A középiskolai írásbeli felvételi célja már évek óta nem érvényesül: nem azt méri, milyen készségei, kompetenciái vannak a gyereknek, hanem azt, a szülők mennyi pénzt, időt és energiát tudtak áldozni gyermekük trenírozására.
„Bárhol Budapesten átvennék lehetőséget term. tud. vagy biológia óra látogatására.” „Sajnos lemaradtam a Teleki Gimnázium nyílt napjáról. Ha valaki nem megy el, elmennék helyette.” „Van valaki, akinek van regisztrációja a Vörösmarty Gimi nyílt napjára, de nem megy el?.” Hetek óta sorjáznak a remény utolsó szikrájába kapaszkodó szülői posztok a középiskolai felvételi segítésére létrejött, több mint 16 ezer taggal (!) rendelkező facebook-csoportban - a középiskolák neve szabadon behelyettesíthető.
Mert bár az írásbeli felvételi vizsga majd csak január 20-án lesz, a nagy megmérettetés már rég elkezdődött. És nem csak a diákok, de a szüleik számára is. Kezdődik ott, hogy
Ábel Attila irodáját miért Borbély Lénárd képe fedi be? A HÉV és a busz utasai gyönyörködjenek benne?
Kocsis Máté és megbízói tényleg új politikai rendőrséget akarnak létrehozni a szuverénitás szajkózása közben?
Mi lesz a borbélyi béremelési ígérgetésekkel, ha a polgármesternek nem lesz elég ereje ahhoz, hogy a képviselő-testülettel elfogadtassa a 2024-es költségvetést? Sok más dolgot is veszélyeztet a függő helyzet
Tizenhárom év után már az is kezdi világosan látni az Orbán-renszer, pontosabban a kormányfő természetét, aki szürkehályoggal jött a világra 2010 körül. Aki nem, azzal Agyarország kormányfője érteti meg, hogy ebben a rendszerben csak kétfajta szerep létezik: az alattvalóé és az ellenségé. Az ellenségnek a NER titokban örül, mivel van kivel harcolnia, ezért gyakran kíméli, hagy belőle holnapra is.
„Borbély Lénárd a Fideszből való eltávolítása után a csepeli lokálpatrióta egyesületben látta meg politikai karrierje folytatását. A XXI. kerületi polgármester családtagjaival, kollégáival, önkormányzati dolgozókkal csoportosan lépett be a szervezetbe, amit 50 perc elteltével átneveztek, narancssárgára festették, Borbélyt elnökké emelték. Ma már lelkesen osztogatják az önkormányzat ingyen adományait: krumplit, hagymát…”
"Melegekről készült fotókat zár el a 18 évesek elől, de a kormányközeli TV2-n 12-es karikás éneklős műsorban nőnek öltözött férfiak, és férfinak maszkírozott nők bohóckodnak, vagy hajadonok magukat megalázva vonaglanak a nagy Ő előtt."
Belátható időn belül nem épül meg a Galvani híd, csak a látványtervében gyönyörködhetünk, de nem épül meg a 70 éve várt Albertfalvai híd sem. Tovább nő a kerület elszigeteltsége. Kísérő hidegzuhanyként elmaradnak a korábban tervezett csepeli közúti fejlesztések is a kormány döntése miatt. Így elmarad a HÉV-felújítás, a Gubacsi híd átalakítása kétsávossá, a Corvin csomópont kétszintessé tétele.
Már a krampuszokat is befóliázzák és átalakítják manókká?
„A csepeli Rózsadombon olyan sötét van, hogy a polgármester a rossz fényviszonyok miatt se itt készítteti mosolygós fotóit…. Itt régóta nincs közvilágítás! Itt télen délután öt órától olyan sötét van, mint a pokolban!”
Most már a látszatra sem adnak. Vittek és visznek mindent, ami csak mozdítható. A bankokat, az autópályákat, a kis- és nagyvállalatokat, a teljes médiát, a független állami szervezeteket, az ügyészséget, a bíróságot, a járást és a megyét, az alkotmányt, mindent.
Gondban a polgármester: csütörtökön a képviselők a megtárgyalt 29 napirendből a 3 legfontosabbat nem fogadták el. Elbuktak a kerületvezető adóemelési és áremelési javaslatai. Elbukott a költségvetés módosítása is.
A fideszes kormány az első napjától tucatjával követett el olyan "csínyeket", amelyekről korábban azt gondoltuk, közülük egy is elég lett volna ahhoz, hogy megbukjanak. Most pedig az einstandolást, a konfiskálás ördögét valakik megint felfestik a falra?
Egyedülálló film nyomára bukkantunk. Máriássy Félix 1959-ben művészi eszközökkel és a történelmi eseményeket átélt csepeli szereplőkkel állított emléket az egykori község 79 évvel ezelőtti náci-nyilas kitelepítését megakadályozó csepeliek 1944. december 4. és 6. közötti elkeseredett, hősies és végül győztes ellenállásának.
A Magyarországon egyedülálló események művészi megörökítésének szándéka meghatározó szerepet töltött be az Álmatlan évek címmel 15 évvel később, 1959-ben bemutatott játékfilmben, amely – egy évvel korábban ‑ a csepeliek aktív közreműködésével készült. Akkor még sokan éltek a drámai események részt vevői közül. Máriássy Félix filmjéhez ma csak nagyon nehezen lehet hozzáférni. Az 1958-as Film Színház, Muzsika című hetilap – fotókat mellékelve – így számolt be a filmforgatás végéről:
Nekem még sosem volt olyan, hogy nem akartam hazajönni. Külföldön járva mindig elgondolkodom azon, hogy tudnék-e ott élni. Jó lenne, ha a külföldön dolgozó vagy oda kényszerűségből költözött magyarok közül senkinek sem jutna eszébe még egy pillanatra sem a magyar híreket olvasva, hogy többé haza se kéne menni.
Az Arany János utca lakói - több más kerületi utcához hasonlóan - sok évtized után választási kampány nélkül is megérdemelnék a tisztességes, a 21. századi igényeknek megfelelő utat.
Recept az orbáni hatalom áldásainak elnyeréséhez: hallgatni kell, ennyi az egész!
A belharc és a tömény kampány már a kaput döngeti a Szent Imre téri polgármesteri hivatalban, ahol
Ha önkormányzati forrásból valósul meg a beruházás, mi köze van a civil szervezetnek az építkezéshez? Lehet, hogy Borbély Lénárd polgármester és Borbély Lénárd, az egyesület elnöke butának nézi a csepelieket?
Orbánnak hízelegni ma már nem egyszerű dolog, komoly a verseny, innovatívnak, bátornak, kreatívnak kell hozzá lenni. Talán egy kis kedvezmény a kaszinónak, az majd közelebb visz a célhoz.