Bayer  Zsolt   az igazsággal szembesülve kikelt magából

Azzal a graciőz javaslattal szólít meg engem egy általam személyesen nem ismert valaki, aki leginkább arról ismerszik meg, hogy szívritmusát egy afféle pacemakerként a szíve fölött hordott ötös számú párttagkönyv szabályozza, miszerint „Gábor György, fogd be a mocskos pofád”.

A szerző invokációjához az az érzelmi detonáció vezetett, amelyet egy írásom váltott ki belőle, ahol – izraeli katonai szakértőkre utalva – azt voltam képes állítani, hogy egyes feltételezések szerint az Iránnal bensőséges katonai szövetséges viszonyban álló Oroszország szakértelemmel, logisztikával, s nem kizárható módon akár fegyverekkel is hozzájárulhatott a Hamász terrorszervezet Szimhát Tóra idején elkövetett bestiális pusztításához. S ugyanebben a cikkemben idéztem Lavrov és Putyin minapi zsidózását (vesd össze: „Hitlerben zsidó vér folyt”), végezetül azt is szóba hoztam, hogy Moszkva az elmúlt hónapok során gyümölcsöző tárgyalások keretén belül rendszeresen fogadta a Hamász terrorszervezet vezetőit.

Mindebből a tagkönyvtulaj a következtetéselmélet unortodox alkalmazásával arra jutott, hogy együtt ünneplem a nyugati elvtársaimmal a

Csepel bedugult, elszigetelődött. Évek óta a fővárosi kerületek népszerűségi listájának a vége felé szerepel a budapesti ingatlanpiacon. A kerületvezetők ezzel nem törődnek. 

Szabó Szabolcs Csepel országgyűlési képviselője  a II. Rákóczi F. út és a Tejút utca kereszteződésben végzett 7 és 19 óra közötti forgalomszámlálásról közölt adatokat. A Dukán András képviselővel és a helyi Momentum szervezet tagjaival végzett hétköznapi felmérésből az alábbi adatokat tette közzé: összesen 18.161 jármű, ebből 14.070 személygépkocsi; 3.537 nagy nyergesvontató, platós, dobozos, ponyvás teherautó; 376 autóbusz; 178 motorkerékpár haladt át a kereszteződésen a fenti időszakban. Óránként 1.513 jármű.

Ez a csomópont Csepel egyik legforgalmasabb útján található, de jelentős forgalom van a Kvassay híd, illetve a Gubacsi híd irányából is.

Érdemes lenne mérni, illetve megvizsgálni azt is, hogy

A Fidesz „cukrászai” a kávé és a mogyoró kesernyés íze mellé így kevernek még némi keserű habot is Budapest születésnapi tortájába.

Cukrászversenyt tartottak Pest, Buda és Óbuda egyesítésének 150. évfordulójára. A győztes egy olyan ünnepi torta lett, amely a kiírás szerint összetevőiben, alapanyagaiban a múltat, megjelenésében viszont a mai kort és a jelen trendeket képviseli. A pálmát egy olyan sütemény vitte el, amelyben a hangsúlyt a kávé és a mogyoró kesernyés íze adja, mert a zsűri úgy gondolta, a „jelen trendekhez” nem illene a habostorta.

Manapság a főváros helyzete sem habostorta. Amióta 2019-ben a Fidesz elbukta a budapesti kerületek többségét, a várossal kapcsolatos minden kormányintézkedés csak keserű szájízt hagyott maga után. Sokkal keserűbbet, mint az elmúlt 30 év bármelyik kormányának bármelyik döntése.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy

Ebben az épületben volt egykor a Csepel Vas- és Fémművek trösztközpontja, vezérigazgatósága. Zászlós szálló lett belőle, ahonnan kiköltöztették a lakókat, most majd munkásszállóvá alakítják át a történelmi tömböt

Két önkormányzati szócső is közölte a hírt, amely szerint kiköltöztek a lakók az úgynevezett zászlós szállóból A Hírmondó után a csepel.hu is beállt a sorba. https://csepel.hu/#/news/kikoltoztek-a-lakok-valodi-munkasszallo-lesz-a-zaszlos-szallobol

A volt Csepel Művek területén lévő vezérigazgatóságból átalakított szálló, az ún. Zászlós Szálló májusi képviselő-testületi ülésen tárgyalt témájának újbóli felhozását valószínűleg a kiköltözés ténye okozta. Az, hogy miként rendeződött a lakók sorsa, hányan találtak megoldást Csepelen, illetve hányan nem, az már nem érdekelte a szerzőt, a polgármester közvetlen munkatársát. Azzal sem foglalkozott, hogy mikorra készül el az épület valódi munkásszállóvá való átalakítása, kik lesznek a várható új lakók. Számára a lényeg Borbély Lénárd

E pillanatban annyi biztos, hogy úgy mondott le Vidnyánszky Attila a Nemzeti Színház vezérigazgatói posztjáról, hogy ő a Nemzeti Színház vezérigazgatója továbbra is.

Ugyanis "a kulturális miniszter a színházban történt balesettel kapcsolatos vizsgálat lezárultát követően foglalkozik a kezdeményezéssel. A vezérigazgató addig is maradéktalanul ellátja a színház vezetésével összefüggő feladatait." Ez már csak azért is érdekes, mert nyilván jót tesz egy vizsgálatnak, ha közben az egyik potenciális felelős vezeti a vizsgált intézményt.

Azt persze e pillanatban lehet találgatni, hogy a vizsgálat végén vajon a jegyszedőt internálják majd, akiről be fog bizonyosodni, hogy egy malomtulajdonos kulák szeretője (bevallotta), esetleg egy két díszletező lesz a bűnös, vagy talán maga az áldozat? Vagy mégiscsak a darab rendezője, az intézmény teljhatalmú ura, a magyar színházi élet elfideszizálója?

Borbély Lénárd, 2014.: „Megszüntetjük a várólistákat és bevezetjük az egynapos sebészetet Csepelen.” Ábel Attila, 2019.: „Kétmilliárd forintból megvalósul Csepelen az egynapos sebészet, továbbá az orvosi műszerpark fejlesztése.”

A polgármester az fb oldalán közölte: „zajlanak a munkálatok a Tóth Ilona szakrendelőben, hogy minél előbb elindíthassuk az egynapos sebészetet a kerületben.” Borbély úr! Az internet nem felejt. Ön kilenc éve csak ígérgeti az egynapos sebészet létrehozását Csepelen. 

    Polgármesterjelöltként, 2014-es, 35 pontos választási ígéretében ezt írta:

Csípőből vágott vissza a feldühödött volt miniszter a világ egyik mai leghíresebb filozófusának (Képünkön még a rezsibiztos társaságában)

Most, vagy Angela Merkel emléke halványul, és nincs, aki megvédje, a magyar kormányfőt, vagy pedig  a miniszterelnök durvult el annyira, hogy a diplomácia elemi szabályait is megcsúfolva viselkedik, s már nem hagymázas rémálma, hogy fél Európa támadja, hanem maga a valóság.

Ismét nagyokat brüsszelezett ugyanis az október 23-i beszédében, amikor a Szovjetunióhoz hasonlította az EU-t azzal, hogy „szerencsére Brüsszel nem Moszkva. "Moszkva tragédia volt, Brüsszel csak egy rosszul sikerült kortárs paródia." Ez aztán eljutott az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselője, Josep Borrell fülébe is, aki annyit fűzött hozzá:„Őszintén szólva nem látok semmi hasonlóságot Budapest szovjet – 1956-os - megszállása és a Berlaymontban (az Európai Bizottság székhelye Brüsszelben) történtek között. Egyetlen tankot sem látok ott. Senki nem kötelezi arra Magyarországot, hogy az Európai Unió tagja legyen”.

Elment a pék, bezárták a postát, és nemrég otthagyta régi helyét a fodrász is! Csepelen a Kossuth Lajos utca és Szent István út kereszteződésében lévő „régi szolgáltatóház” lassan teljesen kiürül. Pedig ez a hely, tényleg jobb sorsra lenne érdemes.

Megépítése után kezdődött el a tízemeletes házak tövében ennek a kis térnek a helyi mikró övezetté válása. Sajnos akkor még, - a jövő kilátásait illetően – sokkal optimistábbak lehettünk. A hely centrumát képező épület, - ami olcsó, de építészeti, esztétikai szempontból alacsony szintű provizóriumnak bizonyult - nem, hogy emelte volna, sokkal inkább rontotta az összképet. Ez az épület nem csak csúnya, de igen költségesen üzemeltehető is volt. Elsősorban a fűtési, hűtési, és más energetikai költségei lettek elviselhetetlenül magasak.  Az épület rohamos romlásával, a szükséges karbantartások és felújítások elmaradása miatt a terület rohamosan romlott. A

Megölték, mert volt egy  álma, ami csak a halála után, a halála árán valósult meg. "A sok jeles Márton közül szívemhez Martin Luther King áll a legközelebb. Gandhi mellett ő a másik legendás alakja a rossz törvények ellen tudatos "törvényszegéssel", de békés eszközökkel fellépő polgári engedetlenségnek. A mi "polgári engedetlenkedő" pedagógusaink is őt követték. Pintér erre azt mondta, ő nem ismeri a polgári engedetlenség fogalmát. (Jobban kellett volna figyelnie a történelem órán - őt még szaktanár tanította.)"

Márton nap. Egy szent napja, aki kicsit a miénk: a mai Szombathelyen, a római birodalom Savaria névre hallgató városában született. Ő az, aki egy didergő, otthontalan koldust látván kettévágta saját köpenyét, és a felét odadta neki.

Hja, változnak az idők: ma inkább bezárnák Iványiék hajléktalan kórházát és szálláshelyét.

Az is ő, aki amikor püspököt akartak csinálni belőle, szerénységében inkább elbújt a libák közé, de azok elárulták hangos gágogásukkal. (Ennek emlékére eszünk libát ilyenkor.)

Hja, változnak az idők: ma a libák (gúnárok is) azért gágognak hangosan, hogy nevezzék már ki őket valami nagyfőnöknek.

A sok jeles Márton közül

A Csepeli Strand botrányos és ráfizetéses átépítésének egyes részleteit még ma sem ismerhetik a csepeliek, azok a Városgazda zrt-nél vagy/és a kerületvezetőknél várnak a nyilvánosságra.

     Hétfőn tette közzé a K-monitor blogja, a k. blog.hu az ország 31 legnagyobb önkormányzatai cégének átláthatóságáról készült vizsgálat tapasztalatait. 

https://k.blog.hu/2023/11/06/kie_az_orszag_legatlathatobb_vagyonkezeloje?fbclid=IwAR04GM1GzZaCR8DJ4sto1-BIixxpUuuLc0HS5gi38jLqI8pmjGsNMfskqlk 

    A fővárosi és vidéki nagyvárosi cégeket 21 nyilvános szempont alapján értékelték. Az eredményeket októberben a vizsgált cégek is megkapták, így lehetővé tették a hiányosságok javítását, amivel a többségük élt is. A visszajelzések figyelembevételével készült lista utolsó helyére került a Csepeli Városgazda Közhasznú Nonprofit Zrt. Súlyos kritika ez, s elgondolkodásra kellene késztetnie az önkormányzati vezetést, az általuk kinevezett felügyelő bizottság egészét és a cég vezetését. Felelősségük vitathatatlan. 

    A vizsgálat eredménye igazolja a  képviselő-testületi üléseken elhangzott ellenzéki kritikák jogosságát. De bizonyítják Borbély Lénárd  rossz gyakorlatát:  évek óta eltűrni, hogy

"Amikor egy-egy újabb botrány kirobbant, azt gondolhattuk, azt már biztosan nem lehet elsimítani, agyonhallgatni. Aztán napok múlva kiderült, de bizony lehet. Vagy nem indult nyomozás a rendőrségen, vagy maga a főügyész fogta vissza az embereit a kutakodástól"

„Más az igazság és más a jogszerűség”, mondta ügyvéd barátom, amikor az épület előtt becsomagolta a talárját, miután részese voltam egy látszólag sima polgári eljárásnak, amelyben hét év kellett ahhoz, hogy olyan dodonai döntés szülessen, amiben sem a felperesnek sem az alperesnek gyakorlatilag semmi öröme nem lett. 

Rengeteg korrupciógyanús ügyet tárt fel a sajtó - talán már többet is annál, mint amennyi erodálja a politika iránt érdeklődők ingerküszöbét. Amikor egy-egy újabb botrány kirobbant, azt gondolhattuk, azt már biztosan nem lehet elsimítani, agyonhallgatni. Aztán napok múlva kiderült, vagy nem indult nyomozás a rendőrségen, vagy

"A fegyverek dörgését döbbent csend váltotta fel. A Tanácsház tér és környéke romokban hevert. Az utcákon kiégett páncélosok, elhagyott ágyúk, eldobált fegyverek éktelenkedtek. A földön halottak: vérbe fagyott civil ruhás felkelők, összeégett szovjet tankosok hevertek. A kerületben mindenütt lomhán ácsorogtak a szovjet hadsereg harckocsijai, rohamlövegei, páncélautói..."(Részlet dr. Bolla Dezső helytörténész most következő írásából)

1956. november 4-én hajnali 4 órakor a szovjet hadsereg több ezer harci járműve megkezdte Budapest elfoglalását. Ezen a vészterhes órán Csepel csendes volt, csak

A gyúelegy már elő van készítve, csak a jelszót kell kiadni, hogy hol, merre található az ügyeletes ellenség. Egy olyan országban, ahol a lakosság fele készségesen elhiszi, hogy az ukránok kezdtek területszerző háborút Oroszországgal szemben, ahol gonosz ellenségként lehet lefesteni a legfőbb szövetségesünket, az Európai Uniót, ahol egy  könyveket daráló  sipákolása miatt múzeumigazgatót rúgnak ki statáriális eljárással – ott minden megtörténhet a „szuverenitás-védelem” jelszavával.

Nem tudom, elgondolkoztak-e mostanában az …indulatokról? Arról, hogy milyen egyszerű azokat felkorbácsolni és milyen nehéz lesz majd megszabadulni tőlük, ha egyszer ismét a józan ész irányítja az életünket és nem a zsigeri indulatok. A 85 évvel ezelőtti németországi „Kristályéjszaka”, a Kristallnacht, a szervezett zsidóellenes pogromsorozat 85. évfordulóján nem árt erre is emlékezni.

1938. november 9-én a szó szoros értelmében elszabadult a pokol Németországban és onnantól egészen 1945 májusáig nem volt megállás Európában. Akkor már Adolf Hitler öt éve volt hatalmon, a különféle zsidóellenes törvényekkel, a sajtóban folytatott hecckampányokkal előkészítették mindazt, amihez

Tegnap többen azt mondták, hogy hagyma szaga van a kerületvezetők szócsövének. A legújabb szám lapjain ugyanis még sokan érezni vélték a hétvégi krumpli-hagyma osztogatás illatát, mondván, ugyanazok hozták a propagandalapot mint akik a krumplis-hagymás zsákokat. Az újság főszereplője is ugyanaz mint aki saját közösségi oldalán büszkén mutogatta az alamizsnára várók sorát: a polgármester

Dübörög a Borbély kampány! A lap legújabb számában, szövegben és képben, a polgármester kampányeseményei kaptak leginkább teret. A cikkekben többször találkoztunk is a Borbélyt valószínűleg indító, általa létrehozott „civil” szervezet emblémájával, egyelőre névtelen tagjaival is.

    A kerületi lakosságot, egy-egy kisebb-nagyobb lakossági kört érintő ügyekkel, hírekkel, ezek közéleti tapasztalataival, az ellenzéki véleményekkel most sem foglalkozik a szerkesztőség. Azt sem írták meg, hogy az idei 19. számot követően miért csökkent a lap munkatársainak száma. Ezért kérdezzük: mi történt Antal Zsuzsa újságíróval?

Véleményünk a lap néhány írásáról:

Túlképzett analfabéták szorgos és fegyelmezett serege vitte bele a rendszerváltás utáni időszak legmélyebb válságába a magyar gazdaságot és társadalmat.

Az uralkodó osztályba való bejutás, ez a fényes karrier a politikai hűség és engedelmesség elvén alapul, és a teljes szervilitásra épített politikai rendszer elnyomó gépezete látszólag jól is működik. A politikai hatalmi piramisban az egyes területeken a vezetők csereszabatosak, könnyen és gyorsan cserélhetők, mert az egyetlen kritérium a feltétlen engedelmesség, viszont nem kívántatik meg a szakmai hozzáértés.

Ezért az egyes igazgatási területek - a MÁV-tól a külügyig - már össze is omlottak. Közben a külügyminiszter egy-egy zavaros fenyegető beszéde vagy a menetrendi zűrzavar számos szomorú alkalmat szolgáltat a poénkodásra. Így aztán nálunk a legviccesebb ember a külügyminiszter, szorosan követi őt az összevissza kapkodó gazdaságfejlesztési miniszter, de jókat lehet mulatni a

Csepel központjában, a kerület főterén mindent elural a sivárság és a bezártság! Alig található ott működő egység. Ez a pavilonsor emlékhely lett: a Németh-Borbély féle 13 évnyi uralkodás szégyenhelye

Gyerekkoromban mikor kijöttünk a II. Rákóczi Ferenc úti iskolából, azonnal bevetettük magunkat a Szent Imre tér (akkor Tanácsház tér) fái, bokrai közé! Azok a fák már nincsenek meg! Nem csak azért, mert kiöregedtek, hanem azért, mert a 13 éve kerületvezetőknek semmit se jelentettek, ezért önkényesen kivágatták őket.

A tér sarkának növényirtását azért kezdeményezte a Fidesz és azért hajtatta végre Németh-Borbély féle duó, hogy oda pavilonsort építsen. A rossz nyelvek szerint nem a népnek (ez be is igazolódott, mert érdeklődés- és forgalom-hiányában mára mindenki elhagyta a területet) hanem azért, hogy a vezető elitnek  legyen közeli, szórakozási, étkezési lehetősége! Így aztán a lakosságot és a teret megszabadították az ősi fáitól és az ott kialakított első nyilvános illemhelytől. Az illemhelyet nem szüntették meg, csak beleapplikálták a vendéglőbe, így a

A Fidesz nemzetbiztonsági érdekből már a vízdíjszámításhoz szükséges adatokat is titkosítaná. Persze előfordulhat, hogy ellenséges erők a vízbázisok felől támadnak. A vízkészletek a nem is távoli jövőben fontos kinccsé válnak. De akkor a városokkal felérő vízigényű akkumulátor-gyárakat nem csábítani kellene, hanem tűzzel-vassal elűzni.

Kezd átcsúszni az irracionalitás tartományába az Orbán-kormány. Ez persze az önkényuralmak fejlődéstörténetének ismert szakasza, de attól még elég meglepő. Az energiaügyi tárca törvénymódosításában azonban szó sincs vízbázisokról, csupán az adatokat nem akarják kiadni 30 évig.

A fővárosi kódfejtők szerint erre leginkább azért van szükség, hogy

Németh Szilárd Csepel ének-zenei fejlesztéséről előremutató tárgyalásokat folytatott a saját lányával, aki képünk baloldalán látható – írta meg a media1.hu. A mellékelt fotót maga a rezsibiztos szolgáltatta saját közösségi (fb) oldalán.

Németh Szilárd, a Fidesz alelnöke, országgyűlési képviselő, a rezsicsökkentés fenntartásáért felelős kormánybiztos  Facebook-oldalán egy képpel is illusztrálva jelentette be, hogy többek között Tóth Endre tankerületi szakmai vezetővel és Németh Virággal, a Magyar Rádió Énekkarának művészeti titkárával Csepel „ének-zene-művészeti fejlesztéséről” beszéltek, és az „egyeztetéseket” hamarosan szélesebb körben is folytatják.

Az ifjú hölgyet sokan ismerik Csepelen, így az ő számukra nem volt újdonság, hogy a Gulyáságyú Média  kiderítette,  a kép baloldalán nem mellesleg Németh Szilárd gyereke szerepel. A Fidesz alelnökének lánya a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) által működtetett állami rádió Művészeti Együtteseinek (MRME) titkára.

Németh, mint országgyűlési képviselő, azzal tárgyal, akivel akar, de ha már fb oldalán is megírta, megkérdezzük: a szélesebb kör azt is jelentheti, hogy talán még a csepeli

A kirúgó rugóláb Csák János (képünkön) megbízhatóan működik, mint elefánt a porcelánboltban. Kéjes mosollyal pusztít maga körül. Hol egy kis Operaház, hol egy Nemzeti Múzeum, törik cserepekre nyomában. Annál jobb. Sőt, annál szélsőjobb. A következő igazgató már nyilván tudni fogja a helyét, és Pataki Attila életművéből rendez kiállítást a nemzet első múzeumában. Pedig L. Simon is igyekezett. 

L. Simon Lászlót egy Dúró Dóra-féle szélsőjobboldali hecc kedvéért kirúgták a Magyar Nemzeti Múzeum éléről. Lehet olyanokat mondani, hogy minden (ellen)forradalom is felfalja a saját gyermekeit, továbbá – ha már gasztronómia – egyék meg egymást a nevük napján.

Mégis, a kirúgás híre maximum annyira érdekes, mint, hogy a Sztárbox nevű tévéműsorban melyik színész gyepálta el jobban a másikat, és annyira fontos, mint hogy

Közpénzből fizetik a névadást, a  pántlikázást, az emlékműt, de a döntésből kizárták a csepelieket, a sétányok lakóit. Mit szól ehhez a képviselő-testület?

A közösségi oldalakon folytatódtak a viták a Wittner Mária emlékműnek a Wittner Mária parkban való felállításáról. Blogunk többször foglalkozott a témával, most csak a három oszlopos szobor elhelyezésének törvényi és anyagi feltételeire hívjuk fel az olvasók figyelmét. 

    Egy köztéren felállításra kerülő művészeti alkotás elhelyezése ügyében a jelenleg is hatályos 1991. évi XX. törvény 109. paragrafusa értelmében kell eljárni. https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=99100020.tv        

Ennek lényege:

L. Simon László (a kép baloldalán) és Orbán Balázs a World Press Photo megnyitóján 2023. szeptember 21-én a Magyar Nemzeti Múzeumban.  L. Simon Lászlót tegnap, november 6-án a múzeum éléről. 

A Fidesz könyörtelenül egyenes, immár majd másfél évtizede országgal és Európával egyaránt megismertetett politikai logikájának világló tanmeséje L. Simon László kirúgása a Nemzeti Múzeum éléről.

Mindenek előtt szaladjunk végig az eseményeken.

• A Nemzeti Múzeum adott otthont a valóságot leghitelesebben elbeszélő kiállítások egyikének, a World Press Photo címet viselő, a földkerekség legjobb dokumentaristáinak fotóit felvonultató tárlatnak. (Sőt a 24.hu fotóriportereinek munkáiból válogatott kísérő-, kerítéskiállításnak is.)
• Hetekkel a megnyitó után érkezett a hír: a Mi Hazánk kezdeményezésére a 18 év alattiak nem látogathatják tovább a tárlatot, mert az sérti a gyerkekvédelmi törvény előírásait. Erről Csák János kultúráért felelős miniszter tájékoztatta a pártot. (Az okok egyike az volt, hogy melegek számára létrehozott idősotthonban készült sorozat is látható volt a gyűjteményben.)
• Noha Csák válaszában még arról volt szó, hogy kérésére L. Simonék szigorították a kiállítás megtekintésének szabályait, később az igazgató Facebook-posztjában köszönetet mondott Dúró Dóra Mi Hazánk-elnökhelyettesnek, s olyan képeket tett közzé, amelyeken bejárat előtt kígyózó sorok láthatók. Válaszul Dúró jelezte, tudták, hogy L. Simon az aberrációhoz vonzódik.
• Közben kiderült az is,