Blogunkban, a CSÚ-ban már többször közöltünk olyan cikket, amelynek a szerzője a rendszerváltás előtt a Csepel újságnál dolgozott. Büszkék voltunk és vagyunk elődeinkre, akik krónikásai voltak a korábbi évtizedek gyári és csepeli életének, és ma sem lettek hűtlenek egykori olvasóikhoz. Kétségtelen, van néhány adósságunk. Ezek közül a legnagyobb Bencsik András. Az a Bencsik, akinek 2010 óta Németh Szilárd, Csepel jelenlegi fideszes polgármestere ki tudja hány millió forintot utalt már át közpénzből rágalmazó és történelemhamisító kiadványok nyomdai előállításáért.
Bencsik András azonban nemcsak a rágalmazók társaként fordult meg Csepelen. Óriási csinnadrattával 2012 őszén járt ő már itt mint huszár is. Bandériuma szép felfordulást okozott kerületünkben, de blogunk csak a tényeket rögzítette. Nem büszkélkedtünk vele, hogy Fidesz-kegyenc huszár bizony szintén a Csepel újság munkatársa volt a rendszerváltás (1989) előtti átkosban. Innen került a Népszavához, hogy onnan újabb huszáros rohammal a Népszabadság akkori (kommunista) pártrovatáig meg se álljon. A szintén kommunista párti Esti Hírlap már csak hab volt a tortán Bencsik számára. Többszörös köpönyegfordítással és szerkesztőségcserékkel lett mára a Fideszből a szélsőjobbra kacsingató média potentátja és Németh Szilárd kedvenc (bohóca), huszára, pénzügyi kegyeltje.
Amikor azt az utasítást kapja az ember a beutaló orvostól, hogy legyen ügyes, mert a kezelésre majd meztelenül kell bemenni, viszont igen javallott hálapénzt adni, akkor elképzeli magát, amint áll pőrén, markából itt is, ott is kilógnak a pénzek sarkai, és ha nem tud gyorsan cselekedni, ott tipródhat a végtelenségig, és úgy dönt, hogy ezt a kúrát most kihagyja. Inkább bízik szervezete öngyógyító képességében, mintsem hogy kitenné magát a szervezet, a mechanizmus megszégyenítő eljárásainak.
A csepeli internetes hírportálokon - a közpénzből fenntartott önkormányzati honlap és a Fidesz közeli hírblog egyoldalú lapszemléi kivételével - nem nagyon szokás a bennünket körülvevő világról, annak hazánkról alkotott véleményéről időről-időre tájékoztatni a magyar olvasókat. Sorozatunk célja, szemlézni a Magyarországról megjelent külföldi lapvéleményekből. Igyekszünk a gazdasági- és társadalmi-, politikai élet valamennyi területével kapcsolatos cikkekből válogatni – olvasóink sokoldalú tájékoztatása érdekében.


A Magyar Kultúra Napja, hivatalosan, nem tartozik nemzeti ünnepeink közé. Emléknap csupán. Egy, a 69 hazai emléknapból. Jelentősége azonban – gondolom, sokan egyetértenek velem –, ennél jóval nagyobb. Mert 1989. január 22 óta, amióta a Magyar Kultúra Napját ünnepeljük, nem csak Kölcsey Ferenc Himnuszának 1823. január 22-i befejezésére emlékezünk. Már csak azért sem, mert a reformkorban, amikor Himnuszunk „született", számtalan gazdasági, szociális és kulturális vívmány „csökkentette" a magyar társadalom lemaradását a fejlettebb Nyugat-Európa egyes államaitól. Ezekben az évtizedekben tevékenykedtek legnagyobb költőink, felpezsdült az irodalmi élet. Elindult, 1830-ban a Magyar Tudományos Akadémia, 1837-ben létrejött a Pesti Magyar Színház, 1844-ben hivatalossá vált a magyar nyelv. Olyan művek születtek, mint Vörösmarty Szózata vagy Katona Bánk bánja. A nemzeti öntudat megindult erősödésére, a kultúra fejlődésére nagy hatással volt a Himnusz 1828-as megjelentetése is.
A CSÚ értesülése szerint Borbély Lénárd fideszes alpolgármester és Trefán László üzemeltetési ágazatvezető egyetlen mondat érdemi írásos indoklás nélkül terjesztette a csepeli képviselő-testület sebtében (sürgősséggel) összehívott hétfői ülésének részvevői elé a javaslatot, hogy ugyan szíveskedjenek kiadni közpénzből 27 millió forintot egy 18+2 személyes autóbusz megvásárlásáért. Az előterjesztők joggal bízhattak a kétharmados fideszes mamelukok szokásos gombnyomásában. Most azonban kavics került a gépezetbe. Takács Krisztián szocialista képviselő (képünkön) rámutatott a hátsó szándékra, nevezetesen arra, hogy ezt a nagy összeget közbeszerzési pályázat nélkül akarja elkölteni a fideszes városvezetés. Így azonban csak használt buszt lehet venni, alighanem egy előre kiszemelt csókostól…
Tudja, hogy…
Önkormányzat-közeli információk szólnak arról, hogy a polgármester asszisztensének egyik családtagja, akinek korábban a helyi városgazdánál találtak állást, valamiért kegyvesztett lett és útilaput kapott. A szenvedő alany azonban még az elbocsátó szép üzenet kézhezvétele előtt betegállományba vonult, s úgy döntött nem hagyja magát kirúgni, s ügyvédhez fordult. Pereskedés lesz az esetből, amely nem vet jó fényt az amúgy is sötét homályban tévelygő önkormányzatra. Nem elképzelhetetlen, hogy az eset példaként szolgálhat mások számára is