Sír az ember lelke. Az egykori Csepel Művek vas, fém és acélkohászatában tapasztalatot szerzett emberként talán megbocsájtható, hogy a rendszerváltást követő magyar ipari, mezőgazdasági átalakulást kapitulációval felérő folyamatnak éltem meg. Meggyőződésem volt, - és maradt azóta is – hogy a hazai iparnak voltak olyan elemei, felépítési szervezetei, és termékei, amelyek alkalmasak lehettek volna a megmaradásra, az átalakításra és a továbbfejlesztésre.

Úgy hiszem, hogy nem szellemi, technológiai okai voltak a megszüntetésnek, hanem elsősorban politikai, szervezeti. Nem vitatom, hogy a termelékenységi hatékonyság területén viszont jelentős lemaradások voltak. Ennek okai azonban nem a műszaki folyamatokban és termékekben, hanem az előző rendszer egészen más felépítési rendszerében, ideológia vezérelt szerkezetében volt keresendő.

Az 1990-es évektől kezdve kevésbé az átalakítás, a meglévő struktúrák alkalmassá tétele volt a jellemző, sokkal inkább a „vágjuk a nyulat bokrostul” elmélete és gyakorlat érvényesült. Így történhetett meg az, hogy ismert, jól bejáratott vállalatok és termékek is elenyésztek a rendszer átalakításának oltárán.

Megszűnt a teljes híradástechnikai vertikum a fémkohászattól a huzalgyártáson és át a számítógépekig, televízióig. Megszűnt a közúti és mezőgazdasági gépgyártás a hozzá kapcsolódó abroncsgyártással együtt. A jól teljesítő, és jól üzemeltetett magyar nagyüzemi mezőgazdaságot hagyták széthordani, és

Kormányzatunk - mint nem túl régen kiderült - a tanárképzés lebutításával kívánja orvosolni az egyre súlyosabb tanárhiányt. Ez elgondolkodtatott, és felidézte, amit eddig a témával kapcsolatban tanultam és tapasztaltam.

A Debreceni Orvostudományi Egyetemen az 1960-as, '70-es években színvonalas nyári egyetemek voltak, nagyon neves előadókkal, egyikük Selye János volt. A tanításról is szót ejtett: „annak, amit tudunk, csak mintegy huszad részét vagyunk képesek eredményesen átadni. A többi ahhoz kell, hogy átlássuk és meg tudjuk magyarázni”. Szabó Gábor vezetésével a Biológiai Intézetben ehhez ragaszkodva oktattunk, gyarapítottuk tudásunkat, messze a tananyagon túl.

Nincs ez másként az oktatás alsóbb szintjein sem: a tanárnak tízszer-hússzor többet kell tudni annál, amit tanít. Arról viszont nagyon is érdemes lenne hosszan elgondolkodni, vitatkozni, hogy

Az egyik vadonatújnak feltüntetett ígéret szerint majd, valamikor elbontják a Gubacsi hidat meg az utána lévő felüljárót és újakat építenek helyettük. Azt is meglebegtetik azonban, hogy az új híd és felüljáró felépítéséig fel kellene újítani a lebontásra ítélt Gubacsi hidat. Kérdezzük: felújítani milliárdokért, majd lebontani? Egy kicsit nem tervszerűtlen, zavaros az egész…?

Ami a Csepeli Hírmondó (CSH) október 6-án  megjelent 18. számából kimaradt, azt mi közzétesszük, ami megjelent, arról elmondjuk véleményünket. 

Újabb, ellentmondásos tervek, elképzelések, ígéretek a csepeli fejlesztésekről, konkrétumok, felelősök és határidők megjelölése nélkül – ez e lap újabb száma „Aktuális” rovatának  lényege. A lap többi része meg az önkormányzat rendezvényeiről, a kulturális-,  és sportrendezvényekről tájékoztat, a már megszokott formában és stílusban.

Most sem kaptunk hírt, híreket az önkormányzatokat, a csepelieket egyaránt foglalkoztató eseményekről, kérdésekről pl. az önkormányzati rendszert sújtó jogi és pénzügyi kormányzati döntésekről, az elindított fejlesztések (pl. a Jedlik Gimnázium felújítása, Csillagtelep szociális célú rehabilitációja stb.) csúszásának okairól, a kerület valós járványügyi helyzetéről, az M0 ismételt lezárása miatti közlekedési feszültségekről. A csepeliek mindennapi gondjai most sem érdekelték a szerkesztőséget.

Véleményünk a lap néhány írásáról:

Kedves Vlagyimir Vlagyimirovics (képünk baloldalán), hát van önnek szüksége arra arra a 19 db kiüresített megyére, arra az 1 db ellopott Balatonra, meg arra az 1 db Mészáros Lőrinc házaspárra, amelynek mindez a tulajdonát képezi? Megmondom: nincs.Hát akkorka országocska vagyunk csak, hogy átnevelő tábornak is kicsik lennénk Szibériában, nemhogy előretolt helyőrségnek. Hát nézzen minket semmibe, nézzen minket egy kicsi stadionnak, Vlagyimir, ahol labda helyett folyton csak a szegény embereket rúgják – őket azonban mindig kapufára, hogy jobban fájjon. Ez a játék önnek, tudom, tetszeni fog. 

Ha a kedves olvasók közül valaki esetleg elfelejtette volna felköszönteni a Nagyméltóságú Ünnepeltet, ezennel felhívom a figyelmüket arra, hogy tegnap, 2021. október 7-én ünnepelte 69. születésnapját Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin, aki 1999. december 31-én lett Oroszország akkor még megbízott elnöke, ma pedig már örökösnek tekinthető elnök és miniszterelnök és cár és vezérigazgató, hogy a roppant hízelgő Capo Di Tutti Capi címet most, ezen az ünnepi napon már ne is említsem.

Nem túlzás tehát azt állítani, hogy az orosz medvét őfelsége, minden oroszok Putyinja vezette át a huszadik századból a huszonegyedik századba, és ha az orosz tudósok megnyerik a Putyin-klónozási versenyt, akkor Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin lesz az is, aki Oroszországot a XXII. századba átvezetheti, én mindenesetre drukkolok neki, már csak azért is, mert

Az Erdősor úti ingatlan állapota régóta szégyene az önkormányzatnak, kész dzsumbuj az egész, az arra járok egy része már szeméttelepnek használja. A polgármester és a csepeli fideszes média közben sikerekről áradozik...

Új fejleményt közölt a kerület egyik szégyenfoltjáról nem rég a Csepeli vagyok nevű közösségi oldalon Kovács Dávid Attila független önkormányzati képviselő.   Ő tette közzé, a polgármesteri hivatal jegyzői kabinetvezetőjével folytatott, Erdősor u.45-47. sz. alatti ingatlannal kapcsolatos levelezésének néhány mondatát:

„Korábban...arról volt szó, hogy az egykori CSISE épületében foglalkoztatási célú közösségi valamint oktató központot fognak kialakítani a Csillagtelep szociális célú rehabilitációja c. program keretében. Ám később közölték, hogy erre nincs szükség, újra sportcélú ingatlan lesz az Erdősor utca 45-47. sz. alatt és a koncepciótervek is elkészültek már. A projekt véghatárideje egyébként 2022 február vége, mint ahogyan a Csillagtelep szociális célú rehabilitációja programnak is, beleértve az érintett társasházak korszerűsítését is.”

Ötéves története van az ügynek. Még 2016-ban az önkormányzat

Most látszik csak igazán, mennyire sűrű az a bozótos, amelyben a magyar demokrácia utat akarna törni magának a jövő felé. Hogy mennyire hiányzik a magyar történelemből a demokratikus hagyomány és a megélt tapasztalat. Hiányzik nemcsak a pártokból, hanem – és főként - a közönségből a türelmes higgadtság, a politikai nyugalom; világosan látszanak annak a rombolásnak a nyomai, amelyeket az autoriter hatalom hagy - majd? - maga után. Pedig az előválasztást már mint a demokrácia nagy győzelmét ünnepeltük. Joggal, mert az volt. Aztán egy pillanat alatt széttörni látszik minden.

Mintha egyetlen képletbe bele lehetne sűríteni mindent, ami az utóbbi napokban Magyarországon történt és történik még a kormányfőjelölt megválasztása előtt. Minden pártmozdulat mögött összeesküvést és árulást szimatol az immár kétpólusúra szakadt ellenzéki tábor, pedig

Az aradi vértanúk Barabás Miklós litográfiáján:
Knezić Károly, Nagysándor József, Damjanich János, Aulich Lajos, Lahner György, Poeltenberg Ernő, Leiningen-Westerburg Károly, Török Ignác, Vécsey Károly, Kiss Ernő, Schweidel József, Dessewffy Arisztid, Lázár Vilmos

Az aradi vértanúk azok a magyar honvédtisztek voltak, akiket a szabadságharc leverése után az 1848–49-es szabadságharcban játszott szerepük miatt Aradon végeztek ki. Bár az Aradon kivégzett honvédtisztek száma tizenhat, a nemzeti emlékezet mégis elsősorban az 1849. október 6-án kivégzett tizenhárom honvédtisztet nevezi így, gyakran használva a tizenhárom aradi vértanú, illetve az aradi tizenhármak elnevezést is.

Mindegyik aradi vértanú a 

A kanyarodó sávban álló BMV ajtaja kicsapódott, és egy melegítőszereléses, kigyúrt, kopasz ugrott ki belőle. Indulatos gyorsasággal, fenyegető gesztikulálással, ordítozva, sietett az álló kamion felé. Megpróbálta az ajtaját kinyitni, és amikor ez nem sikerült felugorva ököllel megütötte a lehúzott ablak mögött értetlenül ránéző kamion vezetőjét.

Csepelen, a Nefelejcs utcai kereszteződésbe érve megálltam, mert pirosat mutatott a szemafor.

A II. Rákóczi Ferenc utca HÉV végállomás felöli oldalán, a Tejút felöli kanyarodó sávban egy BMV ált. Az egyenesen továbbhaladó sávban meg egy kamion. Azért álltak, mert a mi oldalunkról, hamarosan zöldre váltott a lámpa. Elindultam hát, hogy a városközpont felé mehessek. A lassú kanyarodás miatt, pár pillanatig láthattam egy durva közjátékot.

A kanyarodó sávban álló BMV ajtaja kicsapódott, és egy melegítőszereléses, kigyúrt, kopasz ugrott ki belőle. Indulatos gyorsasággal, fenyegető gesztikulálással, ordítozva, sietett az álló kamion felé. Megpróbálta az ajtaját kinyitni, és amikor ez nem sikerült felugorva ököllel megütötte a lehúzott ablak mögött értetlenül ránéző kamion vezetőjét.

Az előzményeket nem ismerem, ezért az okokat nem kívánom mérlegelni. Azt azonban több mint szomorúnak tartom, hogy hazánkban egyre gyakoribbá válik a vitás ügyek erővel,- ha tetszik tettlegességgel - való megoldása.  Vannak olyan emberek, akik úgy érzik, hogy egyedül a fizikai erő és az agresszivitás az, ami ebben az országban eredményre vezet. Az önbíráskodás, és a megfélemlítés , a fenyegetés, a

A legtöbben ugyan nem értik, miért élnek rosszabbul, mint tíz éve, miért nem tud Orbánisztán felzárkózni az uniós átlaghoz, hogyan lehet, hogy mára kizárólag Bulgáriát és – hibahatáron belül Horvátországot – előzzük meg az Európai Unió fejlettségi rangsorában, de úgy vélik, nem tehetnek semmit ellene. Ahogy az ellen sem, hogy a jövő májusban a csak rá érvényes korkedvezménnyel nyugdíjba vonuló Áder János 4,4 millió forintos havi járandóságot kapjon, s a következő nyugdíjprémium osztásnál majd neki is járjon plusz 50-56 ezer. Jól kiszámoltan.

Négy éve, hogy 72 éves korában meghalt a világ talán legismertebb politikai tanácsadója, Arthur Finkelstein, a Fidesz gyűlöletkampányainak szellemi atyja, a Soros elleni támadássorozat kitalálója, akit cseppet sem zavart, hogy férfi élettársával, majd hivatalos feleségével gyermekeket nevelve melegellenes kampányokat építsen fel. Az Orbán-kormány gyermekvédelminek álcázott népszavazási bohózata nyilván tetszene neki. Ez csak azért jutott eszembe, mert a matematikusként és statisztikusként végzett kampányguru imádta a számokat - nyilván elégedetten dörzsölné a kezét, amiért magyar tanítványai most az ország negyedét, két és félmillió embert rávettek arra, hogy

Szeptember vége a Kitüntetések Hete volt. Ezt írhatja majd bele saját Dicsőség Könyvébe kerületünk kétszer is bukott országgyűlési képviselőjelöltje, Németh Szilárd, a honvédelmi minisztérium államtitkára, a nagy rezsiharcos. Közösségi oldalának szeptember 30-i bejegyzése szerint, kitüntették a Lengyel Védelmi Minisztérium díszpajzsával, illetve egy hálaadó ünnepi szentmisét követően, a Katonai Ordinariátus Kapisztrán Szent János arany érdemérem fokozatával. Miért kapta? a kitüntetett erről, az indoklásról egy szót sem szól...

Biztos kimagasló honvédelmi, harci cselekmények elismeréseként kapta ezeket a kitüntetéseket. Arra gondolni sem merünk,  hogy csak honvédelmi államtitkári beosztása játszott közre a protokolláris díjak odaítélésekor.

Felhatalmazást kérve a katonák külföldre küldéséhez, felszólalt a parlamentben; egy kicsit, igaz idegen tollakkal ékeskedve, Gyurcsányozott. Elrendezte, hogy kedvence, a Hollandi úton lévő, közpénzből épített Birkózó Akadémia bekerüljön a kiemelt akadémiák közé, nehogy még a csepeli fideszes polgármester, párttársa, megakadályozhassa további fejlesztését. Ismét főzött egy jó szaftos, zsíros paprikás krumplit; a Hollandi úti birkózócsarnokának erkélyén aláírta a kormány és a Fidesz hírhedt petícióját; szerepelt a

 Tisztelt Államtitkár Asszony!

Az állam alkalmazásában álló munkavállalók nevében azzal a kéréssel fordulok Önhöz és az ügyben illetékes vezetőkhöz, kollégáikhoz, tájékoztassák 45 év alatti női munkatársaikat, hogy amennyiben az elmúlt négy napban nem sikerült teherbe esniük, sajnos lemaradtak a nagy lehetőségről, amit az NNOK (úgyis mint Nagy Nemzeti Osztogató Kormány) felkínált nekik az szja visszatérítés tárgyában. Az adóhivatal honlapján megtekintésre ajánlom azt a bejegyzést, amely pontosítja Novák Katalin miniszter asszony bejelentését, hogy tudniillik az élhet a lehetőséggel, aki az idén december 31-ig 12 hetes terhességet tud igazolni.

A mostani szabály a családi adókedvezménynél is érvényesített 91 napban határozza meg a lehetőség igénybevételének végső határát, ami sajnos a hétvégén lejárt. Egyben azonban jelzem, sokan méltányossági kérelmet készülnek benyújtani, mert az elmúlt napokban erősen próbálkoztak hozzájárulni a Nemzet gyarapításához, de sajnos a peteérésük más periódusra esik, ezért nem tudták teljesíteni honleányi kötelességüket. A nevükben is kérem tehát, hogy

Egyre inkább látszik: nem a Béke téren van és lesz még balhé. A balhé a polgármesteri hivatalban a sportklub vagyona, sok ingatlanja körül és érte folyik a Fidesz két csepeli hangadója, Borbély Lénárd és Németh Szilárd között.

Összeolvadnak a csepeli labdarúgó egyesületek ‑  írta a fideszes városvezetők hivatalos szócsöve, a Csepeli Hírmondó (CSH).

Félrevezető a CSH cikkének címe. Egyrészt azért, mert a cikkben leírt két labdarúgó egyesület mellett további labdarúgó egyesületek is vannak Csepelen, amelyek – tudomásunk szerint –, nem akarnak összeolvadni a Borbély Lénárd polgármester  által említettekkel. Másrészt, mert a két említett egyesület összeolvadása is megszűnt hiszen a Csepel FC szeptemberi közleménye szerint a Csepel FC Utánpótlás Sportegyesület is „visszatért” a Béke térre. 

Ami pedig a Béke téri stadion használatában való megállapodást illeti, Borbély Lénárd  elhallgatta, hogy

„Már megint  a katonákat használják, egy napra ők az Orbán által imádott háborús tematikához a díszlet. Tudom, hogy szerte a világon szokása a politikusoknak a katonásdi, de ez nemcsak mű, hanem valahol felháborító. Amikor felesküdtek, abban vajon szerepelt, hogy Orbán Viktor Facebook-oldalán fognak statisztát alakítani teljes menetfelszerelésben, mert közeleg a választás?”

Régen minden jobb volt – mondaná a krumpliszirmos reklámból ismert nagypapa, ami persze nem feltétlenül igaz, de a vélemény szabad. Papíron legalábbis – teszem hozzá tényszerűen egy olyan internetre száműzött rádió stúdiójából, amit minden létező módon próbálnak elhallgattatni. Ha nem is jobb volt, de biztosan más volt, sőt, visszajárára is változhatnak a dolog ami most azért jár a fejemben, mert a hírfolyamomban szembejöttek  a kormány kihelyezett hajmáskéri ülését megörökítő fotók.

Aki esetleg lemaradt erről a pszeudo történésről, például mert fontosabbnak tartotta az összellenzék ugyanezen a napon zajló előválasztási eseményeit, annak röviden a lényeg: Orbán Viktor miniszterelnök vezetésével országunk kormánya a hajmáskéri Központi Gyakorló- és Lőtéren, egy tábori sátorban tartotta meg soros – upsz, hát nem a számra vettem a hivatalos ördög nevét – ülését. Megtekintvén egyben a Magyar Honvédség őszi hadgyakorlatát, így lett tele a lakájmédia a terepruhás katonákkal pózoló miniszterek képeivel.

Németh Szilárdnak van képe hozzá, Borbély Lénárdnak már szava sincs a gyalázathoz. A kerületi polgármesterből lett birkózós honvédelmi államtitkár a saját fb-oldalán közölte a 2019. óta bezárt, öt helyett immár 15-20 milliárdért felújítandó Táncsics utcai Jedlik Ányos Gimnázium sokadik látványtervét. A jelenlegi polgármesternek erről az őrült költekezésről, a diákok és tanáraik még évekig tartó kizsuppolásáról a csepeliek számára nincs semmi mondandója?

Vissza a pénzt, paripát, fegyvert fiúk – döntött a kormány a Jedlik fejlesztéséről. Szerdán megjelent a Magyar Közlöny idei 178. száma, amelyben olvasható „A Kormány 1685/2021. (IX. 29.) Korm. határozata a csepeli Jedlik Ányos Gimnázium fejlesztésével kapcsolatos intézkedésekről”.

A határozat lényege:

> Kormányzati magasépítési beruházásként folytatódnak a további előkészületek. Már egy ideje ezt kommunikálta Németh Szilárd és Borbély Lénárd, bár utóbbi, korábban Németh felségterületének tekintve az egész fejlesztést, nem is nagyon foglalkozott a témával. Igaz, amikor március 10-én ~ 15 milliárdos+ÁFA értékű! megbízási szerződést írt alá az állami tulajdonú BMSK Zrt-vel a közbeszerzési eljárás lebonyolítására, már előre látható volt a végkifejlet. Több mint hat hónap után(!) döntött a kormány. Lehet, hogy a határozatot előkészítők is sokallták a mintegy 19 milliárdos (14,9 milliárd+ ÁFA) teljes bekerülési költséget, vagy ez már akkora összeg, hogy megérte átvenni a beruházást? Nem tudni. Mindenesetre a határozat szerint

az átadás-átvételi szerződést még alá kell írni az önkormányzat képviselőjének. Négy évvel a Jedlik fejlesztését jóváhagyó, 5 milliárdos fejlesztési támogatást biztosító kormányhatározat után, a kormány

Azt állította Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget vezető miniszter (úgynevezett kormányinfóján), hogy mivel az ellenzéki előválasztáson több mint 630 ezren vettek részt, ez azt jelenti, hogy a választásra jogosultak legalább 8 százaléka támogatja az ellenzéket.

Ezzel szemben a tény az, hogy nem ezt jelenti, hanem azt, hogy ennyien bele akartak szólni abba, kik képviseljék az ellenzéket. Mivel a Fidesz még előválasztást sem rendezett, lehet, hogy az ő támogatásuk nulla?

Azt állította Orbán Viktor (szokásos interjújában, a Kossuth rádióban, amelyben nem beszélt az előválasztásról), hogy

Czippán György (a kép jobboldalán, mellette Benkő Lászó, az Omega alapítója) újságíró, szerkesztő, könyvkiadó 1943-ban született egy Inke nevű somogyi faluban. Édesapját kétéves korában elvesztette, édesanyjával 1951-ben Csepelre költöztek. Itt végezte el az általános iskolát, és iratkozott be aztán a Jedlik Ányos Gimnáziumba. Írásai, versei először a Csepeli Munkásotthon lapjában jelentek meg, majd a Csepel újsághoz került, itt kezdte újságírói pályafutását....

Ezt követően a Hétfői Hírek című lapnál, majd az Ifjúsági Magazin főszerkesztő-helyettese lett. A magazinnál kezdett zenei újságírással, szerkesztéssel foglalkozni. 1984-ben elbocsátották az Ifjúsági Magazintól, ezt követően előbb a Vasárnapi Híreknél, majd a Népszabadságnál helyezkedett el. A nyolcvanas években előbb külsősként, majd főállásban a Magyar Televízió könnyűzenei osztályán dolgozott, így ismét zenével foglalkozhatott. 1989-től, bár a státusza megmaradt, tényleges munkát nem végzett a televízióban, és 1998-ban végképp búcsút mondott az újságírásnak, szerkesztésnek. Jelenleg könyvkiadót üzemeltet.

Czippán György:
Itthon én fogtam össze a szerkesztőséget, megterveztem a lapot, elkészíttettem az anyagokat, telefonon jeleztem a főnöknek, hogy megvagyunk, ő pedig vagy azt mondta, hogy mehet, vagy ritkább esetben hazajött, és megnézte a lapot nyomdába küldés előtt. Nagy jelentősége ennek sem volt, mert

Nem tudom, elgondolkoztak-e mostanában azon, hogy milyen hosszú is az út. Mármint az az út, ami elvezetett a mostani előválasztáshoz és ami elvezet majd a jövő tavaszi választásokig. Ne feledjük: ennek az útnak a felismeréséhez szükség volt a 2018-as, hidegzuhannyal felérő ellenzéki választási vereséghez; ahhoz, hogy végre rájöjjenek a pártok, egyedül nem megy...

Hozzáteszem, még mindig csak az út elején járunk, de a mostani eredmények máris egy sor tapasztalattal gazdagították a magyar politikai kultúrát, a pártokat és a támogatóikat egyaránt. Vegyük csak sorra a néha nagyon is kézenfekvő tanulságokat!

Az ellenzéki előválasztás máris tisztázott néhány alapvető kérdést. Például azt, hogy az ellenzéki pártok képesek az együttműködésre, képesek közösen fellépni, és képesek együtt kezelni a rázós helyzeteket is. Az előválasztás például segített az öntisztulás elindításában, Zuglótól kezdve Székesfehérváron át egészen Ózdig. Csak remélni tudjuk, hogy a folyamat nem áll meg, és még a végleges listák összeállítása előtt kiesnek a

Ilyen volt... és ilyen lett

Pár hónappal ezelőtt írtam arról, hogy a Csepeli temetőben milyen elhanyagolt állapotban van Kormos László sírja.

Kormos László a második világháborúban a kegyetlen nyilas hatalommal szemben fegyverrel harcoló, és a harcban életét áldozó fiatal csepeli munkás volt.

Egyik temető látogatásom alatt láttam, hogy a sír környékén a temető emberei munkálkodnak. Kitermelték az elvadult növényzetet, és felismerhetővé, megközelíthetővé tették a sírt.

Nem tudom, hogy

A siker az ellenzéki szavazóé, aki megtapasztalhatta, hogy sokan „van”, másrészt az ellenzéké, amelynek sokféle elemből, anyagból és szövetből összepakolt egységének a 8 százalék nagyon jót tett. A végeredmények láttán majd lesznek keserűségek, születnek vádak, balhék, összecsapások, jöhetnek kivonulások, de a választóik 2019 után most ismét kinyilvánított akarata világos.

Az ellenzéki előválasztás nyilván nem mindenkinek jelentette a legfőbb belpolitikai eseményt az utóbbi két hétben, és akiknek mégis, azok közül is többen úgy érezhették, valamiféle rémálom bocsátkozott rájuk. Nyilván az a hölgy is, aki a Széll Kálmán téren a feléje nyújtott szórólaptól legalább két métert hőkölt vissza, miközben úgy mormolta azt, hogy „szemét”, ahogy máskor az „apage satanas”-t szokta.

Ám mások ezzel másképpen voltak, sőt, meglepően sokan voltak ezzel másképpen. Úgy tudni, DK-s körökben 4 százalékos részvételre számítottak, ehelyett lett 8. A kormánypárti elemzők és média, a vezért szolgáló és védő közmédia is természetesen, nem győzi részint elhallgatni az előválasztás híreit, részint a botrányait csócsálni, részint meg azt bizonygatni, hogy az ellenzéki szavazók száma egyáltalán nem nőtt. Lám, a főnök médiája milyen sokszínű és összetett.

A lényeg azonban az, hogy az előválasztás, függetlenül a befutóktól, eddig siker.

Kézivezérléssel a polgármester a polgármesteri hivatal előtt könnyedén megoldja a parkolást, de mi lesz a kerület többi részén az egymásnak is ellentmondó ígérgetéseken kívül?

Egy hete lóg a kérdés a levegőben: lesz vagy nem lesz fizetőparkolás Csepelen? Múlt csütörtökön mondták ki az első verdiktet a képviselő-testület ülésén, de a kerületvezetők gondoskodtak róla, hogy azóta se lehessen  tisztán látni ebben az ügyben. A Kt-ülés után egy nappal azt írta a hivatalos szócső, a csepel.hu, hogy „Karácsony Gergely főpolgármester leállította a Tarlós István főpolgármestersége alatt elindult kedvező folyamatot, miszerint a Szent Imre téren P+R parkoló létesüljön. A polgármester hozzátette, a problémát nemcsak a Csepelre beáramló autóforgalom okozza, hanem az is, hogy egyre több háztartásban van egynél több autó.”

Ezek szerint Borbély Lénárd azért bírálta a főpolgármestert, mert leállította a Szent Imre térre tervezett, általa is támogatott, valószínűleg fizetős P+R parkoló megépítését. Több problémánk is van a polgármesteri szöveggel:

> P+R parkolót nem a város közepére szokás építeni, hanem a város szélére, hogy már ott letegyék a járműveiket az autósok, s tömegközlekedéssel menjenek tovább. Számunkra ezért érhetetlen Borbély úr ragaszkodása a Szent Imre téri parkolóházhoz. Igaz, hozzátette,

„Viktor, baj van! Megint megmérettük a magyar közvélemény reakcióit, ezúttal nemcsak a Századvéggel, hanem két másik, valódi közvélemény-kutató céggel, és az jött ki, hogy a magyarok 80 százaléka még mindig kedveli az Európai Uniót, jól érzi magát benne.” Mondhatni, betlis lapnak bizonyult ez az Európai Unióból kifelé tartó erőltetett menet erőltetése.

Nem tudom, elgondolkodtak-e mostanában a miniszterelnök gyors pálfordulásán? Tudják, arra a hétvégén, a kötcsei találkozón bedobott új jelszóra gondolok, hogy hirtelen a sok brüsszelezés után az Európai Unió védelmezőjeként, sőt egyenesen utolsó tartógerendájaként próbálja pozícionálni saját magát. Állítólag még olyat is mondott, hogy Magyarország lesz az utolsó tartógerenda az unióban, vagy mi. Azt már én teszem hozzá, nyilván a többi tartógerendát addigra gondosan szétrágta a magyar termeszkommandó, Szijjártó Pétertől kezdve egészen Varga Judit miniszter-asszonyig.

Azt gyorsan előrebocsátom, hogy ezúttal sem kell Orbán Viktornak hinni. Persze, hogy