„Az egész pont olyan szívet melengető, mint a II. világháború idején a voronyezsi front magyar katonáinak mosolygós karácsonyi üdvözlete. És pont annyi köze van a valóság iszonyatához. Ahhoz, ahogy a karácsonyi hétvégén is több mint négyszáz családnál csörrent meg a telefon, és közölte velük egy hang, hogy a szerettük nincs többé. És a családra rázuhant a valóság, hogy anyjuk, apjuk, testvérük teljesen egyedül, fuldokolva, egy járványosztályon töltötte élete utolsó napjait...”” Orbán tudja, hogy a mára lerothasztott magyar egészségügy csak a halálozásban van a világelsők között. A maholnap negyvenezer halott és az újabb járványhullám után tavaszra bajosan lesz belőle győztes hadvezér....”

Még a járvány elején Orbán úgy döntött, hogy a sajtó a lábát sem teheti be a járványosztályokra. Majd a kormány megmutatja a népnek, amit meg akar mutatni.

Ennek szellemében tettek most közzé a kormány.hu-n egy gyönyörűre komponált karácsonyi imázsvideót az intenzív osztályokról. Ahol a dolgozók szerint 

Csepel közlekedési gondjainak enyhítője is lehetne az egykori Csepel Művek kriminális állapotban lévő úthálózata, ha felújítva bekapcsolnák a kerület vérkeringésébe. Egyelőre a kátyúk az urak. A kerület mai fideszes vezetői sok más történelemhamisító kitalációjukhoz hasonlóan táblákon hirdetik, hogy Csepel a magyar ipar bölcsője. (Szó szerint  így:„Csepel ‑ Árpád földje, a magyar ipar bölcsője.”) Miskolc, Diósgyőr, Buda, Eger, Kőbánya, sok-sok történelmi ténnyel együtt le van fütyülve…Sebaj, az erőlködő lódítást akár helyi honfiúi büszkeségnek is tekinthetnénk, ha legalább a kitalálói komolyan vennék. A „bölcsőt” azonban nem óvják, hanem elhanyagolják, gőgösen szemet hunynak a gyártelep pusztulása, züllése felett.

Blogunkon és a csepeli vagyok  közösségi oldalon is megjelentek írások a volt Csepel Művek területén uralkodó állapotokkal, a gyárt területén lévő utak felújításával, a kerületi közlekedési rendszerbe való bekapcsolásával kapcsolatban.

https://csepeliek.blog.hu/2021/10/09/egyszer_volt_a_csepel_muvek_es_a_magyar_ipar_mezogazdasag_leepulese

A gyárterületen dolgozó kis-, közép- és nagyvállalatok évtizedek óta – az iparűzési, építményadók befizetése és egyéb, esetenkénti támogatások, akciók révén –, jelentős mértékben hozzájárulnak a kerület fejlődéséhez és 

Az ellenzék csendes, újra csendes – írhatná Petőfi, ha végigkísérhette volna az előválasztás eseményeit és az azt követő két hónap eseménytelenségét. Sok akkori szavazó számára érthetetlen, hogy az ősz elején beindult aktivitás, a két forduló előtt és alatt tapasztalható kampányhangulat után miért tűntek el újra a hangszigetelt füstös szobákba az összefogás prominensei. A csalódás már szinte tapintható, és ne legyenek illúzióink: az ünnepek alatt a közélettől amúgy is elfordult állampolgárokkal januárban majd nem lesz könnyű elhitetni, hogy itt bizony lázas készülődést folyt.

A magyarázat közismert, most a hatok vagy hetek „visszavonultak” alkotói szabadságra programot szülni. No meg alkukat kötni: itt az ideje, hogy az előválasztási mosolygós adok-kapokban elszenvedett karcolásokat a közös listán kiharcolt előkelő helyekkel kompenzálják.

De még az előbbi sem lehetne kifogás. A közös program ugyan fontos, de a hétköznapi ellenzéki nem annak alapos tanulmányozása után fogja felülvizsgálni elköteleződését, és esetleges egyetértése híján a kormánypárti oldalhoz csatlakozni. Persze szükség van egy

Csepeliek sorban állása ingyen krumpliért. - Tisztes munkát és megélhetést ígérnek 2010 óta 4-5 évente a választásoknál a  fideszes kerületvezetők.  Fideszes a kormány, fideszes a helyi vezérkar. A haverok kistafírozása, a napjainkban látható óriási pénzszórás közben mi akadályozta meg őket ígérvényük beváltásában? Ha ezt évről évre megtennék, akkor az idén (és az elmúlt 11 évben) kevesebb karácsonyi csomagot kellett volna  kiosztani, és a krumpliért kényszerűen, szégyenkezve sorban állók sorának hosszát is csökkenteni lehetne. 

Az év vége – főleg a karácsony előtti 1-2 hónap – a krumpliosztás, a jótékonykodás időszaka a csepeli önkormányzatnál, illetve Borbély Lénárd polgármesternél. Élen járt krumpliosztogatásban, cipős doboz akcióban, ételt osztott egy segélyszervezetnél, feldíszített karácsonyfát vitt egy nehéz sorsú kisgyerekes családnak, tartós élelmiszercsomagokat osztott csepeli családoknak. Dicséretes. Csakhogy mi van a hétköznapokon, az esztendő 11 hónapjában? Hogyan segíti az önkormányzat a csepeliek megélhetését, mit tesz a szegények, a hátrányos helyzetben élők mindennapi gondjainak enyhítése érdekében? Mennyit költ/költött idén az önkormányzat a rászoruló csepeli családok megsegítésére?

Az idei költségvetési rendeletben az ellátottak pénzbeli juttatásaira összesen 90,1 millió forintot terveztek. Ez az összeg töredéke, mindössze 14,8 %-a a 2010. évben ugyanerre a célra fordított 608,9 millió forintnak! A fideszes vezetés 11 év alatt ~ 510 milliót vont ki a rászoruló csepeliek ellátási juttatásaiból. Mi lett ezzel a fél milliárddal?  

A kérdés azért is jogos, mert a

A Völner-történetet nem feledve – vajon ő hagyta jóvá Áder megfigyelését? – egy pillanatra foglalkozzunk az orbánista testőrségek belharcaival. Egyelőre még csak annyi valószínű, hogy az orbáni pretoriánus testőrség; az úgynevezett TEK megfigyelte a köztársasági elnök testőreit, akik egy külön kis hadseregbe vannak szervezve. Van ilyen, még jó, hogy nem keverednek tűzharcba egymással.

És miután Kövérnek és Matolcsynak is szerveződött külön fegyveres osztaga, biztos, ami biztos alapon, a lehallgatóknak akadhat dolga elég. Bár mondjuk még az járt jobban, aki testőrein keresztül Ádert kényszerült hallgatni, mert azért egész nap Kövér vagy Matolcsy szövegeken csüngeni elég erős munkahelyi megterhelést jelent.

Felvetődik persze a kérdés, hogy miért kell Ádert terroristákra kifejlesztett kémszoftverrel figyelni?

A hatalom eldugná a látványt és el is dugta a Blaháról a Népligetbe. Ételosztásra várók kanyargó sora még a látvány radikális elrejtése előtt a Blaha Lujza tértől a Rókus kórházig és tovább... A téli napforduló a rövid nappallal, a ködös, borús idő rátelepedik az emberekre. De nem csupán emiatt van olyan érzésünk, hogy végképp a sötétség jellemzi Magyarországot. A karácsonyi fények szépek, de ezektől még semmi nem változik a szürke hétköznapokon. Itt már hosszú ideje nem palackba zárva, hanem dalokban üzenünk. Aki hallja, adja át!

Mostanában egyre többször jut eszembe egy régi dal. Nem vált nagy slágerré, hiszen A Rádió – az egyetlen, az állami – nem játszotta gyakran. 1973-ban jelent meg, a szövegét – ki más – Bródy János írta és – természetesen – Szörényi Levente énekelte. Az Illés-szám refrénje ez volt: „Ha te járnál ott, ahol én jártam / Ha te látnád azt, amit én láttam / Ha te állnál ott, ahol én álltam / Nem lennél már ártatlan”. Erősen áthallásos szöveg. Hát még ha hozzávesszük az első versszakát is: „Én már látom, a sok mesét elhitted / Mégis úgy kérlek, hogy egyszer majd hallgass meg / Mikor útnak indulsz, minden még oly szép / Hidd el, másként érzel, hogyha már véget ér”.

Ez a Dal az ártatlanságról. Ez a dal, amiről már akkor, a hetvenes években úgy gondoltuk, hogy rólunk szól, nekünk szól. Ha A Rádió zenei műsoraiba nem szerkesztették be, akkor azt mondtuk, persze, világos, hiszen értik, mi van a sorok között. Ha pedig néha-néha mégis megszólalt, akkor azt eseménynek tartottuk. Hohó, hát mégsem vették észre.

Azt mondja Bródy János – a Szép Szóban olvasható interjúban –, hogy „a hatvanas–hetvenes években, a letiltásokkal együtt is, sokkal nagyobb jelentősége volt a dalokba sűrített üzeneteknek”. Márpedig ez üzenet volt, erőteljes vélemény egy országról, amelyben éltünk. És ma, bemutatása után több mint negyven évvel is, mennyire aktuális. Mintha megállt volna az idő. Vagy inkább, mintha visszatértünk volna oda, ahonnan jöttünk.

Már sokfelé jártunk és

Ünnep és ünnep között hatalmas a különbség attól függően, hogy milyen élethelyzetben üljük éppen. És éppen azért, mert az ünnep kiemelt esemény, a hozzá kapcsolódó érzelmek is extrán erősek, mély nyomot hagynak. Az én év végi ünnepeim hatalmas átalakuláson mentek keresztül nyolc év alatt. Elmondom, honnan hova jutottam. Doffek Gábor írása.

2012-ben ezekben a hetekben egy majdnem üres lakásban ültem.

Akkor kilenc hónapja kerültem ide, fizikailag már külön éltem, a válás jogilag még nem történt meg, mert egyikünknek sem maradt ereje azokat a papírokat megírni, az egészet hivatalosan lezárni, befejezni. Mindketten, amennyire tudtunk, az új élethelyzetünket próbáltuk kínok keserves kínjával megszokni, ami esetemben azt jelentette, hogy másik lakcímen éltem, mint az akkor majdnem nyolcéves lányom. A válásomról elmeséltem, hogy életem egyik legnagyobb traumája volt, gyerekközpontú apukaként pedig alig túlélhető szörnyűségként tartom számon az

Emlékszel, öcsém a kővé száradt, ki tudja miből készült szaloncukorra, ezüstpapírba csomagolva? Majdnem beléjük tört egészséges gyermeki fogunk, de egyéb híján ez is mennyei mannának tűnt akkor, különösen a rózsaszín, amiről máig nem tudom, puncsos, málnás vagy rózsavizes lehetett-e.

Vajon át tudunk-e vinni valamit a gyermekkor várakozásából mostanra, amikor felnőttként irányítjuk az ünnep hangulatát, határozzuk meg ütemét? Sejthetik-e saját gyerekeink a harminc-negyven-ötven évvel korábbi párás reggeleket, amikor szánkóval húztak fel a nagyanyánkhoz, aki krumplit sütött a Salgó sparheltben, hogy melegítse addig is a kezünk, amíg a kastélydombig elérünk?

Ó azok a szánkók! Tán nagyapánk hegesztett össze hulladék vasakat, s gyártotta rá aztán különböző deszkákból az ülőkét, hajlított fát, hogy a derekunknak is legyen támaszték. De mennyivel jobb móka volt a háttámla nélküli szánkó, amire hárman, négyen is fel lehetett férni egyszerre, és gurgulázva nevetni azon, aki a nagy sebességben lepottyant a puha hóba hátulról.

Emlékszel, öcsém, mikor megkaptuk az első,

„Gyere, szórni ma csillagokat a sötétbe, /A fény mi legyünk, ameddig itt a helyünk! /Tudom, nehéz most. Keserű ez az év, baja túlcsordul, /De ne add fel! Egyszer ennek is vége, a sors fordul.”

A Dés László-Geszti Péter szerzőpáros különleges karácsonyi dala. A CSILLAGSZÓRÁS és a hozzá készült klip a megrázóan nehéz, veszteségekkel teli 2021-es év végén szándékozik lelki közösséget teremteni a szeretet ünnepének időszakában, amikor rengetegen lesznek távol szeretteiktől.

Mikor elfolyik végül a szemfesték, 
Mikor elfogy a szó is a szentestén, 
És a Mennyből az angyal a Skype-on szól,
Egyedül Anya integet, látod, a távolból,

És nagy a csend. Sose volt ilyen csendes az éj. A szemedben látom,
Odabent havazik, pedig kint van tél. Fagy ül a fákon.
A kalács kisül újra, de görbül a szád,
Nem ül itt, akivel meg is oszthatnád.

Ezért, hogy mégis megidézd,
Gyere, gyújtsd meg a fényt, azokért, akik nincsenek itt,
 Kiket álmainkban megölelünk!
Gyere, gyújtsd meg a fényt, hogy az éjbe felírd nevüket,
Azokét, akiket mi szeretünk!

Ady Endre: Karácsony – Harang csendül...című versével

minden csepelinek békés, boldog karácsonyt és meghitt, szép ünnepet kívánunk! 

I.

Harang csendül, 
Ének zendül, 
Messze zsong a hálaének 
Az én kedves kis falumban 
Karácsonykor 
Magába száll minden lélek.

Minden ember 
Szeretettel 
Borul földre imádkozni, 
Az én kedves kis falumban 
A Messiás 
Boldogságot szokott hozni.

A templomba 
Hosszú sorba' 
Indulnak el ifjak, vének, 
Az én kedves kis falumban 
Hálát adnak 
A magasság Istenének.

Hogy elhiszed-e, vagy sem ezt az álmot, ezt az igéző ősi regét? Mindegy. Csak az a fontos, hogy megértsd az ácsszekercék üzenetét, s hogy a földön és odafönt, elménk friss emberi égtájain is megőrizzük a fényt, a szeretet melegét...

A kiemelt beruházások rendszerével, illetve újabban a rozsdaövezeti akcióterület kijelöléssel az Orbán-kormánynál úgy ütik le az önkormányzati ellenvéleményeket, mint egy kellemetlenül zizegő legyet a légycsapóval. Csepel vezetőinek még ellenvéleménye sincs...

Az önkormányzatok pro forma még működnek. Belül azonban üregessé vált a rendszer. Az Orbán-kormány jó ideje játszódik a gondolattal, hogy felszámolja az egészet és a helyén NER kompatibilis végrehajtó hivatalokat állít fel. A jelentős politikai kockázat azonban (eddig) visszatartotta az egyetlen nagy csapásra épülő átalakítástól. Inkább egy skandináv krimi kimért, rideg világát idézően folytatásos intézkedéssorozataként csonkítják a hazai demokrácia egyik alapintézményét.

A települések választott testületeitől egymás után vették el az iskoláikat, a kórházaikat, szűkítették a

Most – ritka, de azért nem példátlan kivételként – a bíróság kimondta, hogy a polgároknak van igazuk a kormánnyal szemben: „az állam nem hagyhatja magukra a súlyos-halmozott fogyatékossággal élő embereket és az őket gondozókat”. Az orbáni többség szeret rendszerváltásként gondolni 2010-re; nos, ha így van, akkor az új rendszer, a NER korszakának egyik legfontosabb – igaz, még nem jogerős – bírósági ítélete született meg.

Mindig visszás, ha a magyar állam a saját polgárainak egy jelentős csoportjával pereskedik – hiszen mindig felveti azt a kérdést, hogy lehet-e az államhatalomnak a saját polgáraiétól elkülönülő érdeke. Magyarországon a jelek szerint lehet: nálunk az elmúlt években gyakorlattá vált, hogy a kormánnyal szemben alkotmányos alapjogokat is csak bírósági úton lehet érvényesíteni.

Az pedig már a szóban forgó kormányról meg az általa gründolt alkotmányhelyettesítő betűkupacról árul el nagyon sokat, hogy ezekben a perekben igen gyakran az állampolgár marad alul, miközben az alaptörvény elvben garantálná az alapjogok sérthetetlenségét.

Nem az Orbán-kormány milliárdjaiból, hanem a sportoló fiatalok, a szüleik és a szurkolók odaadó, önkéntes munkájával készültek a csepeli birkózók a centenáriumi ünnepséggel egybekötött új edzőtermük megnyitójára a Táncsics utcai Burattino iskolában. A Hollandi úti több milliárdos birkózó monstrumban  nincsen számukra hely?

A Csepeli Birkózó Club nemrég közölte, hogy ünnepséget tartottak a Magyar Birkózók Szövetsége megalakulásának 100. évfordulója alkalmából.

Miután Németh Szilárd nem engedte, hogy edzhessenek a birkózók céljára milliárdokért létrehozott Kis-Duna parti birkózó csarnokban, az ünnepségre a Táncsics Mihály utcai Burattino Iskola tornacsarnokában került sor, amelyet a klub végleges helyének jelölt ki az önkormányzat. 

„...úgy tudtuk, hogy a szövetség vezetése a legmagasabb szinten képviselteti magát az eseményen:” Németh Szilárd azonban nem jelent meg, pedig „...gyakran látjuk facebook posztjain a klub melegítőjében, főzni, kirándulni, biztos a szívéhez nőtt a ruhadarab.” - írják.

Talán azért nem jelent meg a birkózó szövetség elnöke, mert

Agyafúrt ötletekkel áll elő a kormány, hogy osztogatás révén népszerűbbé váljon. Miután az adóvisszatérítés, a 13. havi nyugdíj, a megemelt minimálbér PR-hatása a jövő év elején kifúj, kellett valami, amire felépíthető egy új népszerűsítő kampány. Elég volt elővenni a "Multi" feliratú dossziét, és a benne skiccszerűen már ott lapuló ötletet: a nagy élelmiszerláncokat sarcolják ismét, amelyek, ha megszöknek, az a kormánynak siker, ha meg ezt a szigorítást is lenyelik, akkor félsiker. A tervhez jól jött néhány megváltozott uniós előírás is, melyek az élelmiszerpazarlás mérséklését szolgálják.

A törvény egy nap alatt megszületett, így a hat nagy, külföldi kézben levő multi kiskereskedelmi lánc már készülhet. Egyrészt arra, hogy a minőségmegőrzési idő lejárta előtt 48 órával leszedje a polcokról a megmaradt élelmiszereket és ingyen beszolgáltassa az állami 

Végre, végre, megjött! A postás meghozta a csepeli nyugdíjasoknak is a kormány újabb, százmilliókba kerülő propaganda anyagát, éppen jókor a JóKor-t. A karácsonyi nagytakarítás kellős közepén vehették kézhez a kiadványta címzettek, akik azonnal garantálták hasznosítását…

A „Friss és hasznos információk nyugdíjasoknak” alcímmel megjelent lap a kormány és a Fidesz propagandaüzeneteit ismételgeti, amelyek többsége nem friss és egyáltalán nem hasznos, szerintünk már csak a leghűségesebb fideszesek hiszik el. Talán a tavaszi választási kampány segédanyagának szánták. Ezért, a szokásos Orbán bevezető alatt 11 pontban sorolják fel a nyugdíjasok megbecsülésének „bizonyítékait”. Ezek egy része nem a nyugdíjasok megbecsüléséről szól (csok, tetőtér-beépítés), vagy például a nyugdíjprémium ügyében még a Bajnai kormány döntött.

Az pedig elszomorító, hogy a nyugdíjak vásárlóértéke 2010 óta csak 10 százalékkal nőtt, hiszen az infláció növekedése ennél jóval magasabb volt. A kiadványra „válaszul” felsorolunk néhány tényt, amelyek cáfolják azt az állítást, hogy „Magyarország Kormánya megbecsüli az időseket”. Az Orbán-kormány:

> megszüntette a korhatár alatti és a korkedvezményes, illetve a korengedményes nyugdíjakat;

> eltörölte a rokkantsági nyugdíjat; továbbá:

Ez van, ha vezetőink hamvas ifjúkorukban túl sokat hallották a Vörös Csepelt: „még, még, még és még!” Meg hogy „sohasem elég”.

Nemcsak a fuvarozó cégek és katonai parádék hirdetik így magukat: földön, vízen, levegőben. Kellően széles látókörű kormány földön, vízen, levegőben lop. Persze legálisan teszi. Lehet, hogy így kevesebb benne az öröm, de jóval biztonságosabb. Előbb törvényesítik a lopást, ez nem túl bonyolult, amikor ők írják a törvényt. Igazán bunkóság, tapintatlan modorra vall egyáltalán lopásnak hívni. Mennyivel kifinomultabb így: állami vagyon átadása a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványok számára. A „Ne lopj” helyett azt mégse írhatták annak idején a tízparancsolatba, hogy „ne játszd át a köztulajdont a sajátjaid által uralt, közfeladatot ellátó közérdekű alapítványok magántulajdonába”. Nem fért volna a kőtáblára.

Vezetőink módszeresen haladnak: előbb a földet lopták, aztán a vizet, végül a levegőt. Ez a tervszerűség az, ami

Csepelnek ennyi jutott: újabb és újabb ígérgetések ugyanattól a politikustól ugyanabban a mikrofonban

Zuglóban, nagyszabású építkezés kezdetéről számolnak be a hírek.

Csepelen –  hatalmas csinnadrattával (már több mint három éve kiürített) iskola renoválása került napirendre.

Zuglóban nem csak egy gimnáziumot újítanak fel, hanem egy egész városközpontot kívánnak létrehozni.

Zuglóban szocialista polgármester és testületi többség van addig Csepelen fideszes.

Zuglóban a tervezett fejlesztésről hivatalos lakossági fórumot szerveztek a

Az átkosban a rezsim zavarta a Szabad Európa Rádiót, most meg a Szabad Európa Rádió zavarja a rezsimet. Még úgy is, hogy nem is rádió, hanem csak egy honlap. De az Orbán-rezsimet minden idegesíti, ami nem az övé. Ilyesmiből persze egyre kevesebb van, de a kicsiért is lehajolnak, pláne, hogy jön a választás, semmit nem akarnak a véletlenre bízni.

Szerencse, hogy van nekünk egy remek alapbigyónk, ami majdnem alkotmány és már-már a rezsimnek is illik betartani. Ebben az áll, hogy „Magyarország elismeri és védi a sajtó szabadságát és sokszínűségét, biztosítja a demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges szabad tájékoztatás feltételeit”. Akkor pedig, gondolná az ember, semmi baj sem érheti a magyar sajtó sokszínűségéhez és a demokratikus közvélemény kialakulásához a maga szerény eszközeivel hozzájáruló, kicsiny hazai stábot foglalkoztató honlapot.

Pedig érheti. Akár holnap este beterjeszthetik a parlamentben a javaslatot, miszerint

Ismét botrány volt a képviselő-testületi ülésen. Most is a Fidesz-frakció (képünkön) Németh Szilárdhoz hű tagjai, élükön a frakcióvezetővel, hozták létre a kínos helyzetet...

Az idei költségvetés módosításáról szóló rendelettervezet csütörtöki vitájában az egyik ellenzéki képviselő rákérdezett egy 108.500.000-es (opciós díj) bevételi, illetve kiadási tételre, amit a polgármester nagyon nem akart megválaszolni, azt is mondta, nézzen utána a képviselő. 

Végül kijelentette: majd írásban megadják a választ. Szerintünk az október 22-én aláírt „Szerződés vételi- és visszavásárlási jog alapítására” című dokumentum  egyértelműen megadja a választ. A polgármester viszont valamiért nem örült a téma felvetésének. Miért akarta elkerülni a téma testületi tárgyalását? Talán van valami takargatnivaló?

Az igazi balhé azonban csak ezután kezdődött...

A költségvetési rendeletet a fideszesek egy része sem fogadta el, s emiatt a testület leszavazta a polgármester által előterjesztett rendeletmódosítást, amire a fideszesek csepeli győzelme óta nem volt példa. A körükben kirobbant vitában a hárosi képviselő sérelmezte, hogy nem tájékoztatták egyes hárosi fejlesztésekről, a frakcióvezető szerint meg a Csepeli Hírmondó csak igazat írjon... Mi lehet az oka, hogy 11 év után éppen most veti a polgármester szemére a képviselő a CSH hazugságait? Talán Németh Szilárd államtitkár elégedetlen a lappal is, s Bercsik úr most éppen Németh úr magyar hangjának szerepében tetszeleg? 

Ha Halász Jánosnak kéne megmagyaráznia egy óvodásnak mindazt, amiről brummog, hogy mi az a nemváltó műtét,  mi az LMBTQI-propaganda, alighanem haladéktalanul komodói varánusszá operáltatná magát inkább, és a sebész még csak nem is pepecselne sokáig. 

Halász János minden meggyőződés nélkül brummogja bele a kamerába, hogy „a Fidesz-KDNP fontosnak tartja, hogy megvédjük gyermekeinket a nemátalakító műtétek népszerűsítésétől”. A Fideszkádéenpé úgy tartozik össze, mintha Halász János azt mondaná, hogy Ali baba és a negyven rabló. Egyik sincs a másik nélkül, sőt, az egyik egyáltalán nincs is, csak attól, hogy a másik van.

Halász Jánoson látszik, hogy szeretné, ha csak a meleg levegőt fújhatná rá a mikrofonra, és nem kellene semmit sem mondania, de addig nem hagyhatja el a pulpitust, amíg mind a 2 perc 19 másodperces szöveget le nem nyomja. A leírt szöveg felolvasandó.

Minden bemondók elődje, Scherz Ede azzal vált híressé, hogy nem bízott semmit a véletlenre, és ha kellett, szavalt vagy nótázott is a mikrofon előtt. Volt benne kraft és átélés. Tudta, hogy csak így jutnak el a szavai a hallgatókhoz. Jobban jártak volna a nézők, ha Halász János táncolni, dalolni se szégyell, akkor talán személyessé tehette volna a mondanivalóját. Már feltéve, ha