A drágaság és a szegények adója, a 27 százalékos áfa velünk marad. Az önkormányzati- és európai parlamenti választásokhoz közeledve majd egyre többször hangzik el, hogy a kormány minden rossztól megvéd bennünket, de ez ne tévesszen meg senkit. Biztosak lehetünk benne, hogy a szólamok árnyékában jövőre is folytatódik az elszegényítés.
Véget ér-e a válság, talpra áll-e a gazdaság, és mindebből mit érzékelhet a lakosság? Az év végéhez közeledve a napokban vázolják fel előrejelzéseiket a folyamatokat szorosan követő és a jövőt számokba sűrítő elemzők.
Az eddig elhangzott vélemények átlaga szerint 2024-ben
Abszurdum díjjal jutalmazták a csepeli táblás kabarét. A rezsibiztoshoz kötődő "díjazott" csepeli eset tökéletesen ábrázolta, milyen az, amikor egy rendszer szolgái túlpörögnek, majd értetlenül néznek egymásra, ha számonkérés következik. Napokig nem lehetett tudni, hogy ki tetette ki a megújult Jedlik Ányos Gimnázium tornatermébe az orbáni idézetet. A nagy hallgatást olyan nyilatkozatok törték meg, mint például a csepeli alpolgármester 
Ők fütyülnek, de mi nem táncolunk. Genetikusan. Nekünk a nyomás is, a fütty is smafu. Illetve bakfitty, az talán ősmagyarosabb. Kivételek azért lehetnek. Hát megtörtént. Távoztunk az Unióból. Egyelőre csak a folyosóra, de az első lépés iránya meghatározó. Mármint nem pontosan mi távoztunk, hanem a miniszterelnök, de az ugyanaz. Egy vérből vagyunk ő meg mi. Illetve egy génből, ez a magyar gén, amely, mint szintén az ő szíves közléséből tudtuk meg, „nem érzékeli a nyomást”, genetikusan fütyül rá.
Nagyon jól jönne a városnak az az 1900 milliárd forint, amit a mini-Dubajra költenének, pláne ennek a duplája, amiről Lázár János sutyiban a hátsó szobában beszélt. Széthullóban a felüljárók, lyukadnak az utak, a nagy vízcsövek között százévesek is akadnak, két hidat is fel kellene újítani, a kisföldalatti és a hév kocsijai 50 évesek.
Lehet élni a Marson is: valószínűleg lehet, legalábbis technikailag, de azért a döntő többség nem szeretné kipróbálni. A magyar kormányfő ennek ellenére 1999 óta hajtogatja – a hívei megértően hümmögnek, mindenki mást a hideg leli tőle –, hogy van élet az EU-n kívül is. Egyébként tényleg van, hiszen a világ országainak nagyobbik fele nem EU-tag – de azért nem kellene kipróbálni, ha sok évtized után bejutottunk oda.
Mit nem lát most sem a cirkuszi produkciókkal, közterületfelügyelőkkel, biztonsági őrökkel, elektronikus kütyükkel eltorlaszolt polgármesteri irodájából Borbély Lénárd a munkatársai által folyamatosan köréje szervezett gyerekek, szülők és nagyszülők sokaságától, a buliktól az áltanácskozásoktól, a programdömpingtől, az állandó tapsolók hadától? 
Ha a nyugati médiában minden nap Szájer kalandját ragoznák, akkor az egyoldalúan tájékozódó nyugatiakban az a kép alakulna ki, hogy szinte minden magyar meleg, és ha jön a rendőr, az ereszen menekülünk. – Hülyeség! – tiltakozott ismerősöm. Erre a másik: – Ahogy az is hülyeség, hogy nyugaton félnek az emberek utcára lépni.
Az ünnep lényege nem változott. Ezüstös holdfényben suhanó szánján közeledik hozzánk az öröm tündére, hogy a friss kalács illatú csendes éjen megajándékozzon bennünket az áhítattal várt békével. 
Régvolt ünnepek emléke jár a fejemben, amikor még mindenki ott lehetett a fa körül, és tudom, ilyentájt rengetegen szenvednek attól, hogy magukra maradtak. Nekik ajánlom figyelmükbe: "Adni azt jelenti, hogy hidat versz magányod szakadéka felett.”
Mit jelentett Heródes életében Jézus születése? Heródesnek volt, vagyona, hadserege, mindene megvolt, leverte a lázadásokat, semmi sem veszélyeztette. Miért ijedt meg mégis egy kisbabától? Miért rendelte el minden kétévesnél kisebb fiúcska megöletését? Miért ragadtatta magát ekkora gonoszságra egy születés hírére? Heródesnek volt mitől félnie. Tudta, hogy mindazt, ami körülötte van, a gazdagságot, a hatalmat, a színlelt tiszteletet csak a félelem tartja fent. Csak azért viselik el őt az emberek, mert félnek a hatalmától, de semmi más nem kötötte őt a néphez, ahhoz az országhoz, amelynek nemcsak uralkodója, de zsarnoka is volt. 
"Hogy elhiszed-e, vagy sem ezt az álmot, ezt az igéző ősi regét? Mindegy. Csak az a fontos, hogy megértsd az ácsszekercék üzenetét, s hogy a földön és odafönt, elménk friss emberi égtájain is megőrizzük a fényt, a szeretet melegét..."
December 17. és 22. között napi ezer adag meleg-ételt osztott a Magyar Ökumenikus Segélyszolgálat Csepelen a hajléktalanoknak, illetve a rászoruló családoknak. 
A jótékonysági program első két napját az E.ON Hungaria Csoport 5,6 millió forinttal támogatta, hogy Csepel anyagilag segített-e, arról nincs hír. 
Ha jobban belegondolunk, akkor rájövünk, hogy Európa vezetői után ránk, magyarokra is ránk férne, hogy egy hosszabb kávészünetre elküldjük a mai hazai rendszert és annak névadóját.
"A nemzeti válogatottnak szóló szurkolást a hazaszeretet bonyolult, racionális érvekkel aligha alátámasztható érzéséhez hasonlóan nem érdemes magyarázni, hiszen az ember nemzetisége esetleges, születhetett volna akárhová, szerethetett volna bele bármilyen másik sportba, csak éppen úgy alakult, hogy magyarnak született, aztán a szívébe férkőzött a labdarúgás, és ezzel talán egy életre el is dőlt minden."
Orosz nyelvű felirat a 2,5 ezer éves mű mai kötetén: „A szerző külföldi ügynöknek minősül.” Hát kérem, mi tagadás, van hová fejlődnünk. Ez azért egy hangyányival durvább, mint a fóliázás, bár a célja mindkettőnek ugyanaz: a gyűlöletkeltés. Kétségtelen, honi cenzúránk – még? – nem jutott erre a szintre, bár igény is, törekvés is mutatkozik rá.
A Csepelt ma kormányzók sok mindent (rosszat) leírtak már az ellenzékről, és annak vezető személyiségeiről. Arról azonban soha sem szóltak, hogy a „szocik” vezetése alatt rendszeresek voltak a szakpolitikai egyeztetések! A Fidesz által uralt elmúlt 13 évben meg egyszer se ültek le velük, hogy közösen megbeszéljenek, végig gondoljanak fontos, a település életét befolyásoló kérdéseket. Diktátumok vannak!
Üresen maradt helyek a bálon, hézagos tájékoztatás a rezsibiztos hiányzásának okairól, amit mi most az ő magyarázatával pótolunk
Nálunk azt se lehet megjósolni, hogy mi volt 5, vagy 10 évvel ezelőtt, mert minden úgy történt anno, ahogy most a Fidesznek kedvez. Hogy Orbán '89-ben az oroszok hazaküldésével vívta ki a magyar nép szimpátiáját, most meg az oroszok piedesztálra emelésével próbálja ugyanazt elérni. Vajon sikerül-e neki? Hát a jóslás nagyon bonyolult dolog, különösen ha a jövőre vonatkozik.