Egy videó jutott eszembe, kollégák próbálták meg nemrég megkérdezni Rogán Antal propagandaminisztert valamiről, ő pedig röviden, pacekban közölte, hogy nem nyilatkozik most sem és máskor sem az ellenzéki sajtónak, mert az a kormány vesztét akarja.

Természetesen mindannyian látunk-olvasunk-hallunk a nemzetközi médiában olyan eseteket – mindennaposokat – amikor a tájékoztatásunkért is fizetett politikusok válaszolnak a számukra akár kellemetlen, vagy nagyon kínos kérdésekre is.

Unortodoxiában persze nem is várunk már el ilyeneket, ahogy azt sem, hogy ha bárki feltár valamit nagy munkával és erőfeszítésekkel, annak lesz valami következménye. Hogy a rendőrség, ügyészség, bíróság ilyenkor tenné a dolgát. Valaki szégyellné magát, legalább. Holott ennek a Rogán által oly mélyen lenézett szakmának is megvolna a maga feladata: az, hogy felhívja a figyelmet azokra az ügyekre, amelyek nagyon nincsenek rendjén. 

Például arra, hogy ha

Ki a sáros Háros 13 évi hitegetése után? Magyarázkodásból, mellébeszélésből, felelősség-hárításból nem lesz változás

    A héten, leginkább a sok eső okozta közlekedési gondok miatt, a Csepeli vagyok c. nyilvános közösségi oldalon kemény, fényképes kritikákat olvashattunk Háros áldatlan közlekedési állapotáról. A helyi fideszesek még 2010-es választási programjukban, miután leszavazták a szocialista vezetés korábbi megoldási javaslatait, azt ígérték, hogy Hárost belterületbe vonják, s ezzel megteremtik a kerületrész fejlesztésének területrendezési feltételét. Azóta gyakorlatilag, az újabb és újabb ígéretek ellenére, semmi sem történt az ügyben. Az Orbán kormány december elején, amikor elfogadásra került az új építészeti törvény, feloldotta Borbély Lénárdot is az ígéret betartása alól: a fideszesek által elfogadott törvény ugyanis szigorúan megtiltja, hogy külterületből belterületet csináljanak. https://telex.hu/belfold/2023/12/04/epiteszeti-torveny-valtozas-kulterulet-belterulet-foepitesz-jogkor 

    A belterületbe vonást elősegítő gerincúti II. ütem megépítése is ígéret maradt. 13 év után rendre olvashatjuk a borbélyi magyarázatot, hogy

Nem más zsebében fogunk turkálni, hanem más turkál a mi zsebünkben. A hírek szerint a magyarországi papok másfél millió forintot kaptak a napokban fejenként a magyar államtól. Nesze neked másfél millió. Mondhatnánk, ez egy gimnáziumi tanár félévi fizetése, de nem mondjuk, mert a kedves tanerő átvezényléséről éppen most döntenek valami hivatalban. Továbbá a tanárok, mert néhányan közülük ki mertek állni a jogaikért, például nem kapták meg a végkielégítésük nagy részét sem, ami pedig járt volna, messze nem másfél milla.

Nem hasonlítjuk ezt az egymillió-ötszázezret a minimálbérhez, az otthonápolási támogatáshoz, de még a családi pótlék – gyerekenként jó 12 ezer forint – összegéhez sem. De még azt is minek felvetni, hogy a népszámlálási adatok szerint is vagy egymillió embert elveszített az elmúlt években a katolikus egyház. Egymillió ötszázezer forint, csak úgy – végülis nem is olyan rossz, jön hozzá még stólapénz, és a hívek adományai.

Fejenként másfél millió forint, miközben a krisztusi elvek szerint működő Iványi Gáborékat inkább kifosztják, ellehetetlenítik – igaz nem is prédikálják a szószékről feltétlenül azt, hogy ez minden világok legjobbika, a legjobb kis vezetővel az élén.

Optikai csalódás a címképen.  Az eredeti szöveg szerint ugyanis a Csepeli Szabad Kikötőben, gazdákra vártak a Trabantok és a Wartburgok, de valójában az autók reménybeli gazdái vártak éveket, hogy átvehessék az előjegyzett és kifizetett álomkocsikat..

Figyelmeztető jótanács 1963-ból: „A kis Trabant fürge masina. Különösen az új 600-as, amelynek sebessége megközelíti az óránkénti 100 kilométert. A többi, a Wartburg és a Moszkvics is  százon felül fut. Talán nem is jó biztonsági szempontokból, hogy az új gépkocsik szinte kivétel nélkül ma már jóval százon felüli sebességgel szaladnak. Az új vezetők hamar megszokják a nagy sebességeket…”

Jó hírt közölt az autósoknak a nagy példányszámú Képes Újság 60 éve. Csak két dologról nem szólt a lap: egy áhított kocsira minimum 4-5 évet kellett várni, és a mai szemmel alacsonynak látszó árak kifizetéséhez hány év munkájára volt szükség. Ezt írták:

„A Csepel Nagykereskedelmi Vállalat, amely az OTP-vel karöltve végzi a kocsik elosztását, elegendő mennyiségű új személyautóval rendelkezik. Ezeket Lágymányoson és a Csepeli Szabadkikötőben tárolják.

40—50 ezer forint a Trabant, 65 ezer körüli, a típusnak megfelelő áron adják a Moszkvicsot, 60—70 ezerbe kerül a Wartburg és hasonló áron kapható az

Újpesten egyetlen éjjel a kutyapárti passzívisták felújították és hasznos funkciókkal látták el a használaton kívüli telefonfülkéket. Lett antikvárium-fülke, megunt ruhák fogasa, beraktak mikrót a rászorulóknak, hasznos információkat ragasztottak ki, és persze „Kit utáljunk ma?”-kereket is lehet pörgetni.

Angliában láttam már, mi történhet, mikor az emblematikus piros – de feleslegessé váló – telefonfülkéket társadalmi hasznosításra ajánlják fel. Tucatnyi praktikus ötlettel lakták be hamarosan. De Újpest nem Nagy-Britanniában van. Az Újpest-központ aluljárójában a telefonokat is rég leszerelték a hét lepusztult fülkében, és senki nem akart a gazdájuk lenni.

A civil szervezeteket, a polgárok véleményét közvetítő mozgalmakat nemzeti konzultációkkal „kikerülni” próbáló kormány egyetlen komoly ellenfele

Annak a polgármesternek, Borbély Lénárdnak, akinek Ábel Attila az alpolgármestere és legfőbb propagandistája, támasza, annak már nincs szüksége ellenségre. Erről szól az alábbi történet:

A csepeli nyilvánosságnak egy új kiadványában olyan „ábeles” hangulatú elemzés jelent meg. (nincs impresszum!) A nagy konspirátor - minden bizonyííték nélkül - a cikkben arra hívja fel a figyelmet, hogy az egyik ellenzéki politikus környezetében lehettek alkoholtól befolyásolt emberek.

Puff neki! Erről a történetről persze igen sok csepeli Borbély Lénárd 2015-ös ittas vezetésére, - Soroksár-Erzsébet- Ferencvárosi állítólagos rendőri üldözésére, és a szolgálatos rendőrökkel való „emberkedésére”- asszociál. Márpedig ez nem kitalált történet, a rendőrségi ügyről, az ittas vezetésről a polgármesternek papírja is van.

Az új kiadvány viszont – „ábelesen” - ahogy már ezt a lódító alpolgármestertől megszoktuk, a helyi pletykákra épít! Az ellenzékiek alkalmatlanságát híreszteli, ami Borbély bűnére üt vissza. A fideszes polgármester - ugyanis azt, amivel az ellenzéki politikus ismerősét vádolják - már 2015-ben elkövette.

Abban az esetben, azonban, ha

"Nincs más tennivaló, mint hálát adni a jó Istennek, hogy ilyen páratlan kormánnyal tüntette ki a magyart, és bizalommal eltelve várni azt a szebb jövőt. Csak úgy villámlik a gazdasági krízis éjszakájában a kormány gigászi lendülete” -írta a Pesti Napló 92 éve, 1931-ben.

"Úgy áll a dolog, hogy az, ami hazánkban tűrhető vagy jó, az egyedül és kizárólag a kormány érdeme. Minden, ami rossz és elviselhetetlen, az utálatos világjelenségek bűne. Mostanában az öndicséret és önmegelégedettség olyan lavinája hömpölyög enervált politikai életünkre, hogy az ember egészen beleszédül. Amikor ezeket a kidüllesztett mellkassal elharsogott tirádákat olvassuk, akkor

Tiszta szerencse, hogy Csepelen nincs személyi kultusz! Borbély Lénárd  ezért csak 31-szer szerepelt névvel és/vagy fotóval a 32 oldalas lap, a Csepeli Hírmondó idei utolsó számában: átad, megnyit, adományoz, jótékonykodik, köszönt, rámutat, bemutat, hangol, állít, és ültet...

Az idei utolsó lapszám az eddigi politikai lapból Borbély Lénárd hivatalos polgármester-jelölt jelölti bejelentésétől hivatalos Borbély féle kampánylappá vált. Nem elsősorban azért, mert Borbély immár 31-szer szerepelt névvel és fotóval a lapban, hanem a cikkek tartalma és egyoldalúsága miatt. 

Az pedig, hogy ezen túl mi van a kerületben, mi foglalkoztatja napjainkban a csepeli embereket, a munkából élőket, hogyan élik meg mindennapjaikat, az élelmiszerek változatlanul igen magas inflációja hogyan hat a karácsonyi felkészülésükre, most sem érdekes. A lényeg: a polgármesterből lett polgármester-jelölt kampányának bármi áron való elősegítése. Kérdés, mit szólnak mindehhez a csepeliek, vagy éppen a helyi ellenzék vezetői.  

Véleményünk a lap néhány írásáról:

Amíg nem lesz értelmes, őszinte társadalmi vita arról, hogy a covid hazai kezelése miben volt eredményes és miben nem, addig maradnak a konteók pró és kontra. De ez igaz másra is: az oktatásra, a tömegközlekedésre, az energiaárakra, az akkumulátorgyárakra, a jövőnkre, mindenre.

A covid-diktatúrának titulált jelenség ellen tiltakoztak Pécsett. A demonstrálók szónokai annak az aggodalmuknak adtak hangot, hogy a következő globális járvány kitörésekor az Egészségügyi Világszervezet (WHO) utasítására újra jönnek a drasztikus korlátozások és a kötelező oltások. Mindez a gyógyszerkonszernek parancsára, akik megvették a WHO-t. Arról, hogy a WHO csak ajánlásokat tehet a tagországoknak, utasítást nem adhat, a tüntetésen nem esett szó.

Arról viszont beszélt az egyik felszólaló, hogy míg a covid világszerte 7 millió emberrel végzett, addig az oltások

A magyar mondás szerint, „fejétől bűzlik a hal”! Sok minden bizonyítja: nagyon igaz ez a megállapítás Csepelen is.

Ha a miniszterelnök megengedheti magának, hogy felrúgja a szabályokat, - és hatalomba maradása eszközeként alkalmazza a törvényeket - ne csodálkozzunk, hogy szerviensei, a helyi kiskirályok is hasonlóan állnak a törvényekhez! Így van ez Csepelen is! Hiába van leírva és tételesen szabályozva a választási kampány ideje, szervezésének szabályai, ha azt önös érdekből a polgármester áthágja!

Hiába előírás a nép közpénzeken való (politikai, választási) befolyásolásának tilalma, ha Csepelen leplezetlenül, materiális dolgokkal és pénzzel presszionálnak, elsősorban elesett és rászorult embereket.

Ha a miniszterelnök

12 ezer lélegeztetőgép a raktárban porosodik. "A 40 ezer magyar halálát hozó járvány sokkját arra használták, hogy gazdaságélénkítés címén gyorsan kőkemény milliárdokkal tömjék teli a nemzeti strómanok zsebeit."

Pártközeli rossz és jó nyelvek szerint a 2018-as választások környékén a Nemzeti Nindzsa vezér azzal nyugtatta a híveket: ha baj lenne, a Fidesznek – mármint neki - már annyi pénze van, hogy tíz évig ellenzékből is vígan elüzemeltethető a párt és propagandagépezete.

Azóta eltelt öt év, tovább kerekedhetett a svájci vagy ki tudja hol tárolt malacpersely, méghozzá gyorsuló ütemben. A nemzeti hörcsögkaszt ugyanis minden, számára kockázatot jelentő időszakot úgy reagál le, hogy pánikszerűen

Elég lesz a bukósisak? A 2014-es, 35 pontos választási ígéreteiről nem adott számot sajtótájékoztatóján az újrázásra készülő polgármester. Pedig illett volna. Csepel ugyanis maradt, ami volt, az ígéretek földje.

Évtizedes ígéret maradt, a gerincút teljes egészében való kiépítése; a Gubacsi híd 2x2 sávossá való átépítése; a Csepel és Soroksár között létrehozandó gyalogos és kerékpáros híd terve; a vállalkozóknak igért inkubátorház; az északra tervezett nemzetközi vízi sportközpont; minden panelház felújítása; a Csepel SC Alapítvány helyzetének rendezése; az intézményi étkezési térítések befagyasztása. Nem valósult meg a csepeli HÉV felújítása sem, de az 5.000 új munkahely létrehozása is irreális ígéretnek bizonyult.

Nincs új a nap alatt. Pedig Borbély Lénárd polgármester, a Közösen Csepelért Polgári Egyesület elnöke és polgármesterjelöltje mégis szeretett volna újdonsággal szolgálni legutóbbi sajtótájékoztatóján. Ekkor jelentette be hivatalosan, hogy

Jó barát? Van ok a szégyenkezésre. Nem tudom, hogy feltűnt-e az olvasóknak, hogy az elmúlt években mennyire visszaesett a csepeli önkormányzat szeretete és aktivitása a lengyelek iránt?

Ameddig haverok voltak az illiberálisok a két országban addig a puszi barátság is dukált. Akkoriban Németh Szilárd lebonttatta a szent Imre téri csőkerítést és hatalmas tacepaókat rakatott a helyükre. Ezeken a tacepaókon a lengyeleket és a lengyel politikai élet tendenciózusan kiragadott momentumait dicsőitették. Nem telt el úgy év akkoriban, hogy világraszóló ünnepségeket ne szerveztek volna a (megbonthatatlan és örök?) lengyel-magyar barátság tiszteletére. Hivalkodó márványtáblát biggyesztettek a Városháza falára, amit könnyes szemekkel koszorúztak.

Aztán - ahogy a nacionalista diktatúráknál lenni szokott - jól összekülönböztek! Ez náluk az orosz invázió megítélése okán kialakult nézetkülönbségben érhető tetten. A napokban a

Le kellene szállni a magas lóról! Orbán Viktor  Budaházy szerint szintén bízik a részleges revízióban, de nem beszél róla nyilvánosan. A kormányfő nem tiltakozik e feltételezés ellen, tudja, hogy a rányomott irredenta bélyeg több százezer szavazót hoz számára.

Nincs magyar ember, aki a Trianonban meghúzott határokat ne érezné igazságtalannak. Nemzeti radikális körökben szokás ezt a fájdalmat kisajátítani, holott fáj ez a szocialistáknak és a liberálisoknak is. Csak nem bizniszelnek vele. Se az érzéssel, se azzal, hogy a területek visszakaphatók. Budaházy György – mint írtunk is róla – egy szekszárdi rendezvényen arról beszélt, hogy nem lehet lemondani az elvesztett területekről, igaz, ő is csak részleges revízióra lát esélyt, arra, hogy esetleg néhány falu visszaszerezhető.

A szomszédos országokban, a

A csepeli Mikulásnak kiürült a puttonya, de láthattuk, hogy a polgármesterből lett másodállású egyesületi elnöknek azért még csurran, cseppen valamicske közpénz, ha a saját választási kampányáról van szó. A krampuszok itt szóhoz sem juthattak, kizárta őket az alpolgármester…

    Nincs új a nap alatt. Pedig Borbély Lénárd polgármester, a Közösen Csepelért Polgári Egyesület elnöke és polgármesterjelöltje mégis szeretett volna újdonsággal szolgálni keddi sajtótájékoztatóján. A polgármester/egyesületi elnök ekkor jelentette be hivatalosan: az egyesület támogatásával indul a jövő évi polgármester választáson, majd bemutatta csapatát.

Civil szervezetti háttérrel való indulását, az önkormányzat nagytanácstermében(?) tartott sajtótájékoztatója előtt

 Egy hatalom foszlása akkor kezdődik, amikor már a saját hívei sem hisznek benne

Azt azért talán nem kockáztatnánk meg, hogy a nemzeti bank elnökét irritálja a kormányfő, de annyi biztos, hogy a hajdani jobb kéz már nem úgy működik, mint valaha. Abban, hogy Matolcsy György bírálja a kormányt, nincs semmi új, mint ahogy abban sem volna, ha a miniszterelnök megint azzal ütné el a kritikát, hogy azt besorolja a kormányzást kísérő megszokott, normális purpárlék közé.

A Matolcsy és Orbán közti vita, amely talán normálisnak volna mondható bármely demokráciában, nem az egy autokráciában. Nem csodálkoznánk, ha a kormányfőt legalább annyira irritálná a bankelnök, mint viszont, s ha ennek nyoma maradna.

„Ilyen még nem volt!...Csillagtelepen valami nem mindennapira találhatunk példát. Ha elkészült az új városrész, ha felépültek a lakóházak, üzletházak, iskolák, a mostani munkásszálló kórház lesz. Az új városrész minden igényének megfelelő, korszerű kórháza…” (Ország-Világ 1958.)

Nem akartam elhinni, amikor 1973 őszén a csillagtelepi Horizont étteremben, brigád bulin két korsó sör között az egyik kollégám arról beszélt, hogy itt, a közelben még az ötvenes évek végén új csepeli kórházat akartak kialakítani a frissen felépített házak között. Amióta a napokban rábukkantam az Ország-Világ 65 évvel ezelőtti példányára, azóta tudom, hogy a kórház létrehozásának terve nem mese volt, hanem valóság. (Az már egy másik történet, hogy miért hiúsult meg ez a terv (is).) Az akkor népszerű hetilap 1958-ban ezt írta:

Itt a Németh-Borbély duó két éve tartó ádáz civakodásának, az egymás lejáratására szolgáló kísérleteknek az újabb lenyomata.

Ezt a lenyomatot találhatja meg az a csepeli, aki veszi a fáradságot, és a Hírmondóban elolvassa a Törvényesen zajlott a Kolonics György Szabadidőközpont beruházása című cikket

Mint ismeretes július 1-én adták át a Kolonics György Szabadidőközpontot a Hollandi úton. Az egész beruházás, illetve körülményei, költségei komoly vitát és ellenérzéseket váltott ki a csepeliek egy részében csakúgy mint a helyi ellenzékben. Lényegében két kérdés körül folyik a vita: ténylegesen mennyibe került az egész beruházás, illetve, hogy miért, mennyiért és kinek a beruházásában épült a központ területére egy magánétterem.

A polgármester először nem válaszolt, majd hosszasan magyarázta, hogy

A középiskolai írásbeli felvételi célja már évek óta nem érvényesül: nem azt méri, milyen készségei, kompetenciái vannak a gyereknek, hanem azt, a szülők mennyi pénzt, időt és energiát tudtak áldozni gyermekük trenírozására.

„Bárhol Budapesten átvennék lehetőséget term. tud. vagy biológia óra látogatására.” „Sajnos lemaradtam a Teleki Gimnázium nyílt napjáról. Ha valaki nem megy el, elmennék helyette.” „Van valaki, akinek van regisztrációja a Vörösmarty Gimi nyílt napjára, de nem megy el?.” Hetek óta sorjáznak a remény utolsó szikrájába kapaszkodó szülői posztok a középiskolai felvételi segítésére létrejött, több mint 16 ezer taggal (!) rendelkező facebook-csoportban - a középiskolák neve szabadon behelyettesíthető.

Mert bár az írásbeli felvételi vizsga majd csak január 20-án lesz, a nagy megmérettetés már rég elkezdődött. És nem csak a diákok, de a szüleik számára is. Kezdődik ott, hogy

Ábel Attila irodáját miért Borbély Lénárd képe fedi be? A HÉV és a busz utasai gyönyörködjenek benne?

A polgármester azt a javaslatot tette, hogy mivel Ábel Attila fideszesből független képviselő lett, ezért a számára adják át egy iroda helyiség használati jogát.

Az irodahelyiséget azóta elfoglalták, és az oldalunkon bemutatott fénykép szerint dekorálták ki.

Már csak az a kérdés: