A különböző dél-pesti (kispesti, csepeli, erzsébeti) fórumokba érkező, meglepően nagy számú beírás szerint olyan brutális hangerejű technoparty volt valahol Dél-Pesten pénteken éjszaka, hogy sokan csukott ablakoknál is képtelenek voltak aludni.

Többen a rendőrséget is értesítették, de ez sem segített, sőt, van olyan, aki szerint a hangzavar csak erősödött hajnalban.

A parti tényleg elég hangos lehetett, hiszen Csepel nyugati részén lakók, és Kispest belsőbb részen lakók is panaszkodtak rá.

A fórumokból nem derült ki egyértelműen, honnan jöhet a zaj, sokan a Budapest Parkra tippeltek, mások a Rióra, voltak, akik a Barba Negrára, de sokan ezeket a helyeket kizárták valamilyen okból. A legvalószínűbbnek jelenleg az tűnik, hogy valahonnan a soroksári Duna-ág csepeli partján volt a buli. (ittlakunk.hu)

– Oszikám!
– Parancsolj velem, Dezső bátyám!
– Bizalmasan közölnék veled valamit. Puccs készül a kormányzó úr ellen.
– Ez borzalmas, Dezső bátyám! A komcsik?
– Te.
– Én?!
– Te. Puccsot fogsz kirobbantani.

Ami a Csepeli Hírmondóból kimaradt, azt  közzétesszük, ami megjelent, arról megvan a véleményünk...

Rovatunk – a csepeliek teljes körű tájékoztatása érdekében –, lapszámról-lapszámra, sorra veszi azokat a híreket, eseményeket, amelyek a XXI. Kerületi Önkormányzat Csepeli Hírmondó című lapjába nem fértek bele. Annak eldöntése, hogy miért nem fért bele a lap 24 oldalába egy-egy hír, esemény vagy ellenzéki vélemény, rendezvény, nem elsősorban szerkesztőségünk feladata. Gondolja végig az olvasó: miért maradtak ki az alábbiak a Csepeli Hírmondó július 28-án megjelent 15. számából:

Ha Csepeli Hírmondó, akkor a kvótás népszavazás további, immár komolyabb  előkészítése, a lakosság menekültellenes („migráncsos”) hangulatának fokozása, most éppen egy teljes oldalas hirdetés és hat(!) cikk keretében. 

Az Aktuális rovatban viszont, többek között a fentiek miatt sem kaptak helyet, a csepeli közélet aktuális eseményei vagy éppen hónapok óta megválaszolatlan kérdései. Például:

> Június 16-án pert vesztett Németh Szilárd Szilvásy György volt szocialista titokminiszter ellen. A jogerős bírósági döntés szerint, Némethnek, hazugsága miatt 350.000 forint sérelemdíjat kell fizetnie a sértettnek.

Ezen felül:

A téves jogértelmezésből fakadó helytelen tájékoztatásért az érintett járási hivatali dolgozók elnézést kértek, a hibát javították, ezért az ügyet lezártnak tekintjük – válaszolta kérdésre a Miniszterelnökség sajtóirodája.

A kancelláriát a nol azért kereste meg,  mert továbbra is akadnak megválaszolatlan kérdések és különös egybeesések a múlt héten kirobbant közmunkástoborzás ügyében. Például miközben a Miniszterelnökség a járási hivatalok tévedésével magyarázta, hogy – jókora vitát szítva – kötelezővé tették a közfoglalkoztatottak számára a részvételt a honvédségi toborzáson, az nehezen magyarázható egybeesésnek tűnik, hogy több településen, Csornán, Gödöllőn és Várpalotán is ugyanúgy értelmezték rosszul a jogszabályokat.

Ez pedig még akkor is feltűnő, ha

Karsay Ferenc, a Csepellel szomszédos Budafok polgármestere  a biológiából vett hasonlattal próbálta leírni a helyzetet: az önkormányzat olyan, mint a testben a sejt, amivel ha probléma van, az ember teljes egészsége rámehet.

Két éve, amikor a 2014-es választáson megszűnt a párhuzamos hivatalviselés lehetősége, több mint 90 országgyűlési képviselőnek kellett döntenie, hogy a parlamentben marad-e, vagy megelégszik a polgármesteri poszttal. A többség akkor az önkormányzatot választotta. Mára azonban már mindenki számára világos, hogy a választással nem pusztán az országgyűlési képviselőséget, hanem gyakorlatilag minden lobbierejüket, befolyásukat is elvesztették a Fidesz helyi politikusai. Eddig nagy volt a csend, de most

„Kötelező a megjelenés azon az állásajánlaton, melyet nemrégiben kaptak megyénkben is a közfoglalkoztatottak. Ha megfelelnek a toborzón, szerződéses katonák lehetnek. Ha nem fogadják el az állásajánlatot, hónapokra kiesnek a közfoglalkoztatotti rendszerből, elveszítik mostani munkájukat” – írja a Kisalföld. A szerkesztőséget több olyan, közfoglalkoztatásban dolgozó kereste fel, aki behívólevelet kapott a honvédségtől. A „szerencsés” kiválasztottak között van egy 46 éves férfi, aki már egészségi állapota miatt fiatalon sem volt alkalmas katonának, illetve egy huszonéves, ötvenkilós nő is, aki

A problémákat akkor lehet megoldani, amikor még kicsik! A felduzzasztott, a generált problémák egy idő után önjárókká válnak és kicsúsznak minden ellenőrzés alól. A vezető dolga, hogy időben megállítsa a rossz folyamatokat. A nép felelőssége, hogy kit enged a vezetés közelébe, mert a választó viseli szavazata következményeit!

Ki viseli a felelősséget?Azoknak, akik kisebb, nagyobb csoportok vezetésére vállalkoznak, tudniuk kéne, hogy felelősségük abban áll, hogy döntéseikkel (vagy azok késlekedésével, vagy elmaradásával) a népeknek a közép és hosszú távú fejlődés lehetőségeit segítik, vagy teszik tönkre. Erre kezd rádöbbenni

KALOCSAI IMRE FORDÍTÁSA:

Ágrólszakadt vagyok

sztorim ritkán hangzik el

mert a célom felapróztam,

és az ígéretnek adtam,

ami hazug volt.

Az ember hisz annak,

mi szépen szól,

s nem hallja meg

a kellemetlen szót.

Sajnos, aktuális a kép görbetükörrel is:

Komoly közlekedésfejlesztési terveket fogadott el a kormány, derül ki a Magyar Közlönyből.

Úgyismint:

• Még több vasúti vágány (összesen három) lesz a kelenföldi és a ferencvárosi pályaudvar között, útközben két új megállóval és még a Déli összekötő vasúti hidat is felújítják.
• Kétszer háromsávossá bővítik a Budapest - Győr autópályát (M1-es).
• Kétszer háromsávos lesz az autópálya Budapest és Balatonvilágos között is (M7-es).
• Lesz Galvani-híd (Csepelt átszelő híd Dél-Budapesten).
• Ráckevei és gödöllői HÉV fejlesztése.
• Kisföldalatti felújítása és új szerelvények beszerzése.

Azt mondják, az ember a Föld csúcsragadozója. A ragadozóknak pedig életelemük a gyilkolás. Az állatok többnyire azért ölnek, mert éhesek, mi, ember pedig azért… Miért is?

Az egyik ember azért öl, mert haragszik a másikra. A napokban Szabadszálláson egy 18 éves suhanc vitába keveredett 57 éves lakótársával, akit úgy megütött, hogy az menten belehalt.

A másik féltékenységből. Hogyan mer szemet vetni más arra, ami az övé? A német rendőrség szerint nem terrortámadás történt Reutlingenben, ahol egy 21 éves szíriai menedékkérő az utcán egy bárddal megölt egy nőt. A férfi szerelmes lehetett a lengyel pincérnőbe, akivel egy bárban dolgozott.

A harmadik passzióból öl. A müncheni lövöldözőről kiderül, hogy

A Borbély Lénárd vezette csepeli önkormányzat vezérkara nem érti, megkockáztatom, nem is akarja érteni a civil szervezetek jelentőségét, szerepét a kerület életében, fejlődésében. Borbély Lénárdnak és elődjének, politikai atyjának, Németh Szilárdnak csak az a civil szervezet, amit ők annak tartanak. A többi meg nem érdekes, pláne, ha ráadásul nem is a sajátjuk. Különösen felháborító, ha egyik-másik döntésük kifejezetten pártpolitikai célokat szolgál. Más a helyzet tőlünk nem is olyan messze, Ausztriában, amelytől nemcsak egy szemléletmód, hanem egy világ választ el bennünket, ha a civilekről (és még sok másról) van szó…

Az osztrák kancellár, Christián Kern, az „évtized elszólását” produkáló Orbán Viktorral közösen tartott sajtótájékoztatón bejelentette, hogy „civil szervezeteket kell küldeni a szerb-magyar határra”, az ott történtek kivizsgálása érdekében. Az újságírói kérdésre, miszerint „valóban kész-e Magyarország odaengedni civileket, Orbán a válasz elől kitérve, azt felelte, hogy

Tizennyolc éves gyermeke közmunkáról álmodik – mondta  egy közmunkás.

Üzenete sokkal lehangolóbb, mint sok részletgazdag jelentés a magyar vidékről. A munkakezdés előtt álló fiatal ugyanis ebbéli reményével a magyar vidék pusztulását beszéli el. Ez az álom azt üzeni: felnőtt  az a generáció, amelynek legszebb elképzelése, hogy a minimálbérnél sokkal kevesebb fizetésért közmunkát végezhet.

Ezen még csak meg sem lepődhetünk, elvégre hosszú ideje tudjuk, hogy a dél- és kelet-magyarországi térség – bolgár és román régiókkal konkurálva – az Európai Unió legszegényebb vidékei közé tartozik.

És azt is tudjuk hosszú ideje, hogy senki, de senki nem foglalkozik azzal, miként lehetne megmenteni a felejtéstől az elhagyott vidéket. A kormány inkább milliárdokért uszít soha nem látott idegenek ellen, és hirdeti, hogy az ország jobban teljesít.

Abban biztosan, hogy jövőtlenné tegye Magyarországot. Annak a társadalomnak ugyanis biztosan nincs holnapja, amelyben 

Hiába a növekvő munkaerőhiány az ország fejlettebb részein, az ormánsági falvakban közmunkásként dolgozók nem gondolkodnak azon, hogy máshová menjenek.

Sokszor gondoltam, hogy el kellene menni innen, mert itt nincs munka, de a férjemet nem lehetett meggyőzni. Sajnálta a házat. Saját kezünkkel építettük, négyszobás, szép ház – összegzi Csöme Tiborné, hogy miért nem próbáltak a dél-baranyai Vajszlóról elköltözni az ország fejlettebb vidékére. Az 1900 lelkes Vajszlón 20-40, a közeli falvakban 50-80 százalékos az állástalanság. Az elmúlt években a közmunka jelentette a fő jövedelmet az itt élők nagy részének.

Részletek:

Teljesíthetetlen feltételek mellett végezhették a munkájukat a tűzszerészek a Hortobágyon, ahol július 1-jén négy szakember veszítette életét egy 250 kilogrammos szovjet gyártmányú repeszromboló hatástalanítása során. Ez derül ki a Magyar Nemzet birtokába került szerződésekből, amit a mentesítéssel megbízott magáncég és a nemzeti park kötött 2013 augusztusában.

A lőtér mentesítését úgy vállalta el a cég egy szoros 2014. december 31-i határidővel, hogy a munkák elvégzésére tulajdonképpen valódi ráhatásuk nem volt. A honvédségi állományban dolgozó tűzszerészek munkáját ugyanis szigorú előírások szabályozzák.

Nem véletlen, hogy a lap talált olyan vállalkozókat, akik a felkérés ellenére inkább nem pályáztak a munkára, mert

Távozó mohikán
Már megint eggyel kevesebben vannak azok, akik hittek!
Elhunyt Ősi Tamás!
Azok közé tartozott, akik a rendszerváltás éveiben hittek abban, hogy a Csepel Művek ipari kultúráján és tradícióin alapulva minőségi termelést lehet létrehozni, és meg lehet újítani a gyárat. Ő, és társai voltak azok, akik a rendszerváltás igazi hősei.

Nekik a szerencsétlen lelkiismereteseknek nem az utcák, a kivilágított tanácskozó termek, a külföldi fényes szállodák és éttermek voltak munkálkodásuk helyei, hanem a sokak által leírt, megcsúfolt, elárult, - és agonizálásában megalázott - gyár! A szerencsések, a Csepel Művek kerítésén, - esetenként az ország nyugati határán - kívül alkudoztak, és „üveggolyókért” árulták az évszázados értékeket, a lelkek által létrehozott alkotásokat. Nem győzték a rivaldafénytől, meg a pénzeszsáktól (mint vályútól) félrelökdösni egymást, az exhibicionista, hamis szólamokat prédikáló szerencselovagok.

Az igazi hősök, meg méla undorral

Valami véget ér(t) Magyarországon. Az állást kereső munkavállalók esztelen kiszolgáltatottsága, és vele a nagy számuk. Már nem mondhatják a munkaadók, amit az elmúlt huszonöt évben valamilyen visszaadhatatlan fölénnyel vágtak a magasabb bért követelő alkalmazottak szeme közé: Tudjátok, hányan várják, hogy a helyetekre lépjenek? Ezzel a mondattal minden követelődződnek befogták a száját.

Időközben a gyár- és üzemkapuk elől elfogytak a bebocsátásra várók. A bent lévőket már nem lehet velük riogatni. De szakácsot, pincért, kamionvezetőt, altatóorvost, informatikust, mérnököt, forgácsolót, maróst, esztergályost lasszóval sem lehet fogni.

Mindez újragondoltatja a cégvezetőkkel az eddigi fizetési ajánlataikat, és formálhatja a munkavállalókról kialakított szemléletüket.

B. P. (Népszava)

Vannak pillanatok, amikor egy vezetőnek fel kell ismerni: itt az idő, s az alkalom megmutatni, hogy nem pártkatona, van önálló véleménye. Különösen, ha azt sajátjai körében teheti meg, akik közül többen is lehetőséget adtak a nyílt, őszinte vélemények kimondására, kifejtésére – vállalták a felsőbb vezetéssel szembeni kiállást is. A csepeli polgármester, Borbély Lénárd nem ismerte fel a lehetőséget, nem is reagált az elhangzottakra, maradt, ami volt, önálló véleménynélküli pártkatona, csinovnyik.

Hogy miről van szó? A legutóbbi tusványosi, a csepeli önkormányzat által 1,5 mFt-tal támogatott pártrendezvényen, ahol fideszes településvezetők álltak, bocsánat ültek ki a nagyérdemű elé, s beszéltek „Az önkormányzatok a világpolitika viharában” című kérdéskörről, két kerületi vezető is felvállalta hivatalos állásponttól eltérő meggyőződése kimondását. http://index.hu/belfold/2016/07/22/beszoltak_a_kormanynak_a_budapesti_fideszes_polgarmesterek/

Szerintük „lefelé építjük” az önkormányzatokat, visszafejlődésükre jó példa az "iskolák állami átvétele”. Ha a folyamatot nem sikerül megállítani, akkor „az önkormányzatok kiüresednek, a ’politikai társadalom’ nehéz helyzetbe kerül”. Elhangzott, hogy „az önkormányzatok sokat kibírnak, tudnak alkalmazkodni, de ha felborul az egész egyensúly, az egész szervezet visszavonhatatlanul károsodik.” Az egyik polgármester pedig kikotyogta, vannak kormányzati tervek több kerület összevonására is.

Pedig milyen jó ötletnek tűnt. Hogy majd lesz egy propaganda-minisztérium, élén egy befolyásos miniszterrel és ő majd megeteti a néppel, amit kell. A kedves vezető ugyanis egyedül nem bírja a tempót. Régen is volt neki különbejáratú szóvivője, aki csak az ő értékes gondolatait tolmácsolta. Szijjártó Péterrel e minőségében nem is volt nagy baj, mindig tudta, mit kell hablatyolni és akkor még nem voltak kínos ügyei.

Rogán Antallal viszont a jelek szerint rossz lóra tettek. Talán Lázár János már tudott valamit, mert kijárta, hogy ne neki kelljen elviselnie, hanem kapjon külön minisztériumot. Így lett a Fidesz frakcióvezetőjéből, korábban V. kerületi polgármesterből tavaly ősszel a Miniszterelnöki Kabinetiroda vezetője, miniszteri rangban. Mindenki elégedett lehetett. Volna. Ha egyszer csak nem kezdenek tornyosulni a viharfelhők az ifjú és sokra hivatott kormánytag feje fölött. Persze mindenkit megillet az ártatlanság vélelme és egyáltalán nem adunk hitelt a miniszter korrumpálhatóságáról szóló híreknek. Egyelőre.

Mindazonáltal - a történelmi hűség kedvéért - azt rögzítenünk kell, hogy Rogán Antal elég furcsán viselkedik az utóbbi időben. Egy propaganda-minisztertől például joggal várhatnánk, hogy

Aki ilyen pályázatot kiír(at), azt jelzi, hogy ami van, az neki nem tetszik, és a maga végtelenül demokratikus módján eltakarítja onnan.

Ötletpályázatot hirdetett a kormány a Gellérthegy megújítására. A 40 millió forintos tender célja

Egy tíz éves szabolcsi kislány soha többet nem akar iskolába menni. Valamikor a tanév vége előtt olvastam a hírt: már két napja nem evett, amikor ellopta az egyik osztálytársa uzsonnáját.

A padja alatt talált morzsán „bukott le”. Szégyenpadba ültették, tolvajnak nevezték…

Döbbenet, hogy a 21. század második évtizedének közepén ebben az országban lehet olyan gyerek, aki uzsonnát kénytelen lopni, mert a hétvégén a családnak nem tellett ennivalóra.

Vérlázító, hogy az M1 reggeli műsorában Langerné Victor Katalin, az Emberi Erőforrások Minisztériumának társadalmi felzárkóztatásért felelős helyettes államtitkára azt meri nyilatkozni: „több mint félmillió embernek sikerült a 2010-es kormányváltás óta kikerülnie a mélyszegénység köréből."

A Központi Statisztikai Hivatal a számok mögé eldugva jelezte, hogy 2010-15 között nemhogy nem csökkent, de még nőtt is a relatív jövedelmi szegénységi ráta, a