Hetedikes lehettem a régi II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolában, mikor Lovag János tanár úr, hazugságon kapta az egyik osztálytársamat. A szigoráról ismert tanárember ennek az ügynek a megbeszélésénél szokatlanul enyhe és empatikus volt velünk.
Felült az első pad lapjára - velünk szemben - és azt mondta: jegyezzétek meg: igazat mondani ugyanolyan erőkifejtést jelent, mint hazudni!
Akkor meg felesleges hazudni!
Sokunknak egy életre szóló lecke volt az a pár halk, emberi szó!
Abban az időben Borbély Lénárd még nem élt, vagy nem itt élt!
Nem hallhatta, nem tudhatta ezeket az intelmeket.
Azt hiszi, hogy azok az igazságot még nyomokban is alig érintő mondatok, amit a szájába adnak, elmond, vagy leír, erősítik, javítják karizmáját, és növelik népszerűségét.
Pedig nem!
Ezek erodálják a legjobban a személyiségét!