Pórázon vagy szabadon? - teszik fel a drámai kérdést a CSH-ban. A Csepeli Hírmondó már régóta választott: a póráz mellett döntött. Először Németh Szilárd, majd pedig Borbély Lénárd kritikátlan kiszolgálása közben eddig is egyoldalú politikai lap volt, most már azonban egyre unalmasabb lesz az egyszemélyes (borbélyi) hatalom dicsőítése miatt.

    Lassan két hónap telt el az önkormányzati választások óta, ahol egy civil szervezet által támogatva nyert ismét Borbély Lénárd. Az azóta most harmadszor megjelent CSH-ban semmi jele a változásnak. Minden a régi, illetve most az a Borbély Lénárd ír a lapban, aki mindenkitől, még önmagától is független polgármestere a kerületnek. A civil többségű testületnek meg se híre, se hamva. 

    Így természetes, hogy a csepelieket érdeklő hírekről, mindennapi megélhetési gondjaikról pl. egy csepeli lakos minapi kilakoltatásáról, egy sort sem olvashatunk most sem. Csepelen a helyzet változatlan. 

    Már, nem csak a nyári hőség miatt, de a fentiek miatt sem várjuk az újabb, augusztus 14-én megjelenő lapszámot. Szerintünk, de sokak véleménye szerint is, a lap eddig is egyoldalú politikai pártlap volt, most azonban, úgy tűnik, egyre unalmasabb lesz, az egyszemélyes hatalom teljes kiszolgálása eredményeképpen pedig várhatóan tovább csökken olvasottsága. Az emberek nem csak Borbély Lénárd véleményére kíváncsiak. 

Véleményünk a lap néhány írásáról:

"Most már óvatos vagyok, ha az Andrássy útra, az operába váltok jegyet, mert közbejöhet még a Magyar–Szovjet Baráti Társaság létrehozásának látványos megünneplése"

Tudják, miért nem mehetek kedd este operába? Mert a dalszínház törölte műsorából a Traviatát, helyette a kínai–magyar diplomáciai kapcsolatok felvételének 75. évfordulóját köszöntik tisztelgő koncerttel az intézményben

Ezért mindazokat a nézőket önkényesen félretették, akik jegyet váltottak Verdi remekének elő­adására. Ellenben megcsodálható a Kuangcsoui Ifjúsági Szimfonikus Zenekar.

A legszebb a jubileum. Magyarország 1949. október 4-én az elsők között ismerte el a Kínai Népköztársaságot. Kállai Gyula külügyminiszter a következő táviratot intézte kínai kollégájához, Csu En-lajhoz:

Csak egy szám a „történelmi győzelemmel” kapcsolatban: NEM Borbélyra szavazott vagy el sem ment szavazni a csepeli választópolgárok 59,4 százaléka…

Újra és újra győzelmi jelentés jelenik meg a csepel.hu-n, nem rég éppen Csepel történelmet írt címmel.

Mivel szerzője nem merte aláírni nevét, nem találgatunk kilétét illetően, viszont sajnálattal állapítjuk meg, hogy cikke szellemisége nem tükrözi Borbélynak, a legutóbbi Csepeli Hírmondóban megjelent véleményét: „Szeretném, ha a lakókörnyezetünkben nyugalom lenne és béke. Nem szeretnék senkivel sem értelmetlen harcokat folytatni. Ehelyett

Megérkezett a hét kabaréja. Szerzője a zseniális stand-up komikus és basszusgitáros, minden magyar múzeum főnöke, bizonyos Demeter Szilárd (képünkön). Demeter fő szerepe, hogy bosszantsa az értelmiséget, hülyét csináljon magából és bizonyítsa azt a régi tételt, hogy a szakértelem régi bolsevista trükk. Ráadásul D. Sz. szerény ember is, hiszen úgy kellett kiperelni az alkotást. Mármint a pályázatát a Nemzeti Múzeum főigazgatói posztjára. Még szerencse, hogy a Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezete nem hagyta magát és most olvashatjuk ezt a pompás korrajzot.

A pályázatot szemléző HVG azt emeli ki, hogy veretes Orbán idézeteket helyezett el a pályázat elején már, talán sejtve, hogy esetleg végig nem fogják elolvasni. Jó ha már az elején bebizonyítja hűségét és nyaloncságát. “Orbán Viktor miniszterelnök iránymutató gondolatait idézem” – és efféle fordulatok kellenek mint a Rákosi-idézetek az 1952-es Szabad Népnek.

De mindez még csak a hangolás. Ugyan ez egy múzeumi vezetői pályázat, mégis, na mivel kezdődik: a bűnös Nyugat ostorozásával, azzal, hogy ott aztán gender-kultusz van, meg LMBTQ, ami tönkreteszi a világot. És az egyetemi életben sem a teljesítmény számít, hanem a faj és nemi identitás. Ezek kellenek a karrierhez, nem a tudás. Reméltem, hogy a nemváltó óvodások is

"Borbély Lénárd csepeli polgármester kétszer is találkozott Lázár János miniszterrel, hogy Csepel kormányzati fejlesztéseiről beszéljenek. Mindkét alkalommal szó volt a csepeli HÉV fejlesztéséről. Ezt az elmúlt évtizedben TÖBBSZÖR MEG IS ÍGÉRTE A KORMÁNY, EGYSZER KONKRÉT IDŐPONTTAL IS, A 2023-AS ATLÉTIKAI VILÁGBAJNOKSÁGRA. A csepeli HÉV fejlesztésének két fontos része van. Az egyik a szerelvények cseréje, ami a csepeli önkormányzat szerint halaszthatatlan. A másik fontos fejlesztés a sínpályák korszerűsítése, valamint a H7-es vonal meghosszabbítása a belváros felé, és Csepelen az Erdősor utca felé. Az önkormányzat érthetetlennek nevezte, hogy ha a MÁV olyan nagy figyelmet szentel a vonatok korszerűsítésére, hogyan maradhat ki ezekből a muzeális korú HÉV-szerelvények cseréje." (Részlet az index írásából)

Pokoli hőség a HÉV-en, erős versenyben áll a Metróval - ez a címe az index.hu cikkének, amelyet az alábbiakban változtatás nélkül közlünk: 

"Utaskomfort szempontjából a legrosszabb szolgáltatást nyújtja, rettenetesen meleg van a HÉV-szerelvények utasterében, ennek érzetét a lehúzott ablakok csak részben enyhítik. 

„Tisztelt MÁV–HÉV Zrt.! Érdeklődni szeretnék, hogy III. fokú hőségriadó idején miért nem lehet legalább az ablakokat lenyitni? Akad az ablak, vagy egész egyszerűen nyitó sincs rajta… Klíma beszereléséről

Világméretű összeesküvés áldozatai vagyunk. Magyarországon a Nagy Fanta Trükköt dobták be. Narancstalanítanak. Első lépésként a Fantából vonják ki a Fidesz-jelkép narancsot.

„Túl vagyunk azon a ponton, hogy ez a barátság helyre tudjon állni Németh Szilárddal“ – ki nyerte a csepeli fideszes belharcot? címmel a 24.hu közölt részletes, több szereplős videóriportot.

Miként a videóriport ajánlásában írják, Borbély Lénárd annak ellenére tudott újrázni polgármesterként Csepelen, hogy tavaly Németh Szilárd kezdeményezésére kizárták a helyi Fideszből.

Hogyan látja  most Borbély és hogyan látják a csepeliek az összetűzést, és kötélnek állna-e a kerületvezető, ha Magyar Péter hívná?

A 24. hu a videóriportban bemutatja, hogy

Pedig ezt megnéztem volna. Mármint Vidnyánszky Attila rendezésében Marx Tőkéjét. Az igazgató a Nemzeti Színház magazinjában jelentette be, hogy a jövő évadban színpadra állítja a munkásmozgalom teoretikusának alapvetését, amelynek „drámai potenciáljára” már a beregszászi időszakában felfigyelt.

Régi tervét váltaná tehát valóra. Az előadás egy bohózati elemekkel átszőtt haláltánc lenne, amely egyrészt világossá teszi, hogy a mű „tragikus félreértések tömegének alapja, felismerései egy testet és lelket megnyomorító ideológiát hívtak életre”, illetve olyan életbevágó kérdéseket feszeget, miszerint: „Miért nem tudunk szabadulni ettől a vallásellenességgel átszőtt gondolkodásmódtól?”

Azt hinnénk, ebből olyan különösebb nagy baj nem lehet, csakhogy jobbról ezek után olyan össztűz zúdult Vidnányszkyra, mintha legalábbis nem végezte volna el a házi feladatát. Pedig hát elvégezte, sőt évek óta kényszeresen túl is teljesít.

A Nemzeti Színházat még a legelvakultabbak sem vádolhatnák baloldali vagy liberális eszmék terjesztésével, aki egy pillanatig is kételkedik abban, hogy

Elbukott kísérletet normális körülmények között nem szokás megünnepelni. Kivétel Csepel? A település születésnapját Németh és Borbély is meghamisította, nekik sem a napi, sem a történelmi tények nem számítanak egy bő évtized óta, csak a felhajtás hozadéka.

Kedden rendkívüli képviselő-testületi ülést trombitált össze a polgármester július 18-án reggel 9.00 órára. Az ülést megtartották, az egyetlen napirend egy rendeletmódosítás volt, amely nem tűrt halasztást. A nyár teljes tobzódása közepette, 35 fokban, amikor Csepel Borbély által felajzott népe, a Csepel napja rendezvény miatt, az esti BBC koncertet várta. Mi volt az életbevágó kérdés, ami azonnali döntést igényelt? 

A gyalázat dokumentuma. Egy tornatanár jellegű, ránézésre 90 kilogramm élősúlyú „ismeretlen elkövető” – ahogy a rendőrség fogalmaz – egyetlen, jól irányzott rúgással földre terített egy kb. 25 kilós kisfiút, akit előtte arrébb rángatott a többiektől. Mert emberség is van a világon és nyilván nem akarta, hogy az alsósok dominóként dőljenek egymásra. A rúgás igazi mestermunka volt, mégiscsak egy szakképzett, feketeöves, három danos karateedző műve.

A hozzáértők azóta már elemezték a rúgás típusát, amely a karate harcban létező technika, amikor a tartó lábat támadják. Más kérdés, hogy ott hasonló súlyú, képzettségű emberek önkéntes alapon mérik össze az erejüket. S bár túl sok karate mérkőzést nem láttam, emlékeim szerint, a küzdelem után a győztes felsegíti a földre kerültet, kezet fognak, talán még meg is ölelik egymást.

Nem így a mi tornatanárunk, aki az elterült gyereket otthagyja, jó, hogy

Az országos sajtó munkatársai gyakran lepődnek meg, ha sorsuk Csepelre hozza őket. Nem olyannak képzelik a kerületet mint amilyen valójában. Az egyik budapesti portál így ír: "Vannak városrészek, ahol vagy egyáltalán nem járunk, vagy csak nagyon ritkán, kivéve, ha az adott környék lokálpatriótái vagyunk. Csepel pont ebbe a kategóriába esik, holott HÉV-vel könnyen megközelíthető, de

"Hát így állunk, és így ülnek ők, a gazdagék, a hatalmasok, akiknek már valóban a hatalma túl sok. De, amint láthatjuk, még mindig nem elég nekik."

Tarthatatlan, amit egyes, a kormánytól független újságírók csinálnak; pontatlanok, tájékozatlanok miegymás. Itt van a legújabb, tegnapi félretájékoztatás esete: a Magyar Narancs 60 millió forintra becsülte annak a BMW-nek az árát, amivel az Operaház főigazgatója, Ókovács Szilveszter a Dalszínház királyi felhajtóján parkolt.

A ház vezetősége közleményben tárta a nagyérdemű elé az igazságot, s ezzel rá is mutatott az újságírói felelőtlenségre, hanyagságra. E szerint az a bizonyos autó nem 60, hanem harmadával kevesebbe kerül, vagyis csupán 40 millióba.

És még egy

A tomboló aszály közben kaptuk a hírt: "Célunk, hogy 2030-ra az öntözött területek nagysága megközelítse a 350 ezer hektárt." Nagy István agrárminiszter tette közzé ezt a dicséretes kormányzati elképzelést a közösségi oldalán. A hozzászólók nem osztoznak a miniszteri optimizmusban.  Ész nélkül osztogatott, rosszul felhasznált pályázati pénzekről, pazarló locsolásról, a meglévő vizek óvása helyett a talajvíz kiszipolyozásáról írnak a poszt alatt.

Na igen, ez kivételesen olyan helyzet, amikor érdemes visszatérni a múltba: öt  évtizede nagyjából ennyi termőföldre juttattak éltető vizet Magyarországon.

Ha azonban hozzátesszük, hogy ma ennek a harmadára sem jut öntöző víz, merésznek tűnik hatéves távra ennyire nagyot mondani. Akkor meg pláne, ha – maradjunk ennél a mértékegységnél – mindezt egy újabb számmal vetjük össze: 5 millió hektárt, hazánk teljes területének felét

"Etikát nem tanult, hittanra valószínűleg nem járt, talán még óvodába se, ugyanis ezeken a helyeken szokták említeni, hogy hazudni nem szabad."

Fodor Gábor a minap az ATV-ben járt. Elmondta, amit előtte már többen, több alkalommal, hogy Magyar Péter csak ugyanazt a rendszer-hibajegyzéket sorolja, amit előtte már többen, több alkalommal.

Egyetlen meglepő dolgot mondott: „…nekünk a kommunizmusban azt tanították, olyan példaképeket állítottak, mint Pável Morozov, aki feljelentette a saját apját”.

Fodor Gábornak vagy a Rákosi-korszak óvodájába kellett volna járnia, és/vagy már 80-90 évesnek kellene lennie ahhoz, hogy

Kerületi képviselő lett a június 9-i választás után a Csepeli Strand vezetője, a Borbély-csapat tagja. Vajon hogyan fogja számonkérni az önkormányzati munkában a Csepeli Strand vezetőjétől, azaz önmagától, a stranddal kapcsolatos feladatok teljesítését, a lakossági panaszok elmulasztott megválaszolását, orvoslását? Mi lesz, ha a strandvezető nem ért egyet a képviselővel? Tudathasadás? 

Lassan két hete, hogy a Csepeli vagyok fb-csoportnál megjelent egy nyílt levél Borbély Lénárd polgármesterhez címezve, melynek szerzője a Csepeli Strand egyre romló helyzetére hívta fel a figyelmet.

Már több mint százan lájkolták egyetértően a levelet, és százhoz közeledik a hozzászólók száma is. Válasz azonban azóta sincs, egyetlen vezető, köztük a strand vezetője sem tette meg, hogy reagál a nevét is vállaló levélíró felvetéseire.

    Igaz, az utóbbi években gyakran változott a vezető személye, hiszen 2022 májusában még

Magyar szavazók Londonban. Az EP-választáson a külképviseleteken személyesen szavazó magyarok világos ítéletet mondtak, mikor a leadott voksok 51 százalékát a Tisza Párt, a Kutyapárt a 9,2 százalékát,  a Momentum a 12,8 százalékát kapta meg. Ezek szerint a magyar lélek megfelelő perspektívából immunissá válik a rémmese-propagandára.

A magyar lélek alapvető igénye a Fidesz szerint, hogy hallani sem akar nehézségekről. Inkább elhiszi, hogy nem létezik gazdasági válság, az infláció egy gyomrostól megroggyant, megszorításokra nem lesz szükség, és csupán az ordas ellenség miatt épült egyelőre csak a kormányközeli szerencséseknél mézeskalácsból a kerítés.

Évek óta úgy voksolnak ők, hogy nem kíváncsiak a végrehajtandó programra sem, lelkesedni akarnak. De az erre a szellemi társasjátékra nem vevőket már jó ideje a hazatelepítési programok sem tudják hazahozni külföldről.

Volt egy választási eredmény – ami nem szerepelt a mindent megnyertünk orbáni listán –, de a legfontosabb volt, mert a jövő szavazott a jelenről:

Pontosan egy héttel ezelőtt, pontosan az történt egy fontos csepeli ügyben, amire pontosan számítani lehetett. Délután kettő órától, 40 fok körüli hőségben, csupán néhány hallgató előtt 40 perc alatt ledarálták a fórumot. Borbély Lénárd kipipálhatja az újabb sikersztorit, mármint a Metrans Kft. fejlesztése ügyében kényszerből összehívott közmeghallgatását.

A kényszert az szülte, hogy a Metrans Kft., amely veszélyes anyagokat tároló konténerek szállításával és tárolásával foglalkozik, Duna parti telephelyén korszerű kamionparkolót kíván építeni. A katasztrófavédelem meg kötelezően elrendelte a közmeghallgatás megtartását. Borbély kiadta a meghívót, a kötelező dokumentumokat, majd, a főpolgármesteri szavazatok sokadik újraszámolása miatt módosította a helyszínt, ami végül a polgármesteri hivatal HELYETT az ÁMK-ként ismert Szabó Magda Közösségi tér színházterme lett. Ez is nagynak bizonyult azonban. A hatóságok megbízottain, néhány önkormányzati képviselőn, a hivatal munkatársain kívül mindössze pár érdeklődő jelent csak meg a kánikulában, amikor ráadásul sokan még az üzemekben, hivatalokban dolgoztak.

    A fórum elején, nehogy még kedélyborzoló kérdések is legyenek a Corvin-csomópontól,  a csepeli utak túlzsúfoltságáról, a polgármester  közölte:

Az adatok szerint Várkonyi Andrea 820 millió forint osztalékot vett ki a minap a cégéből, amely leginkább Mészáros Lőrinc vállalkozásaiból jut bevételhez.

A háború és diktatúra párti úgynevezett Békemeneten résztvevők medián bére a statisztikák szerint 270 ezer forint. És azért nem átlagbérrel számolunk, amely ugyan magasabb, de a nagyjövedelmű potenciális résztvevők, Mint Rogán Antal, Mészáros Lőrinc tesója és így tovább, Londonban jártak akkor éppen, bizonyos luxusszállókban pihegve. Ugyanakkor a képeket elnézve, nemcsak aktív korú felvonulók alkották a tömeget, hanem szép számban nyugdíjasok is, akiknek nettó medián nyugdíja 204 ezer forint.

Természetesen az agresszor Oroszország mellett kiállók átlagjövedelmét a magyar átlagjövedelmek alapján saccoltam meg - miközben elnézve a felvonulók tarka seregét, tartok tőle, hogy sokan örülnének, ha az átlagos nyugdíjat, fizetést elérnénk - mondhatnánk nagy számban a Fidesz rendszer vesztesei voltak azok, akik hagyományosan jelentős részben hatalomban tartják a zsebducét.

De ne álljunk itt meg a

Képünkön a székesfehérvári szülők a helyi gimnázium közkedvelt, jól dolgozó igazgatójának eltávolítása miatt tüntettek. Tavaly Csepelen is sokan demonstrációkkal tiltakoztak a hatalom iskolai packázása, több iskolaigazgató eltávolítása ellen. Packázás, igazgató-eltávolítás az idén is volt a kerületben

Lassan elül a csepeli három általános iskola (Hermann, Katona, Kölcsey) igazgatói pályázatának minisztériumi elutasítása körüli botrány, amely leginkább a helyi közösségi médiára korlátozódott. Borbély Lénárd „nesze semmi fogd meg jól” nyilatkozatában, sajnálkozását fejezte ki az ügy miatt, majd hozzátette, hogy

"Márpedig Marine Le Pen, aki az apját is kizáratta saját pártjából, amiért az ikonikus szélsőjobbos francia pátvezér megeresztett pár homofób és idegengyűlőlő megjegyzést, az a fajkeveredésről hadováló fideszvezérrel feleannyit sem fog lacafacázni. Ha úgy alakul."

Melós dolog manapság fasisztának lenni. Nem úgy van, mint régen, hogy az ember felhúzott magára valami barna vagy fekete hacukát, haptákba vágta magát és máris kezdhetett uszítani. Az EU demokratikus közösségében is akadnak fasiszták – a szólás- és véleményszabadság szent – azonban ők jobbára csak otthon, négy fal között csinálhatják a hasonszőrűekkel.

Kifelé kénytelenek átkeresztelni magukat szuverenistának, identitáriusnak, keresztény élet-és családvédőnek. Azonban nevezzék magukat ahogy akarják, az ilyen közösség mégiscsak egy halom cinikus, egoista undok fráter marad, akik az első kanyarban elárulják egymást.

A rendszerváltás időszakának egykori népszerű, jól felkészült, csinos TV-híradós riporterére, Bayer Ilonára (képünk jobboldalán) sokan emlékeznek. Nekik, mindnyájunknak szólnak a most következő, személyes élményeket feldolgozó sorok, amelyeket változtatás nélkül közlünk: 

„Pontosan a 40. évfordulóm után 2 nappal látta meg a napvilágot. Nagy szívvel és lélekkel áldotta meg a Teremtő. Szerénysége nem szereti az ömlengést. Ezért köszöntöm őt azzal a cikkel, amelynél többet, jobbat úgysem írhatnék ma sem.... Isten éltessen vagány szépségem, Szofi Sára!

A rendszerváltás gyermeke (NÉPSZAVA 2009 július 14)

Török Szofi Sára ma 20 éves. Két évtizeddel ezelőtt ezen a napon, pontosan két híradó között sírt fel. Stílszerűen, hisz mamája nem sokkal előtte még a legfrissebb eseményekről számolt be sokmillió néző előtt. Azokban a hónapokban a „hírek szerelmesein” csüngött az ország. A rendszerváltás eseményei ötször annyi hírműsort is kitöltöttek volna. Szemünk láttára forrongott, formálódott legújabbkori történelmünk. Bennem a közélet zsongása elválaszthatatlanul egybeolvadt a kései babavárás izgalmaival. Kívül, s belül egy új világ volt születőben. Az ország reménykedett, egy kisgyermek naivitásával remélte a szebb, új jövőt. Én a bennem növekvő élettel méginkább...

Talán csak egyszer riadtam meg igazán,