Kevesebb volt mint egy határ, de több volt mint egy gyászos, fekete kordon. Így várta a Várkert Bazár az igehirdetőt és annak közönségét

Látszólag két világ létezik 2019 Magyarországán, melyeket - képletesen is - gondosan kifeszített fekete lepel választ el egymástól. A kívül maradottaknak semmi közük ahhoz, hogy miképpen ballagnak ki- és befelé a kormányfő szokásos tél végi évértékelőjére a meghívásukat a kiváltság jelének tekintők.

A Várkert Bazár első sorában feszítők: a miniszterelnök leggazdagabb magyarrá tett földije, a plagizálásába belebukott köztársasági elnök, avagy  a magyar tudományosság likvidálásán iparkodó akadémikus miniszter. Ezen a szürke vasárnap délutánon, a fekete lepel  láttán valaki fennhangon kezdte szavalni Babits Mihály versét: "Fekete országot álmodtam én,/ ahol minden fekete volt,/ minden fekete, de nem csak kívül:/ csontig, velőig fekete,/  fekete,fekete, fekete, fekete."

Félreértés ne essék,

Programot, eszmét, stratégiát vár már évek óta a demokrácia mellett elkötelezett baloldali választópolgár. Programot, eszmét, stratégiát vár arra, hogy milyen elvek alapján szervezzük azt az új rendszert, amelyiktől elvárhatjuk, hogy hiteles alternatívát mutasson a szavazópolgároknak Orbánnal szemben.

Itt van a kutya eltemetve. Meg kellene jelölni, hogy melyik az a népréteg, melyik az az osztály, amelyiknek az érdekei képviseletét vállalják a baloldali pártok, politikusok, politikán kívüli szervezetek. Pontosan, érthetően ki kell mondani, hogy a munkások, az alkalmazottak, a bérből, és fizetésből élő dolgozó emberek és a nyugdíjasok képezik a baloldal  bázisát. Azt akarjuk hallani, hogy mit kellene tenni ahhoz, hogy hazánk szavazópolgárai érezhessék, hogy a demokratikus baloldal vezetőinek  vannak elképzelései, vannak stratégiai céljai.

„Orbán rendszere bukásra van ítélve” – halljuk manapság több szónoktól. Ez rendben is van, hiszen az Orbánnal szembenállóknál ebben teljes az egység. De tessék mondani: Orbánék bukása után mi következik, mi lesz, milyen rendszer jön?

Többszöri jelölés után  a XVI. kerületi képviselőtestület fideszes többsége - egységesen, tömbben szavazva - újra elkaszálta Bálint György kertészmérnök, Bálint gazda díszpolgárságát  – írta Facebook-oldalán Mizsei László kerületi LMP-s képviselő, aki a pártfegyelemnek tudja be a döntést. Hozzáteszi, hogy így volt ez a tavaly elhunyt Lantos Antal helytörténésszel is, „aki nagyon várta, hogy megkapja, de még halála után, posztumusz sem engedték”.

Ennél még érdekesebb az a hozzászólás, amit a szintén kerületi képviselő fidelitasos Vincze Ágnes fűzött Mizsei bejegyzéséhez:

Az értelmetlenül kivágott fák emlékműve. Csepelen a Kis-Duna partján fogják felállítani? A növényzetirtás során az igénybe vett parti sáv jelenleg meglévő lombtömegének közel 90 százaléka megsemmisül, körülbelül 12,5 hektárnyi összterületen. Emellett mindkét oldalon a part menti nádasok gyakorlatilag teljes eltűnése várható, ami a tájképre is kedvezőtlen hatással lesz

A Kemény Ferenc Sportlétesítmény-fejlesztési Program fejlesztései miatt Csepelnél 6,8 hektárnyi erdőt vágnak ki, a pesti oldalon 4,5 hektár zöldterületet dúlnak fel, és további 1,2 hektár parkosított zöldfelületet, illetve ligetes állományt tüntetnek el.

A 24.hu emlékeztet: tavaly júniusban döntött úgy a kormány, hogy egy budapesti konferenciaközpont megvalósítása helyett inkább a Kemény Ferenc Sportlétesítmény-fejlesztési Programra szán 4,3 milliárd forintot. A program részeként épül meg – a pályázat visszavonásától függetlenül – a reménybeli budapesti olimpiára szánt sportlétesítmények többsége. A dél-pesti és észak-csepeli beruházás is ennek a része,

• így jöhet létre a Ráckevei-Soroksári Duna-ág felső szakaszán tervezett evezős pálya és
• egy 12 ezres, „Észak-Csepel és Északnyugat-Soroksár elhanyagolt részeit újjáélesztő Diákváros”.

Az eredetileg becsült 255 millió forint helyett 347 millió forintért tervezhetik meg a központot a nyílt közbeszerzésen nyertes cégek: a FŐMTERV Zrt., az Aquaconsult Kft. és az ÖKO Zrt.

Azt sem hittük volna, hogy a kormány képes, és egy asztaltársaság kénye-kedvére bízza a magyar kultúrát.

Ha a Magyar Művészeti Akadémiát precedensnek tekintjük tehát, harmatos naivitásnak tűnik, hogy hónapokon át minden józanul gondolkodó értelmiségi azt remélte, Palkovics László egyszer majd elneveti magát, és Lovász László hátát csapkodva bejelenti, csak viccelt. Á, dehogy akarja ő felszámolni a magyar tudomány intézményrendszerét, ugyan már, ki gondolná egy akadémikusról, hogy pont ő lesz a kutatóhálózat sírásója. De hát láttunk már ilyet: az MMA-tól magáig Palkovicsig, aki már ugyanilyen kemény kézzel állt neki a magyar oktatásügy legallyazásának is. És lám, annak is meglett az eredménye.

Ami a Magyar Tudományos Akadémiával most történik, az

A II. világháborúban a szovjet 2. Ukrán Front csapatai több mint 50 napos, utcáról utcára folyó harc után 1945. február 13-án elfoglalták Budát. Ezzel - miután Pesten már január 18-án véget értek a harcok - befejeződött Budapest felszabadítása a náci és nyilas uralom alól. A szovjet erők (hivatalosan) Budapestet nem `felszabadították`, hanem ellenséges városként `bevették`.

A harcokban meghalt mintegy 25 ezer polgári személy, több, mint 52 ezer lakos megsebesült. Az ostrom következtében a főváros közel 40 ezer épületének 27 százaléka elpusztult vagy súlyosan megrongálódott; több mint 32 ezer lakás megsemmisült vagy lakhatatlanná vált. Kiégett a pesti Vigadó, a királyi vár, súlyosan megsérült az Operaház, a Zeneakadémia és a Nemzeti Színház. A németek felrobbantották az összes Duna-hidat. A szovjetek a harcokban és a Konrad-hadműveletekben csaknem 80 ezer katonát veszítettek, a sebesültek száma meghaladta a 240 ezret. A német-magyar katonai veszteség - halottak és sebesültek - is elérte a százezret.

A II. világháborúban a Magyarország német megszállás alóli felszabadításában résztvevő 2. és 3. szovjet Ukrán Front csapatai Esztergomnál egyesültek. Ezzel 1944. december 26-án bezárult a gyűrű a Budapesten és környékén védekező német és magyar haderő körül. A főváros ostroma 1944. december 30-án kezdődött és 1945. február 13-án Buda szovjet elfoglalásával ért véget. A nagyvárosok között Sztálingrád és Leningrád után Budapest ostroma tartott a legtovább a második világháborúban, több, mint száz napig. A városban

A 24.hu korábbi riportjában  megírta, egy háromfős csapat félelemkeltéssel, fenyegetéssel, sőt – több szemtanú és áldozat állítása szerint – fizikai erőszakkal igyekezett elűzni a hajléktalanokat Csepel belvárosából. A kommandósok a Karácsony Sándor utcai HÉV-megálló környékén végezték a tevékenységüket, és erről büszkén számoltak be lapunknak, azt rendkívül eredményesnek ítélve. Azt  mondták, egyik céljuk, hogy félelmet keltsenek a hajléktalanokban, ők pedig engedelmeskedjenek nekik. 

Mint értesültünk, a történtek miatt a Budapesti Rendőr-főkapitányság csoportos garázdaság vétségének gyanújával indított nyomozást, ismeretlen tettes ellen. A 24.hu értesülését a BRFK sajtóosztálya  megerősítette.

A háromfős különítmény vezetője – aki  Zoltánként mutatkozott be – azt állította, hogy munkáját a csepeli önkormányzat megbízásából végzi. A biztonságiak pólóján „Csepel Önkormányzata Biztonsági  Szolgálat” felirat volt látható. A dolog érdekessége, hogy ilyen néven bejegyzett szervezet nem létezik.

A 24.hu korábbi érdeklődéssére Takó Szabolcs, a csepeli önkormányzat sajtóreferense azt állította, hogy

Palkovics László személyesen nem tudott, nem mert vagy nem akart válaszolni a csepeli független képviselőnek erre a kérdésére: "Ahogy utaltam rá, Ön esküszegést és törvénysértés követ el. Így joggal merül fel a kérdés, mikor mond le Miniszter Úr? Várom mielőbbi válaszát!"

Szabó Szabolcs írásbeli kérdést nyújtott be Palkovics Lászlóhoz. Ebben arról kérdezi az Innovációs és Technológiai Minisztérium tárcavezetőjét, hogy mikor mond le.

Csepel és Soroksár független országgyűlési képviselője a Magyar Tudományos Akadémia ellen indított hadjárat miatt kérdezte a minisztert. Az ITM ugyanis nyáron a felügyelete alá vonta az MTA állami támogatásinak nagy részét, 28 milliárd forintot. Lovász Lászlóék idén még nem kaptak működési költségeket.

Szabó Szabolcs kérdését erősen indítja:

Borbély Lénárd, Csepel  polgármestere beindította 2019-es kampányát. Ezt, mint oly sok intézkedését,  elődjének, Németh Szilárdnak a súgására alapozza az ő háta mögül kikandikálva. - Horváth Gyula a Facebook oldalán osztotta meg ezeket a gondolatait  az érdeklődőkkel. Miért gondolja ezt a DK csepeli önkormányzati képviselője? Írásában így fejti ki véleményét:

Azért gondolom ezt, mert úgy vélem, hogy egyetlen becsületes ember sem tenne, - tudatának és érdekeinek valós ismeretében - olyat, ami magára, és környezetére nézve hátrányos.

Itt van mindjárt a migráció kérdése. Érthetetlen, hogy egy budapesti külső kerületi polgármester jelölt miből gondolja azt, hogy újraválasztásának az lehet az egyetlen esélye, ha bizonyítja, hogy mennyire tudja szidni a migránsokat, és hogyan tudja vádolni Soros Györgyöt. A migráció kérdése ugyanis végtelenül összetett dolog. Nekünk magyaroknak, - akik a népvándorlás alatt  kerültünk ide - illő lenne mértéktartással viszonyulnunk ehhez a kérdéshez. Nem arról van szó, hogy a világméretű krízis kezelésére ne tegyünk intézkedéseket, hanem arról, hogy körültekintően viselkedjünk. Ne válhassunk nevetségessé, és főleg ne legyük hiteltelenek, egyes demagógok, igaztalan állítások miatt. 

A Magyarországon élő emberek nagy többsége négy-öt generáció távlatából is tudhatja, hogy a világ mely vidékeiről származtak elei. A Kárpát-medencében töltött évezredhez képest

Tíz év piszok hosszú idő. Ki-ki gondoljon csak bele abba, mi minden történt vele az utóbbi évtizedben, aztán pedig képzelje el: mire fordíthatta volna az oktatási kormányzat ezt a tíz évet, ha nem azzal tölti, hogy meddőn pereskedik az iskolai szegregáció ellen küzdő civil szervezettel.

Hogy mást ne említsünk, a magyar állam az elmúlt évtizedben saját kezelésébe vonta az összes iskolát. Hihetetlen esélyt kapott ezzel arra, hogy a helyi érdekeken  felülemelkedve kialakítson egy olyan rendszert, ahol a polgár bízvást viheti a gyerekét a "sarki" iskolába, mert tudhatja, hogy ott pont olyan megbízható oktatást kap, mint a hat utcával odébb vagy a szomszéd településen lévőben. Az állam bezárhatta volna a lerongyolódott gettóiskolákat,

Már a hűlt helye sincs meg, de az emléke él. Tíz- és tízezrek mentek el itt reggelente a Csepel Művek felé...

Ötven éve Csepelen a nyirkos februári hajnalon álmosan, de a megszokottság biztonságával kanyarodtak rá az emberek a Csepel Művek főbejárata felé vezető útra. A sarkon ott volt az újságos, mellette a délelőtti nyitásra váró üzletek, a hirdető tábla, a trafik, és lejjebb, néhány lépésre a legendás I-es kaputól, ott volt az ABC, ahol a reggeli tej vagy kakaó mellé (vagy helyett) sokan más folyékony terméket is vásároltak. A Rákóczi vendéglőből vagy a Május kertből is megérkeztek azok, akik az éjszakát nem alvással töltötték.

Kinek jutott volna eszébe akkor, hogy ez a kép hol lassan, hol viharos gyorsasággal megváltozik. Eltűnik a Szőnyeges, a Székely csárda, eltűnik az egész Kossuth Lajos utca, a Rákóczi út, az  újságárus a Szent Imre tér mind két oldaláról, sokan a bontás okozta kényszerűségből elköltöznek azok közül, akik itt éltek, és néhány évtized után végül már csak a (csont)váza marad mindannak, ami Csepelt Csepellé tette. Ötven éve a hajnali munkakezdő sereg mással, a saját gondjaival, örömeivel volt elfoglalva, miközben az újságok újra és újra, különféle tálalásban ugyan, de egy MTI hír közöltek:

 „Gyors ütemben halad a csepeli városközpont építése közölte például a Magyar Nemzet 1969 februárjában - . A nagy múltú munkáskerület szívében a következő esztendőkben modern városnegyedet építenek ki. Előreláthatólag március végén átadják rendeltetésének a

Ötven éve adott koncertet utoljára a Beatles. Sokan az életüket teszik fel arra, hogy mindent megtudjanak a Fab Fourról, kívülről fújnak minden apró életrajzi adatot. Néha azonban a nagy kép talán ennél is érdekesebb. Az együttes hatása ugyanis messze túlmutat a rockzenén – lássuk, mi mindent adott nekünk a négy liverpooli Gombafej! Csepelyi Adrienn írása.

1.

A gombafrizurát

Jó, ez túl kézenfekvő, de hát mégis: ha azt mondom, Beatles, az mondod, gombafrizura!

A mop-top a maga korában köznevetség tárgya volt a felnőttek körében, a fiatalok azonban megőrültek érte, és az egész világon követni kezdték az ötvenes évek brillantinos frizurái után meglehetősen szokatlan trendet. (Pedig, aki töltött már akár húsz percet is brit földön, az tudja, milyen praktikus: eshet az eső, fújhat a szél, olyan nagyon elrontani már nem lehet. Eleve nem áll sehogy.)

Míg a Szovjetunióban ilyen frizurát vágatni egyet jelentett az osztályellenességgel, Angliában egy jóval könnyedebb lázadást szimbolizált – a lényeg azonban ugyanaz volt: mutasd meg az

Azt állította a Fidesz (közleményében), hogy a Magyarországot már csak részben szabad országnak minősítő Freedom House nevű amerikai szervezet a Soros-birodalom tagja, Soros pénzeli, és most Soros választási kampányát szolgálja. A többi Soros-szervezettel együtt azért támadja Magyarországot, mert a magyarok nem akarnak bevándorló országot csinálni a hazájukból, írta a Fidesz.

Ezzel szemben a tény az, hogy a Freedom House túlnyomórészt az amerikai kormány anyagi támogatásával működik, Soros pedig ehhez semmilyen formában nem járul hozzá. De ha adna pénzt, akkor sem tudná befolyásolni a szervezet jelentéseit, amire a legjobb példa az, hogy a Freedom House szerint romlik az amerikai demokrácia állapota is. Hogy értse a Fidesz is: nem annak a nótáját húzzák, aki fizet.

Még vannak ugyan (igaz, csak 5 évente) helyhatósági választások, de az országban és a kerületünkben is megszűnt már a demokrácia. Egy új alakulat épült ki, ami a monolitikus hatalmi szerkezetre, és a demokratikus intézmények kiherélt, és igába fogott meglétére alapul; ez a monokrácia! Itt még nem totális a diktatúra, - mert néhány meglévő elemében a látszatot fenntartja - de már régen nem demokrácia. Itt a személyek (beosztottak, alárendeltek) kérdésében nem a tiltás, hanem a tűréshatár, és ahhoz szabott mértékű engedelmesség önként vállalt formája dominál. Még nem a fizikai megsemmisítés az alkalmazottakat fenyegető elsődleges veszély, hanem a teljes egzisztenciális megsemmisítés. 

Ezeknek fényében nem csoda, hogy a rendszerváltás óta sosem látott képet mutat a fenti módszerek csepeli megjelenése. Még van ugyan képviselő-testületi, és vannak bizottsági ülések is, de azok tartalmukat vesztett, teljesen formális események. ( Egy bizottsági ülés 10 perc, egy kt. ülés 20 perc) A törvényeket kijátszva a helyi hatalmasok a rendkívüli ülések sokaságával operálnak. Ebbe a körbe, nem a sürgős, és halaszthatatlan ügyeket, hanem a kényes, az ellenzék által kifogásolandókat teszik.

Ügyelnek rá, hogy a képviselők,  ne ismerhessék meg az előterjesztések tartalmát, ezért

Gyászhír a Centrál Szíínház weblapjáról: Uri István, Jászai Mari-díjas színművész, kollégánk és barátunk türelemmel és méltósággal viselt betegség után életének 73. évében elhunyt. Végső búcsúztatása február 15-én 14 órakor lesz a Fiumei úti sírkertben.Orbán Tibor, Uri István és Tahi Tóth László a Szerelmes biciklisták című 1965-ös filmben

Az egyik szerelmes biciklista volt. Sose tudom melyik, mert már régóta egybemosódnak a fejemben a vad kamaszemlékeim. Még a szikrázáson innen voltam, de az álmodozáson még nagyon nem túl. Az én álmodozásom kora: Káldy Nóra leszek és olyan pasik lesznek körülöttem mint az Uri István, Tahi Tóth, meg az Orbán Tibor. (ő pld nagyon, emlékszik még rá valaki rajtam kívül?)

Az ilyen igazi szép fiúknak abban az időben a Madáchba vitt az útja, és az a kisfiús sárm, azzal a kis karrierista felhanggal nyomban felkorbácsolta maga körül az idősödő színésznői indulatokat rendesen. Kihasználta, vagy kihasználták, még az se elképzelhetetlen, hogy szerelem volt. A színházi öltözők púderfelhője Bizonyosan elhomályosítja a látást, és egyébként is mindenki akkor jár jobban, ha nem vágyik eloszlatni a félreértéseket. Csacsinszky Pali volt ő abban a Lila ákácban, amelyben Szilvássy Annamari volt Tóth Manci és Tolnay Bizonyosné.

Öt évig volt a Madáchban és alighanem csalódtak egymásban ő és a színház, mert

Eszméletlen, hogy mit akar lenyomni a torkunkon a Fidesz  hétről hétre

„A bíróság szerint minden harmadik nap hazudott a kormánymédia (legalább)” - olvasom a magyarnarancs.hu-n. 

A cikkből kiderül, hogy a tavaly „109 helyreigazítási pert vesztett el a kormányközeli sajtó”, miközben a „balliberális, Soros által pénzelt” másik oldal összesen 14-et. Ráadásul ebből kettőben még nincs jogerős döntés, arról nem is beszélve, hogy többségében nem a „cikkek érdemi” állításai miatt vesztettek a független sajtótermékek.

A Csepeli Hírmondót 2018-ban, mindössze egyszer ítélte el a Kúria, Németh Szilárd jogsértő fényezése miatt. (https://hirtv.hu/ahirtvhirei_adattar/elmarasztalta-a-csepeli-hirmondot-a-kuria-2451893). Egyébként a nyár elején az Állami Számvevőszék is szóvá tette az önkormányzati tájékoztatás egyoldalúságát, de ezt  a szerkesztőség nem közölte. Nem tették a kirakatba ezt a kritikát sem csakúgy, mint Németh Szilárd pervesztését. A kerület fideszes képviselőjét a múlt évben rágalmazásért elítélték,

Bayer Zsolt, aki bátran megmondja a magáét egy 18 éves diáklánynak is...

„Az a helyzet, hogy te nem hős vagy, hanem egy szerencsétlen, nyomorult, ócska kis proli. És hogyha így folytatod, akkor belőled nem hős lesz, hanem maradsz egy szerencsétlen, nyomorult, rohadt kis proli” – hangzott el nemrégiben az üzenet egy vidéki demonstráción felszólaló, 19 éves lánynak címezve. Olyan szájból, melyből az ócsárlás egyébként dicséretnek fogható fel.

A lovagkereszttel kitüntetett, trágár stílusáról elhíresült médiaszemélyiség ominózus megnyilatkozásával kellemetlen helyzetbe lavírozta az általa favorizált pártot. Mert mi van, ha néhányan észreveszik, hogy a „proli” kifejezés ebben a kontextusban szitokszóként szerepel? Bayer alaposan megnehezíti kenyéradó gazdája dolgát, aki nap mint nap heroikus küzdelmet folytat azért, hogy a „prolik” elhiggyék neki: ő „a keményen dolgozó kisemberek” egyedüli hiteles képviselője.

Kalodába zárt kincs, ami meleget ad. A szegény emberektől helyenként még ezt is elveszik

Doros Judit  a nyomor  legmélyebb bugyraiból ad tudósítást:

Az ország egyik legszegényebb falujában nem számít a holnap: amin ma eladhatnak, azt eladják.

Rongyokkal, kartondobozokkal, műanyag palackokkal, adománycsomagokból származó cipőkkel, ruhákkal, gumidarabokkal fűtenek az ország legszegényebb falvaiban: ezek egyike a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Tiszabura. A háromezerkétszáz fős településen hivatalosan is közel hetven százalékos a munkanélküliség, de ha a közmunkásokat nem számítjuk, ez az arány elérheti akár a nyolcvan-kilencven százalékot is.

Élni nemigen, legfeljebb túlélni lehet ilyen körülmények között. A huszonkétezer forintos szociális segély, a gyerekek után járó gyes vagy gyed, a nagymama kicsi nyugdíja, a lakhatási támogatás, az eseti szociális segély, s az alkalmi munka – ez adja egy-egy család jövedelmét. Húsra, tejre ebből aligha futja, a gyerekek nagy része

Fogyás és hízás. Táblás láz négy éve: Rogán Antal és Németh Szilárd az energiaárak fogyásának  ígéretével. Az ígérgetők az áramár hízásával már nem kampányolnak, hallgatnak...

 A tény: több mint felével, hatvan százalékkal hízik a vállalkozások áramszámlája, pedig korábban rezsicsökkentést ígért a kormány a cégeknek is. Az állami szolgáltató drágán adja az áramot. Ne legyenek kétségeink! A termékek árának növekedését a lakosság is alaposan érezni fogja.

Felrobbant az árampiac, a drágulás már az év elején elindult. A vállalkozók azon dühöngenek, hogy nemrégen éppen a kormány ígérte, hogy az „államosítással” megnyílik annak a lehetősége, hogy a vállalkozói szférában is csökkenjen a rezsi, legalább 10 százalékkal alacsonyabb összegű számlákról beszéltek. Ehelyett kapják a nyakukba a