Gergely Zsófia: Mikor lett észrevétlenül már az is megbecsülendő, ha nem állatként bánnak velünk? Mikor mondjuk azt, hogy elég, mi, akik a szolgálat nélküli szolgáltatás számláját álljuk?
„Nem ők hibáztak, nekik olyan szállítási adatlapot adtak, amin rossz cím szerepelt” – csípőből így reagált az a betegszállító cég, amelyik tévedésből keresztülhurcolt az országon egy frissen műtött, idős embert. Az RTL Klub Híradójában bemutatott sztori igazi tanmese arról, hol tart a magyar egészségügy, vagy inkább betegségügy, mert az egészség-fókusz már nem is rémlik, a túlélésre hajt mindenki, a rendszer és az egyszeri beteg egyaránt.
Az első, zsigeri reakció tehát az ismerős hárítás, ezek szerint az is túlvárakozás, hogy egy semmibe nem kerülő „bocsánat”-ot odabiggyesszenek a mondat elejére, ha már valakinek a férjét, édesapját, nagypapáját a kórházból nem a 30 kilométerre lévő idősek otthonába, hanem a Bács-Kiskun megyei Hajósra vitték. Mert nekik Hajós volt odaírva, hát vitték, és mikor kiderült a tévedés, akkor még mentek vele tovább, és leadták a bajai kórházban. Mint egy rosszul címkézett poggyászt, ott kötött ki, depózták, ahol lehetett… Vissza nem hozhatták – magyarázzák – a túlhajtott sofőr így is többet vezetett, mint ami papíron megengedett.
Így a combnyaktöréssel műtött idős ember közel 24 óra alatt, fél Magyarországot megkerülve jutott el a kórháztól alig egy óranyi távolságra lévő otthonába. Ráadásul Alzheimer-kóros – tudott volna egyáltalán szólni, hogy mégis mi a francnak tartanak vele a déli határ felé? Jobb vagy még szörnyűbb, ha