Az ingyen krumplira és ingyen almára még várni kell, de a Csepeli Hírmondó közlése szerint a Daru-dombi retro majálison már „A Közösen Csepelért Egyesület tagjai malacot sütöttek és azt kiporciózva osztották szét”

Az idei, immár 9. számban Borbély Lénárd polgármester fotója csak hatszor szerepel, így aztán még sok minden belefért az újságba lapzárta után is. Önkormányzati ügyek: képviselő-testületi előterjesztések; megújul a Munkásotthon, sőt „elkezdődik a felújítása”; új kihívások előtt a csepeli rendőrség, Bölcsődék napja; retro majális, musical a Munkásotthonban; birkózás, kerékpárverseny; növények, bogarak, galambok, hat oldalnyi program, illetve reklám. Borbély itt, Borbély ott, Borbély mindenütt.

Ami pedig sehol sincs a Hírmondóban: az itt élők helyzetét, anyagi gondjainak bemutatását, az egészségügy feszültségeit, a csepeli vállalkozásokat foglalkoztató gondokat, a kerületi pártok aktuális témákkal kapcsolatos véleményének ismertetését, a kerület fejlesztését meghatározó fejlesztések ügyét, most sem tartotta fontosnak a lap szerkesztősége és felettese.

Véleményünk a lap néhány írásáról:

Azt állította Deutsch Tamás, fideszes európai képviselő (Facebook-oldalán, az amerikai nagykövetet kioktatva), hogy „mi már hazaküldtük a tatárokat, a törököket, az osztrákokat, a németeket és végül a ruszkikat is. Óvatosan, Mr Pressman! Ennyi”.

Ezzel szemben a tény az, hogy a tatárok hazamentek maguktól, miután kirabolták és letarolták az országot. A törököket 150 év után a Habsburgok szorították ki, de aztán őket sem sikerült kiűzni, csak kiegyezni velük. Mint tudjuk (bár Deutsch, úgy látszik, nem tudja), a németeket is a szovjetek verték ki, méghozzá úgy, hogy mi az utolsó pillanatig kitartottunk a náci Németország mellett. És végül a ruszkikat sem Orbán küldte haza, mert amikor ezt kimondta, az oroszok már útban voltak hazafelé, és nem a bátor magyarok, hanem a Szovjetunió akkor már fenyegető összeomlása miatt. Ennyi.

Azt állította Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója (a Washington Times című jobboldali lapnak), hogy

Hónapok óta nem látják, nem hallják a csepeli tanítók, tanárok kérését, a követelésüket a kerületvezetők vagy csak nem akarnak tudomást venni róla? Nincs erről véleményük, nincs semmi mondani valójuk? Egy tisztességes, jó szavuk sincs?

Miközben Borbély Lénárd napjainkban is állandóan politikamentes állásfoglalásokat kér az ellenzéktől, holott éppen testületi ülésen támadja az ellenéki politikusokat, Ábel Attila tisztességes előterjesztésnek tartja egyoldalú értékelését a gerincút kérdésében. A kerületi önkormányzat vezetői kezében lévő média, eddigi gyakorlatának megfelelően elhallgatta a múlt heti csepeli pedagógus sztrájkot, demonstrációt.

Nem csak arról nem írtak egy sort sem, hogy sztrájkoltak a Kölcsey Ferenc Általános Iskola és a Jedlik Ányos Gimnázium tanárai, de azt is elfelejtették megírni, hogy

"Újpesten tükröt tartottak a regnáló rezsimnek, ha tetszik, ha nem. S olyan összefüggéseket hozott elő a pingáló publikum, amelyek azért a legkellemetlenebbek, mert vitathatatlanok."

Irdatlan drapériákat feszített ki a lila-fehér tábor az Újpest–FTC pszeudo rangadón. A jelenkor sajtómunkásnak maszkírozott agitátorai konzekvensen „derbiként” említik e találkozót, ez azonban súlyos megsértése a két klub nagyjainak, illetve azok emlékének, hiszen még a legsötétebb szemellenzős sem érheti el, hogy józan ember összefüggésbe hozza a mai labdarúgókat a valóban rangot adó fővárosi csúcstalálkozók legendás főhőseivel, a Fogl fivérekkel, Avar „Ricsivel”, Zsengellérrel, Szuszával, Göröccsel, Benével, Törőcsikkel, illetve Schlosserral, Lázárral, Sárosi doktorral, Toldival, Rudassal, idősebb Albert Flóriánnal, Nyilasival vagy a mindkét csapatban játszó Deák bomba „Bambával”.

A ferdítő szándék átlátható, de még ennél is szembeszökőbb volt a megannyi méretes Megyeri úti transzparens. „Ti vagytok a NERencváros” – festették az egyikre. „A KESMA legújabb ékköve a Fradi B közép” – hasított a másikon. „A párttagkönyvetek még a Holdról is látszik” – harsogta a harmadik.

A propagandisták erről egyetlen szót sem ejtettek, a kormány közeli kiadványok tudósítói mintha megvakultak volna, nem láttak semmit.

Persze, hogy nem, mert

Borbély Lénárd mutatós, csúszós pályán. Együttműködésről beszél, viszont elvárja mindenkitől a politikamentes hozzáállást, de a látványpolitizáláson kívül nem tesz érte semmit

Hosszabb interjút adott az mfor.hu-nak Borbély Lénárd. A csepeli polgármester a Németh Szilárddal való súrlódásáról: "Én a megbékélésnek vagyok a híve" c. interjúját a csepel.hu is közölte. https://csepel.hu/hireink/kozelet/item/14841-a-csepeli-polgarmester-a-nemeth-szilarddal-valo-surlodasarol-en-a-megbekelesnek-vagyok-a-hive-interju Borbély úr több kijelentésével nem értünk egyet. Véleményünk néhány fontosabb témában:

1) „2010-ben mínusz 3,8 milliárd forint hiánnyal vettük át a kerület vezetését.” A polgármester azóta is elhallgatja a 2010-es átadási/átvételi átadási jegyzőkönyvben rögzített tényt: a bankban 3,6 milliárd forint állt az új vezetés rendelkezésére – az előző vezetés hagyatékaként.

2) Az iskolák vonatkozásában a polgármester azt állítja, hogy „Ezekkel évtizedekig nem foglalkozott senki.”  Hazugság! A 2008-2010-es évek iskolai felújításai:

Iszonyú aránytalanság: az egyik oldalon emberi dráma, még ellentmondásos figurákról is, a másik oldalon a nagybetűs Semmi a becsületes emberekről, akik a magyar baloldal jogos hősei lehetnének.

Újra itt volt május elseje. Emlékezünk még ezen a napon a chicagói munkásokra, a McCormick gyár alkalmazottjaira, akik nélkül nem is tudnánk mai formájában május elsejéről? Holott a chicagói munkások 1886. május 3-án és 4-én (és nem 1-jén!) vérüket adták azért, hogy ma a magyar és más nemzetiségű közalkalmazottak sztrájkolhassanak. Van-e még értelme emlékezni egy emberi célokért, a munkások emberi méltóságáért küzdő mozgalomra, amikor a

Ki mit vesz be? Ki mit nyel  le?

Nehéz időket élünk az országban. Oroszország Ukrajna elleni agressziója, a magyar gazdaság visszaesése, az infláció elfogadhatatlan emelkedése, a z energiaárrobbanás következményei, a rezsiárak, a társadalmi feszültségek növekedése, a mindennapi megélhetési gondok jelen vannak Csepelen is. Az emberek sok kérdésre várnak intézkedést, válaszokat, korrekt tájékoztatást.

Csak néhány példa, ami, olvasóinkat, illetve a helyi közösségi média egyes felületein véleményt mondók széles körét foglalkoztatja: a helyi szemészeti szakrendelésen tapasztalható orvoshiány; a kerület közlekedési, parkolási gondjainak évek óta tartó rendezetlensége; a postai és egyéb szolgáltatások csökkenése; a több helyen is tapasztalt

Pártjuk és kormányuk előre megy, nem hátra, mert nincs megállás a fejlődésben

Nyelvi szempontból talán szerencsésebb az árakra sapka helyett kalapot húzni, mert utóbbi az emelésre alkalmasabb, ám pártunk és kormányunk ismét előrelátónak bizonyult, túljárt az imperialisták és más liberálbolsik eszén, mintegy megelőzte őket, elejét véve a károgásnak. Ugyanis tálcán kínálta volna magát a Hanyatló Nyugat propagandistái számára a gúnyolódás lehetősége: kalapot adtak az árak fejére, amit majd az első tavaszi fuvallat elfúj, haha.

Ezért aztán a történelmi leckék emlőin nevelkedett vezetőink sapkát tettek az árak kobakjára, mélyen a szemükbe húzva - fülek takarva. Annyira sikeres a termék, hogy melegben is hordható, akár egész nyáron át. Orosz nertársaink is erősen érdeklődnek e hungarikum iránt, mi másért is röpködne a sereg szárnyán a Nemzet Fürkésze Moszkvába, ahová három nővér is sóvárog, mint

Még csak egy éve fejeződött be a második világháború. Örült, aki túlélhette. Épp, hogy csak elkezdődött a romokban heverő ország és Csepel újjáépítése. 

Fényes szelek fújtak....A csepeliek a régi I-es kaputól, a főbejárattól, a földszintes házak közül indultak. Azt ígérték nekik, és sokan hitték, mert néhány történelmi pillanatig a demokratikus keretek között lehetségesnek látszott, a határ a csillagos ég...És mint a  műsorközlőtől hallhatják majd: " Budapest dolgozó népe tanújelét adta egészséges élni akarásának és annak a törekvésének, hogy a demokrácia útjáról soha többé senki le nem térítheti..." 1946-ot írtak a krónikások azon a május elsején

Csepel meghatározó szerepet kapott ebben a dokumentumfilmben. A Magyar Filmgyártó Résztvénytársaság, a MAFIRT filmhíradójában második szabad májusról beszélnek, mert elsőnek az 1945-öst tartották. Később az 1919-es május elseje is sorszámot kapott, mindjárt az elsőt...Ami biztos: a második Magyar Köztársaságot 1946.  február elsején kiáltották ki, és ezzel történelmi tárba küldték a király nélküli királyságot. Így aztán a következőkben a második Magyar Köztársaság első május elsejének történéseit láthatjuk az 1946-ban dolgozó operatőröknek, szerkesztőknek és rendezőknek köszönhetően:

A sztárvendég: KOVÁCS KATI. Az estig tartó programokra  minden érdeklődőt várnak a szervezők. A belépés ingyenes.

A részletes műsor a folytatásban:

A csepeli gyerekek jobb oktatásáért, a szakma tisztességéért, a megalázó bérek emeléséért sztrájkoltak és demonstráltak kerületi pedagógusok a Katona József (képünkön), a Vermes Miklós és a Kölcsey Ferenc Általános iskolában, valamint a Jedlik Ányos Gimnáziumban

Hétfőn folytatódott a Borbély-Németh féle hatalmi játszma, Csepel két pártharcosáról szóló történet. Az immár hónapok óta folyó sorozat újabb részének a képviselő-testület aznapra összehívott ülése adta a hátteret. A sztori most több témáról szólt: a képviselő-testület napirendjeinek leszavazásáról, a közterületi rendeletmódosításról, a szakorvosi rendelőintézet jövőjéről, a Csepeli Munkásotthon felújításáról, a gerincút folytatásáról. Többek között ezekben a témákban próbálta elgáncsolni a Németh-hívőkre (6 fő) zsugorodott Fidesz-frakció a

Novák Katalin tette gyalázat és ócska taktikázás. Köztársasági elnöki minőségében Ferenc pápa látogatására hivatkozva részesítette a terrorizmusért elítélt Budaházyt amnesztiában. 

Amnesztiát már az ókorban is gyakoroltak, amint erről a görög történetírók is beszámoltak. Az amnesztia mindig politikai aktus volt, a kölcsönös érdekek kiegyenlítése, kompromisszum, ahol minden fél jól járt: az is, aki kegyelmet kapott, hiszen szabaddá vált, s elkövetett bűnei eltöröltettek, s az is, aki a kegyelmet gyakorolta, hiszen az igazságosztó dicsőségében ragyoghatott, s politikai ellenfelét baráttá, hű szövetségesévé változtatta.

Például úgy, ahogy arról

Mit idéz fel a cikkben lévő 16 fotó? Képek, amiket sokan őriznek emlékeik között.

Az egykori Csepel Vas- és Fémművekben ha esett, ha fújt, vagy ha hétágra sütött, perzselt a nap, a gyári gyereknapot évtizedeken át akkor is megtartották április 30-án. Egy nappal az ünnep előtt. Másnap, a Csepeli Munkásotthon fúvósainak utcai koncertje mellett,  május első napjára ébredtek a csepeliek. Itt volt május elseje, pontosabban ott volt...Egyszer volt? Sokszor volt...

Csepelen és különösen a Csepel Művekben valamikor hajdanán minden másként volt. Még a gyereknap is. Nem május utolsó vasárnapján ünnepelték mint másutt. A gyárban évtizedeken át - hagyományosan - április 30-án, vagy a hónap utolsó munkanapján, de ha úgy tetszik, május elseje, igen, az akkori május 1. előtt egy nappal tartották meg a gyereknapot. 

Fényesre pucolt cipőkben, frissen vasalt ingekben, blúzokban vártak a gyerekek száz- és ezer számra az ünneplőbe öltözött édesanyjukkal, édesapjukkal.

És délután kettőkor megállt az élet, megnyílt az I-es kapu, a Szent Imre tér (Tanácsház tér) felöli főbejárat (képünkön). Az a kapu, amit az év többi napján rigorózus szigorral  őriztek. A gyereksereg beözönlött a bejáraton. Az ővéké volt az utca...

Több mint 25 ezren dolgoztak  csak a kerítésen belül, és akkor még nem beszéltünk a CSM vidéki üzemeiről...A gyerekek a szüleik munkahelyére mentek, hogy évente legalább egyszer megnézzék, hol van apa vagy anya "dolgozója". A feldíszített, szürke, kormos falak vagy a hiper-szuper üzemek, irodák új életre keltek a zsivajtól...

A most következő Fortepan-képeken a Csepel Művekben évtizedeken át megtartott gyereknapokból villantunk fel néhány, a korabeli hangulatot felidéző pillanatot:

Kiindulhatunk például abból, hogy a címben említett sci-fi amerikai film. És hát, mint újra tudjuk, jelenlegi kormányunk szemében minden rossz forrása az USA.

Világháború küszöbén állunk, mert a Nyugat támogatja Ukrajnát. Nem azért állt elő ez a veszélyes helyzet, mert Oroszország megtámadta az ő hadseregével a szomszédját, azzal a békés és nemes szándékkal, hogy egyrészt tőle területeket kebelezzen be, másrészt megbuktassa a demokratikus választásokon győztes Zelenszkijt, hanem mert a Hanyatló fegyvereket, pénzt és bátorítást ad a honunk és a medve közé szorult kietlen mezőnek. 1956-ban is kis híján kirobbant a harmadik, akkor is a NATO-tagok voltak a hibásak, csak pont fordítva, minthogy nem segítették a magyar szabadságharcot.

A magyar polgárokat hitelesen, színesen és sokoldalúan tájékoztatják a lelkiismeretes médiamunkások az

Németh Szilárd és Borbély Lénárd tekintete már három éve is árulkodó volt 

A polgármester volt pártjának alelnöke, a Fidesz Csepeli Szervezetének réi-új elnöke, Németh Szilárd, néhány hónapja feloszlatta a párt helyi szervezetét, ezzel kirúgta Borbély Lénárdot is a pártból.

Ráadásul több mint két éve, a kettejük közötti kutya-macska barátság jegyében, több témában is, következetesen fellép a jelenlegi csepeli polgármester ellen.

Úgy látszik, az utóbbi hetek eseményei alapján, hogy a pártból eltávolított Borbély Lénárd

Emlékeztetek a Fidesz 2009-es európai választási programjának egy gondolatára:

„Sokszor kerültünk abba a helyzetbe, hogy a magyar polgárok érdekeit éppen Brüsszel képviselte a magyar kormánnyal szemben (…). A Fidesznek ugyanakkor meggyőződése, hogy közös értékeink és elveink érvényre juttatását nem lehet mérlegelés tárgyává tenni. Fel kell tehát ruházni az Európai Uniót olyan eszközökkel, hogy tagjait folyamatosan az értékek képviseletére és az alapelvek betartására késztesse; enélkül nincs erős Európa.

Ellentmondás, ha elvárjuk az uniótól, hogy vegye rá a normakövetésre a tagállamok kormányait, de vonakodunk attól, hogy ehhez a szuverenitásunkat esetleg csorbító felhatalmazást adjunk.” (A Fidesz európai választási programja, 2009, 28. oldal, 35. oldal). Vagyis ahhoz, hogy Európa erősödjék, nem szabad vonakodni a nemzeti szuverenitást esetleg csorbító felhatalmazástól – mondja a szöveg, de

Felülről nem érzékelhető, csak közelről. Ha nem a saját szemünkkel látjuk, akkor nem hisszük el. Egy orvoshiánnyal kapcsolatos kérdésre a szakrendelő főigazgatója többek között ezt válaszolta: „De ha tud olyan szemész szakorvost ajánlani, aki szívesen jönne Csepelre dolgozni, azt örömmel venném.” (Forrás: csepeli vagyok fb-oldal)

Egyre több kritika olvasható a csepeli közösségi oldalakon a szemészeti szakrendelés gondjairól. Az alapvető probléma, hogy a Görgey téri, illetve Vénusz utcai szemészeteken nincs elég szakorvos, amit a Tóth Ilona Egészségügyi Szolgálat (TIESZ) korábbi tájékoztatója is jelzett. Eszerint 2023. március 29-től 2024. március 29-ig a Vénusz utcai telephely helyett a Heim Pál Gyermekkórház látja el a gyermekszemészeti járóbeteg szakellátást.  

https://21.kerulet.ittlakunk.hu/egeszseg/230401/fontos-informacio-gyermekszemeszeti-rendelesrol?fbclid=IwAR3asLv6goKJIPbhC6rSha1gFjDMaEpp7CN05dLjFuzCFshfUYkWVuaLy54 

A drámai helyzetet jelzi, hogy

A pedagógusok küzdelme nemcsak a pedagógusokról szól, hanem az oktatásról és a jövőnkről. A gyerekek jövőjéről, akikből hamarosan felnőttek lesznek. Mindannyiunk jövőjéről.

Nézzük sorban, hogyan tudnánk javítani a helyzeten:

1. Érdemi és nyilvános párbeszédet az oktatás megújításáról! Hiteles tájékoztatást a kormány és a közmédia részéről!

A Belügyminisztérium és a kormány nem hajlandó leülni és megbeszélni a problémákat. Kompromisszumokra sem képesek. Kizárólag utasítanak, büntetnek és jogszabályokat hoznak, mindenféle egyeztetés nélkül. Mint ismeretes, az eddigi ellenőrzési formákon kívül most be akarnak vezetni egy újabb teljesítményértékelési, pontozásos rendszert, és ehhez

Sajnos vannak a kerületben olyan politikusok, akik sokat tesznek a csepeli sportélet megmérgezéséért, szétzilálásáért

Elindult a Csepeli Sportsziget Program címmel több, hivatalosnak tekintendő kerületi internetes fórumon olvashatjuk a polgármester tájékoztatóját, amelyhez néhány szakember véleményét is csatolják.

Nincs gondunk a szakemberek véleményével, Borbély úr publikált gondolatai ébresztettek bennünk kétségeket a polgármesteri tervek őszinteségével és realitásával kapcsolatban. Korábbi írásunkban részletesen kifejtettük véleményünket, amelynek lényege: 

> Németh Szilárd mindent megtett és megtesz a csepeli sport szétszedése, hatalmába kerítése érdekében.

> A polgármester is hozzájárult a kialakult helyzethez, Németh terveinek korábbi támogatásával. 

Kedden közöltük a szomorú hírt: 83 éves korában elhunyt Cs. Németh Lajos.  Akkor írták a lapok: „Több filmben is feltűnt, köztük Keleti Márton  A tizedes meg a többiek-jében, melyben Grisát, a sebesült orosz katonát játszotta.”  Cs. Németh Lajos legismertebb szerepe  kétségkívül az a bizonyos Grisa volt. Még szállóige is kerekedett belőle: "Az oroszok már a spájzban vannak".

Vannak, akik Major Tamásnak tulajdonítják, és vannak, akik Sinkovits Imrének. Mindkét színész jelentős szerepet játszott az 1965-ben bemutatott filmben, a kastélyban felejtett komornyikot megjelenítő Major azonban nem mondhatta. Ama spájzot ugyanis másik helyszínen rendezték be a dramaturgiailag fontos befőttes üvegekkel. Egy erdészlakban, ahol a visszavonuló SS-egység parancsnoka (Márkus László) elvárta, hogy a kiadós zabálás után a beosztottja kompótot is szerezzen neki. Ám Gutnacht (Jóéjszakát) hadnagy útját elállta az erdész felesége, hisz’ a spájzban sebesült szovjet katonát rejtegetett.

A szolgálatkész tisztet játszó Horváth Tivadar félretolta az asszonyt, és a befőttek közül a körtés üveget választotta. Ekkor nézett szembe egy dobtáras géppisztoly csövével.

Sok a beteg, kevés az orvos és a nővér! Egy ilyen rendszerben pedig be vannak kódolva a konfliktus-helyzetek.

Mielőtt az orvosi kezelésre sorra kerültem volna, sorstársaimmal együtt a folyosón várakoztam.

Sokan voltunk! A főorvos asszony ki is jött, és tájékoztatta a betegeket, hogy a megjelölt időpontot nem tudja tartani, mert súlyos esetekkel jöttek a betegek, akiknek az ellátása több időt igényel. Sok-sok türelmet kér!

Megértettük!

A délelőtti várakozás közben (3 óra volt) két munkásember jelentkezett és kopogott a rendelő ajtaján. Az egyiknek a szenébe mehetett valami a sarokcsiszoló szikráiból.

Szúrt és fájt a fiatalabbik dolgozónak a szeme. Izgatottan kopogtak az ajtón!

A kopogásra kinéző nővér a durvaságot súroló határozottsággal próbálta velük megértetni, hogy