Az előválasztás a mai ellenzék legjelentősebb – ám még befejezetlen - innovációja. Bár a hatok szövetsége a nevére vette a kezdeményezést, valójában nem a pártok bölcsességén múlt a formula. Szavazók tömege akarta látni a kiválasztást, a hatok pedig átvették a kezdeményezést.
Az előválasztás iránti igény utal a szavazók fenntartásaira is, akik hol az egyik pártvezér múltját, hol a másik jövőképét nem kedvelik. Az előválasztás javítja az eddigi zártkörű jelöltválogatás hatékonyságát, növeli a transzparenciát, esélyt ad a megszólalásra olyanoknak, akikről különben alig hallanánk.
Az ellenzők szerint az előválasztást a hangerő és a hordó mérete dönti el, nem a kormányzási képesség. A vád rendszerszinten biztosan nem állja meg a helyét. A zártkörű kiválasztás is hozzájárult ahhoz, hogy a korábbi nagypártokat a teljes népesség kevesebb mint 8-10 százaléka választaná, a kisebbek pedig már 2-3 százalék körül beleverik a fejüket saját, gondosan összebarkácsolt üvegplafonjukba. Az előválasztás a vérfrissítés ígérete, és nyilván hasznunkra lesz.
A hatpárti szereposztás nem fedi le a teljes harcmezőt, az egységes fellépés csökkenti, de