Botrányos volt a képviselő-testület legutóbbi ülése. Az indulatok már a tanácskozás első perceiben elszabadultak. A hat fős Fidesz-frakció (képünkön a jobb oldali asztalnál) a külön rendkívüli ülésre tervezett, a Kolonics György Szabadidőközpont ügyeit firtató kérdéseinek napirendre tűzése ügyében ugrott össze a polgármesterrel és a jegyzőnővel.
Blogunk már az ülés előtt közölte a kérdéseket: https://csepeliek.blog.hu/2023/09/28/a_botrany_szele_lengi_be_a_mai_kepviselo-testuleti_ulest_csepelen#more18223183)
Az összecsapás a fideszesek kivonulásával zárult, akik ezt követően nem vettek részt a testület további munkájában sem. A többi napirend vitája során a polgármester több témában is érzékeny vereséget szenvedett. Így például:
* Nem fogadta el a 12 főre csökkent képviselő-testület az idei évi költségvetési rendelet módosításáról szóló rendelettervezetet. A javaslatot csak Borbély Lénárd és hívei (5 fő) szavazták meg. Ez komoly politikai csapás a polgármesterre, hiszen a költségvetés a hatalmon lévők politikájának gazdasági lebontása. Az elutasítás következményei
Navracsics Tibor tárca nélküli miniszter a minap Pusztamiske faluban adott át ünnepélyesen önerőből festett, hét (!) csíkból álló gyalogátkelőhelyet, azaz zebrát.
A nagy hallgatás ellenére az igazi kérdés az, hogy milyen az önkormányzat megítélése Csepelen, az itt élők mennyire bíznak a hivatalban, illetve a kerületet irányító képviselő-testületben és a polgármesterben.
Fidesz-alapítók: Ha voltak is egykor magasztos eszméik, azt mára végképp aprópénzre váltották
Együtt dolgoztak, együtt fociztak. Csőgyáriak házi bajnoksága hatvan éve. A Kissor 5:4-re legyőzte a Nagysort. Jöhetett a visszavágó. (Archív fotó: Urbán Tamás)
Kivonulók kérték. Nem kapták meg. Fidesz-sztrájktól volt hangos a csepeli közélet. Hat bátor fülkeforradalmár (képünkön) dühösen és/vagy sértődötten - kivonulva a polgármesteri hivatal tanácsterméből - megtagadta a munka nagy részét a képviselő-testületi ülésen.
Meg van sértve, felháborodik, ha kérdeznek tőle. Szijjártó Péter kiugrott Bécsbe, nem kitántorgott, hanem igazi kőgazdagként repülőgépre pattant, több millió forintot elköltve, hogy minél hamarabb az osztrák fővárosba érjen.
Csepelnek az elmúlt pár évben ígértek fűt-fát: óriási, modern, új közparkot, új hidat, új jövőt – ezekből megfenekleni látszik minden. A bizonytalan holnap mellett első látásra a kerület jelene is kopárnak tűnik, pedig, ha megkapargatjuk a felszínt, már most kincseket találunk, és nem is csak a legendás, időutazással felérő Csepel Műveket.
Váncsa István zseniális írásában olvashatjuk: "Kormányzó urunk és bandája olyan romhalmazt hagyományoz ránk, hogy abban már csak guberálni lehet, lopni nem nagyon, de hát a későn kelők sorsa már csak ilyen. Tetszettek volna korábban ébredni ...Az se kizárt, hogy a már készülődő új uralkodó elit még ordenárébb lesz, bár ahhoz nagyon kell tekernie, és akkor se biztos, hogy sikerül."
Az üldözési mánia jegyeit lehet észrevenni a polgármester és a rezsibiztos körüli kampánystábok munkájában. A több mint tíz éve megígért fedett uszoda azonban már szóba sem kerül a kerületvezetők propaganda újságában, és a csepeli iskolásoknak megígért tanuszoda sem téma. (Tegnap a kt-ülésen szóltak róla: jele sincs annak, hogy mikor lesz belőle valami az SC pályánál vagy bárhol másutt. Pesterzsébetre járnak a csepeli gyerekek)
„Jó, hát akkor itt fogunk élni” (Gothár Péter, Megáll az idő) "Bábozzunk és álmodjunk hát tovább demokráciát, szabad piacot, mímeljünk valódi közösséget, ahol nem döntenek semmiről a fejünk felett, ahol beleszólásunk van a közös ügyeinkbe. Ahol nem a kényszer lemondásával kell élni, hanem szabad akaratból."
"Ha tehát dölyfös, pökhendi, felfuvalkodott stb. felebarátaink létszáma alacsonyabb volna a kelleténél, akkor politikusokból hiányt szenvednénk..."
Legendás randi-óra a főtéren. "Gyermekként, a mainál fiatalabb felnőttként, Csepel utcáin gyalogosan, buszon, HÉV-en közlekedve, a közintézményekben, a szórakozó helyeken (akkor még voltak) mosolygós, akár vidámnak is nevezhető embereket láttam. Volt munkájuk, fedél a fejük felett és pontosan tudták, hogy mire számíthatnak, holnap vagy egy év múlva. Azóta nagyot fordult a világ itt Csepelen…. Beszéljük meg, vitassuk meg, milyennek szeretnénk látni Csepelt az elkövetkező években. Hol szorít a cipő a legjobban? Milyen intézkedések, fejlesztések az elsődlegesek."
Képzeljük el azt a helyzetet, hogy Navracsics miniszter távollétében államtitkára, az EU-pénzből családi házként hasznosuló rekreációs központot épített Mayer Gábor (képünkön) megy az EU-ba tárgyalni, hogy ide a pénzt, mert mi pontosan, gondosan, hasznosan és jól költjük el. Miközben a szó köznapi és publicisztikai értelmében, mégiscsak elvett a közösből (lopott? – mondanák a sarki kocsmában, ahol kevésbé értelmezhető ez a jogi csűrés-csavarás.)
Hol van még Csepelről a törvényben előírt választási kampány, de már égetik a közpénzt, fűtik a cirkuszi kazánt
Szörényi Szabolcs „forradalmi” dalát juttatta eszembe a terméketlen, a Fidesz demagógjai által két évtizede elkezdett és azóta is életben tartott vita a vasúti szárnyvonalak életképességéről, egyes vonalak bezárásáról.
Megtalálják, visszahozzák? Több korábbi dokumentum eltűnt az önkormányzat weblapjáról. Miért? Hol vannak?
"Azzal minek foglalkozna egy vátesz, hogy a nemzet fővárosában hatvan éves HÉV-ek csörömpölnek, az ivóvíz elfolyik a százéves csöveken, lassan nem marad működő közlétesítmény."
Ezen a héten megint reflektorfénybe került a Gubacsi híd. A kormány hadászati okok miatt csak a vasútnak építene újat. A rozsdamarta régi, ma is zsúfolt rész megmarad a csepelieknek és az erzsébetieknek. A rezsibiztos fél és szabadulna a felelősségtől, a polgármester hallgat. A Németh-Borbély kettősnek évtizedes ígérete a Gubacsi híd fejlesztése, de a hatalomért marakodó két politikust már nem érdekli a híd sorsa. Ebben teljes az egyetértés közöttük.