Ezt már nem tudták eltusolni, letagadni. Inkább megmagyaráznák, de csak magyarázkodás lett belőle. Látkép a Csepeli strandról 2019 júniusának második felében fürdőzők nélkül, nagy felfordulással a forróságban

Késve és botrányosan kezdődött és folytatódott  a strand helyzete miatt összehívott legutóbbi, június 13-i rendkívüli testületi ülés. Azt gondoltuk legalább egy meghívót kapunk, ha anyagot nem is a napirendek felsorolásával. A nagy „igyekezetben”, most mindez elmaradt. A polgármester, hogy egy kis színt is vigyen az ülés színtelenségébe rögtön megtoldotta két "elképesztően sürgős" és rendkívüli ülésre méltó, várakozást nem tűrő anyaggal. A kedves olvasó nem hiszi el úgyse, hogy miről? 

A 88. sz. előterjesztés, előterjesztő: Borbély Lénárd 
Tisztelt Képviselő Testület!
„A 2014-2019.-es önkormányzati ciklus végéhez érve, szokásainknak megfelelően javaslom, hogy számoljunk be és tájékoztassuk a lakosságot az elvégzett munkánkról.” /Borbély Lénárd polgármester/ 

Most ne tessék várni tőlem, hogy galád módon nem akarom folytatni az írásmű ismertetését; ez a teljes anyag, az egész betűhív idemásolása.

A másik a 89. sz. előterjesztés mi tagadás egy kicsit hosszabb volt, két teljes mondatból áll. Hideg zuhanyként ért bennünket, hogy erre a háromperces olvasásra polgármesterünk szerény „követelésünk” miatt, egy teljes órát adott a két "monumentális" írásmű elolvasására. Úgy gondolom, nem azért, mert a két placebo előterjesztés, amit az ülés előtt két órával raktak fel az önkormányzati honlapra, mert átrághatatlan és feldolgozhatatlan, hanem azért, mert a strand előterjesztés „testületi koreográfiája” még nem volt elég gördülékeny.

Mindenkinek lesz munkája, otthona, minden gyermeknek lesz bölcsőde, óvoda, iskola, étkezés és tankönyv, lesz támogatás a fiataloknak, és jut mindenkinek tisztes idős kor is – lelkesítette egyébként is vakon rajongó hallgatóságát Orbán Viktor a februári évértékelőjében. Magyarország lépésről lépésre fel fogja számolni a szegénységet – tette hozzá, a mikéntre pedig kivételesen nem dakota közmondással, hanem egy lapos sajáttal adott választ: "kijátszottuk a legerősebb lapunkat, ulti ellen ásszal, szegénység ellen munkával".

Valóban semmi szükség olyan adatokat előszedni, amelyek szerint a munka nagyobbik része még hátravan, netán épp romlik a társadalom többségének helyzete. Sőt, kormányzati szemszögből kifejezetten hátrányos kiszámolni a létminimumot, a medián bért, és még lehetne sorolni a mutatókat. Nem is teszik már egy ideje.

Előválasztás Csepelen, a volt Áruház téren

Azt hiszem, hogy mindenki tévedésben van, ha azt hiszi, hogy a demokratikus ellenzéki pártok előválasztása egyszerű személyi megmérettetés. Itt egyáltalán nem arról van szó, hogy Karácsony Gergely, Kálmán Olga,vagy Kerpel Flóriusz Gábor lesz-e az első, hanem arról, hogy számítunk a budapestiek véleményére, és bölcsességére.

A demokrácia legnagyobb előnye az összes többi társadalmi formációval szemben, hogy számít a tömegek bölcsessége. Az információk birtokában lévő tömeg  véleménye a legközelebb esik az igazsághoz. A demokratikus pártok előválasztása éppen ennek a törekvésnek a megtestesülése. Itt választjuk ki azt az embert, aki

A rendszerváltás forgatagában szimbólum értékű gesztus volt, hogy az 1990/91-es tanévtől szociális munkás szakot indított az ELTE. A szakma, amely addig rejtetten létezett - ilyen-olyan tanácsi előadóként, félillegalitásban tevékenykedő társadalmi munkásként, meg sem tűrt önkéntesként végezték a dolgukat, akik segíteni akartak polgártársaikon - végre hivatalosan is létjogosultságot nyert.

A legfőbb ideje volt egyébként, hiszen szegénység masszívan létezett Magyarországon, csak épp a

Kívülről nem látszik, hogy a falak mögött mit kotyvasztanak kerületvezetők, hogy elfedjék a Csepeli strand botrányát  és a be nem váltott öt éves ígéreteket...

Ami a Csepeli Hírmondó (CSH) június 19-én megjelent 14. számából kimaradt, azt mi közzétesszük, ami megjelent, arról elmondjuk véleményünket.

Parkavatás, utcafelújítás, kétoldalas magyarázkodás a csepeli strand körüli botrányról, egy oldal az „ellenzéki belharc” - ról, két oldal a sportról, majd a csepeli vegyes saláta: iskola, kultúra, egyházi élet, állattartás, némi civil élet stb. Ezek a témák fértek bele a Csepeli Hírmondó legújabb számába. No meg a polgármester, Borbély Lénárd, aki rendületlenül avat, helyre teszi az ellenzéki képviselőket, hajókirándulásra invitálja a csepeli családokat, most meg éppen focitornát nyit Csíkszeredán, Barátság-emlékművet adományoz Tusnádfürdőnek, majd ugyanott főz egy kicsit.   

Most sincs szó azonban a csepeli HÉV-ről, az újabb hírekről, miszerint lehet, hogy mégis  villamos lesz belőle, sőt tovább csúszik a fejlesztése, vagy a Gubacsi híd felújításáról. A CSH most sem közölte az Állami Számvevőszék, a Fővárosi Választási Bizottság a lap tulajdonosát és kiadóját érintő elmarasztalásait, nem reagált a több tízmilliós önkormányzati támogatás és az egyoldalú tájékoztatás közötti összefüggéseket feszegető írásokra. Nincs helye a közvéleményt hónapok óta foglalkoztató kérdéseknek, például, hogy csökken a kerületi lakosság száma, romlanak a megélhetési viszonyok, nőnek a kerület közlekedési, környezetvédelmi gondjai, csökken a Kis-Duna-parti zöldövezet.

Véleményünk a cikkekről:

Imádom, ha a miniszterelnök énekel. Olyan emberi. Rögtön látszik, hogy ő is közülünk való, nem mint a sok nagyképű okoskodó. Hát hallottuk valaha Lovász Lászlót egy jóízűt nótázni? Jó, Palkoviccsal nem lehet könnyű egymás hátát lapogatva amúgy jávorpálosan mulatni a tárgyalásnak nevezett kormányzati rablóhadjárat szünetében, bár lehet, hogy többre menne vele. Orbán először 2012-ben fakadt nyilvánosan dalra, megemlékezvén a kislányok meghágásáról. Egy időre talán kedvét szegte a kékharisnyák sipítozása (jobban mondva „ajvékolása”, így a NER-konform, enyhe zsidózó felhanggal), de 2017-ben Pekingben megint nekibuzdult. Kissé kényszeredetten, de vele énekelt Varga Mihály is, pedig korábban teljesen normálisnak nézett ki. A szegedi csikósról adtak elő, akinek a babája Kati. Az illető hölgynek „13 fodros szoknya reng a derekán”. A témaválasztás roppant logikus, hiszen a kínai selyemúthoz kapcsolódó üzletről volt szó, amelyből túl sok magyar haszon azóta sem néz ki, viszont a selyem jól jöhet a fodrokhoz.

Most újból

A csepeli Weiss Manfréd Gyárgyan készült autók tesztelése

A hazai járműtörténelemben elsősorban a Csepelen gyártott motorkerékpárok töltöttek be jelentős szerepet. Ám a Weiss Manfréd Acél- és Fémművek Rt, a Csepel Vas és Fémművek elődvállalata az 1920-as években autókat is gyártott.

Múlt év végén elindult a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Korbuly család történetéről szóló virtuális kiállítása. Ennek apropóján már írtunk a Weiss Manfréd gépkocsi-gyártási törekvéseiről. Most, hogy a Múzeum Ganz Ábrahám Öntödei Gyűjteményében megnyílt a Korbuly család hazai ipartörténetben játszott szerepéről szóló kiállítás, amelyen a Múzeum Weiss Manfréd mentőautója is megtekinthető, érdemes visszatérni erre a témára.

A Korbuly - egy mérnökcsalád három generációja kiállítás megnyitója. Fotó: Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum

A csepeli Weiss Manfréd konszern az első világháború idején az Osztrák-Magyar Monarchia egyik vezető hadiipari termelő vállalatának számított. A gyáralapító Weiss Manfréd 1916-ban személyesen kérte fel Korbuly Károlyt a gyártelep műszaki vezetőjének. Korbuly Károly ezt megelőzően a Ganz vállalatnál dolgozott, majd Kandó Kálmánnal közösen Olaszországban felépítették, és irányították a Westinghouse helyi vállalatát, amely villanymozdonyokat gyártott.

Az első világháború után Korbuly Károly irányítása alatt a Weiss Manfréd áttért civil termékek gyártására. E törekvés jegyében részt vettek az 1920-ban alapított Autószindikátus működtetésében is.

"Nyolcvan évvel ezelőtt, 1939. június 19-én a labdarúgás sorsát kiváltképp a szívén viselő nemzeti és keresztény kormány megmentette a magyar focit az abban uralkodó nemzetidegen és fajidegen kalmárszellemtől. Napra pontosan egy évvel azután, hogy a magyar labdarúgó válogatott világbajnoki döntőt játszott. Hóman Bálint kultuszminiszter javaslatára a belügyminiszter felfüggesztette az MLSZ önkormányzatát, és kormánybiztost nevezett ki Dr. Gidófalvy Pál személyében."

Az Országos Testnevelési Tanács megállapította, "hogy a legnépszerűbb magyar sportág vezetéséből hiányzik a céltudatos nemzetnevelő készség./.../ ...labdarúgásunk szelleme erősen

A Kortárs Építészeti Központ szervezésében június utolsó hétvégéjén megnyílnak a Csepel Művek épületei és felfedezhetővé válik a 240 hektárnyi, páratlaul gazdag ipari örökség izgalmas jelenkora.

A Csepel Művek egykor az ország legnagyobb egybefüggő ipari komplexuma, ma pedig egyedülálló cégek közössége, amelyek több mint száz éve szolgálják ki a különböző magyar és nemzetközi ipari igényeket. Mai külalakján, az egykori gyárváros településszerkezetén és vállalati kultúráján leginkább a rendszerváltás utáni privatizációs hullám hagyott nyomot, amely számos kis- és középvállalatra aprózta szét a korábbi szocialista nagyipart. A 240 hektáros területen létrejött sajátos hangulatú világban ma több mint 400 tulajdonos és több száz bérlő található az egyszemélyes műhelyektől a több milliárdos nagyvállalatokig. Ezek között megtalálhatók a korábbi mammutvállalatok (pl. Csepel Művek Egyedi Gépgyár) jogutódai, az eredeti tevékenységek alá bedolgozó vagy azokat kiegészítő ipari, kereskedelmi vagy logisztikai szolgáltatást nyújtó vállalkozások, és

 Egyszer majd – talán - a Tudományos Akadémiának is ásnak egy emlékművet a Lánchíd lábánál

Bosszant az az értelmetlen építkezés, ami miatt az Alkotmány utca végét lezárták. Ugyanúgy bosszant, mint amikor a Szabadság téren felállították a hamis gábrieles emlékművet, aminek semmi más értelmet nem tudott adni a hatalom, mint azt: mi ártatlanok vagyunk a múlt század közepének bűnös döntéseiben. Most pedig „kiássuk” a száz éve meghozott tragikus békedekrétum fájdalmát, ahelyett, hogy betemetnénk inkább.

Olyan ez, mintha szélmalomharcot vívnánk a történelemmel. Ami elmúlt, azt tisztességesen végre le kellene zárni, különösen azért, mert a mai Európa már nem a Horthy-idők Európája. A népeket nem választják el átjárhatatlan határok, e kontinens nagyobbik hányadában az utazó észre sem veszi, ha

Épülnek a méreg drága luxusjátszóterek Csepelen. A legutóbbi, amit a Rákóczi kert helyén létesítettek, Borbély Lénárd elmondása szerint, 500 millió forintba került. Ilyenből van Csepelen kettő, vagy három. A létesítményeknek azonban nem csak bekerülési költségük van, hanem fenntartási költségük is jelentős. Ezek, az évek múlásával egyre magasabb összegeket követelnek.

Nem kívánok érzelgősnek mutatkozni, csak a tények miatt említem, hogy az ilyen játszóterek egyikéből sok szerény, de komfortos lakóház építhető, vagy vásárolható. A főváros egyik legszegényebb kerületének képviselője, - ahol a lakosság jelentős része komfort nélküli hajlékban él,  csoda, ha ezzel a mértéktelen játszótérépítéssel szemben ellenszenvvel él? 

Természetes lenne, ha a képviselő ezt a véleményt egy képviselő, a testületi ülésen fejtené ki, és nem a blogjában. Csepelen azonban 2010 után a fideszes polgármesterek „fogságba ejtették” a képviselőket. ( A fogságba ejtés akkor valósul meg, amikor egy személy, vagy testület olyan személyeskedő, ellenséges, megalázó felszólalást, rendezvényt tart, ahonnan a címzettnek nincs lehetősége elvonulni.) Ilyen volt az, amikor

Állandóan felcímkézzük egymást és ezáltal magunkat is. Csapatokba verődünk, eszerint alkotunk véleményt, aztán eljátsszuk a függetlent.

A hétvégén véget ért Pécsi Országos Színházi Találkozó körül is évek óta megy a maszatolás. Abban senki sem vitázik, hogy szükség van-e országos színházi fesztiválra. Az viszont már vita kérdése, hogy ki válogassa a versenyelőadásokat, ki legyen a zsűriben, ki szóljon hozzá és egyáltalán maradjon-e Pécsen, ahol tizenkilenc éve mégis csak otthonra talált, vagy vándoroljon, netán költözzön el máshová. Érdemes e helyütt is megemlíteni, hogy az induláskor az akkori városvezető, történetesen egy baloldali városvezető, sajnos már elég rég nincs közöttünk lobbizta ki a kulturális tárcánál a pécsi helyszínt. Azt is elintézte, hogy

Mit susognak Csillagtelepen a Kozmosz sétány fái?

Sokáig emlékezetes marad a csepeli fideszes városvezetésre jellemző tavaszi történet. Sok mindent tudunk már a fanyűvő akcióról, és annak viccbe fordult eltusolási kísérletéről,  csak azt nem, hogy mennyibe került ez a komédia.

Mint ismeretes, Borbély Lénárd polgármester, illetve a csepeli és a  fővárosi fideszes vezetés közösen kitalálta, hogy a Csillagtelep egyik legnagyobb egybefüggő zöldfelületének helyén egy szuper sportparkot építenek, foci- és kosárlabdapályával, szabadtéri fitneszpályával,futókörrel. Nem mellesleg egy négyméteres fallal akarták körbekeríteni a létesítményt - emlékeztet a  botrányra a 21ora.hu

A gond csak az volt, - teszi hozzá a kerületi hírportál, hogy erről senkivel nem egyeztettek. Sőt, szólni is elfelejtettek az ott lakó csepelieknek. Lett is nagy felháborodás, amikor április elején egyszer csak nekiláttak a sportpark kialakításának, méghozzá azzal, hogy kiforgattak a helyéről huszonöt, alig pár éve oda ültetett fát.

Nem csoda, hogy a helyi Facebook-közösségekben futótűzként terjedt a hír, a környéken pedig napok alatt több száz tiltakozó aláírás gyűlt össze. Erre a csepeli városvezetők először úgy tettek, mintha

Elhunyt Horváth Ádám Kossuth díjas rendező, aki két évig még a Magyar Televízió elnöke is volt. A Kossuth-, Erkel Ferenc- és Balázs Béla-díjas rendezőt 89 éves korában, két héttel a születésnapja után, érte a halál.

Horváth Ádám egyike volt a hazai televíziózás megteremtőinek és legnagyobb alakjainak. Nem azért, mert elsők között kapta meg – többekkel együtt – a Magyar Televízió örökös tagja címet. Nem is azért, mert sokféle művészeti díjjal honorálták valóban remek tevékenységét. Még csak nem is azért, mert a Horn-kormány idején felkérték, álljon az intézmény élére és maradt is, amíg az akkori új médiatörvény miatt úgy érezte, hogy már nem vállalhatja tovább. Amiből látszik, hogy gondolkodó és ember volt. Hanem elsősorban és főleg azért, mert olyan alkotóvá vált, aki – társaival együtt, de mindig nagyon kreatívan – lerakta előbb a hazai műsorkészítés alapjait, majd rengeteget tett a korszerűsítéséért is.

Pedig nem így indult az élete. Agrárbiológusnak tanult, aztán a

 „Felvirágoztatjuk a Csepeli Munkásotthont.” - ígérte Borbély Lénárd polgármesterjelöltként. Polgármesterként viszont egy fillér támogatást nem adott a nagy múltú intézménynek

Eddig két alkalommal foglalkoztam Borbély Lénárd csepeli polgármester négy évvel ezelőtti 35 pontos választási ígéretcunamijával. Most a polgármesteri kampányszöveg első témakörének („Munkahelyeket teremtünk!”), 3., 4., és 5. pontjára koncentráltam:

 „3.) Az önkormányzati üzlethelyiségek díját radikálisan csökkentjük. A bérleti díj összegét a kis- és középvállalkozók számára befagyasztjuk. Az üzlethelyiségek mindenkori bérletijog-megváltási díját eltöröljük. A fizetendő kauciót 2 hónapra csökkentjük. Így a bérleti időkezdetekor csak 2 havi előleget kell megfizetni. A jelenlegi bérlőknek 4 hónap biztosítékot visszafizetünk. 

4.) Inkubátorházat építünk a kezdő vállalkozásoknak. Az induló csepeli kisvállalkozások megerősödését inkubátorház létrehozásával támogatjuk. 

5.) Felvirágoztatjuk a Csepeli Munkásotthont. Együttműködve a Csepeli Munkásotthonnal és a Kormánnyal, közösen felújítjuk a nagy múltú épületet, hogy megújulva visszaadhassuk a csepelieknek, akiket igazából megillet.”

Akkor lássuk a tényeket:

– Jó napot kívánok, a kislányommal ma délutánra volt időpontunk Baumgartner doktor úrhoz, a szemészetre, de felhívtak, hogy ne jöjjünk, mert a doktor úr már nem dolgozik a kórházban.

– Így igaz, sajnos a doktor úr felmondott.

– Három hónappal ezelőtt kaptuk ezt az időpontot, akkor mit javasol?

– Lehetek őszinte?

Fürdőzők képei helyett csatajelenet a csepeli strandról 2019. júniusában: a lánctalpasok támadása megtorpant

Nyílt levélben vágott vissza Borbély Lénárd csepeli polgármesternek az a vállalkozó, akit a Csepeli Strand felújításával bíztak meg, nemrég viszont  az építkezés cserbenhagyásával vádoltak meg. Erről és a szélesedő botrány hátteréről ír a 21ora.hu kerületi hírportál.

Ha igaz, amit a vállalkozó a levelében ír, akkor  hazudott Borbély Lénárd a csepelieknek a strandfürdő felújításának csúszásáról, a késlekedő szezonkezdet okairól. A levonulással vádolt vállalkozó a polgármester Facebook-oldalára posztolt nyílt levélben tételesen felsorolja, hogy szerinte miben nem mondott igazat Borbély Lénárd a csepelieknek.

Hosszú idő után Magyarország miniszterelnöke maradéktalanul őszinte gesztussal ajándékozta meg a nyilvánosságot, amikor Csíkszereda helyett Madridba ment el, egy BL-mérkőzésre. Ebből mindenki azonnal megérthette, hogy ha neki egy keresztény esemény és egy focimeccs között kell választania, akkor ő gondolkodás nélkül a focimeccset fogja választani. Még akkor is, ha a keresztény eseményt történetesen maga a pápa jegyzi.

Gondolnánk, ez azért elég jelentős fordulat. Hiszen ha kiderül, hogy tud ő igazat is mondani, attól kezdve a közvélemény mást se tesz majd, mint egyfolytában csak ezt várja el tőle. Emellett akár már a repülőtéren hatalmas virágcsokorral fogadják őt a legkülönfélébb egyházi küldöttségek, kifejezvén örömüket és hálájukat, amiért végre kertelés nélkül ráállt a saját vágányra. Mert ugye ettől kezdve

Hova vezetnek a nyomok?

Milliókat keresett a Csepeli Városgazda vezérigazgatójaként, négy éve azonban kirúgták. A június 13-i rendkívüli képviselő-testületi ülésen viszont a polgármester megbízottjaként mutatták be. Hogy kiről van szó? Werner Péterről, a Csepeli Városgazda Zrt. korábbi vezérigazgatójáról.

Arról a Wernerről, akit a 2010-es alakuló képviselő-testületi ülésen nevezett ki, Németh Szilárd javaslatára a fideszes többségű képviselő-testület a Csepeli Városgazda, akkori nevén a CSEVAK Zrt, vezérigazgatójává. Arról, akiről 2013-ban a magyarnarancs.hu újságírója derítette ki, hogy a feleségének cégétől rendelt az önkormányzati vezetés reprezentációs céljaira, nagy tételben palackozott bort. Wernerről, aki 2012. október 8-án a képviselő-testületi ülésen tagadta, hogy valaha is köze volt ahhoz a céghez, amellyel az általa vezetett társaság nevében, szerződést kötött. Pedig, a dokumentumok szerint, egyik alapítója és résztulajdonosa volt az adott cégnek, amelyben egy ideig a

Egy ország vezetőjének nem dolga, hogy - mint mondja - azon gondolkodjon hosszan, miért rázta meg ennyire a társadalmat a Hableány dunai tragédiája, és nem dolga, hogy közzétegye: arra jutott, talán "azért, mert az áldozatok a vendégeink voltak, a magyar pedig vendégszerető nép, és most azt látjuk, elveszítettük a vendégeinket, ezért a gyász".

Szeretnénk megértetni a kormányfővel: elemzéseket a szakemberek vizsgálataitól remélünk, nem a politikától. Tőle egyetlen emberi gesztust vártunk volna. Mondjuk, ha a tragédia utáni napok egyik estéjén felsétált volna a Margit hídra és egyetlen szál virágot bedob a Dunába az áldozatok emlékére, akkor a közvélemény érzelmi hullámzása legalább annyit csillapodhatott volna, látva, hogy az országnak empatikus vezetője van, aki méltósággal tudja kifejezni nem csak a saját, hanem a nemzet együttérzését és döbbenetét, fájdalmát is. Ha

Nagy Imre, az 1956-os forradalom miniszterelnökének és mártírtársainak Gimes Miklósnak, Maléter Pálnak, Szilágyi Józsefnek és Losonczy Gézának újratemetése az egypártrendszerből  a demokráciába vezető magyar átmenet nagy jelentőségű,  szimbolikus eseménye volt.  Az ötvenhat utáni megtorlások áldozatául esett politikusok gyászszertartása százezrek néma demonstrációja az 1989-es rendszerváltás meghatározó eseménye, mérföldköve lett.

1989. június 16-án, harminc évvel ezelőtt komoly fordulópont következett be Magyarország életében:

1989. június 16-án, reggel 7 óra után, a Műcsarnok előtt felállították Nagy Imre és négy társa szarkofágját, illetve egy hatodik koporsót, mely a forradalom többi halálos áldozatát jelképezte. Órák alatt kb. 300 000 megemlékező gyűlt össze a téren, akik koszorúkkal, virágokkal rótták le kegyeletüket, miközben a hangszórókon át ismert színművészek, Sinkovits Imre, Mensáros László az 1956 utáni megtorlások áldozatainak nevét sorolták fel.

Az ötórás Hősök terei megemlékezés után a