A Tanácsház (Szent Imre) téri legendás ABC-ben művészi mozaikon is reklámozták a Mirelitet. A vásárlók körében a csepeli gyorsfagyasztott eszkimós termékek nagyon népszerűek voltak. A termékkínálat és a választék növekedett. 

A Mirelite 1945-ben Európa első gyorsfagyasztott márkája volt: a Mezőgazdasági Ipari Részvénytársaság Elite terméke elnevezésből állt össze mozaikszóvá. A márka annyira meghatározó volt, hogy köznevesült, a magyarban a gyorsfagyasztott termékeket mind a mai napig mirelitnek hívjuk.

A rendszerváltás előtt a Mirelite termékeket a

Ide nekünk az oroszlánt is!

Hol volt, hol nem volt, volt egy atlétikai vébé. Hát persze hogy volt, hisz’ összedobtuk azt az alig 400 milliárd jó magyar forintocskát, hogy legyen, mert már nagyon vágyódtunk rá. Pontosabban nem is reá irányul a mi epekedésünk, hanem az olimpiára végre egészben, és nem darabokban, mert frakciókban megcsináltuk azt már, jobban, mint Miló a Vénuszt. (Utóbbi inkább a futószámokban jeleskedhetett, kevésbé a dobálózósakban.) Önkéntesen adóztunk a nemes célra, akartuk nagyon, megmondták nékünk, hogy akarjuk.

Akárkinek nem adunk mink, Mária Teréziának nista adó, néki csak a vérünket szállítjuk, viszont az összes csoportból, még a nullásból is. Nagyvonalúak vagyunk, ha olyan kér tőlünk, aki

Imádkozni lehet, úszni nem a horribilis összegből megújult középiskolában. Bár a gimnázium állítólag állami kézben marad, a Jedlik  üzemeltetési feladatainak ellátásáról egyelőre egyetlen szó információ sincs

Ágh Péter államtitkár a Jedlik-évnyitón azt mondta, hogy intézmény 22,5 milliárd forintból kívül-belül megújulhatott, annak ellenére, hogy a világ nyugati országai jelentős gazdasági nehézségekkel küzdenek.

Ezek szerint nálunk nincs semmilyen gazdasági, pénzügyi nehézség, országunk hatalmas fejlődésen megy keresztül, s ez tette lehetővé a gimnázium felújítását.

Megnyugodtunk. Ezek szerint van pénz bőven, ezért a tervezett uszodát

Mit tud adni az, akinek a kegyeit a kormányunk ilyen látványosan és ennyire nemzetsors-rontó módon keresi?

A Fideszt a születésekor körbelengte még valamiféle forradalmi romantika – amire az ifjú Orbán erőteljesen rá is játszott Nagy Imre újratemetésekor –, az akkori liberális mozgalom mai utód-állampártját azonban a hideg rázza a forradalmaknak még a gondolatától is.

Akár ez is lehet a magyarázata 1956 évek óta tartó lassú átpozicionálásának, meg a valódi 56-os hősök fideszes álkarakterekre cserélésének. De ha így van, az sajnos még a jobbik eset. A rosszabbik ugyanis az, hogy a bánatosan a Parlament felé néző Nagy Imre-szobor eltávolítása a Kossuth tér sarkáról nem a Fidesz új identitásáról szólt; hogy a gesztus valódi címzettje a tetthelytől 1600 kilométerrel északkeletre él.

2023. augusztusáig ez csupán egy létező, de bizonyítatlan elmélet volt. Mostanában viszont, amikor Orbán úgy vadászik a jópontokra Moszkvánál, mintha egy videójátékban igyekezne az összes bónuszt begyűjteni, talán megér egy újabb végiggondolást.

Az alapkérdés továbbra is az, hogy miért; hogy mit tud adni az, akinek a kegyeit a kormányunk ilyen látványosan és ennyire nemzetsors-rontó módon keresi. Mert hogy a

Kit akarnak lóvá tenni, becsapni? A gerincút folytatásának elmaradásával kapcsolatos 11 évi kerületvezetői tehetetlenséget nem érdemes kerületvezetői hazugsággal mentegetni. Azt már senki nem hiszi el, csak a szerző, Ábel Attila és Borbély Lénárd polgármester, aki ennyi botrány után még mindig alpolgármesterként foglalkoztatja. 

Tanévnyitók; botrányos Jedlik átadás; fejlesztések (iskolafelújítások, Táncsics u. felújítása, folytatódik a csillagtelepi városrehabilitáció); csepel.info a CSH-ban: Ábel úr újabb agymenése; elrejtett kiállás a fejlesztések mellett; új pumpapálya; kulturális és sportprogramok, évfordulók és további Borbély-programok a polgármester folytatódó reklámozása jegyében. Ez a Csepeli Hírmondó legújabb, idei 17. száma, amely majd egy hónappal követi az utolsót. 

Hogy ebben a hónapban mi foglalkoztatta a csepelieket, hogyan élték meg az iskolakezdéssel kapcsolatos gondokat, a most már folyamatos benzinár növekedést, a lassan csökkenő, még mindig nem egyszámjegyű inflációt, mi a véleményük pl. a Jedlik Gimnázium átadási botrányáról, az nem érdekelte a szerkesztőséget.   

Véleményünk a lap néhány írásáról:

"Nagy bánatom volt, bár már nem emlékszem mi. Nagyanyám, aki akkor már hetedik éve feküdt bénán - miközben előtte brigádvezető volt a Csepeli Vasműben, meg szakszervezeti bizalmi, korábban pedig addig verte a katonaorvos hátát, amíg a halottá nyilvánított nagyapámat mégis hordágyra rakták, és az élők közé tették - csak hallgatott. S végül halkan annyit mondott: ne sajnáld magad annyira."

Egy remek csepeli asszony, a fenti sorok szerzője, Szalai Anna, a Népszava újságírója kapta meg az idén a rangos Fejtő Ferenc-díjat. A szakmai elismerés átvétele után egy szívszorító és fantasztikusan magával ragadó köszönő beszédet mondott. Olyat, amit a itt Csepelen nem lehet rezzenéstelenül elolvasni. Szalai Anna, akinek gratulálunk, ezt mondta, írta:

A szakmájára nézvést gázszerelő szakember nem azt mondta, hogy ő tudja a leggyorsabban a menetes cső végére tekerni a kenderkócot, vagy hogy mindenkinél ügyesebben hegeszt, vagy ő a legrövidebb határidőre megszerzi a gázvezetékre szóló bekötési engedélyt.

„Navigare necesse est, vivere non est necesse!” (Hajózni muszáj, élni nem muszáj.)

De lássuk be, hajózni és élni, az a legjobb. Már akinek megadatik.

Néhány éve egyik tévériporter megkérdezte Mészáros Lőrincet: minek köszönhető az elképesztő mértékű és gyorsaságú meggazdagodása? 

A frissen avatott Jedlik néhány helyiségében éktelenkedő foltokat, a rohamtempóban eltávolított Orbán-idézetek helyét nem lesz nehéz eltüntetni. Több politikai apparátus is nagy erőkkel dolgozik a projekten. Az Németh Szilárdhoz köthető kegyencek és a velük kakasviadalt folytató, Orbánnak hódoló, bókló Borbély-pártiak tekintélyén esett foltokat, a szégyent nehezebb lesz lemosni.

Holnap, szeptember 13-án, szerdán  végre talán a 32 ezer példányban terjesztett Borbély-Ábel-féle szócsőben is szembe találjuk magunkat a megmérgezett Jedlik-avató lenyomatával. Szeptember 6-án, majd egy héttel az átadási ünnepség után végre elkészült és felkerült az önkormányzat honlapjára, csepel.hu-ra is a Jedlik átadásáról szóló tájékoztató hír. http://csepel.hu/#/news/atadtak-a-megujult-jedliket 

    Az aláírás nélküli cikkben az ismeretlen szerző, természetesen a polgármester fb oldalán korábban megjelent szövegből idézve vezeti fel az

Nálunk hiába lepik be ágyipoloskák a magatehetetlen betegeket a Belügyminisztérium irányítása alá tartozó pszichiátriai intézetben, ez lényegében az égvilágon senkit nem érdekel. Nyár van, strandidő, énekesek válnak, oligarchák jachtozgatnak, haverok, buli, fanta – kinek hiányzik ez a kellemetlenkedés. Minden szétkorhadt.

Néma csend...Ez minden, amit a közvéleményből, az ellenzéki pártokból, a civil és a szakmai szervezetekből – egyáltalán, bárkiből kiváltott az, hogy Budapesttől ugyan meglehetősen messze, de azért még éppen az országhatárokon innen, aprócska fekete rovarok ezrei zabálnak fel eleven emberi testeket egy állami fenntartású szociális intézményben. Tőlünk keletre (igen, keletre: Romániában) alig néhány hete kormányválságot idézett elő egy idősotthonokról készült oknyomozó riport, tőlünk nyugatra pedig aligha lehetne a szentgotthárdihoz hasonló felvételeket készíteni.

De Magyarország különleges hely, ahogy az

A Cirmos sétányra tervezett 120 új lakásról Borbély Lénárd a mai napig egy szót sem volt hajlandó szólni. Csepel polgármestere mostanában a kerület vezetése helyett inkább már a jövő júniusi választásra készül.  Önkormányzati milliókból kampányol a rómaiaktól ránk hagyott módszerrel:  jobb híján cirkuszt és kenyeret ad az ő népének...

Széchenyi István írta a Naplóban: „Hallgatni, mikor beszélni kell, szintoly nagy hiba, mint beszélni, mikor inkább hallgatni kellett volna.”

Nem tudom, hogy Borbély Lénárd olvasta-e Széchenyi művét, vagy ismeri-e a fenti idézetet, egy biztos: polgármestersége kilenc éve alatt ritkán vette figyelembe a legnagyobb magyar tanácsát.

Úgy látszik, Csepel jelenlegi polgármesterének

A Fidesz kénye és kedve szerint meghamisítja napjaink valóságát. Ne csodálkozzunk azon, ha ugyanezt teszi a múltunkkal is.

A Fidesznek még nem sikerült végeznie a jobboldal múltjának feldolgozásával. Ennek elsődleges oka az, hogy hozzá sem kezdett. Ami azt illeti, nem is akar hozzákezdeni. Nem fűlik hozzá a foga.

Csepel jövőjét hosszú időre megpecsételte az Orbán-kormány minisztere, Lázár János.  A kerületet és a fővárost sújtó e heti határozatokkal, az M0-s útvonalát fizetőssé tevő korábbi kormánydöntésekkel lényegében konzerválják Csepel jelenlegi, a fejlődést gátló közlekedési rendszerét, ezáltal a kerület  fejlődését. E közben a polgármester a hónapok óta tartó propaganda-filmsorozatának legújabb epizódjában a hencegés és az önfényezés mellett egy mondaton belül  kétszer is köszönetet mond a kormánynak...

Kedden jelent meg a kormány 1389/2123. (IX.5.) sz. határozata egyes budapesti és vidéki fejlesztésekről. Az azóta nagy vihart kavart határozat Budapestet és Csepelt is rendkívül érzékenyen érinti, gyakorlatilag hosszú távra lezárja a főváros és a kerület további fejlesztésével kapcsolatosan a választások előtt megígért beruházások lehetőségét. A határozat értelmében a kormány

Borkai Zsolt elsírta magát, amikor Gulyás Márton a Partizán című videós műsorában  azzal szembesítette, hogy lebukása, buktatása, belülről, a Fidesz soraiból érkezett.

Hogy valóságos könnyek voltak-e ezek, erről nem tudok szavazni, de nem nagyon tartom elképzelhetőnek, hogy az ominózus jachtozás óta eltelt négy év alatt, ő maga nem jutott volna el erre a következtetésre.

Az mellesleg külön bájos része Borkai élettörténetének, hogy éppen Kósa Lajos szólította fel arra, hogy hagyja el a Fideszt. Ezt csak azért biggyesztem ide, mint egy mellékszálként, mert aligha Kósa az, akinek erkölcsileg lenne joga bárkit megítélni… De ez tényleg csak mellékszál, csupán annak illusztrációja, hogy a Fideszen belül mi számít bűnnek és mi nem…

Így aztán azt sem tudjuk még, hogy

„Emlékszem a régi csepeli búcsúk jó hangulatára, amikor bizony nagyon védeni kellett a hátsónkat, hiszen a fiúk rendszeresen elfenekelték fakanállal a lányokat. Az elfenekelést nem sajnálom, de azt igen, hogy az akkori búcsúk hangulata már soha nem jön vissza…”

Hányatott sors jutott kerületünkben egy színes forgatagnak. Haladó és halódó hagyomány is volt Csepelen a Mária-napi búcsú. Húsz éve, a Csepel újság felelevenítette az ünnep zaklatott történetét, újjászületésének körülményeit, és képes beszámolót adott az 2003-as szeptember 6-7-i programról. Az akkori önkormányzati lapban Donnert Károly és Udvarhelyi Aandrás ezt írta:

„A hajdani, híres-neves csepeli búcsúk körhintás-lacipecsenyés-mutatványos forgataga a háború előtti években jellemző, közkedvelt színfoltja volt a „szigetország” életének. 1945 után aztán lassan elfelejtődött ez a szép hagyomány, részben az új ízlésvilágnak, az új szórakozási lehetőségeknek köszönhetően, részben a hozzá kötődő, s akkoriban nem jó szemmel nézett vallásos, egyházi vonatkozásai miatt. Kilenc évvel ezelőtt. 1994-ben a Csepeli Német Kisebbségi Önkormányzat keltette aztán életre, s tette

Kukorica Jancsi egyetlen pillanat alatt felfogta, hogy nem csárdába, hanem rablótanyára talált betoppanni, és annak megfelelően viselkedett, az EP tényfeltáró bizottságának pedig bőven volt ideje, hogy erre az eleve nyilvánvaló eredményre eljusson.

Különféle nemzetközi tanulmányok Magyarországot az EU legkorruptabb tagállamaként emlegetik, ám ezek az értekezések inkább percepción, felfogáson alapulnak. Ezt Biró Ferenc, az Integritás Hatóság elnöke mondotta volt az EP tényfeltáró bizottságának tagjaival folytatott megbeszélésen, és a lényegre tapintott vele.

Igen, a véleményalkotás minden esetben

Sültmalacot porciózott a Borbély úrért kampányoló egyesület a retro majálison, köztük  a polgármester és az egyik alpolgármester. Azóta sem tudjuk, hogy ki és milyen pénzből fizette az osztogatást. Most egyelőre újabb tájékoztató utcatáblára nem futja az ismeretlen eredetű pénzből.

Hetek óta aktívan kampányol a párt nélkül maradt csepeli polgármester saját közösségi oldalán a választási támogatása érdekében létrehozott Közösen Csepelért Polgári Egyesülettel. Borbély Lénárd folytatta az Összetartozás Napja alkalmából elindított akciósorozatát: a kerület 30 utcájában akarnak elhelyezni olyan tájékoztató táblákat, amelyek bemutatják az adott település történelmét, nevezetességeit, híres szülötteit. Az első táblát az Aradi utcában helyezte el, s azóta a határon túli magyar települések nevét viselő utcákkal. Nemrég több település, illetve történelmileg híres terület bemutatásával folytatta az akciót. Igaz, a táblák kihelyezése már elmaradt, a miértről azonban nem adott tájékoztatást. A lényeg a

Ágh Attila: "Láttuk a tökéletes autokrácia felépülését, látjuk a szétrohadását, de nincs tudásunk arról, hogyan bukik meg. Nem az ellenzéki pártok, hanem a társadalmi elégedetlenség fogja kiváltani a Fidesz bukását.

Elég sok könyv megjelent már az Orbán-rendszerről, most ön is megírta a magáét. A címe: A tökéletes autokrácia tündöklése és bukása. A szerző Ágh Attila szerint mi újat lehet még mondani a témáról?

Nem a személlyel, hanem a rendszer szerkezetével és felépítésével foglalkozom. Próbálom megmutatni, hogyan indult el, és hogyan valósult meg Magyarországon az intézményesített, tökéletes autokrácia.

Miben rejlik a tökéletessége?

A jogászokból álló fideszes csapat a magyar jogrendszer ismeretében tisztában volt azzal, hogy a parlamenti kétharmad birtokában mindent meg lehet változtatni. Tudták, hogy csak egyszer kell nyerniük, de akkor nagyon. A Fidesz teljesen zárt rendszert hozott létre, amelyben összekapcsolódik a politika, a jog, a gazdaság és a kultúra, egyre inkább szertefoszlik annak az érdemi lehetősége, hogy választás útján meg lehessen dönteni a kormányt. Ha nem tűnök szerénytelennek: egy bizonyos Orbán Viktor nevű joghallgatónak én adtam a kezébe

A rezsibiztos  emléktáblába vésette saját nevét, és ez azt a gyanút keltheti egyesekben: elképzelhető, hogy elsősorban önfényezés és önmagának való örökre szóló emlék-állítás történt.

A Jedlik gimnázium valóban szép épület! Örülhetne neki az egész kerület, ha hagynák.

De nem hagyják!

Hogy kik? Hát azok, akik állandóan írják, mondják, hogy ennek a népnek semmi se jó! Tehet itt egy Németh Szilárd, Borbély Lénárd és Ábel Attila azt, amit akar, a csepeliek mégis sanda szemmel nézik Őket. A látszat veszekedéseik, a koncon való ádáz küzdelem hatását keltik. Az egyik itt kasszíroz a lakására bejegyzett alapítványokkal a másik ott követ el félmilliárdos hűtlen kezelést a csepeliek pénzén. A versengésük Orbán kegyeiért azonban közös, a mindenek feletti szolgalelkűségük meg az egy akolba tartozást bizonyítják!

Amennyiben valamelyiktől több szerénységet, áldozatvállalást, önfeláldozást látnának az itt élők, és sokkal kevesebb önzést, hazugságot és hülyének nézést tapasztalnának, akkor

A helyesírásában nem volt hiba. Az osztályterembe kerülő idézetet  a diákok okos gyülekezete választotta ki, így szóba sem került, hogy Kádár-idézeteket helyezzünk el. Nem kötelezett rá senki. Bár a menza állapotát ismerve a "Krumplileves legyen krumplileves" igazán találó lett volna.

A magyar oktatásügy valamiért hagyományosan vonzódik a falra festett szentenciákhoz. Nyilván jópáran úgy gondolják, ha felírják a falra, hogy légy jó, akkor a gyermek ezt napra nap elolvassa és jó lesz – bármit is jelentsen ez. "Zsebkendőbe köhögj, tüsszögj" és máris nem csulázik a földre.

Egy időben a napközis tanító nénik imádták kivágott betűkből felszögelni a falra, hogy "dolgozni csak pontosan szépen, ahogy csillag megy az égen, úgy érdemes" – József A.

És azt csak később, nagyjából felnőtt korom küszöbén tudtam meg, hogy József A. nem volt tökkelütött, hogy effélét írt volna le, ugyanis nevezett rész így kezdődik: "Ne légy szeles, /Bár munkádon más keres-…" - ami kétség kívül árnyalta volna a világképemet, ha már a 2.b-ben szembesülök ezzel. Más keres azóta is rajtam.

Abban az átkos, pangó kádári világban a mi osztálytermünk falára

Festésről adott hírt a polgármester.

Saját fb oldalán írta meg Borbély Lénárd, hogy a lakossági fórumokon elhangzott javaslatok figyelembevételével felfestéssel alakítanak ki parkolókat az Erdősor utcában. Másnap már el is készültek a felfestéssel.

Két megjegyzésünk  van a gyors munkához. Az egyik, hogy végül is a felfestés eredményeként nem sikerült a 120 személygépkocsi elhelyezésére is alkalmas területen a 120 parkolóhelyet kialakítani.

Kevesebb, mint 100 autónak festettek fel csak parkolási lehetőséget. A szomorú tény: