A Gellért-hegyi Szabadság-szobor, arccal Csepel felé

Hetvenhat éve ezen a napon, vagyis 1945. április 4-én fejeződtek be hivatalosan Magyarországon a második világháború harci cselekményei a szovjet hadijelentések szerint. Azon a 76 évvel ezelőtti tavaszon a Vörös Hadsereg kiűzte az utolsó német egységeket is hazánkból, véget vetett a náci és nyilas rémuralomnak. Április 4-ét a rendszerváltásig a felszabadulás napjaként ünnepelték, róla szólt az ének. A viták azóta is  zajlanak a folytatásról...(CSÚ)

A történészek - az újabb kutatásokat is figyelembe véve - a Múlt-Kor című lapban így foglalták össze a 75 évvel ezelőtti eseményeket:

Magyarország 1941. június 27-én lépett be a Harmadik Birodalom oldalán a második világháborúba, öt nappal azt követően, hogy a német hadigépezet megindult a Szovjetunió ellen. A sztálingrádi csata után a kezdeményezés a szovjetek kezébe ment át, az 1943. januári doni áttörés során a kétszázezres 2. magyar hadsereg néhány nap alatt vereséget szenvedett. A magyar

Babits Mihály százöt éve, 1916-ban írta a most következő versét. Ebben  a költőnek az első világháborúból lett elege.

A Zeneakadémián megrendezett, Nyugat-matinén felolvasott, a közönséget magával ragadó vers hatásából látszott akkor, hogy Babits a háborús csömörrel egyáltalán nem volt egyedül.

Magyarországon MA SEM LENNE MAGÁNYOS. 

A Húsvét előtt című vers  a mindenkori zsarnokság, elnyomás, emberi megaláztatás, gyűlölködés elleni szenvedélyes felszólalás.

Nem a győztest énekli, nem is a vak, szolga népet, „hanem azt, aki lesz, akárki“, aki kimondja végre azt, hogy

legyen vége, legyen vége már!

Részletek:

Nem hangzott rosszul a koncepció öt évtizede:  „Szalagszerű parti telkek, kis víkendházak, megszakítva parkokkal, kempingekkel, elfogadható közlekedés, villanyvilágítás. Amikor aztán a Kis-Dunán megjelentek a vízügy kotrógépei is, mindenki a fejlesztés híve lett”

Ötven éve, 1971 tavaszán, április 3-án, szombaton a fent idézett részleten kívül a következőket olvashatta az, aki felütötte a Népszabadság 13. oldalát:

„A csütörtöki lapok hírül adták, eldőlt végre a vita: soroksárinak vagy ráckeveinek hívják-e a soroksári Dunaágat. A földrajznévbizottság a ráckevei (soroksári) Dunaág elnevezés mellett döntött.

(...) 1945-ben a csepeli munkások a kormány támogatását kérték ahhoz, hogy a Duna-ág a környék lakóinak - akkor sem mágnások laktak arrafelé - üdülő-pihenő helye legyen. Történt is egy s más az évek során, de gazda híján mindenki saját elképzelése szerint építkezett, az üzemek ide engedték a fertőző szennyvizeket, s a kifogott hal petróleumtól bűzlött. A Magyarország Útikönyv még tíz évvel később is kissé közönséges, de találó kifejezést használ erre a területre: fattyúágnak írja.

1969-ben aztán dr. Dobra Lajos, a ráckevei járási pártbizottság első titkára szervező bizottságot hozott létre a Dunaág rendezésére és fejlesztésére, pénz nélkül, a puszta

"A keresztút segít megértenünk a történelem drámáját, de bennünket, hívőket biztosít arról, hogy az utolsó nap nem a nagypéntek, hanem Húsvét. A Húsvét pedig a jó győzelme a rossz felett, a szeretet győzelme a gyűlölet felett...Az Élet győzelme"

Nagypéntek az egyházi év legcsendesebb napja: Jézus elítélésének, megkínzásának, halálának és temetésének napja. Ezen a napon nincs szentmise. Arra a napra emlékezünk, amikor maga az örök Főpap mutatta be áldozatát a kereszt oltárán.

Nagypéntek az év legmegrendültebb liturgiája. A Jézust jelképező oltár díszek nélkül, csupaszon áll. Az oltár üres: nincsen rajta sem kereszt, sem terítő, sem gyertya. De emlékeztethet a Golgota csupasz sziklatömbjére is, amelyen a megváltás áldozata megtörtént.

A nagypénteki ősi szertartás már a kezdeti időktől kialakult és három fő részből áll: az igeliturgiából olvasmányokkal és egyetemes könyörgésekkel, a kereszt előtti hódolatból, valamint a szentáldozás szertartásából. A szertartás kezdetén a pap piros miseruhában, némán vonul az oltárhoz a ministránsokkal, majd leborulnak az oltár előtt. A pap földre borulása: az önmagát kiüresítő, az emberrel, a földdel azonosuló Krisztust jeleníti meg. Az oltár most maga a Golgota: lélekben odamegyünk a Golgotához, Jézus keresztjéhez.

Vajon képes még megrendülni az, aki nem látja a járvány miatt elhunytak hozzátartozóinak gyászát, az elmúlt egy év történéseiben nem látja a halottak nevét és arcát, csak azt, hogy ez most őneki jó vagy rossz? Vannak még emberi érzései annak, aki olyan szóleleményekkel relativizálja a borzalmat, mint hogy a magyar egy „oltónemzet”? Hogy ez nem valami nyomorult focimeccs, amit mindenáron meg kell nyerni, hanem emberemlékezet óta nem látott nemzeti tragédia...

Az emberminiszter szíves közlése szerint „meg sem rendült” az egészségügy, miközben sorban dőlnek meg a napi halálozási rekordok, és immár tizenkétezernél több fertőzöttet látnak el a kórházak.

A plasztikus kifejezés afféle freudi elszólásnak tekinthető. Hiszen meg sem rendült a kormány, miközben húszezernél több hazánkfiát veszítettük el a járványban. Egyszer nem hagyta el a szájukat olyan szó, amiből kiderült volna, hogy értik és átérzik: az ő nagyanyjuk, apjuk, gyerekük is lehetne az az ember, aki e pillanatban majd’ ezerötszázad magával lélegeztetőgépre kötve küzd az életéért, gondosan elzárva a nyilvánosság elől. S hogy ha nekik sem lett volna szerencséjük, ők maguk is ott lehetnének a tegnap darabra jelentett 302 halott között. Egyáltalán: hogy ez nem valami nyomorult focimeccs, amit mindenáron meg kell nyerni, hanem emberemlékezet óta nem látott nemzeti tragédia.

Vajon képes még megrendülni az, aki

Két összeillő ember: egy plagizáló volt doktor (Schmitt Pál) és egy többszörösen bukott csepeli fideszes országgyűlési képviselő-jelölt, (birkózó)akadémikus (Németh Szilárd) a birkózók centenáriumi ceremóniája előtt. - A csepeli birkózók azonban, akik a magyar birkózó bajnokságok történetében a legtöbb bajnoki címet (2020. október 9-ig összesen 192-t) szerezték, egyes értesülések szerint be sem mehetnek Németh Hollandi úti birkózócsarnokába, amelyre eredetileg Csepeli Birkózó Club birkózó csarnokaként kértek és kaptak anyagi és egyéb támogatást a kerületi önkormányzat képviselő-testületétől...

Elcsitult a csinnadratta, amit Csepelnek kellett elviselni egy többszörösen bukott fideszes országgyűlési képviselő-jelölt, az egykori polgármester és a volt rezsikommandós tobzódása miatt. A felhajtásra egy jobb sorsra érdemes sportszövetség centenáriuma kínálta a lehetőséget. A Magyar Birkózó Szövetség száz éves lett, s az ünnep alkalmából Németh Szilárd, március 16-án napirend után, felszólalt a Parlamentben és saját „birodalmában”, a KIMBÁ-ban fotózkodott  Nenad Laloviccsal, a Nemzetközi Birkózó Szövetség elnökével, illetve  Schmitt Pállal. Mindezt megosztotta közösségi oldalán is.

Országházi hozzászólásában Németh Szilárd röviden megemlítette, hogy a jövő sikereinek zálogaként „...hoztuk létre... a Kozma István Magyar Birkózó Akadémiát, ahol a bajnokok páholyában egy kényelmes szék már nagyon várja a leendő, 20. olimpiai aranyunk birtokosát.” Arról nem szólt, hogy milyen botrányos körülmények között hozta össze az saját alapítványát, mint ahogy arról sem, hogy a KIMBA  fejlesztése kapcsán milyen elvtelen vitába keveredett régi párttársával Borbély Lénárd polgármesterrel és a csepeli képviselő-testülettel. Megnyugodhatunk azonban, hiszen

Vajon egy apró hiba? Egy homokszem a gépezetben? Előfordulhat, hogy az amúgy precíziós műszerként működő Fidesz elkövetne egy ekkora hibát? Hogy fittyet hány a saját szabályaira is?

Másként kérdezem: tényleg számít bármit is, ha ez a párt éppen a saját alapszabályát veszi semmibe? Hiszen az ottani tagságot ezek a házi törvények egy cseppet sem érdeklik; elnökük eddig is azt tett, amit akart, egyáltalán nem érdekelte a tagsága véleménye, de őket sem zavarta ez a helyzet. A Fidesz a legklasszikusabb egypártrendszer modelljét valósította meg, az egykori NDK politikai térképét tükrözve. Legalább is annyiban, hogy

Csak az ideiglenesnek kikiáltott végállomás, valamint az újabb és újabb csúszás biztos. A többi bizonytalan...Valószínűleg a csepeli HÉV vonatok fejlesztését is érinti a kormány – a Direkt36 által megszerzett és  nyilvánosságra hozott –, döntése.   https://444.hu/2021/03/18/lemaradtak-a-200-milliardos-hev-tenderrol-az-oroszok-de-most-uj-eselyt-kapnak „Visszavonta és újraindítja a magyar kormány a tavaly ősszel megkezdett több mint 200 milliárd forint értékű HÉV-járműbeszerzést.” A döntéssel az orosz Transmashholding cégcsoport is újra versenybe kerülhet, bár az eredeti feltételeknek nem felelt meg, ezért nem is indulhatott a tenderen. Az újraindítás azt jelenti, hogy az elöregedett csepeli HÉV szerelvények cseréje jelentősen csúszik, s emiatt késhet a HÉV Kálvin térig való bevezetése is. 

https://www.origo.hu/gazdasag/20190926-felujitjak-meghosszabbitjak-csepel-hev.html  

Jó másfél éve, pontosabban néhány nappal az önkormányzati választások előtt, még arról tájékoztatták a budapesti és a csepeli közvéleményt, hogy „két-három éven belül felújított nyomvonalon és új szerelvényekkel utazhatnak majd a csepeli HÉV-vel közlekedők.” 

Zabálja a milliárdokat a Németh Szilárd-féle monstrum Csepelen, a Hollandi úton. Ez azonban csak egyetlen csepp  a referenciaországban. Referenciapontja vagyunk ugyanis a hülyeségnek, hiszen milyen más jelző illik arra, hogy a magyar állam az elmúlt egy évben, a koronavírus-járvány és válság idején közel 290 milliárdot költött sportra. Miközben ezer helye lenne az eleve leharcolt, covidban térdre rogyott egészségügyben, miközben a vállalkozások megfelelő támogatás híján sorra állnak bele a földbe.

Képzeljék, egy sor új dolgot tanultam ezen a héten. Is – tegyük hozzá, mert kezdem azt gondolni, hogy 2021 magyar rögvalóságát arra találták ki, hogy tökélyre feljesszék a napi alkalmazkodási képességünket, ami ugyebár az evolúciós túlélés záloga. Ahogy ma divatosan mondják, reziliensnek kell lenni, vagy véged. És tényleg olyan, mintha nap mint nap felkeléskor beneveznénk valamelyik bulvártévé extrém vetélkedőműsorába, hogy egy átverős, trükkös, csúszós akadálypályán egyensúlyozva küzdjük magunkat előre – és másnap ugyanez kezdődik előről. Jobb esetben csak megbotlunk, rosszabb esetben irdatlanul pofán ver valami. Amihez ki sem kell menni home office-ból, szófogadóan az otthonunkba bezárkózva is ömlik ránk a ... áldás.

Így jött be a kitárt virtuális ablakon Novák Katalin (szerintük) család-ügyi miniszter Facebook bejegyzése is, persze én tehetek róla, kell itt nekem a NER-nők oldalain szörfölni. Mentségem, hogy

A 2010-es fideszes hatalomszerzés rendszerszinten változtatta meg az 1989-ben létrehozott köztársaságot, és az épülő demokratikus rendszert. Ez a változás az országos politikában a Sorosozással, Brüsszelezéssel, diktatórikus elemekkel, strómanokkal, vezéri kultusszal telített. A helyi (kiskirályi) viszonyokban pedig a csepeli példa a legszélsőségesebbek egyike. – Így kezdi Kiürült rendszer című publicisztikáját Horváth Gyula, csepeli DK-s politikus. A közösségi oldalán közölt írását így folytatja:

Csepelen az ország egyik legdurvább demokrácia felszámolási folyamata indult el 2010-ben. Ez nem csak a politikai berendezkedésre, hanem a politikához a rendszerváltás óta köthető személyekre, azok hozzátartozóira is kiterjedt. Létrehozója, és legdurvább képviselője, az egyéniségében is agresszív, könyörtelen és egoista Németh Szilárd volt. Ő, - és akkor még hű fegyverhordozói - csináltak a helyi demokrácia egyre jobban és kiterjedtebben működő társadalmi rendszeréből, egyszemélyi, tekintélyelvű diktatúrát. Ők tették a politikájuk részévé a leszámolást.

Ez a testületen belül a büntetéseket, elvonásokat, az információkból való kizárásokat, lejáratásokat jelentette. Testületen kívül pedig a rendőrségi, ügyészségi és a bírósági eljárások kezdeményezésében öltött testet. Politikai ellenfeleiket feljelentésekkel, magánvádakkal, bírósági ítélettel, börtönbe zárás fenyegetésével akarták kirekeszteni a helyi politikából. Ezzel, a másként gondolkodás lehetőségét kívánták Csepelen lefejezni. Azt remélték, hogy

"Megjegyzem,  nagy kikötőt is vizionáltam Felcsútra. Szerintem a Szuezi-csatornáról simán átúszik majd az a nagy hajó Orbán házának a végébe, és arra lehet majd pakolni a szajrét, amit szereztek. Lehet, hogy kétszer kell majd fordulnia."

Járvány idején az ország elfoglalása zavartalanul folyik. Orbán apjának bányája komoly nyereséget termel, ugranak a milliárdok az Orbán papához. Közpénzből a megrendelések. Tudják, ki az Orbán papa?

„Apám utolért az ajtónál, és irtózatosan megvert.”

Közben állítólag egy repülőtér is épül valahol Felcsút közelében, ahol István király Szűz Máriának ajánlotta fel Puskás Ferencet – vagy fordítva. Ennek azért is örülök, mert ismét bebizonyosodni látszik, hogy az élet gyakran utánozza az irodalmat – már amennyire ez irodalom itt. Ugyanis pár éve arról fantáziáltam, hogy űrkikötő létesül Felcsúton. Oké, ez még csak egy repülőtér – de

Ez az ember hülyének néz bennünket! - mondja a szomszéd, miközben arról tájékoztat, hogy Vitézy Dávid facebook bejegyzésében arról elmélkedett, hogy milyen jó lesz Csepelnek a Galvani híd! Hát körülbelül akkora hatása lesz, mint a belvárosi Semmelweis utcaiak életére a Baross téri felüljárónak! - Folytatja felháborodottan.

Tényszerűen igaz, hogy Vitézy a csepeliekre vonatkoztató kedvező hatásokat emlegette írásában. Az is igaz, hogy a kerület belvárosától kilométerekre, a Fővárosi Szennyvíztisztító tövében épülő híd nem sokat segít az immár évek óta katasztrofális kerületi közlekedésen. A Dél-Budapesten, és a hozzá kötődő agglomerációban élő és közlekedő emberek számára ez a híd nem könnyíti meg jelentősen a közlekedést nem csökkenti a dugók számát és nem rövidíti (lehet, hogy növeli) az egymás elérésének időtartamát, Ezért van az, hogy az itteniek úgy vélik: nem sokkal fog többet jelenteni, mint halottnak a szenteltvíz.

Természetesen a korábbi VEKE aktivista Vitézy is tudja, hogy állítása nem igaz, de a

Az orbáni papagájkommandó egyik oszlopos tagja: Hollik István

Nem tudom, elgondolkodtak-e mostanában azon, hogy vajon miként is működik, vagy működhet Magyarország kormánya? Még pontosabban: hogyan is működik a kormány vezetője, a miniszterelnök? Vajon tényleg azt teszi-e, ami a dolga volna, azaz kormányozza az országot, vezeti a járvány elleni védekezést vagy valami egészen mással van elfoglalva? Mondhatnám, hogy nem azt teszi, ami a dolga, hanem súlyos szerepzavarban, ahogy a szakemberek mondják, diszfunkcionálisan tevékenykedik. Azaz nem működik.

Azt már lassan kezdem – önökkel együtt – megszokni, hogy tizenegyedik éve a permanens választási kampány körülményei között élünk. Hogy mindent, de tényleg mindent a rövid- és hosszútávú politikai valamint gazdasági haszonszerzés érdekeinek rendelnek alá. Mindent az határoz meg, hogy mivel lehet újabb jópontokat szerezni a közvélemény kutatásokban, melyik előnyös fotóval lehet

Az Orbán-féle Nemzeti Együttműködés Rendszerének építményét  újabb alapkővel erősítette meg a kormány. A helyi fideszes önkormányzatok vezetői vagy hallgatnak vagy mint Borbély Lénárd, üdvözlik a döntést. Asszisztálnak az önkormányzati rendszer teljes kiürítéséhez, felszámolásához. Számukra a hatalom fontosabb mint holmi önkormányzatiság. Nem ismerték fel, hogy az Orbán-féle autokráciának még a helyi polgármesterekre sincs szüksége

Miközben egyes napilapok lopakodó államosításról, mások einstandról, magyarán lopásról, erőszakos elfoglalásról írnak, addig a csepeli fideszes média szerint csak „hadrendbe „ állásról van szó. Mi történt valójában? A kormány kedden nyilvánosságra hozott 137/2021.(III.23.) számú rendeletéről, amellyel, a járványhelyzetre hivatkozva a „területileg illetékes kórházak alá rendelte az önkormányzati szakrendelőket, a járóbeteg-szakellátás helyi intézményeit. A csepeli  Tóth Ilona Egészségügyi Szolgálat (közismert nevén, az SZTK) a rendelet szerint, kilenc másik kerületi intézménnyel együtt a Dél-pesti Centrumkórház (IX. ker., Nagyvárad tér 1.) teljes irányítása alá került. A veszélyhelyzet idejére. A járványra való hivatkozás jó érvnek tűnik, mégis érdemes egy kicsit elgondolkodni a rendelet által létrejött helyzeten. 

Magyarországon – a tömeges bevándorlásra hivatkozva – , 2015 szeptemberében válsághelyzetet vezetett be a kormány. A válsághelyzet azóta is érvényben van, bár a Wikipédia, illetve az ellenzék és független szakértők szerint „a válsághelyzet további fenntartásának semmilyen a törvényben előírt feltétele nem állt fenn”. 

A COVID-19 okozta tömeges humánjárvány miatt 2020. március 11-től, néhány hónapi megszakítással, veszélyhelyzet került kihirdetésre, annak ellenére, hogy

Homály és zsúfoltság biztonsági távolság nélkül. A fertőzés melegágya a tömeg a zárt folyosókon, egy légtérben órákon át! 

Őrjöngeni tudnék ettől a dilettantizmustól. Téboly!

Miért kell a kórházakat terhelni az oltópontokkal. Hol vannak az üres tornatermek, sportcsarnokok.

A fertőzés melegágya a tömeg a zárt folyosókon, egy légtérben órákon át! Ismerősöm írta a saját oltásáról – százával egy folyosón előtte utána!

Azt mondjuk egy éve az embereknek – tartsatok távolságot. Tilos a nagyobb létszámú összejövetel még családban is. Az oltáskor pedig előállítjuk a legsúlyosabb veszélyeztetést. Ilyen nincs sehol. Az oltás nem véd meg az egy időben kapott fertőzéstől. A kórházba kerülők között hányan vannak, akiket egy-két hete oltottak?Ha engem ilyen helyre küldenek biztosan nem megyek be ez gondatlan veszélyeztetés!

Rosszul döntött az Orbán rezsim, mert

"A múlt évben nap mint nap úgy mentem haza, hogy a buszon alig tudtam magam tartani... Nem volt ember, acélt pedig adnunk kellett. A feleségem azt mondta, hagyd ott, minek kínozod magad. De én kohász vagyok, az apám is az volt. Látja ezt itt a bérjegyzéken? A Nagy Sanyi kályhája állt, az állásidő óránként 4.50. Ezért még takarítónőt sem lehet kapni. És az igazi kohász nem tud leülni: kokillát rámol, készíti elő a következő folyamatos termelést. S ezen a fizetési cédulán csak az úristen meg a bérszámfejtés igazodik el."

Ötven éve, 1971 márciusában Jobb, ha elfelejti címmel jelent meg az a cikk, amelyik a Csepeli Acélműből adott korképet az akkor (is) égető bérkérdésről. Érdekesek a sorsok, fontosak a sorok és ‑ ami  ugyancsak a korszak jellemzője volt – a sorok között olvasható indulatok

— Húsz éve dolgozom a kohászatban, olvasztár vagyok. s nézze a bérjegyzékem ,— mondja Nagy Sándor a Csepeli Acélműben. — Ez a fizetés •— bök a papírra —. a többi tákolmány. Nézze: 129 órát dolgoztam magam helyett — mert más helyett is dolgoztam a „kályha“ mellett —, ezért kapok 1732 forint es 47 fillért.

— De látom. 14,20 az órabére.

— Az igaz, de akarja hallani ennek a történetét? Tizenkét forint az órabérem hat éve. Másfél, két éve a

A hét végén, Kisstefi megnyerte a rozogaversenyt: lekuporodott a gazdája lába elé, és meghalt, mintha sose lett volna. A néni azóta sír. Csak egyszer hagyta abba: amikor felhívta Pannit, hogy jöjjön át, és vigye le őt sétálni mintha kutya lenne, fizet is érte, csak menjenek, hogy ne legyen egyedül.  

Mondták a néninek annak idején, hogy 80 évesen ne vegyen kutyát, de hiába. Azt meg végképp nem lehetett mondani neki, hogy néni. Az ő anyanyelvén ez a szó a család legbelső körének tagjai számára van fenntartva, és azok messze vannak, ha egyáltalán élnek még. Minden ideköti, ahol hatvan éve lakik, és ahol a szomszédok megpróbálják elkerülni a néni megszólítást. Régebben eszükbe sem jutott volna. Hogyisne! Hiszen 80 évesen is egyenes tartással, lendületes léptekkel

A csepeli ellenzék lejáratása nélkül a kerületvezetők és szócsöveik nem tudnak húsvétozni? Nagy ájtatosságok között „áldott húsvéti  ünnepeket” kíván a címlapján a fideszes kerületvezetők szócsöve, a Csepeli hírmondó. Ha belelapozunk, akkor aztán lehullik az álarc, vége a képmutatásnak. A hazugságot pocskondiázással tálalják. A többi csak körítés…És a ráadás: kínzó gerinctelenséggel magyarázzák a gerincútra váró idegőrlő, egészségromboló, tűrhetetlen állapotot: 11 év sem volt elég az építésre? 

Ami a Csepeli Hírmondó (CSH)  március 24-én megjelent 6. számából kimaradt, azt mi közzétesszük, ami megjelent, arról elmondjuk véleményünket. 

Kerékpárút, Galvani híd, napközis tábor építése, egészségügyi fejlesztés 750 milliós állami támogatással, kitüntetések, vírushelyzet és természetesen a fővárosi önkormányzat és a főpolgármester tények nélküli lejáratása (Nem tervezi Csepel fejlesztését a főváros) hazugságok Csepel országgyűlés képviselőjéről (Túl drága a magyar emberek megmentése?) A megszokott egyoldalú, a politikai szempontokon alapuló szerkesztési elvek most is meghatározzák a lap „Aktuális” rovatának oldalait a Csepeli Hírmondó legújabb számában (is).

Arról egy szó sincs a lapban, hogy miként élik meg a csepeliek a veszélyhelyzet miatti bezártságot, milyen gondokkal küzdenek a csepeli vállalkozók, mi az emberek véleménye a gazdaság újraindításával kapcsolatos elképzelésekről. 

Konkrét véleményünk a lap néhány írásáról:

Azt írja a vírusoldal, hogy 1,6 millióan már megkapták a védőoltást, 373 ezren meg felgyógyultak a fertőzésből. Ők azok, akik kártyázhatnak, hiszen akinek beadták az első vakcinát, annak azonnal gyártják és küldik a plasztiklapot, többnyire a második oltás előtt már a kezében is van az igazolás, hogy védett és fél évig – történjen bármi – az is marad.

Ne szaladjunk előre, mert ki tudja, mi lesz szeptemberben: tesztelik vagy sem a kártyabirtokosokat, hogy megvan-e még az immunitásuk, vagy már újra elkaphatják a kórt, netán soha ki sem alakult a szervezetükben a védettség? Maradjunk a mostani helyzetnél, amikor elvben ugyanezeket a kérdéseket kellene feltenni, mielőtt egy automata nyomtatóba betáplálják az illető adatait.

Aki hozzátartozóként mostanában kijár a Csepeli temetőbe, láthatja a bejárati „temetkezési rend” táblán, a kiírások sokasodását.  Aki meg nem temetőbe-járó, az a II. Rákóczi Ferenc úton arra autózva érzékelheti, hogy az alig két éve „felszabadított” terület milyen gyorsasággal népesedik be fejfákkal! A fájdalom most hatványozott erejű. Soha sem lehet tudni, hogy egy pohárban melyik az az utolsó csepp, amelyiktől túlcsordul...

Minden politikát figyelemmel kísérő honfitársam érzékeli, hogy a vírus elleni „oltakozás” megmutatta, hogy mennyire labilis a hazai tájékoztatás. Pedig a rendszerváltáskor a tájékoztatás hitelessége tekintetében hatalmasat léptünk előre. De azóta ennek a folyamatnak a minősége, és megítélése egyre romlik. Talán azért, mert az illetékesek úgy gondolják, hogy a nép nem elég érett, ezért a hírek értéséhez szelektálásra, magyarázatra, értelmezésre szorul. A nép meg ezeket a beavatkozásokat hamis párt propagandának veszi, és figyelmen kívül hagyja.

Mára tudjuk, hogy Magyarországon az adatvédelmi szabályokat (vagy meghágva, vagy kijátszva) különböző féllegális, és illegális listák keringnek szerte az országban.  Itt van mindjárt a legnagyobb port kavaró un. Kubatov-lista. Ezek a speciális módon megszerzett, és kezelt adatok sok „jó” információt adtak a fideszes aktivistáknak a kampányokban. Állítólag az emberek politikai hovatartozásuk, szavazói aktivitásuk alapján vannak rajta csoportosítva.

Most nem akarom ennek a dolognak az erkölcsi, és a korrektségi tarthatatlanságát ecsetelni, csak a

Az előválasztás a mai ellenzék legjelentősebb – ám még befejezetlen - innovációja. Bár a hatok szövetsége a nevére vette a kezdeményezést, valójában nem a pártok bölcsességén múlt a formula. Szavazók tömege akarta látni a kiválasztást, a hatok pedig átvették a kezdeményezést.

Az előválasztás iránti igény utal a szavazók fenntartásaira is, akik hol az egyik pártvezér múltját, hol a másik jövőképét nem kedvelik. Az előválasztás javítja az eddigi zártkörű jelöltválogatás hatékonyságát, növeli a transzparenciát, esélyt ad a megszólalásra olyanoknak, akikről különben alig hallanánk.

Az ellenzők szerint az előválasztást a hangerő és a hordó mérete dönti el, nem a kormányzási képesség. A vád rendszerszinten biztosan nem állja meg a helyét. A zártkörű kiválasztás is hozzájárult ahhoz, hogy a korábbi nagypártokat a teljes népesség kevesebb mint 8-10 százaléka választaná, a kisebbek pedig már 2-3 százalék körül beleverik a fejüket saját, gondosan összebarkácsolt üvegplafonjukba. Az előválasztás a vérfrissítés ígérete, és nyilván hasznunkra lesz.

A hatpárti szereposztás nem fedi le a teljes harcmezőt, az egységes fellépés csökkenti, de