„…nem az számít, hogy mit akar néhány politikus, sportvezető, befektető a Csepel SC kapcsán, hanem az a lényeg, hogy mit akarnak a csepeli választópolgárok. Ugyanis a Csepel SC-t a csepeli emberek építették, gyarapították, korszerűsítették évtizedeken keresztül, gyakran ingyen munkát vállalva. A Csepel SC további sorsáról helyi népszavazáson kell a csepelieknek dönteniük” – írta és mondta ezt Németh Szilárd csepeli fideszes önkormányzati képviselő még 2009-ben. Ugyanez a fideszes Németh Szilárd az eltelt 12 év alatt megakadályozott minden fejlesztési elképzelést, és a 2009-ben szorgalmazott csepeli tulajdon helyett tavaly az általa alapított alapítvány tulajdonába vette a Csepel SC mintegy tízmilliárd forintra értékelt vagyonát. Elorozta a csepeliektől.
Június 15-én több, nagy vihart kiváltó döntést vert végig a 133 bátor ember a Parlamenten. Németh Szilárd, a legbátrabb bátrak egyike rögtön közölte is fb oldalán: „Megszavaztuk. Indulhat a Csepel SC fejlesztési program, amely mától a törvény erejénél fogva kiemelten fontos közérdek, és kiemelten közérdekű beruházásnak minősül.” A csepel.hu nem is foglalkozott a döntés következményeivel, inkább a magyar-portugál labdarúgó mérkőzést és a Szent Imre téri szurkolói arénát reklámozta. Blogunk több alkalommal írt már a témáról, legutóbb június 8-án hívta fel a figyelmet a szavazás előtt álló törvényjavaslatra.
Most pedig egy kis történelemidézés a Csepel SC fejlesztése körüli viták kiindulásának körülményeire. Tizenkét éve, 2009. június 19-én a Csepel újságban, 11 csepeli sportegyesület a klub fejlesztése tárgyában, az alábbi közös nyilatkozatot tette közzé:
„Közös nyilatkozat
A tizenegy csepeli sportegyesület közös nyilatkozatban támogatja a működésüket biztosító Csepel SC Alapítvány legfrissebb 62 milliárdos beruházási tervét – jelent meg internetes fórumokon június 9-én. A sportegyesületek korábban a sportcélú felhasználás kizárólagossága mellett érveltek, azonban az alapítvány által kidolgozott sportkoncepció és annak betartására nyújtott garanciák miatt megváltozott az álláspontjuk: legutóbbi közös nyilatkozatukban egységes támogatásukról biztosítják a fejlesztési tervet. Ludasi Róbert, olimpiai és világbajnok kenuzók mesteredzője szerint a jelenlegi terv támogatja leginkább a sport ügyét, és a gyakorlatban is megvalósítható. Arra kérte hát a politikusokat, hogy ne indítsanak kampányt a jelenlegi, reménytelen helyzet konzerválásáért, inkább fogalmazzák meg közösen a mindenki számára elfogadható feltételeket.”
A Csepel SC akkori önálló egyesületei tehát elfogadták a Csepel SC Alapítványa által javasolt fejlesztési terveket. Ugyanabban a számban, válaszul, Németh Szilárd is közzétett egy nyílt levelet:
„Nyílt levél
Németh Szilárd sporttanácsnok június 9-én nyílt levélben válaszolt a Ludasi Róbert mesteredző jegyezte közleményre. Ebben kifejtette álláspontját: nem az számít, hogy mit akar néhány politikus, sportvezető, befektető a Csepel SC kapcsán, hanem az a lényeg, hogy mit akarnak a csepeli választópolgárok. Ugyanis a Csepel SC-t a csepeli emberek építették, gyarapították, korszerűsítették évtizedeken keresztül, gyakran ingyen munkát vállalva. A sporttanácsnok tehát továbbra is azt képviseli, hogy a Csepel SC további sorsáról helyi népszavazáson kell a csepelieknek dönteniük, és fontos lépésnek tartja, hogy Csepel népe az alapítványtól visszaszerezze közösségi tulajdonba, amit most el akarnak tőlük orozni. Ezért a jövőben is mindent megtesz azért, hogy a Csepel SC vagyonát kizárólag közhasznosításra, az utánpótlás nevelésére, verseny-, szabadidő és parasport céljaira megőrizzék és fejlesszék tovább.”
Csak egy megjegyzés a történet végére: fontos lépés, írta akkor Németh Szilárd, hogy
A kormány sem mindenkire érti az útszéli összeszedést. Csak azokra, akik szerinte megérdemlik. Azt se állandó jelleggel, csak amíg politikai hasznot termel a nagy keresztényi odafigyelés. Itt vannak mindjárt a bukott devizahitelesek.
A néphülyítés ezen a szinten mindig sikeres. Ki lesz a következő, akit máglyára küldenek? Attól még, hogy egy csoport egyre több korláttal próbálja örökre bebetonozni a hatalmát, attól még, hogy a kormánypártok egymással versenyezve találnak ki új és új területeket, ahol megszabhatják, korlátozhatják az állampolgárok mozgásterét, attól még nem törik meg a szabad gondolatokat, a normális élet utáni vágyat. Attól még az ő hatalmuknak is vége lesz egyszer.
Akkor most itt állunk, s akiket érdekel, lázasan kutathatják, hogy Németh Szilárdnak vagy Borbély Lénárdnak köszönheti Csepel a fővárostól elvont ~ 100 milliárdból, nagy kegyesen ide visszacsurgatott pénzt. A többség meg csak nézi a két kerületi potentát párharcát és reméli, hogy a csepeli választók jövőre véget vetnek a vircsaftnak.
Annyi felesleges dologra költ a Fidesz-kormány százmilliárdokat, hogy a bajban lévő családoknak is lehetne abból adni. Nem lenne szabad ezt a következő kormányra hagyni, még akkor sem, ha úgy gondolják, vesződjön ezzel más. A halogatásra viszont családok mehetnek rá.
Honfoglalás. Árpád népe nem ott boldogult, ahol született. Orbán Viktor azonban a Kossuth rádióban elhangzott pénteki szónoklatában a migráncsozás újabb szakaszának nyitányaként arról beszélt, hogy „a jó dolog az, ha mindenki ott boldogul, ahol megszületett...."
"A feladatok között az első helyen szerepel a lakásépítkezések és a kommunális ellátás fejlesztésének támogatása, az üzlethálózat és az áruválaszték bővítése, a kerületi iskolák gyors ütemű korszerűsítése; a kerület külső részein, a Királyerdőben és a Kertvárosban kulturális létesítmények építését, egészségügyi intézmények bővítését tűzték ki célul”.
Az Színház és Filmművészeti Egyetem-Alapítvány (SZFA) Hallgatói Önkormányzatának levelére válaszolva azt írja az SZFA vezetése, hogy „Elmúltak már azok az idők, amikor a Színház- és Filmművészeti Egyetemre történő bejutást nem a tehetség és a szakmai alkalmasság határozta volna meg.”