Tegnap este,
a külváros grundjai alól
felsuhogó szélbe szédült csend,
elém terelt néhány kivert,
éhes, sovány kóbor kutyát,
s azok elugatták nékem,
- ha nem is szó szerint -
a szegény "Farkasok dalát"
"Fázunk és koplalunk,
részünk minden nyomor,
bár szabadok vagyunk..."
S a messzi ablakok mögül,
Máris megjött az ölebek
Gőgös vakkantó válasza:
"Mi gondunk rá?
Miénk a konyha szöglete,
kegyelmes jó urunk
helyezett minket el ide,
s gondunk ételre sincs,
ha gazdánk jóllakék
marad még asztalán
s miénk a maradék!"
S ekkor az éjből valaki
Egy érdes férfihang,
Keményen közbeszólt
"Csitt...Most valahol...
tán ...álmodik a nyomor...
S a kutyakoncert ezzel végetért...
Kedves uraim, hölgyeim,
Itt PETŐFI és ADY beszélt:
Szép álmokat! Jó éjt!
2006.

A Magyar Szocialista Párt rendkívüli kongresszusára készülve a fővárosi szocialisták július 3-i küldöttgyűlése megválasztotta a budapesti szervezet új tisztségviselőit.
Negyven éve vagyok a szakmában, ám most itt állok a legnagyobb bajban. Meg a szerkesztő is. Azt a Valasz.hu-n megjelent mondatot akarom a legjobb újságíró-iskolák tanításainak megfelelően pontosan, hitelesen és szakszerűen idézni, hogy „Orbán úgy leszopta neki (Putyinnak), hogy bazmeg, feláll a farka tőle”.
Hosszú évek óta július 1., a Köztisztviselők Napja és Semmelweis-nap az országban. Csepelen azonban az önkormányzat vezetése mintha elfelejtkezett volna a kerületi önkormányzatban dolgozó köztisztviselőkről, illetve az egészségügyet szolgáló dolgozókról. Az önkormányzat hivatalos szócsövén, a csepel.hu-n, a mai napig, egy sor sem jelent meg a július elsejei kettős ünnepről, arról, hogyan köszöntötték, ha köszöntötték, a kerületi lakosságot szolgáló több száz, tisztességes munkát végző, elismerést érdemlő hivatali és egészségügyi közösséget.
A csepeli hírportál veretes írásban számolt be arról a sikerről, hogy hazánkban élő kínai üzletemberek négymillió forint értékben támogatták a csepeli evezősöket úgy, hogy amerikai márkájú "csúcsminőségű" hajókat vásároltak.
A távoli Skandináviában (mondjuk, Svédországban, de ugyanígy működik a dolog Norvégiában is) az adóhatóság nagyobb úr a királynál és persze a miniszterelnöknél is. Ezt úgy kell elképzelni, hogy az állami adószerv bármikor kutakodhat a király vagy a miniszterelnök pénzügyeiben, de sem a király, sem a miniszterelnök nem szólhat bele, hogy mit csináljon az adóhivatal. Az már csak a ráadás, hogy bármelyik állampolgár az interneten két kattintással ellenőrizheti, hogy mennyit keresett az előző adóévben a kormányfő, és befizette-e utána az adót.