A mai magyar újságíró-társadalomban szerintem vannak olyan emberek, akik meggyőződésből szolgálnak rossz ügyet (Képünkön Bayer Zsolt). Nincsenek tudatában annak, hogy amit tesznek, az ellentétes a magyar nép érdekeivel, a tevékenységük pedig hátráltatja a társadalom fejlődését. Javaslom nekik, hogy mélyedjenek el Gimes Miklós és a Szabad Nép többi, a párttal később szembefordult újságírójának, így Kornai Jánosnak, Vásárhelyi Miklósnak, Méray Tibornak vagy Kende Péternek az életében. Aztán tegyék föl maguknak a megigazuláshoz vezető első kérdést: „lehet, hogy tévedek?”
Nemrég volt a születésnapja Gimes Miklósnak, akinek a koporsója ott volt Nagy Imre, Losonczy Géza, Maléter Pál, Szilágyi József és az ismeretlen mártírok jelképes koporsója mellett a kivégzésük évfordulójára időzített újratemetésük napján a Hősök terén, 1989. június 16-án.
Abban az évben voltam 17 éves, akkor már írónak és újságírónak készültem, engem tehát az újratemetett hősök közül leginkább Gimes Miklós személye érdekelt. Egy kivégzett hős, aki újságíró volt. Vagy még pontosabban: egy kivégzett újságíró, aki hős volt. Ez engem roppant mód izgatott, mert
Csepelen(is), a demokráciában a képviselőnek a választóit kell szolgálnia, és nem a hatalmaskodó diktátort! Egy demokráciában Csepelen (is) a választópolgárok mérik a képviselő tevékenységét a választások alkalmával, és nincs relevanciája a polgármester titkos dossziéja tartalmának!
Az emlékezetes borozói kvaterkázásnál Völner ott feszít „Feri bátyám” mellett, és fülig érő szájjal, hálásan mosolyog a miniszterelnök poénjain, a nyugdíjasoknak ígért nyolcvanason. Völner beáldozásáról talán le lehet még egy bőrt húzni. Valakinek egyszer el kell vinnie a Pegasus-balhét is. Ha majd úgyis bíróság előtt áll, rá lehet mutatni: ő adta szíre-szóra az engedélyeket, ha van felelős, hát ő az. Az ő bőrén már úgyis lyukat égetett az a bizonyos cser. Amiben benne hagyták. Már permetezik a kölnit – jön a 13. havi meg az emelések -, hogy elnyomja a szagot.
Ne tetézzétek a bajt azzal, hogy hatalmatok elefántcsont tornyából - az orvosok, asszisztensek, egészségügyiek munkáját lebecsülve - kiadjátok a parancsot: megbüntetni őket! Nem tudhatjátok, hogy a teli pohárban melyik csepp lesz az utolsó, amitől kicsordul!
A nyár közepén kezdett kitörni a botrány a kínai Sinopharmmal oltott idősek kérdéses védettsége miatt. Akkoriban derült ki: az a több százezer idős ember, akit nem ritkán szinte belezsaroltak a gyártó által a 60 év felettieken nem is tesztelt vakcina beadatásába, vagy védett, vagy nem.
Németh Szilárd államtitkárt cserben hagyta az emlékezete, amikor egy önfényezésre használt 21. kerületi eseményen azt mondta magára és a fideszesekre utalva, ...2010 óta….. megmentették a csepeli Weiss Manfréd Kórházat, amely azóta a Dél-pesti Jahn Ferenc Kórház rehabilitációs részlegeként működik. Ezek szerint még sem mentették meg, bár 2010-ben konkrétan ezt tényleg megígérték. Ja, és nem 2010 óta a Dél-Pesti Jahn Ferenc Kórház rehabilitációs részlege a Csepeli Kórház, hanem 2003 óta! A többi stimmel...
„Lovat! Lovat! Egy lóért országomat!” - könyörög III. Richard Shakespeare-nél
Még, még, még, ennyi nem elég! Csepel déli részén, a Kis-Duna-parton, a Hollandi útnál már van egy monstrum, most majd Észak-Csepelre érkezik az újabb. A fedettpályás edzőcsarnok létrehozása már sínen van, ellentétben tíz éve ígérgetett új HÉV-szerelvényekkel...Ennyi lett az elmúlt száz év legnagyobb ívűnek ígért csepeli közlekedésfejlesztési tervéből?”
Vízkereszti szertartás Németh Szilárd államtitkári irodájában. Rituális felirat az ajtó felett: 20 C + M + B 22, amelyben a 20-22 az évszámra utal, míg a C+M+B a „Christus Mansionem Benedicat” latin szöveg rövidítése, ami annyit tesz Krisztus áldja meg e házat.
"Nektek teher, mert szeretnétek a múltat (velünk együtt?) végképp eltörölni. Mi meg szeretnénk, ha megértenétek, hogy a múlt nélkül nincs jelen és semmi esélye a jövőnek...Nekünk az életünk kitörölhetetlen és gyönyörű része! Az életünk, az ifjúságunk volt!"
Oroszok és kínaiak tolonganak a magyar spájzban, s a befőttel együtt a türelem is fogy. Mindkét oldalon. Nem, nem az a baj, hogy orosz gázzal fűtünk és racionális gazdasági kapcsolatokra törekszünk Oroszországgal, hanem az, hogy Putyin trójai falovának szerepét vállaltuk fel tudatosan, és az orosz gázzal együtt importáljuk a Patyomkin demokrácia szellemiségét és eszköztárát is.
Az első: 1914-től kezdve húsz éven keresztül működött, s többek között innen jutott a központi hatalmak békeajánlata Oroszországba, itt váltott üzenetet 1919-ben Lenin és Kun Béla, de a Trianonban tárgyaló magyar békedelegáció számára is innen biztosították az üzenetváltásokat. A rádióállomás szerepét később a Lakihegyi Adótorony vette át
Minden kezdet nehéz vagy éppen érdekes. Példának okáért Carvalho Adilson a brazíliai Pato Branco városában kissrácként papírral kitömött “zokni-labdával” gyakorolt, most pedig magyar lurkókkal sajátíttatja el a mesterfogásokat.
Nem tudom, elgondolkodtak-e mostanában a párbeszédről? Arról a jelenségről, amikor két ember beszélget egymással. Tudják: kérdés-válasz, érv-ellenérv, újabb gondolatok és így tovább. Azt figyeltem meg ugyanis, hogy a kommunikációnak ez a formája egyre inkább a kipusztulás jeleit mutatja. Lassan felkerülhet a veszélyeztetett és kihalásra ítélt fajok nemzetközi vörös listájára.
Németh Szilárd a Jedlik Ányos Gimnázium romjai között
Végülis minden törvényes – már amennyiben törvényesnek nevezzük a joggal való folyamatos manipulációt a hatalom megtartása érdekében. Mondhatnánk, az új államfő megválasztása – azaz az, hogy Novák Katalin most Orbán kegyéből elnök lehet egy joggal való visszaélés eredménye. Rendben is van, hiszen, jól jellemzi ezt a rezsimet.
Csepel-Hároson mintegy 3.500 ember élhet, bár pontos számot nem tudunk. A legutóbbi képviselő-testületi ülésen, illetve az azt követő közmeghallgatáson ismét, immár sokadszor hangzott el a követelés: rendezni kellene végre az ott élők ügyeit is. A Fidesz csepeli vezetői immár a 12. éve nézik, milyen gondokkal küzdenek az ott élők, pedig Németh Szilárd már 2006-ban (Csepel újság, 2006. IX. 27.) azt ígérte, hogy győzelmük esetén „Hárost belterületbe vonjuk”! Győztek 2010-ben. Háros azóta is maradt, ami volt, ami lett: külterületi mostohagyerek...
Hiába akarnak elfedni, átverni filmekkel, arcvesztésig hajszolt lejáratásokkal, az emberek többsége már nem hisz a propagandának. Ezt a balhét nem lehet senki más nyakába varrni.
A Magyar Hang röpítette világgá a hírt egy korábbi ízes fotó kíséretében: Németh Szilárd, Csepelen lakó államtitkár közösségi oldalán a karácsony utáni napon szükségesnek tartotta közölni, hogy náluk az ünnepi menüből „a halászlé halgombóccal már karácsony első napjára elfogyott, a libamell tegnap, a töltött káposzta és a gyöngytyúkleves pedig ma”.
Tartok tőle, hogy az év első négy hónapja, amit majd választási kampánynak nevezünk, sok szempontból elképesztő színvonalú iszapbirkózással, sárdoblással, erkölcsi mélyrepüléssel telik el. A hatalom szempontjából minden eszköz, minden fogás megengedett, amit egyetlen célnak rendelnek alá: a hatalom mindenáron való megtartásának. Semmi más nem számít, ezt már most tisztán lehet látni.