, hogy alakítsanak akár polgári köröket is, ne féljenek a „polgári” jelzőtől. Körök, kockák, mi lesz ebből?

Kalocsai Imre karikatúrája:

Rövid koncert keretében  mutatták be az úgynevezett Bogányi Zongorát a Budapest Music Centerben. Információink szerint a hangszert az egykori Csepel Művek területén található egyik műhelyben készítették el.

 A különleges hangszert Bogányi Gergely Kossuth-díjas zongoraművész és alkotó csapata tervezte és korábban az Index és a Heti Válasz is írt róla. A futurisztikus külsejű, számos technikai újítással készült hangszer a nagyközönség előtt szerdán este a Zeneakadémián debütált a magyar kultúra napja alkalmából rendezett gálán.

Az időszámítás kezdetekor alapított kereszténység – onnantól, hogy Nagy Konstantin idején kvázi államvallássá lett a Római Birodalomban – ezer éven át nagyjából bírálhatatlan volt. Az első ismert ember, aki megpróbálta kritizálni (és túlélte a kísérletet), Assisi Szent Ferenc volt. A Napfivér, Holdnővér Francescója radikális reformjavaslattal lépett fel, de az egyházi közeg annak ellenére sem fogadta tárt karokkal, hogy állítólag maga az Isten mondta neki egy látomásban: „menj, és javítsd meg a házamat, mert romba dől”.

Mire a következő reformer, Luther fellépett, az anyaszentegyház már pénzért árulta a bűnbocsánatot és az egyházi hivatalokat (a püspökséget olykor olyanoknak is, akik felszentelt papok sem voltak), maga Luther Márton pedig az Antikrisztussal azonosította a tévtanokhoz és a világi hívságokhoz ragaszkodó akkori pápát.

Nem tudjuk, kimerítené-e az egyházgyalázás fogalmát Harrach Péter (képünkön) szerint, ha mindez ma történne – valószínűleg igen –, az viszont bizonyos, hogy a kemény kritika sokkal többet használt a vallási tanítás tisztaságának, mint előtte az ezredévnyi csönd.

Január végén ismét Zábó Jimmy pályatársai idézik fel a tragikus sorsú művész emlékét, dalait:

"Magyarországon – és az európai demokráciákban általában – a nemzetbiztonsági átvilágítás és vizsgálat alapját és apropóját nem ellenzéki támadások és sajtóvádak adják" – fogalmazott a miniszterelnök-helyettes, hozzátéve: nincs napirenden a kormányzat átalakítása. Szabó Szabolcs ugyanis arra volt kíváncsi, hogy Lázár János, Miniszterelnökséget vezető miniszter távozik-e Habony parlamenti belépője miatt. Korábban Szabó Szabolcs kérdezett rá arra is, hogy Habony esetében elvégezték-e – az ilyen esetekben indokolt – nemzetbiztonsági ellenőrzést. Nemrég derült ki, hogy Habonynak állandó belépője van a Parlamentbe, melyet a Miniszterelnökség állított ki, és utóbb azzal indokolt, hogy gyakran ott ad tanácsot a politikusnak. (Népszava)

Részlegesen meghátrált a kormány útdíj ügyben. Több kormánypárti polgármester településénél eltörölték az útdíjat az elkerülő szakaszon, de például Budaörsnél továbbra is fizetős a város két részét összekötő szakasz.

Az elkerülő utak, bevezető főútvonalak és az M0-ás körgyűrű egy részének díjasítását a kormány nem vonta vissza.

Egymástól függetlenül a szocialisták és a civilek is országos demonstrációkat jelentettek be, az útdíj kiterjesztése ellen.

Ahol nincs szabad piac, ott nem létezhet demokrácia. Most lehet csak igazán látni, mekkora Döbrögivé hízta ki magát Rogán Antal, aki az Országgyűlés gazdasági bizottságának elnökeként "invitálná" magához a pékszövetség vezetőit, hogy nyájasan érdeklődjön tőlük: Ugyan már, a benzinárak csökkenése miért nem jelentkezik a péktermékek árában?

Ha én érdekképviselet lennék és túltenném magam azon, hogy mi a fene keresnivalóm a Parlamentben, amikor sem turista, sem tárgyalófél nem vagyok, akkor azt kérdezném Rogántól először: mi köze van neki a kifli-árakhoz? Vagy, ha már úgy gondolja, hogy van, akkor példának okáért, rendelje magához Tarlós István főpolgármestert, és kérdezze meg tőle, miért nem csökkennek a hatósági taxi-árak, ha már ilyen olcsó a benzin.

A kifli-árak iránti friss érdeklődését a Fidesz frakcióvezetője a Magyar Hírlap másfél oldalas interjújának utolsó 14 sorában fejtette ki, válaszul arra a csalafinta kérdésre, mit is tud valójában korrigálni a piac, különös tekintettel a benzinárra. A válaszból láthatjuk, milyen nyomorult helyzetbe taszajtotta a kormányzat a szabad piacot, amelybe egy frakcióvezető megint beleturkálhat.

Nagy pofonba szaladt bele a Fidesz egykori erős embere Hajdúsámsonból: a volt alpolgármester, a kormánypárt helyi exelnöke, valahai megyei önkormányzati képviselő felfüggesztett börtönt kapott vesztegetés miatt. A vád szerint a volt politikus egy-egymillió forintot kért volna vissza egy városi intézménynek kinézett ingatlan árából. Nem saját zsebre dolgozott: kampánycélokra kérte a pénzt. A vesztegetés csak kísérlet maradt.

Az utolsó szó jogán a volt Fidesz-potentát arra panaszkodott, hogy a besározása miatt 2010-ben a kormánypárt leszerepelt a helyhatósági választáson. Gratulálunk a Fidesz káderpolitikájához: ezek szerint olyan hűséges emberei is vannak, akik a vádlottak padján képesek még a pártért is szót emelni. Van egy másik olvasata is e megjegyzésnek: fel akarta hívni az ítélőtábla bíráinak a figyelmét arra, hogy az ő esetében fontosabb szempontokat is mérlegelni kell, a Fidesz érdekeit. Ez nem jött be neki.

A tegnapi ítélet miatt ugyanis elismerés illeti a bíróságot is. Egy olyan országban, ahol a kormánypárt agresszorként lép fel az egyes hatalmi ágak ellen, csak tapsolni lehet az olyan ítéletnek, amely a kormánypárt volt erős emberét marasztalja el. A munka ezzel nincs befejezve. Az ország tele van helyi erősökkel, akiknek nem kétmillió, hanem száz- és százmillió forintért kell felelniük a Nemzeti Együttműködés Rendszerének lebontása után. Sejthető, hogy az sokkal nagyobb pofon lesz. Csak bírják majd a bírák erővel. (nol.hu)

Közérdekű adatigényléssel fordul az Együtt2014 a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumhoz az útdíjrendszer átalakítását megalapozó hatástanulmányokért.

Dr. Szabó Szabolcs, Csepel és Soroksár országgyűlési képviselője az MTI-nek elmondta, hogy kétségei vannak afelől, hogy valóban készültek ilyen hatástanulmányok.

Forrás: Csepelhírek