„Kettős a koszorú, amelyet az országon belül és az országon kívül emlékműveihez helyezünk. Az egyiket a rendkívüli szellem, a másikat a rendkívüli jellem kapja…Nemcsak a magyarság jövőjében hitt, hanem éppoly lángolóan, vére hullásáig hitt az emberiség ügyében is. Huszonhatévesen a segesvári csatatéren nem egy nép, hanem az egész emberiség kiválasztott fiaként halt mártírhalált”

Az 1823. január elsején Kiskőrösön született költőre emlékezve Illyés Gyula öt évtizeddel ezelőtti gondolatait idézzük:

Alig van magyar anyanyelvű ember, akinek szívébe nem fészkelte be magát Petőfi Sándor. Csaknem úgy, mintha vérségi közünk volna hozzá. — Mi ennek a varázslatnak a magyarázata? Az, hogy költőként nyitotta meg ugyan tudatunk ajtaját, de azon az ajtón egy bámulatos jellemű embert léptetett be és ismertetett össze velünk. …

Egy nagy író attól kezdve nagy író, amikortól fogva állandóan jelen van nemzete eszmélésében; amikortól a művei csaknem tárgyszerű részei a nép, birtokának, akár egy híd vagy középület. Sőt még jobban azoknál. Pest hajdani szép városházát lebontották. Eltűnt az utcáról, el az emberek fejéből. A Nemzeti dal-t, a Szeptember végén-t nem lehet lebontani, téglaként kihordani a nemzet tudatából. Vannak szellemi művek, amelyek

Az idén már nem lesz ilyen kép. A felvételt 1962-63 telén Bara István, a Magyar Távirati Iroda munkatársa készítette. A fotó kísérő szövegében ez áll: "A Közép-Dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság dolgozói vágják a jeget a befagyott Dunán, a Kvassay zsilipnél, hogy

Hamarosan véget ér 2022. Aki teheti, számvetést készít, és búcsút int a távozó évnek. Mi köszönjük olvasóink megtisztel érdeklődését. A szilveszterestéhez, az óévbúcsúztatáshoz meghitt órákat, vidám társaságot, jó szórakozást kívánunk Horváth Jenő  és Rákosi János dalával, amit a feledhetetlen emlékű Máté Péter adott elő:

Még néhány perc és éjfélt üt az óra

Én tudtam azt, hogy nem tart örökké semmi,
nekünk is egyszer búcsúzni kell.
Előre készültem rá, hogy ne fájjon úgy,
hogy majd könnyű szívvel menjek el.

Még néhány perc és éjfélt üt az óra,
elfáradtam, lassan hazamegyek.

"Komoly sport a tájékozódási futás. Először tájékozódni kell, hogy milyen a politikai helyzet, aztán futás!"

Hofi Géza hatása a mai napig eleven, bár a hetvenes–nyolcvanas évekre esett pályafutásának legfontosabb korszaka Óriási dolog ez, ha belegondolunk, mennyit változott a világ azóta – vagy épp ez a lényeg, hogy alapjában milyen keveset?

Idén lehetett volna 86 éves. Sajnos már 20 éve nincs közöttünk Hofi Géza, ám mondatait a fiatalok is idézik, olykor nem tudva, kitől származnak, mert szállóigévé váltak. Szubjektív szemlénk következik 25 frappáns Hofi-idézettel az ezernyi közül. Mert nem emlékezhetünk rá méltóbban, mint nevetéssel:

1. A lét határozza meg a tudatot. Ha megissza a lét, a tudat elmegy.

A Jedlik gimi késlekedő, dráguló átépítése közben Csepel leépülése  felgyorsulva folytatódik - Komoly feszültségek törtek a felszínre a kerületben - Borbély és Németh  hatalmi harca rányomta bélyegét a helyi  közéletre

Jelentős közéleti, politikai mozgások voltak Csepelen 2022-ben. Harmadszor vesztett képviselő választást Németh Szilárd, feloszlatták a helyi Fidesz alapszervezetet, kettészakadt a képviselő-testület Fidesz-frakciója, folytatódott a Németh-Borbély féle hatalmi harc, erősödni látszik a helyi vezetés Főváros ellenessége. A polgármester politika háttér nélkül maradt, együttműködési készség hiányában, polgármesteri „kormányzásra” készül.

Az ellenzék változatlanul megosztott Csepelen is, bár érzékelhető a szándék a későbbi, valószínűleg szűkebb összefogásra. Az ország gazdasági válsága miatti kormányzati megszorítások komoly feszültségeket hoztak felszínre Csepelen is, további helyi szigorítások szükségessége miatt hatásukat leginkább jövőre érzékelhetjük.

Mindezt társadalmi megmozdulások

Nemrég állították fel a Széll Kálmán tér fölötti Postapalota, új nevén a Pénzmúzeum kertjében Szőke Gábor Miklós csodaszarvast ábrázoló szobrát. Mivel egy 6,5 méter magas, sziklát formázó bronztalapzatra helyezték fel, messziről is jól látni. Az alkotást a Magyar Nemzeti Bank rendelte a szobrásztól, közel 200 millió forintért. – Mi került ezen ennyibe?!

Ezt a kérdést tették fel sokan, ám tapasztalataim szerint erre eddig még senki nem tudott megnyugtató választ adni. A legtöbben ugyanis

Esztelen rongálás a HÉV-en, beteges pusztítás a lelkekben. Fura világ ez! Lehet, hogy ebben a rendszerben az önzés a siker alapja, és ez észszerűbb reagálást mutat a társadalom kihívásaira: de egyáltalán nem biztos, hogy a jobbat is jelenti! A mindenáron való győzni akarás, a másik fölé kerülés, sokkal több legyőzöttet, elesettet jelent, mint amennyi győzőt hoz. A győztesek egyre hatalmasabbak egyre önteltebbekké, sérthetetlenebbekké vállnak. Az elesettek meg egyre jobban félnek!

Egoisták. Elgondolkodhatnánk azon, hogy a valóság, vagy csak a képzelet hozta azt az érzést, hogy az emberek a rendszerváltás óta sokkal önzőbbek lettek! Bizonyos hétköznapi jelek is azt mutatják, hogy nem a szokásos generációs problémáról, és a „régen jobb volt” elmélet hatásairól van szó, hanem ez a kézzelfogható valóság. De hát az emberek alakultak a körülöttük átalakult viszonyokhoz így, vagy csak felszabadult bennük a régen ott szunnyadó ősi ösztön? Nem tudható, de az elsőre bizonyára többen tennének.

A csepeli HÉV-en gyakrabban, de a buszokon is láthatja az ember, az önzést megjelenítő példákat. Míg a hetvenes, nyolcvanas években az utasok a kocsi kialakított négyes üléseinek mindegyikén elhelyezkedtek, addig manapság

Az idén is ezrek álltak sorba az ország legnagyobb karácsonyi ételosztásán a Népligetben. A riportokból kiderült, a rászorulók évről évre többen vannak, mindinkább a középosztályból, köztük tanárok, egyedülálló szülők, akiknek nem telik már az ünnepi ebédre.

Sokan félve merik elfogadni a segítséget, saját kudarcukként élik meg, hogy „hajléktalanokkal kell sorba állniuk” az élelemért. Valóban nem könnyű megalkudni azzal, hogy a becsületes, dolgos élet sem mindenki számára biztosítja, hogy tisztességesen fenntartsa magát és családját.

A rászoruló szó már magában foglalja a szorult helyzetet, ami talán még nem nyomorgás, de olyan segítséget vagy támogatást is el kell fogadni, ami eddig nem hiányzott. Szerencsés, akinek

A Népszabadság 1962-es tudósítása a bírósági eljárásról

Az ítéletet 60 éve, 1962. december 31-én végrehajtották. Előtte október 2-án a Fővárosi Bíróság különös kegyetlenséggel elkövetett emberölésért ítélte halálra Szöllősi György huszonkét éves budapesti lakost. A (13. kerületi) Acélöntő és Csőgyár munkása három hónappal korábban, július 12-én a csillebérci erdőben borotvával meggyilkolta, majd lefejezte S. Ildikó huszonöt éves könyvelőnőt.

A  fiatalember - írta másnap a Népszabadság - már évekkel ezelőtt észrevette, hogy egyes nőknek imponálnak a külföldiek. S mivel azt tapasztalta, hogy műveletlensége miatt sem állnak vele a lányok szóba, elhatározta, hogy külföldi diplomatának adja ki magát. Szegényes albérletében idegen szavakat biflázott, gyakorolta a tört magyar beszédet, és készített egy igazolványt is, amelybe a

Milyen alapon migráncsozik itt bárki? Nem akart hinni a szemének, amikor elolvasta a következő névsort

Magyar élsportolók:

Birkózás: szabadfogás: Muszukajev Iszmail (FTC) 2.

Erőemelés: Enahoro Asein (Westfit Gym SE) 1.

Fallabda: Chukwu Hannah (Tatabányai Squashberek Sportegyesület) 4.

Kajak-kenu: Bragato Giada (Tiszaújváros) 1.

Karate:

Mint akkoriban igen sokaknak, az ő munkahelye is megszűnt. Nem kellettek a lakatosok, meg a drehások és a villanyszerelőkre se volt már szükség. De még mielőtt a melósokat szélnek eresztették volna, a hatékonyságra hivatkozva bezárták, az öltözőt és fürdőt, ahol évtizedek óta Teri tartotta a rendet és a tisztaságot.

Teri hatvan körüli takarítónő volt egy jól menő vendéglőben. Úgy mondták, hogy ő a legrégibb bútordarab ebben a kocsmában. Még a rendszerváltás után, egy fővárosi nagyüzemből érkezett. Mint akkoriban igen sokaknak, az ő munkahelye is megszűnt. Nem kellettek a lakatosok, meg a drehások és a villanyszerelőkre se volt már szükség. De még mielőtt a melósokat szélnek eresztették volna, a hatékonyságra hivatkozva bezárták, az öltözőt és fürdőt, ahol évtizedek óta Teri tartotta a rendet és a tisztaságot. Mivel egy kicsi gyereket nevelt, nem tehette meg, hogy munka és jövedelem nélkül maradjon: akár csak egy napra is. A rendszerváltás (inkább csak elitváltás) időszakában tudni lehetett, hogy a kirúgatás mindenkit el fog érni! Teri sem tétlenkedett, hanem a gyárhoz közel lévő kisvendéglőt szemelte hát ki magának, új munkahelyül. Úgy vélte az emberek mindig éhesek, a férfiak mindig szomjasak, ezért a vendéglőre mindig szükség lesz! Ezért úgy vélte, hogy ha itt sikeresen bedolgozza magát akkor

Nem hinném, hogy sokan szeretnének száz vagy közel száz évig élni. Pláne, ha annak a száz évnek a java a rohadtul nehéz XX. században telt el, ami nem arról híres, hogy megkímélte volna az embert a megpróbáltatásoktól. És akkor itt van ez az asszony, Fahidi Éva, egy az átlagból, aki 1925-ben született, és aki mindent és mindenkit túlélt, hogy aztán úgy hét évvel ezelőtt, 90 évesen ismerje meg a nevét az egész ország. Fahidi Éva most múlt 97 éves. A meccs hosszú volt, sőt, még mindig tart. Egyéniben sokszor győzött, de a mindenkori csapata sokszor magára hagyta. Tanú és áldozat. Hatalmas spíler, szerencsejátékos. Egy vagány úrinő. Az ő XX. századáról beszélgetett Lengyel Nagy Anna

Hogy milyen volt nekem végigélni egy századot, azt kérdezed? Emocionális. Talán túlságosan is az. Visszavonhatatlan veszteségek hosszú sora. Amikor veszteségről beszélek, nem csak a családomra gondolok, amelynek ötven tagja veszett oda a holokausztban, beleértve a fiatal, stramm szüleimet és az imádott kishúgomat. Hanem arról is, hogyha egy embernek van képe majdnem száz évet élni, akkor biztos, hogy elment már minden barátja, az életének minden személyes tanúja és hajdani kísérője. Nekem is mindenkim meghalt, aki – akár évtizedeken át – az életem része volt. De csavarjunk egyet rajta, jó? Mert lehet más oldalról is megközelíteni ezt a száz évet: a kaland, vagyis – ahogy manapság inkább nevezik – a kihívás felől. Ha így nézem, hát, kérlek szépen, roppant szórakoztató volt. Precízen szólva: engem

A hatalom eldugná a látványt és el is dugta a Blaháról a Népligetbe. Ételosztásra várók kanyargó sora még a látvány radikális elrejtése előtt a Blaha Lujza tértől a Rókus kórházig és tovább... A téli napforduló a rövid nappallal, a ködös, borús idő rátelepedik az emberekre. De nem csupán emiatt van olyan érzésünk, hogy végképp a sötétség jellemzi Magyarországot. A karácsonyi fények szépek, de ezektől még semmi nem változik a szürke hétköznapokon. Itt már hosszú ideje nem palackba zárva, hanem dalokban üzenünk. Aki hallja, adja át!

Mostanában egyre többször jut eszembe egy régi dal. Nem vált nagy slágerré, hiszen A Rádió – az egyetlen, az állami – nem játszotta gyakran. 1973-ban jelent meg, a szövegét – ki más – Bródy János írta és – természetesen – Szörényi Levente énekelte. Az Illés-szám refrénje ez volt: „Ha te járnál ott, ahol én jártam / Ha te látnád azt, amit én láttam / Ha te állnál ott, ahol én álltam / Nem lennél már ártatlan”. Erősen áthallásos szöveg. Hát még ha hozzávesszük az első versszakát is: „Én már látom, a sok mesét elhitted / Mégis úgy kérlek, hogy egyszer majd hallgass meg / Mikor útnak indulsz, minden még oly szép / Hidd el, másként érzel, hogyha már véget ér”.

Ez a Dal az ártatlanságról. Ez a dal, amiről már akkor, a hetvenes években úgy gondoltuk, hogy rólunk szól, nekünk szól. Ha A Rádió zenei műsoraiba nem szerkesztették be, akkor azt mondtuk, persze, világos, hiszen értik, mi van a sorok között. Ha pedig néha-néha mégis megszólalt, akkor azt eseménynek tartottuk. Hohó,

Az ünnep lényege nem változott. Ezüstös holdfényben suhanó szánján közeledik hozzánk az öröm tündére, hogy a friss kalács illatú csendes éjen megajándékozzon bennünket az áhítattal várt békével. Bízzunk abban, hogy mi emberek, kiűzzük szívünkből az irigységet, gyűlölködést, legyőzzük a közönyt magunkban, és megértéssel fordulunk azok felé, akikhez nem volt kegyes a sorsuk.

Több mint száz esztendővel ezelőtt, a XIX. század második felében terjedt el széles körben Magyarországon is a karácsony ünneplésének, illetve az előkészületeknek az a koreográfiája, amelyet lényegében ma is követünk. Ekkor már a legtöbb otthonban karácsonyfát díszítettek, és mind nagyobb jelentőséget kapott az a törekvés, hogy a vallási ünnepen a gyermekeket ajándékokkal örvendeztessék meg.

És mivel a mindennapi kereskedelem nyitott piacokon zajlott az ezernyolcszázas években, természetes volt a karácsonyi vásár, amelynek forgatagában játék lovacskát, trombitát, csákót, dobot, kiskardot kínáltak a fiúknak, babát, bababútort és pici edénykéket a kislányoknak. No, és persze

Mit jelentett Heródes életében Jézus születése? Volt, vagyona, hadserege, mindene megvolt, leverte a lázadásokat, semmi sem veszélyeztette. Miért ijedt meg mégis egy kisbabától? Miért rendelte el minden kétévesnél kisebb fiúcska megöletését? Miért ragadtatta magát ekkora gonoszságra egy születés hírére? Heródesnek volt mitől félnie. Tudta, hogy mindazt, ami körülötte van, a gazdagságot, a hatalmat, a színlelt tiszteletet csak a félelem tartja fent. Csak azért viselik el őt az emberek, mert félnek a hatalmától, de semmi más nem kötötte őt a néphez, ahhoz az országhoz, amelynek nemcsak uralkodója, de zsarnoka is volt.

Karácsony ünnepe tele van örömmel: megszületett a Megváltó, boldogan ünnepelték a pásztorok, tisztelettel a keleti királyok, és szívük minden melegével Mária és József. A boldog események mellett azonban ott van a szomorú is, a betlehemi gyermekgyilkosság. Isten fia emberré lett, vállalta a mi sorsunkat, vállalta az emberi nem üldözöttségét, űzöttséget is. Űzött nemzedék vagyunk, ezt mutatja minden elemében ez az evangéliumi történet. Itt nemcsak a szent családra gondolhatunk, az egyiptomi menekülésre, vagy az ártatlanul megölt kisfiúcskákra, hanem magára a Heródesre is.

Heródes üldözött, veszélyeztetett, űzött embernek tartotta magát. Jöttek a keleti bölcsek, hogy nekik megjelent egy csillag, és

Ünnep és ünnep között hatalmas a különbség attól függően, hogy milyen élethelyzetben üljük éppen. És éppen azért, mert az ünnep kiemelt esemény, a hozzá kapcsolódó érzelmek is extrán erősek, mély nyomot hagynak. Az én év végi ünnepeim hatalmas átalakuláson mentek keresztül. Elmondom, honnan hova jutottam. Doffek Gábor írása.

2012-ben ezekben a hetekben egy majdnem üres lakásban ültem.

Akkor kilenc hónapja kerültem ide, fizikailag már külön éltem, a válás jogilag még nem történt meg, mert egyikünknek sem maradt ereje azokat a papírokat megírni, az egészet hivatalosan lezárni, befejezni. Mindketten, amennyire tudtunk, az új élethelyzetünket próbáltuk kínok keserves kínjával megszokni, ami esetemben azt jelentette, hogy másik lakcímen éltem, mint az akkor majdnem nyolcéves lányom. A válásomról elmeséltem, hogy életem egyik legnagyobb traumája volt, gyerekközpontú apukaként pedig alig túlélhető szörnyűségként tartom számon az

"Mintha az a sok fa/ Egyetlen fa volna/ S az egész világot/ Betakarná lombja"

ENDRŐDI SÁNDOR: KARÁCSONY

Szeretet ünnepe,
Ragyogó karácsony,
Nincs nálad áldottabb
Ünnep a világon!
Míg örömláng gyúl ki
Zöld fenyőid árnyán:
Ringatózik lelkünk
Boldog béke szárnyán.

Rezsibiztos a csúcson: itt kéne abbahagyni! Összeomlás felé tart az egykor szebb napokat látott Béke téri Csepel stadion és a sportcsarnok, de Németh Szilárd gazda a világhírnevet ostromolja újabb és újabb bornírtságaival. Sikerült elérnie, hogy még az argentin nagykövet is veretes szövegével foglalkozzon. Ennél többre nem vágyhat. Tényleg itt kéne abbahagyni.

Már szinte mindenki elhatárolódott Németh Szilárdtól, hétfői, a labdarúgó VB győztese kapcsán fb oldalára írt mondata miatt, csak ő maga, illetve saját pártja nem. Nem csak a magyar politikai közélet képviselői, a média szereplői mondták ki róla nem éppen hízelgő véleményüket, de maga „az argentin nagykövet is elhatárolódott Németh Szilárd fehér keresztényezésétől.” Szerinte Németh rosszul ismeri az argentinokat. „Az argentin válogatott, ahogyan az argentin emberek, a mesztic Amerika értékeit képviselik, és elutasítanak mindenféle faji, vallási, nemi és társadalmi diszkriminációt.” https://444.hu/2022/12/20/az-argentin-nagykovet-elhatarolodott-nemeth-szilard-feher-keresztenyezesetol

A véleményt mondók közül többen kijelentették:

A felmondások indoka, úgymond, az iskolások tanuláshoz való jogának megsértése. Jelenleg szerény számítások szerint is tizenhatezer pedagógus hiányzik a rendszerből, ezt növelik beláthatatlan mértékűre a felmondások.

Magyarország miniszterelnöke egy százötven személyes repülőgéppel indult néhány héttel ezelőtt a Budapesttől háromszázötven kilométerre levő Mariborba tárgyalni. Tette ezt egy olyan üzemanyagínséges időben, amikor az ország népétől türelmet és takarékosságot kér.

Pedig a türelem fogytán sokaknál: most elsősorban a pedagógusok körében, akik diákok és szülők támogatásával már hetek óta próbálják ráirányítani az illetékesek figyelmét helyzetük tarthatatlanságára. A közoktatásügyért is felelős miniszter - egy látszategyeztetést leszámítva - szóba sem áll velük, a milliós pénzekkel jutalmazott

Minden férfi és nő tiszta, „civil” ruhában siet a dolgára. Nem látni köztük egyet sem piszkos, elhanyagolt munkásruhában, mert a gyárakban öltözők, és ruhatárak voltak!

A képen látható emberek az 1960-as évek vége, hetvenes évek elején utazhattak Csepelről a Boráros térre. Valószínűleg nagy többségük a Csepel Művekből és a többi nagy csepeli gyárból munka után utazott a belvárosi lakásaikba. Minden férfi és nő tiszta, „civil” ruhában siet a dolgára. Nem látni köztük egyet sem piszkos, elhanyagolt munkásruhában, mert a gyárakban öltözők, és ruhatárak voltak!

Ma, - jó félszáz év múltával - szinte nem látni olyan HÉV szerelvényt, amelyiken elhanyagolt ruházatú koszos küllemű, fáradt dolgozók ne ülnének. Ezek az emberek a belvárosi építkezésekről utaznak reggel oda- este haza a HÉV-en.

Most már - mindenki láthatja - a munkásnak nem jár a tisztálkodási lehetőség (sem) ebben a hazában!

Jobb esetben kifizetik neki egy részét. Persze tudják, hogy ez szemfényvesztés, mert