A Népszabadság 1962-es tudósítása a bírósági eljárásról
Az ítéletet 60 éve, 1962. december 31-én végrehajtották. Előtte október 2-án a Fővárosi Bíróság különös kegyetlenséggel elkövetett emberölésért ítélte halálra Szöllősi György huszonkét éves budapesti lakost. A (13. kerületi) Acélöntő és Csőgyár munkása három hónappal korábban, július 12-én a csillebérci erdőben borotvával meggyilkolta, majd lefejezte S. Ildikó huszonöt éves könyvelőnőt.
A fiatalember - írta másnap a Népszabadság - már évekkel ezelőtt észrevette, hogy egyes nőknek imponálnak a külföldiek. S mivel azt tapasztalta, hogy műveletlensége miatt sem állnak vele a lányok szóba, elhatározta, hogy külföldi diplomatának adja ki magát. Szegényes albérletében idegen szavakat biflázott, gyakorolta a tört magyar beszédet, és készített egy igazolványt is, amelybe a
Milyen alapon migráncsozik itt bárki? Nem akart hinni a szemének, amikor elolvasta a következő névsort
Mint akkoriban igen sokaknak, az ő munkahelye is megszűnt. Nem kellettek a lakatosok, meg a drehások és a villanyszerelőkre se volt már szükség. De még mielőtt a melósokat szélnek eresztették volna, a hatékonyságra hivatkozva bezárták, az öltözőt és fürdőt, ahol évtizedek óta Teri tartotta a rendet és a tisztaságot.
Nem hinném, hogy sokan szeretnének száz vagy közel száz évig élni. Pláne, ha annak a száz évnek a java a rohadtul nehéz XX. században telt el, ami nem arról híres, hogy megkímélte volna az embert a megpróbáltatásoktól. És akkor itt van ez az asszony, Fahidi Éva, egy az átlagból, aki 1925-ben született, és aki mindent és mindenkit túlélt, hogy aztán úgy hét évvel ezelőtt, 90 évesen ismerje meg a nevét az egész ország. Fahidi Éva most múlt 97 éves. A meccs hosszú volt, sőt, még mindig tart. Egyéniben sokszor győzött, de a mindenkori csapata sokszor magára hagyta. Tanú és áldozat. Hatalmas spíler, szerencsejátékos. Egy vagány úrinő. Az ő XX. századáról beszélgetett Lengyel Nagy Anna
Az ünnep lényege nem változott. Ezüstös holdfényben suhanó szánján közeledik hozzánk az öröm tündére, hogy a friss kalács illatú csendes éjen megajándékozzon bennünket az áhítattal várt békével. Bízzunk abban, hogy mi emberek, kiűzzük szívünkből az irigységet, gyűlölködést, legyőzzük a közönyt magunkban, és megértéssel fordulunk azok felé, akikhez nem volt kegyes a sorsuk.
Mit jelentett Heródes életében Jézus születése? Volt, vagyona, hadserege, mindene megvolt, leverte a lázadásokat, semmi sem veszélyeztette. Miért ijedt meg mégis egy kisbabától? Miért rendelte el minden kétévesnél kisebb fiúcska megöletését? Miért ragadtatta magát ekkora gonoszságra egy születés hírére? Heródesnek volt mitől félnie. Tudta, hogy mindazt, ami körülötte van, a gazdagságot, a hatalmat, a színlelt tiszteletet csak a félelem tartja fent. Csak azért viselik el őt az emberek, mert félnek a hatalmától, de semmi más nem kötötte őt a néphez, ahhoz az országhoz, amelynek nemcsak uralkodója, de zsarnoka is volt. 
Rezsibiztos a csúcson: itt kéne abbahagyni! Összeomlás felé tart az egykor szebb napokat látott Béke téri Csepel stadion és a sportcsarnok, de Németh Szilárd gazda a világhírnevet ostromolja újabb és újabb bornírtságaival. Sikerült elérnie, hogy még az argentin nagykövet is veretes szövegével foglalkozzon. Ennél többre nem vágyhat. Tényleg itt kéne abbahagyni.
A felmondások indoka, úgymond, az iskolások tanuláshoz való jogának megsértése. Jelenleg szerény számítások szerint is tizenhatezer pedagógus hiányzik a rendszerből, ezt növelik beláthatatlan mértékűre a felmondások.
Minden férfi és nő tiszta, „civil” ruhában siet a dolgára. Nem látni köztük egyet sem piszkos, elhanyagolt munkásruhában, mert a gyárakban öltözők, és ruhatárak voltak!
Az egyházi iskola kormányhű igazgatója, persze gondoskodhatna arról, hogy legyen melegebb, reklamálhatna, kérhetne segítséget az egyháztól, amely egyébként az államtól háromszoros-négyszeres fejpénzt szokott kapni az államiakhoz képest. Tábortüzet rakathatna a használhatatlan tankönyvekből, szénszünettel próbálkozhatna és ráteríthetné a meleg kabátját arra a tanulóra, akinek csak egy vékony felöltőre futotta. De nem, neki az ellenfelei a diákok
Ilyen képet hiába is keresnénk a közpénzen kiadott, a fideszes kerületvezetők markában tartott helyi médiában: a csepeli szülők szolidaritása. A Szent Imre téri Polgármesteri Hivataltól, a piac parkolójáig vonultak. Ott a megjelent résztvevők több, a csepeli tanárok melletti kiállásra buzdító hozzászólót hallgattak meg.
"És hogy ezek után hány éves a Kapitány? Azt nem tudom pontosan, de hogy hány százalékkal emelték a fizetését, azt igen."
Mire jelentkezik? Németh Szilárd az Orbán-kormány rezsibiztosa folytatja ámokfutását. A saját az fb oldalán jelenleg már ott tart, hogy ők mindenkit megvédenek. Ez sem elég: naponta kéri olvasóitól, hogy „mindenki mondja el véleményét a szankciókról.” Ezek szerint a saját fb oldalán hozzászólók véleményét sem olvassa el? Kap ott hideget, meleget bőségesen.
Hirtelen a szólásszabadság, az alkotói szabadság legnagyobb védelmezőjévé vált Kálomista Gábor, amikor Hann Endre, a Medián vezetője beperelte őt az Elkxrtuk című film hamis tartalma miatt.
Jól jönnek a kerületnek, a Metrans által befizetett adók, azonban a környezeti-, légszennyezettségi- és az egészségügyi hatások valószínűleg jóval nagyobb összegű, pénzben nem is mindig kimutatható kárt okoznak Csepelnek
Miért nem tud az ellenzék a vidékhez szólni?
Ki hatalmazta föl a kerületvezetőt, hogy a csepeli nyugdíjasok nevében Orbánnak és kormányának hálálkodjon a 15 százalékos nyugdíjemelésért? 11 éve törvény írja elő az inflációkövető nyugdíjemelést. A kormányfő nem kegyet gyakorolt, a törvényt hajtotta végre, de csak részlegesen, hiszen az Európa-bajnok magyar infláció már a 20 százalékot is jóval meghaladja