Az elfogadhatatlan tervekre elköltött közpénz újra jelzi a csepeli kerületvezetők hozzáértésének, felkészültségének súlyos hiányosságait. A strand után a csepeliek kasszájából megint lehet fizetni a nagy semmiért

A Csepeli Hírmondó  hozta nyilvánosságra, hogy a Pest Vármegyei Kormányhivatal korábbi határozata alapján „sajnos nem jöhet létre a Kis-Duna Ligetbe az eredetileg tervezett új csepeli pihenő parkerdő és mezítlábas tanösvény.” Pedig Borbély és csapata „különleges, családi pihenőparkot” álmodott ide. Sőt, nemcsak álmodott, hanem kormányhivatali döntés nélkül, áprilisban, el is kezdték megvalósítását. Érthetetlen. Mibe kerül ez, a visszaépítéssel együtt, Csepelnek?

    Borbély még Németh Szilárddal együtt, 2010 előtt tűntetést szervezett a partra tervezett beruházás ellen, azóta meg folyamatosa építik be a

Több pénzt kapnak a kórházak, ha tovább tartják bent a gyerekeket. 

Ezt mondta el nemrégiben az RTL Klub Híradójának az Orvosi Kamara Győr-Moson-Sopron megyei elnöke. Sajnos a nagy vihart kiváltó interjú nem kereste a jelenség okát.

Az egészségügyben nem úgy van, mint a rendszeresen karbantartott és vizsgára kötelezett járműveknél. A kórházak és szakrendelők működését érdemben befolyásoló költségtérítési rendszerek – a Homogén Betegségcsoportok (HBCs) és a járóbeteg szakellátási pontrendszer – szakszerű ellenőrzése és karbantartása idestova 30 éve nem történt meg. Amikor a feszültségek szintje túl magas lett, történt néhány ötletszerű kiigazítás. Ennek ellenére, pontosabban a szakmailag korrekt karbantartás hiánya miatt továbbra is vannak szükségszerűen

Németh Szilárd és Borbély Lénárd a Szent Imre téren, a forradalom 50. évfordulójára 2006-ban elhelyezett ’56-os megbékélési emlékműhöz 2015-ben egy kockát rakatott, hazugságok tömkelegét ráíratva. Ezzel a duó lerombolta a közös emlékezés feltételeit. A hétköznapokban is lehetetlenné tették az együttműködést.

    Hétfőn a magyarnemzet.hu A momentumos jelölt magyarázza a bizonyítványt az '56-os csepeli emlékmű meggyalázása után címmel közölt írásában azt állította, hogy a „…Momentum csepeli polgármesterjelöltje átalakította a helyi '56-os emlékművet, hogy az a helyi hősöknek állítson emléket, ne „a Fidesz propagandájának”. 

    A magyarnemzet.hu cikkírója a hírportál korábbi cikkére is hivatkozott, amelyben Ábel Attila alpolgármester reagálását közölték. https://magyarnemzet.hu/belfold/2023/11/csepeli-alpolgarmester-szegyellje-magat-a-momentum-polgarmester-jeloltje 

    A szoborállításról írt véleményünket  közölte blogunk, de Dukán András csepeli önkormányzati képviselő fenti akciójával is foglalkoztunk. Megjegyeztük, hogy

Megpróbálják elhitetni velünk, hogy  semmi más dolgunk nincs, csak rájuk szavazni, illetve az ő tanácsaiknak megfelelően alakítani az életünket.

Maradj otthon, tarts be a járványügyi szabályaimat, és nem kapod el a vírust, mondj le a gyors utazásról, vásárolj drágább élelmiszert, és nem melegszik tovább a Föld, szavazz rám, építek kerítést és nem lesznek bevándorlók – hazudták, hazudják nekünk folyamatosan.

Itthon alighanem nagyon sokan elhitték Orbán Viktornak, hogy nem lesznek bevándorlók, pedig amikor a miniszterelnök erről hazudott, már nőni kezdett, azóta pedig

Csepel  kulturális örökségének egyik legértékesebb része a Csepel Táncegyüttes, amely az idén lett 65 éves. Ebből az alkalomból közöljük Molnár Rudolfnak, az együttes egyik alapítójának (a Csepeli Transzformátorgyár egykori műszaki igazgatójának) cikkét a kezdetekről. Molnár Rudolf így írt:

"1957 tavaszán, nyarán kezdtük meg a forradalom után szétesett művészeti csoportok ujjá szervezését. Ebben közreműködött Szabó Jenő varrógépgyári műszerész. aki az ének és zeneterületén tevékenykedett , valamint jómagam, akkoriban varrógépgyári beállító lakatos, aki a tánccsoport szervezését vállaltam fel. A különböző művészeti területek összefogásával Kühl László gépgyári technikus végzett érdemi munkát.

Ez a szervező munka nem korlátozódott csupán a gyárban dolgozó tehetséges fiatalok felkutatására, hanem nyitottá vált más területeken élő és megmutatkozási lehetőségeket kereső fiatalok felé is. Ezt hangsúlyozta az a körülmény is, hogy a művészeti csoportok az Állomás utcai ifjúsági házban ( jelenleg autószerviz) kezdték meg 1957 őszén a bemutatkozásra való felkészülést.

"Orbán Viktor jóval eredményesebb a tönkretételben, mint a Fidesz által oly sokszor megidézett fehér lovas előd. Holott Horthynak is voltak kísérletei, de a főváros akkori vezetése és akkori ellenzéke teljes egységet alkotva söpörte le a tervet. Ma nemhogy a városvezetés nem képes összefogásra a Fővárosi Közgyűlésben kisebbségben lévő kormánypártiakkal, de még az ellenzéki pártok sem egymással. Orbán sikerrel izzítja fel a régi vidék-főváros ellentétet"

Ünnepelni illenék, kacagva táncolni. Budapest 150 éves. Buda és Pest túlélt mindent: tatárt, törököt, osztrákot, román és orosz katonacsizmákat. Hódoltságot, forradalmat, ostromot, terrort, mindenféle célok mentén horgadó indulatokat. Közben 150 évének több mint kétharmadát bűnös városként élte le.

Az idegenség, az erőforrások vidéktől való elszívása, az első világháborús összeomlás bűne mellé azután felkerült a vörös rongyok felvétele is. A regnáló magyar kormány egyik minisztere, Lázár János által

A rezsibiztos saját kirakatába (fb-oldalára) tette ki ezt a képet. Így akarta megüzenni, hogy ismét a Jedlik Ányos Gimnázium egyházi kezelésbe adását szorgalmazta? Ami biztos: nem tartotta fontosnak a csepeliek korrekt tájékoztatását.  Miért?  

Németh Szilárd csepeli lakos, rezsicsökkentési kormánybiztos, országgyűlési képviselő, Fidesz-alelnök hivatalos oldalán sejtelmes hír jelent meg:

Bayer  Zsolt   az igazsággal szembesülve kikelt magából

Azzal a graciőz javaslattal szólít meg engem egy általam személyesen nem ismert valaki, aki leginkább arról ismerszik meg, hogy szívritmusát egy afféle pacemakerként a szíve fölött hordott ötös számú párttagkönyv szabályozza, miszerint „Gábor György, fogd be a mocskos pofád”.

A szerző invokációjához az az érzelmi detonáció vezetett, amelyet egy írásom váltott ki belőle, ahol – izraeli katonai szakértőkre utalva – azt voltam képes állítani, hogy egyes feltételezések szerint az Iránnal bensőséges katonai szövetséges viszonyban álló Oroszország szakértelemmel, logisztikával, s nem kizárható módon akár fegyverekkel is hozzájárulhatott a Hamász terrorszervezet Szimhát Tóra idején elkövetett bestiális pusztításához. S ugyanebben a cikkemben idéztem Lavrov és Putyin minapi zsidózását (vesd össze: „Hitlerben zsidó vér folyt”), végezetül azt is szóba hoztam, hogy Moszkva az elmúlt hónapok során gyümölcsöző tárgyalások keretén belül rendszeresen fogadta a Hamász terrorszervezet vezetőit.

Mindebből a tagkönyvtulaj a következtetéselmélet unortodox alkalmazásával arra jutott, hogy együtt ünneplem a nyugati elvtársaimmal a

Csepel bedugult, elszigetelődött. Évek óta a fővárosi kerületek népszerűségi listájának a vége felé szerepel a budapesti ingatlanpiacon. A kerületvezetők ezzel nem törődnek. 

Szabó Szabolcs Csepel országgyűlési képviselője  a II. Rákóczi F. út és a Tejút utca kereszteződésben végzett 7 és 19 óra közötti forgalomszámlálásról közölt adatokat. A Dukán András képviselővel és a helyi Momentum szervezet tagjaival végzett hétköznapi felmérésből az alábbi adatokat tette közzé: összesen 18.161 jármű, ebből 14.070 személygépkocsi; 3.537 nagy nyergesvontató, platós, dobozos, ponyvás teherautó; 376 autóbusz; 178 motorkerékpár haladt át a kereszteződésen a fenti időszakban. Óránként 1.513 jármű.

Ez a csomópont Csepel egyik legforgalmasabb útján található, de jelentős forgalom van a Kvassay híd, illetve a Gubacsi híd irányából is.

Érdemes lenne mérni, illetve megvizsgálni azt is, hogy

A Fidesz „cukrászai” a kávé és a mogyoró kesernyés íze mellé így kevernek még némi keserű habot is Budapest születésnapi tortájába.

Cukrászversenyt tartottak Pest, Buda és Óbuda egyesítésének 150. évfordulójára. A győztes egy olyan ünnepi torta lett, amely a kiírás szerint összetevőiben, alapanyagaiban a múltat, megjelenésében viszont a mai kort és a jelen trendeket képviseli. A pálmát egy olyan sütemény vitte el, amelyben a hangsúlyt a kávé és a mogyoró kesernyés íze adja, mert a zsűri úgy gondolta, a „jelen trendekhez” nem illene a habostorta.

Manapság a főváros helyzete sem habostorta. Amióta 2019-ben a Fidesz elbukta a budapesti kerületek többségét, a várossal kapcsolatos minden kormányintézkedés csak keserű szájízt hagyott maga után. Sokkal keserűbbet, mint az elmúlt 30 év bármelyik kormányának bármelyik döntése.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy

Ebben az épületben volt egykor a Csepel Vas- és Fémművek trösztközpontja, vezérigazgatósága. Zászlós szálló lett belőle, ahonnan kiköltöztették a lakókat, most majd munkásszállóvá alakítják át a történelmi tömböt

Két önkormányzati szócső is közölte a hírt, amely szerint kiköltöztek a lakók az úgynevezett zászlós szállóból A Hírmondó után a csepel.hu is beállt a sorba. https://csepel.hu/#/news/kikoltoztek-a-lakok-valodi-munkasszallo-lesz-a-zaszlos-szallobol

A volt Csepel Művek területén lévő vezérigazgatóságból átalakított szálló, az ún. Zászlós Szálló májusi képviselő-testületi ülésen tárgyalt témájának újbóli felhozását valószínűleg a kiköltözés ténye okozta. Az, hogy miként rendeződött a lakók sorsa, hányan találtak megoldást Csepelen, illetve hányan nem, az már nem érdekelte a szerzőt, a polgármester közvetlen munkatársát. Azzal sem foglalkozott, hogy mikorra készül el az épület valódi munkásszállóvá való átalakítása, kik lesznek a várható új lakók. Számára a lényeg Borbély Lénárd

E pillanatban annyi biztos, hogy úgy mondott le Vidnyánszky Attila a Nemzeti Színház vezérigazgatói posztjáról, hogy ő a Nemzeti Színház vezérigazgatója továbbra is.

Ugyanis "a kulturális miniszter a színházban történt balesettel kapcsolatos vizsgálat lezárultát követően foglalkozik a kezdeményezéssel. A vezérigazgató addig is maradéktalanul ellátja a színház vezetésével összefüggő feladatait." Ez már csak azért is érdekes, mert nyilván jót tesz egy vizsgálatnak, ha közben az egyik potenciális felelős vezeti a vizsgált intézményt.

Azt persze e pillanatban lehet találgatni, hogy a vizsgálat végén vajon a jegyszedőt internálják majd, akiről be fog bizonyosodni, hogy egy malomtulajdonos kulák szeretője (bevallotta), esetleg egy két díszletező lesz a bűnös, vagy talán maga az áldozat? Vagy mégiscsak a darab rendezője, az intézmény teljhatalmú ura, a magyar színházi élet elfideszizálója?

Borbély Lénárd, 2014.: „Megszüntetjük a várólistákat és bevezetjük az egynapos sebészetet Csepelen.” Ábel Attila, 2019.: „Kétmilliárd forintból megvalósul Csepelen az egynapos sebészet, továbbá az orvosi műszerpark fejlesztése.”

A polgármester az fb oldalán közölte: „zajlanak a munkálatok a Tóth Ilona szakrendelőben, hogy minél előbb elindíthassuk az egynapos sebészetet a kerületben.” Borbély úr! Az internet nem felejt. Ön kilenc éve csak ígérgeti az egynapos sebészet létrehozását Csepelen. 

    Polgármesterjelöltként, 2014-es, 35 pontos választási ígéretében ezt írta:

Csípőből vágott vissza a feldühödött volt miniszter a világ egyik mai leghíresebb filozófusának (Képünkön még a rezsibiztos társaságában)

Most, vagy Angela Merkel emléke halványul, és nincs, aki megvédje, a magyar kormányfőt, vagy pedig  a miniszterelnök durvult el annyira, hogy a diplomácia elemi szabályait is megcsúfolva viselkedik, s már nem hagymázas rémálma, hogy fél Európa támadja, hanem maga a valóság.

Ismét nagyokat brüsszelezett ugyanis az október 23-i beszédében, amikor a Szovjetunióhoz hasonlította az EU-t azzal, hogy „szerencsére Brüsszel nem Moszkva. "Moszkva tragédia volt, Brüsszel csak egy rosszul sikerült kortárs paródia." Ez aztán eljutott az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselője, Josep Borrell fülébe is, aki annyit fűzött hozzá:„Őszintén szólva nem látok semmi hasonlóságot Budapest szovjet – 1956-os - megszállása és a Berlaymontban (az Európai Bizottság székhelye Brüsszelben) történtek között. Egyetlen tankot sem látok ott. Senki nem kötelezi arra Magyarországot, hogy az Európai Unió tagja legyen”.

Elment a pék, bezárták a postát, és nemrég otthagyta régi helyét a fodrász is! Csepelen a Kossuth Lajos utca és Szent István út kereszteződésében lévő „régi szolgáltatóház” lassan teljesen kiürül. Pedig ez a hely, tényleg jobb sorsra lenne érdemes.

Megépítése után kezdődött el a tízemeletes házak tövében ennek a kis térnek a helyi mikró övezetté válása. Sajnos akkor még, - a jövő kilátásait illetően – sokkal optimistábbak lehettünk. A hely centrumát képező épület, - ami olcsó, de építészeti, esztétikai szempontból alacsony szintű provizóriumnak bizonyult - nem, hogy emelte volna, sokkal inkább rontotta az összképet. Ez az épület nem csak csúnya, de igen költségesen üzemeltehető is volt. Elsősorban a fűtési, hűtési, és más energetikai költségei lettek elviselhetetlenül magasak.  Az épület rohamos romlásával, a szükséges karbantartások és felújítások elmaradása miatt a terület rohamosan romlott. A

Megölték, mert volt egy  álma, ami csak a halála után, a halála árán valósult meg. "A sok jeles Márton közül szívemhez Martin Luther King áll a legközelebb. Gandhi mellett ő a másik legendás alakja a rossz törvények ellen tudatos "törvényszegéssel", de békés eszközökkel fellépő polgári engedetlenségnek. A mi "polgári engedetlenkedő" pedagógusaink is őt követték. Pintér erre azt mondta, ő nem ismeri a polgári engedetlenség fogalmát. (Jobban kellett volna figyelnie a történelem órán - őt még szaktanár tanította.)"

Márton nap. Egy szent napja, aki kicsit a miénk: a mai Szombathelyen, a római birodalom Savaria névre hallgató városában született. Ő az, aki egy didergő, otthontalan koldust látván kettévágta saját köpenyét, és a felét odadta neki.

Hja, változnak az idők: ma inkább bezárnák Iványiék hajléktalan kórházát és szálláshelyét.

Az is ő, aki amikor püspököt akartak csinálni belőle, szerénységében inkább elbújt a libák közé, de azok elárulták hangos gágogásukkal. (Ennek emlékére eszünk libát ilyenkor.)

Hja, változnak az idők: ma a libák (gúnárok is) azért gágognak hangosan, hogy nevezzék már ki őket valami nagyfőnöknek.

A sok jeles Márton közül

A Csepeli Strand botrányos és ráfizetéses átépítésének egyes részleteit még ma sem ismerhetik a csepeliek, azok a Városgazda zrt-nél vagy/és a kerületvezetőknél várnak a nyilvánosságra.

     Hétfőn tette közzé a K-monitor blogja, a k. blog.hu az ország 31 legnagyobb önkormányzatai cégének átláthatóságáról készült vizsgálat tapasztalatait. 

https://k.blog.hu/2023/11/06/kie_az_orszag_legatlathatobb_vagyonkezeloje?fbclid=IwAR04GM1GzZaCR8DJ4sto1-BIixxpUuuLc0HS5gi38jLqI8pmjGsNMfskqlk 

    A fővárosi és vidéki nagyvárosi cégeket 21 nyilvános szempont alapján értékelték. Az eredményeket októberben a vizsgált cégek is megkapták, így lehetővé tették a hiányosságok javítását, amivel a többségük élt is. A visszajelzések figyelembevételével készült lista utolsó helyére került a Csepeli Városgazda Közhasznú Nonprofit Zrt. Súlyos kritika ez, s elgondolkodásra kellene késztetnie az önkormányzati vezetést, az általuk kinevezett felügyelő bizottság egészét és a cég vezetését. Felelősségük vitathatatlan. 

    A vizsgálat eredménye igazolja a  képviselő-testületi üléseken elhangzott ellenzéki kritikák jogosságát. De bizonyítják Borbély Lénárd  rossz gyakorlatát:  évek óta eltűrni, hogy

"Amikor egy-egy újabb botrány kirobbant, azt gondolhattuk, azt már biztosan nem lehet elsimítani, agyonhallgatni. Aztán napok múlva kiderült, de bizony lehet. Vagy nem indult nyomozás a rendőrségen, vagy maga a főügyész fogta vissza az embereit a kutakodástól"

„Más az igazság és más a jogszerűség”, mondta ügyvéd barátom, amikor az épület előtt becsomagolta a talárját, miután részese voltam egy látszólag sima polgári eljárásnak, amelyben hét év kellett ahhoz, hogy olyan dodonai döntés szülessen, amiben sem a felperesnek sem az alperesnek gyakorlatilag semmi öröme nem lett. 

Rengeteg korrupciógyanús ügyet tárt fel a sajtó - talán már többet is annál, mint amennyi erodálja a politika iránt érdeklődők ingerküszöbét. Amikor egy-egy újabb botrány kirobbant, azt gondolhattuk, azt már biztosan nem lehet elsimítani, agyonhallgatni. Aztán napok múlva kiderült, vagy nem indult nyomozás a rendőrségen, vagy

"A fegyverek dörgését döbbent csend váltotta fel. A Tanácsház tér és környéke romokban hevert. Az utcákon kiégett páncélosok, elhagyott ágyúk, eldobált fegyverek éktelenkedtek. A földön halottak: vérbe fagyott civil ruhás felkelők, összeégett szovjet tankosok hevertek. A kerületben mindenütt lomhán ácsorogtak a szovjet hadsereg harckocsijai, rohamlövegei, páncélautói..."(Részlet dr. Bolla Dezső helytörténész most következő írásából)

1956. november 4-én hajnali 4 órakor a szovjet hadsereg több ezer harci járműve megkezdte Budapest elfoglalását. Ezen a vészterhes órán Csepel csendes volt, csak

A gyúelegy már elő van készítve, csak a jelszót kell kiadni, hogy hol, merre található az ügyeletes ellenség. Egy olyan országban, ahol a lakosság fele készségesen elhiszi, hogy az ukránok kezdtek területszerző háborút Oroszországgal szemben, ahol gonosz ellenségként lehet lefesteni a legfőbb szövetségesünket, az Európai Uniót, ahol egy  könyveket daráló  sipákolása miatt múzeumigazgatót rúgnak ki statáriális eljárással – ott minden megtörténhet a „szuverenitás-védelem” jelszavával.

Nem tudom, elgondolkoztak-e mostanában az …indulatokról? Arról, hogy milyen egyszerű azokat felkorbácsolni és milyen nehéz lesz majd megszabadulni tőlük, ha egyszer ismét a józan ész irányítja az életünket és nem a zsigeri indulatok. A 85 évvel ezelőtti németországi „Kristályéjszaka”, a Kristallnacht, a szervezett zsidóellenes pogromsorozat 85. évfordulóján nem árt erre is emlékezni.

1938. november 9-én a szó szoros értelmében elszabadult a pokol Németországban és onnantól egészen 1945 májusáig nem volt megállás Európában. Akkor már Adolf Hitler öt éve volt hatalmon, a különféle zsidóellenes törvényekkel, a sajtóban folytatott hecckampányokkal előkészítették mindazt, amihez

Tegnap többen azt mondták, hogy hagyma szaga van a kerületvezetők szócsövének. A legújabb szám lapjain ugyanis még sokan érezni vélték a hétvégi krumpli-hagyma osztogatás illatát, mondván, ugyanazok hozták a propagandalapot mint akik a krumplis-hagymás zsákokat. Az újság főszereplője is ugyanaz mint aki saját közösségi oldalán büszkén mutogatta az alamizsnára várók sorát: a polgármester

Dübörög a Borbély kampány! A lap legújabb számában, szövegben és képben, a polgármester kampányeseményei kaptak leginkább teret. A cikkekben többször találkoztunk is a Borbélyt valószínűleg indító, általa létrehozott „civil” szervezet emblémájával, egyelőre névtelen tagjaival is.

    A kerületi lakosságot, egy-egy kisebb-nagyobb lakossági kört érintő ügyekkel, hírekkel, ezek közéleti tapasztalataival, az ellenzéki véleményekkel most sem foglalkozik a szerkesztőség. Azt sem írták meg, hogy az idei 19. számot követően miért csökkent a lap munkatársainak száma. Ezért kérdezzük: mi történt Antal Zsuzsa újságíróval?

Véleményünk a lap néhány írásáról: