Szenzáció? Összefogás? Nem! Ez csak kézfogás. Az árvíz még Borbély Lénárdot és Németh Szilárdot is összehozta – legalább egy kézfogás erejéig. A polgármester - ellentétben elődjével – nem tette a fotót a kirakatba, vagyis a közösségi (fb) oldalára. A látványpolitizálás közben a helyi hírekből is fájdalmasan kiszorultak azok, akik az érdemi munkát végzik a csepeli árvízkárok elhárításában, mérséklésében.
A két politikus hétfőtől intenzíven foglalkozik közösségi oldalán a témával. A különbség, hogy Németh a megosztott képeken többször is megjelentette a polgármesterrel történt kézfogását, míg Borbély és kommunikációs csapata egyetlen ilyen képet sem közölt.
A kézfogást tanúsító képek másik érdekessége a polgármester meglepődést mutató komor arca, amely a két úr közötti feszültségek további, valószínűleg hosszú távon való fennmaradását is jelzi.
Mindez azonban nem a legfontosabb téma az árvíz eddigi csepeli tapasztatainak bemutatásában. Nagyobb gondnak tartjuk, hogy
Az akkumulátorgyárak és az akkumulátor-bontók országa lettünk. És mintha ugyanaz a történelmi léptékű kudarc is várna ránk, mint anno, csak most nem vasnak és acélnak hívják a terméket és más az egypárt és vezetőjének neve is. A módszer viszont azonos. Tévútra vinni a magyar gazdaságot.
Csepelen a nagyvállalatok (CSM, Papírgyár, Posztógyár, Áfor, Növényolaj, stb) bezárásával a munkatársi kapcsolatok is megszűntek! A munkahelyeken egymást ismerő, egymás munkájára, tudására, ügyességére ráépülő, egymással munkatársi kapcsolatban lévő dolgozók évszázados egymásrautaltsága elillant! Az egymáshoz való igen szoros jövedelmi, munkaszervezési és érzelmi kapcsolatok megszűntek. Az új társadalom önzésre épülő követelményei lerombolták a szolidaritás belső érzetét is.
Helyreigazítjuk Lázár Jánost: Simonka György (képünk baloldalán) nem „bukott bűnöző” – ahogy a miniszter lekeverte minap Simonka György vádjait. Simonka egyelőre vádlott, azaz a jogerős ítéletig ártatlannak vélelmezendő, amit természetesen dr. Lázár János is jól tud, és amit korábban érdekes mód valahogy a Fidesz is rettentő tiszteletben tartott.
A kakukkfióka a képen Ábel Attila, aki nem lett képviselő, de belőle akár még alpolgármestert is csinálhat Borbély Lénárd és frakciója. Lehet, hogy ezért szerepel a fotón?
Kisebb gyógyító csoda történt Orbán Viktor kormányfő vezényletével
A Gubacsi hídon alul, felül a rozsda az úr. Ez ma a valóság, minden más csak ígéret!
Hogy gumicsizmás politikusok szaladgálnak a gátakon, az csak tünet. A baj gyökere ott van, hogy ez nagyjából a maximum, amit várhatunk tőlük a biztonságunkért.
A jelek szerint már jóval szeptember 10. előtt vagyis a pályázat kiírása és a lakossági fórum előtt eldőlt, hogy egy Kossuth utcai bérlemény felszabadul. A kérdés csak az, miért ilyen rövid határidővel történt meg a hasznosítási versenykiírás, miközben a felhívás szerint a jelenlegi bérlő a versenytárgyalás ideje alatt még a helyiségekben tartózkodik?
Már akkor tudtuk, hogy mi a cél, amikor Orbán Menczer Tamást választotta kommunikációs vezetőjének. Tudtuk, mert volt már némi előképünk a külügyben tevékenykedő úrról. Hogy is szokták mondani: idejekorán kiderült, hogy nem ő a legélesebb kés a fiókban.
A Duna a vízválasztó, a keresetek alakulásában is elválasztja Csepelt a budai oldaltól. A különbségek vaskosan tetten érhetők: „…Budán, a második kerületben 1,077 millió forint a bruttó átlagkereset, míg Csepelen csak 683 ezer.” Persze, tudjuk, hogy valószínűleg sok ezer csepeli örülne egy közel 700 ezres havi keresetnek, a nyugdíjasokról nem is beszélve...
Nem tudom, Lázár János hisz-e szellemekben, de van egy olyan csöndes érzésem, hogy nem véletlenül akarja mielőbb leradírozni a föld színéről a Magyar Rádió évszázados épületegyüttesét. Gondoljanak csak bele, milyen érzés lehet belépnie a kihalt terekbe, ahol a pergő festék és a megrepedt ablaküveg is azt susogja: "Hazudtunk éjjel, hazudtunk nappal, hazudtunk minden hullámhosszon..."
Fény az éjszakában. Mennyibe kerül egy nyárvégi tűzijáték és egy pop koncert Csepelen?
Mit tesz egy egyre meztelenebb, egyre bizonytalanabb, és ezért egyre dühösebb rendszer, ha elfogytak a szavai, ha már egy tétova "Gyurcsány" jut csak eszébe, alkalomadtán? Nyilván erőt próbál mutatni ott is, ahol nincs.
Németh Szilárd ezen a héten sem látta a csepeli és az országos politika összefüggéseit, amikor Orbán szavait szajkózta? Szerintünk őt folyamatos csepeli vereségei ellenére, éppen ezért tartják. Orbánnak Németh demagógiájára volt és van szüksége. Az igazi kérdés csak az, hogy meddig? A helyi és országos fideszes kudarcok után Csepel többszörösen leszerepelt bajkeverőjének lassan fogy az ideje és az értéke is.
Mire képes Menczer Tamás államtitkár egy kis falatkáért?
„Emlékszem a régi csepeli búcsúk jó hangulatára, amikor bizony nagyon védeni kellett a hátsónkat, hiszen a fiúk rendszeresen elfenekelték fakanállal a lányokat. Az elfenekelést nem sajnálom, de azt igen, hogy az akkori búcsúk hangulata már soha nem jön vissza…”
Reméljük, a sorozat szereplői között ott láthatjuk majd Hende Csaba ex-honvédelmiminiszter urat is, aki úgy tekintett meg anno egy harcászati gyakorlatot, hogy katonai távcsövén rajta felejtette a védőkupakot.
Kilenc év egy ilyen forgalmas út életében, mint amilyen a Kossuth Lajos utca, nagy idő, az újabb felújítás indokoltsága mégis korrekt szakvéleményt és költségelemzést is igényelne. Arról sincs szó, ki fog dönteni a közvélemény-kutatást követően a tervezés megindításról.
Eljöhet az idő, mikor a pápa gondolatait nem lehet a magyar iskolákban idézni? Ferenc pápa szerint fontos a jó iskolának, hogy olyan tanárok tanítsanak benne, akik nyitottak a gondolkodásra, a valóság megismerésére, mert ezt a diákok eltanulják tőlük. Ott találkozhatnak olyan társaikkal, akik mások, mint ők, életkor, kultúra, származás, képesség szempontjából. Megismerik az igazságot, a jóságot és a szépséget.
Hiányérzetünket elsősorban a Kossuth Lajos utcai felújítással kapcsolatos lakosági fórumon elhangzott érdekes, nem egyszer kritikus hangvételű hozzászólások teljes figyelmen kívül hagyása okozta, illetve, hogy az augusztus közepén elindított közvéleménykutatás eredményéről egy sort sem olvashattunk. Ami azért is különös, mert a szeptember 3-án zárult közvéleménykutatás adatait, ha fontosnak tartották volna, a lapzártáig nyugodtan feldolgozhatták volna a CSH-ban.