Ha egyszer rájönnek....A bődületes haszon forrása nem az innováció vagy a hatékonyság, hanem az állam – az Orbán-kormány – engedékenysége és az adófizetők korlátlan mélységű pénztárcája

Ez az, amire még a Facebook-tulajdonos Mark Zuckerberg sem képes. Mészáros Lőrinc cége, az Opus tavaly 54,1 milliárd forintos működési bevétel mellett 24,8 milliárd forint adózott eredményt produkált, ami nagyjából 46 százalékos profitrátának felel meg, miközben a Facebook globálisan 44-45 százalékos profitrátával dolgozik.

A közösségi oldal haszonkulcsa amúgy szinte példátlanul magas: ekkora költségarányos profit jellemzően inkább a drog-, ember- és fegyverkereskedelemben fordul elő, és a Facebook is meglehetősen dicstelen eszközökkel – pofátlan adóelkerüléssel és a költséges tartalom-előállítási feladatoknak a hagyományos médiaiparra történő terhelésével, magyarul csalással és lopással - éri el.

Közel járunk a Mészáros-titok megfejtéséhez, tekintve, hogy

Tessék befáradni! A szobornak, a zárt ajtóknak már csak a hűlt helye látható, de a főbejárat maradványain túl sokan keresik boldogulásukat a működő üzemekben, vállalkozásokban 

A szigorú kapuőrséget már évtizedek óta visszavonták az egykori Csepel Vas- és Fémművek, vagyis a Csepel Művek (CSM) összes bejáratától. Az idegenek rigorózus, körülményes  beléptetése, az itt dolgozók alkalmankénti  motozással társult  távozása, kilépése már csak a történelemkönyvek lapjain és a családi legendáriumokban létezik. A gyár jobb és rosszabb úthálózatát bekapcsolták a kerület közlekedésébe. Mindez nem akadálya annak, hogy a nyíltnál is nyitottabb legyen a CSM az érdeklődők előtt.

A Kortárs Építészeti Központ szervezésében június utolsó hétvégéjén megnyílnak a Csepel Művek épületei és felfedezhetővé válik a 240 hektárnyi, páratlanul gazdag ipari örökség izgalmas jelenkora.

A 240 hektáros területen létrejött sajátos hangulatú világban ma több mint 400 tulajdonos és több száz bérlő található az egyszemélyes műhelyektől a több milliárdos nagyvállalatokig. Ezek között megtalálhatók a korábbi mammutvállalatok (pl. Csepel Művek Egyedi Gépgyár) jogutódai, az eredeti tevékenységek alá bedolgozó vagy azokat kiegészítő ipari, kereskedelmi vagy logisztikai szolgáltatást nyújtó vállalkozások, és az eredeti ipari tevékenységtől teljesen független kreatív, szolgáltató és szórakoztató ipari cégek is. Így láthatunk

Karafiáth Orsolya: Tudomásul vettem, hogy ez van, az utcaképhez tartoznak a politikai hirdetés borzalmai, s már nem csupán kampányidőszakban. Mert ha nem kampány van, akkor veszély van, amiről tudnia kell a magyarnak

Zajlik a jónép tájékoztatása, új plakátkampányra készül a kormány, a tavalyi poszterköltés 18 milliárd forintját is meghaladja kétmilliárddal az idei. Illetve minimum kétmilliárddal, hiszen simán jöhet még új propagandapakk.

És abba bele se gondolunk, hogy a gyűlöletpropaganda startja, azaz az első kékplakátos akció óta mennyi folyt el hergelésre, egyetlen primitív idea ismételgetésére.

Aligha állunk drámai fordulat előtt, nyilván az

Ami a Csepeli Hírmondó (CSH) április 10-én megjelent 7. számából kimaradt, azt mi közzétesszük, ami megjelent, arról elmondjuk véleményünket.

Folytatódik a Borbély kampány. Most még csak ötször láthatja Borbély Lénárdot, de tizenötször olvashatja nevét a Csepeli Hírmondóban. De van remény a fejlődésre, mert hamarosan a polgármester ünnepi köszöntőt mond majd a Rákóczi Kert megnyitásán, addig is Húsvéti köszöntőt írt a csepelieknek, ajándék sonkát adományoz húsvétra azoknak,  „akiknek a leginkább szükségük van rá”, levelezett a BKK vezérigazgatójával, Facebook-oldalán írt a csepeli közlekedés április 2-i ellehetetlenüléséről, iskolai kampánybejárás közben iskolaudvart adott át, ingyenes virágpalánta akciót hirdetett, Facebook-on keresztül tájékoztatta a Kozmosz sétányon élőket az ottani zöldterületi fejlesztési tervekről, hajókiránduláson, művészeti szemlén, Digitális Immunerősítő Programon vett részt, négynapos lengyelországi programot bonyolított le, sóterápiára hívta a csepelieket. Mindezt nem saját választási kampánylevelében olvashatjuk, hanem a közpénzből (állítólag mindössze ~ 40 millióból) fenntartott Csepeli Hírmondó legújabb számában, ahol

Azért mondhatjuk, hogy tavaly áprilisban szervezett választási csalás történt kormányzati részvétellel, mert az a kormánytöbbség fogadta el azt a választásitörvény-módosítást, amely nemcsak lehetőséget, de közpénzt és de facto büntetlenséget is biztosított a fantompárt-szervezéshez.

A kormány érdeme továbbá, hogy sem a 2014-es, sem a 2018-as választás tapasztalatai nyomán nem változtattak a csalókon kívül egyedül az ellenzéki megosztottságban érdekelt kormánypárt számára előnyös rendszeren. Tavaly akadt olyan “képviselőjelölt”, aki bizonyíthatóan csak utólag értesült róla, hogy jelöltként vett részt a választáson.

Az egy százalékot sem elérő szervezetek közül mindössze kettő fizette vissza az ilyenkor elvben az államnak visszajáró támogatást, 14 továbbra is tartozik (milliárdos összeggel), de a kutya sem háborgatja őket. Ez csupán közbotrány, az viszont tisztességes országokban alighanem a büntetőjogi felelősséget is megalapozná, hogy

Egyre többek számára válik nyilvánvalóvá, hogy a személyi kultusz bevezetésével egy teljes diktatúra felé araszoló, despoták által vezetett szervezetté vált a Fidesz

A kormánypárt folytatja pofátlan politikáját, és egyre elszántabban tör az egyeduralomra. Már a látszatra sem figyelnek. A vazallusaik által megszállt hivatalok vezetői hatósági eljárásokat indítanak pártok és vezetők ellen azzal a nem is leplezett szándékkal, hogy a riválisként kiemelkedő egyéneket, pártokat, és szervezeteket „kikapcsolják” a választási küzdelemből. Először a pénzügyi, számvevői ellenőrzésekre hivatkozva róttak megsemmisítő erejű csapást (Jobbikra, később az LMP-re, DK-ra, és a Momentumra) majd a helyhatóságok a megsemmisítéssel. 

A Fidesz nem törődik már a Simicska-korabeli eredendő bűneikkel, pénzügyi machinációkkal. Azokkal, amikkel a székház-ügyek kapcsán besározódott az egész kompánia. Hogy akkor megúszták börtön nélkül, az sokkal inkább a most szidott demokráciát féltő, liberális szelídségnek, mintsem a cselekmények súlyosságának volt köszönhető. Most viszont a hatalomba került Fidesz, olyanok töredéke miatt indít eljárást pártok, szervezetek, és vezetők ellen, amiket a fiatal demokrata korában ő nagyban gyakorolt. Gulyás Mártont és Fekete Győr Andrást azért kívánják börtönbe zárni, mert

Azt állította Hollik István, a kormány szóvivője (sajtótájékoztatóján), hogy az Európai Bizottság a migránskártya-program sikeréről beszél, miközben ezzel terroristákat pénzelnek. Mint mondta, a Magyarországon elfogott Haszán F. terroristavezér is ilyen migránskártyán keresztül kapott pénzt.

Ezzel szemben a tény az, hogy a kártyákkal nem terroristákat, hanem menekülteket támogatnak, akiket természetesen ellenőriznek, bár előfordulhat, hogy terroristák is átcsúsznak az ellenőrzésen. Haszán F.-ről pedig egyelőre még azt is csak feltételezik, hogy terrorcselekményeket követett el, ám hogy terroristavezér lenne, azt nem. De ha a magyar kormány már itt tart, akkor a terrorizmus elleni harcban lassan átvesszük a vezető szerepet.

Azt állította Szijjártó Péter külügyminiszter (az uniós külügyminiszterek tanácskozása után), hogy a Líbiában zajló konfliktusoknak beláthatatlanok a következményei, mert

Mikor lesz itt újra fedél és pad?

A temetőnél . Vasárnap délelőtt igen sokan vannak a csepeli sírkertben. Gondozzák a sírokat, kikötözik a télre bebagyulált vázákat. A túlnyomó többség az idősebb korosztály főleg hölgy tagjai.

Amikor végeznek, elbúcsúzva szeretteiktől elnyomnak egy-egy könnycseppet, majd kibotorkálnak a Jimmy sírjánál lévő autóbusz megállóba. Most éppen aránylag jól lehet közlekedni a II. Rákóczi Ferenc úton, de a 38-as, vasárnap lévén, ritkábban közlekedik.

Az öreg anyókáknak várniuk kell! Elgémberedett tagjaik nem nagyon bírják az ácsorgást. Leülnének, de nincs hová, és nincs mire. Már jó egy hónapja elbontatták az illetékesek a régi bódét, és eltávolíttatták a padot is.

Először azt hitték az emberek, hogy átmeneti állapot, mert

Az Orbán-kormány és Lázár János ott tesz keresztbe Márky Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármesternek, ahol csak lehet. Márpedig sok helyen lehet...

Hódmezővásárhelyen új szokást vezettek be, az új beruházásokat kétszer avatják. Mindezt azért, mert áthúzódóak az építkezések, s egyre több olyan készül el, amelybe a régi kurzus idején fogtak bele, de az új, ellenzéki polgármester arathatná le a babérokat. Ezért jön előbb a Fidesz–KDNP, majd utánuk az ellenzékiek ceremóniája. Nem vegyülnek. Szóval, a találékonyság nem ismer határokat, örömünnepet is lehet nevetségessé vagy morbiddá tenni, a vásárhelyi kettős avatások mindenesetre csúcsra járatják a produkciót.

Bár nem hiszem, hogy az új kerékpár-, valamint a grandiózus elkerülő úton haladva bárki rosszul porciózná ki az érdemeket, a vásárhelyi polgárokra még ez alkalommal is sorvezetőt erőltetnek. Legyenek tisztában azzal, kinek köszönhetik, ami alattuk van. Az elegancia ilyen mélységeiben hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy

A II. Rákóczi Ferenc utcában a Tejút autóbusz megálló, és a temető között  egy vékonydongájú fiú ásóval dolgozott. Már erősen verte a víz, de a beton keménységű földet még csak karcolni is alig tudta. Az ötvenes évekig ott járó „madzagvasút”, meg a sok évtizedes szolgálat útpadkaként, és a sajnálatos tavaszi aszály megoldhatatlan feladat elé állította a srácot. 

Nem tudom, hogy miért kínlódott ott az ifjú! Ha fákat ültetnének, (ami egyébként dicséretes dolog) akkor sok problémát okoznának. Túl közel van az úthoz ezért balesetveszélyes. Ebben a szennyezett és rossz talajkörnyezetben vétek növényt telepíteni, mert majdnem biztos, hogy elpusztulna. Az is az ellenérveket erősítené, (ha meghallgatnák az illetékesek) hogy itt több fejlesztést is tervezni kéne: A HÉV meghosszabbításától kezdve, az út kétszer kétsávosra való szélesítésén át, a budapesti ivóvíz főnyomócső megóvásáig mindent.
De lehet, hogy

A karhatalomból egy pillanat alatt céltábla lehet

A futballultrák rutinból meg akarják verni őket, mintha ez a menet benne lenne a jegy árában. A hatalomra dühös tüntetők elé is ők állnak, hogy legyen kit gyalázni, kóstolgatni. Nem könnyű rendőrnek lenni. Sokan nem értik, hogy a rendőr nem kirakat, hogy csak úgy be lehessen törni.

Nálunk különösen nem. A rendszerváltás után rendesnek kellett mutatkozniuk, bizonyára nem is bánták, majd jött a 2006-os stressz, amikor előbb őket verték, majd fordult a kocka, a végeredmény a közmegvetés. Lassan azonban kezdték visszaszerezni önbizalmukat. Az utóbbi évek nagy tüntetésein például erőt és nagyvonalúságot demonstráltak. Szolgáltak, akár a fekvőrendőr.

Most megint összezavarodtak. Az erőből játszó hatalom uszályában kezdik felélni az utóbbi évtizedben felhalmozott tőkéjüket.

Az Európa Tanács vizsgálói nemrég szólították fel a magyar rendőröket, hogy a tranzitzónákban hagyjanak fel a kegyetlen bánásmóddal, a kínzásokkal, miközben

CSEPELI SZABÓ BÉLA (1924-2013): LÉPJ   BE  OTTHONAINKBA  IS - BÉKE

Jőjj el hát végre
hazánk, világunk nyugtalan tájaiba
egyszerű, derűs, mindennapi béke...
Jőjj el és lépj be kavargó városainkba,
s szép tiszta, élő jeleket írva
hegyeink goromba teraszaira és vizeinkre,
erdőktől és mezőktől illatos, tarka
kis falvainkat se kerüld el,
de ha azt akarod, hogy az ember
igazán megbékéljen az éggel s a földdel,
ne csak nagy, szilaj indulataink lángjaira
és iszonyú, pusztító fegyvereinkre szólj rá
csitító erejű bölcs szavaiddal,
de lépd át szeretettel
békétlenül zörgő kis otthonaink
küszöbét is,
- és intsd le, zabolázd meg
apró, acsargó állati ösztöneinket,
a vak düh folyton nyelvünkre rohanó,
ugató mérges szavait, korcs ebeit is,
mielőtt még egymásba belemarnánk,

A csepeli fideszes papagájkommandótól az egyik korábbi képviselő-testületi ülésről szóló tudósítás többet érdemelt volna. Nemcsak azért, mert a napirendek között egyoldalúan válogatva, nem egyszer erősen csúsztatva írtak a történtekről, hanem azért is, mert kimaradt néhány fontos téma: a csepeli építési szabályzatról szóló rendelet módosításának kezdeményezése, a vagyonrendelet módosítása, a Csepeli Hírmondó terjesztésének a Csepeli Városgazda Zrt.- nek való átadása, a nem Magyarországon működő civil szervezetek, fideszes  célok mentén történő támogatása stb.

Az sem érdektelen, hogy a költségvetésről írva, mellékesen megemlítik, hogy annak része az „ingyenes és kedvezményes gyermekétkeztetés”, holott ez nem volt testületi téma, nincs benne a rendeletben sem. Nem tárgyalta  a testület a bölcsődei létszám növelését, a társasházi kamarák ügyét, de a rendőrök

A nyugdíjakkal vagy a nyugdíjasokkal foglalkozó írásokban az utóbbi időben dominánssá váltak az egyoldalú, pénzügyi szempontú megközelítések. Akár a hazai szakértői írásokról, akár a nemzetközi intézetek dokumentumairól van szó, uralkodóvá lettek - a nyugdíjrendszerrel kapcsolatosan - a „költség”, a „kiadás”, a „kifizetés”, a „teher”, az „eltartottak” és az „inaktívak” fogalmak, továbbá a „jelentős kockázat”, a „finanszírozási gond” a „nehezen fenntartható” és a „várható csapás” kifejezések.

Amennyiben túllépünk egyes szakértői megnyilvánulásokon, és ránézünk az ország egyik legfontosabb törvényére, az évente ismétlődően elfogadásra kerülő éves költségvetési törvényre, akkor ugyanezzel a megközelítéssel találkozunk. Az ország gazdálkodása szempontjából a nyugdíjasok csoportja alapvetően „csak” költségként jelenik meg a törvényben. A Magyarország 2019. évi központi költségvetéséről szóló törvény LXXI. fejezete tartalmazza a közel kétmillió korbetöltött öregségi nyugdíjas ellátásához szükséges 2,773 ezer milliárd forint kiadási előirányzatot.

Az vitathatatlan, hogy

Miként korábban hírül adtuk, közös polgármesterjelöltekben állapodott meg Budapesten négy ellenzéki párt. Az MSZP, a DK, a Párbeszéd és a Momentum döntött úgy, hogy közösen indul az őszi önkormányzati választáson. Csepelen Takács Mónika (képünkön), a Csepeli Munkásotthon igazgatója lesz Borbély Lénárd kihívója. A polgármester-jelölttel a 21ora.hu készített interjút "Takács Mónika: egymást meghallva, egymással együttműködve többre vagyunk képesek!" címmel. A beszélgetést az alábbiakban közöljük:

A hétvégén hivatalosan is bemutatták, mint a fideszes Borbély Lénárd kihívóját. Ezek szerint most már biztosan csatába indul.

Így van. De nehéz döntés volt. A 2018-as országgyűlési választás után voltunk, amelynek az eredménye lesújtó volt, annak ellenére, hogy itt, Csepelen ellenzéki győzelem volt. Az országos eredmény ugyanakkor hónapokig nyomasztott, olyan szinten, hogy még az is megfordult bennem, hogy az egész politikát otthagyom, és mivel a jelenlegi munkámba is beszűrődött sajnos a politika, azon is elgondolkodtam, hogy a Munkásotthon vezetését érdemes-e tovább csinálni.

Aztán nemhogy kivonult a politikából, hanem, ha lehet így mondani még inkább bevonult. Ahogy az Önt javasló MSZP budapesti elnöke fogalmazott, a szocialista párt jelöltjei, mint a háromszáz spártai fognak küzdeni, azzal az el nem hanyagolható különbséggel, hogy győzni is fognak.

Az elmúlt időszak tapasztalatai azt mutatják, hogy nem kell megijedni az elsőre nehéznek tűnő kihívásoktól, hanem meg kell keresni a lehetőségeket, következetesen ki kell jelölni a feladatokat, és ha a munkánkat becsülettel elvégezzük, akkor sikereket érhetünk el. Az őszi önkormányzati választás is egy lehetőség.

Hogy lett végül is Ön az ellenzék közös polgármesterjelöltje Csepelen?

A strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) március vége felé a Magyar Helsinki Bizottság jelzésére felszólította a magyar kormányt, hogy a hatóságok biztosítsanak ételt annak az afgán férfinak, aki terhes feleségével és három gyermekével érkezett a tranzitzónába – adta hírül a Nyugati Fény. Ezt megelőzően, február közepén egy hatfős iraki család felnőtt tagjai majdnem egy hétig nem kaptak enni, csak a gyermekeik által meghagyott ételhez jutottak hozzá.

Simon Ernő, az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának magyarországi szóvivője az ÉS-nek elmondta: az elmúlt félévben tíz ilyen esetben kellett beavatkoznia az EJEB-nek. Mégis, szerinte az a legnagyobb baj, hogy a röszkei és a tompai tranzitzónában összesen 120-130, többségében háborús övezetből érkezett ember és gyermek börtönszerű körülmények között, pengés drótkerítéssel körülvéve él hónapokig, de

Csepel-Háros! Jó lesz megismerkedni ezzel a szóösszetétellel. Elképzelhető ugyanis, hogy az elkövetkező időszakban hírhedt névvé fog válni. Ez nem jövendölés, vagy jóslás, hanem a tények sorba rakásából adódó törvényszerű következtetés. A társadalmi szerkezet megváltozásából, a politika gyávaságából és a hatóságok bátortalanságából adódó következmény a terület elszlömösödése.

Nem kellett volna ennek így történnie! A talaj termőképessége, és a terület kiváló fekvése, a mostani szomorú állapotánál százszor jobb fejlődési perspektívát biztosíthatott volna a számára. A régi időszakban bolgár-kertészek által művelt jól termő terület a szocializmusban a tsz, gazdálkodásának színtere lett. Itt csökkenő mértékben, - egészen a legutóbbi időkig - megmaradtak a bolgár-kertészetek tradicionális formái. Később, a csepeli gyárakban dolgozó munkásemberek béreltek zártkerteket hobbi, pihenési célra, valamint családjaik terményellátó igényei kiegészítésre.

A szocialista tulajdonviszonyok nagyvonalúsága okán, sem a hatóságok, sem az egyének nem fordítottak igazán súlyt arra, hogy az ide vonatkozó jogszabályokat betartassák, vagy betartsák. Így kialakult egy alig szabályozott spontán átalakulás, ahol egyre gyakrabban jelentek meg az állandó lakásként épített hajlékok. Ezek esetenként korszerű és esztétikus építmények, de sok esetben tákolt bódék voltak. Közművek közül az út, az ivóvíz és a villany (majd később a gáz) nem a várostervezési elképzelések, hanem

Mindenkinek a maga szegénysége fáj a legjobban. Nyugodtan mondhattam volna persze azt is, hogy minden nyugdíjasnak a szegénység fáj a legjobban.

Mostanában megint zörög a haraszt. Matolcsy előrukkolt az MNB gazdasági javaslat-cunamijával, azóta aligha alhatnak nyugodtan azok a bátrak, akik 2010-ben ijedtükben nem adták oda a fűt-fát ígérgető Matolcsy-Selmeczi duónak a magánnyugdíjpénztári megtakarításukat. A 3,5 millió ember 3000 milliárdját azóta elpancsolta az egyszerű parasztfiú kormánya, miközben a magánpénztárakban maradt 60 ezer ember vagyonkáját nemhogy eltőzsdézték volna azok a kapzsi pénztárak, hanem mintegy 240 milliárd forintra gyarapították.

Ez már elég szép summa ahhoz, hogy megint kinézze magának az állam. Mi több, a hírek szerint a jegybank újabb akciója megszüntetné még az önkéntes nyugdíjpénztári rendszert is, és

Vida István, Németh Szilárd és Borbély Lénárd

Fejétől bűzlik a hal. A közmondás röviden megfogalmazza, amit már többször is megírtam, hogy a pártlappá silányított Csepeli Hírmondó körüli problémák okait sem elsősorban a lapnál, inkább a tulajdonosnál, a csepeli önkormányzatnál kell keresni. Írásom apropója, hogy egy magánszemély, az atlatszo.hu-n keresztül, kikérte a hivataltól a számokat. 

Olvasva a dokumentumokat, az alábbiakban igyekszem vitatni az önkormányzati válaszokat:

Kérdés:  azt írták válaszukban, a lap tulajdonosa majd eldönti, közölnek-e politikai hirdetéseket a lapban. Konkrétan kire kell gondolni? A polgármesterre, a jegyzőre, vagy a képviselő-testületre?

Válasz: az újság felelős szerkesztőjére.

Megjegyzés: az újság felelős szerkesztője nem tulajdonos, hanem a lapot kiadó Városkép Kft. alkalmazottja. A Városkép Kft. pedig a Csepeli Önkormányzat egyszemélyes gazdasági társasága. A  lap „A XXI. Kerületi Önkormányzat lapja”, ahogy a lap alcímében is olvasható. A csepel.hu-n, a Csepeli Hírmondó bemutatkozó oldala szerint „a Csepeli Hírmondó a XXI. kerület lapja, melyet 2010 óta ad ki az önkormányzat.” Az önkormányzat döntést hozó szervezetét, a képviselő-testületet pedig a polgármester képviseli. A felelősség áthárítása a felelős szerkesztőre ezért, enyhén szólva is gusztustalan. Azon, hogy valójában ki dönt a politikai hirdetésekről, szerintem egyébként sem érdemes vitatkozni. A lapot rendszeresen olvasók ugyanis, választási kampányidőszakon kívül csak nagyon ritkán „találkoznak”  az ellenzék véleményével,  kritikát tartalmazó politikai hirdetéssel, a Fidesz és képviselői ajnározásával viszont annál többször. Akkor is eldönthető azonban a kérdés, ha

Az installáció címe Itt és most (volt). Egy a falra kasírozott, hatalmas négyzethálós papír, rajta két, visszafelé járó falióra, előtte létra. Akinek kedve volt, az – akár a létrára cihászkodva - beírhatta a négyzetekbe a faliórákon látható számot, vagy szabadon satírozhatta a négyzeteket. A végén kiderült, hogy a satírozás révén az ifjú Orbán Viktor arca kezd kibontakozni, szemei helyén a két visszafelé járó falióra számlapjára pedig azt írták: "This too shall pass", "Ez is el fog múlni". Mindez a Ludwig 30 programsorozat részeként volt látható a születésnapját ünneplő budapesti kortársművészeti múzeumban. 

A tárlat bezárt, az installációt leszedték, satírozott, akinek kedve volt, fanyaloghatott, tapsikolhatott tetszése szerint, aki arra járt. Ámde.

A Ludwig igazgatója, Fabényi Júlia behívatta Bencze Péter galériást, vele volt a mű alkotója, Brückner János is, aki „azt a szituációt próbálta színre vinni, hogy a mai magyar társadalomban van egy olyan tudat alatti kép, amiről nem beszélünk. De remekül sikerült illusztrálnia az öncenzúra működését is, vagyis azt, amikor

HETVENNÉGY ÉVVEL EZELŐTT, EZEN A NAPON, 1945. ÁPRILIS 7-ÉN JELENT MEG A CSEPEL ÚJSÁG ELŐDJÉNEK, A FOGASKERÉKNEK AZ ELSŐ SZÁMA. 

Még dörögtek a fegyverek Magyarország határán. Már a második világháború európai befejezésére készültek a hitleri nácizmus és az európai fasizmus ellen szövetséget kötő hatalmak: a Szovjetunió, az USA és az angolszász országok. Még senki sem tudta, hogy április 4. hamarosan hazánk felszabadulásának ünnepe lesz. Az emberek nem az ünnepléssel, hanem a hétköznapokkal voltak elfoglalva. Feljöttek a pincékből, megkezdődött a földosztás, és miközben szeretteik visszatértét várták a frontról, a fogságból, a haláltáborokból, aközben sem addig, sem azóta nem látott energiával láttak hozzá a romok eltakarításához, az ország újjáépítéséhez, az élet újraindításához. Csepel – mint oly sokszor a XX. századi történelem során – hatalmas részt vállalt ebből a munkából is. 

Hetvennégy  évvel ezelőtt, ilyen körülmények között, 1945. április 7-én jelent meg a FOGASKERÉK, a csepeli Weiss Manfréd Művek, a későbbi Csepel Vas- és Fémművek dolgozóinak a lapja, a Csepel újság elődje. 

Ebből az alkalomból közöljük Bárány Tibornak, a Csepel újság  utolsó főszerkesztőjének írását, amely a 21. Kerületi Hírhatárban jelent meg: