Orbán és Garancsi páholyból nézik a fejleményeket, de azért tudják: totális hatalmi törekvéseik előtt az önkormányzatok képezik az utolsó védvonalat. Ha a helyhatóságok elesnek, magunkra hagyva, a közösség ereje nélkül nézhetünk szembe az önkény mindent maga alá gyűrő gépezetével. Orbán akarja ezt a hatalmat. Minden eszközt megragad, hogy megszerezze. A köztéri reklám pedig pont ilyen, ezért adta haverja, Garancsi István kezébe. Így mindenhol az orbáni üzenetbe ütközzünk...

Két jó oka is volt az Orbán-kormánynak, hogy felülről belenyúljon a fővárosi köztéri reklámpiacba, így biztosítva, hogy a a fővárosi lámpaoszlopok reklámcélú hasznosításáról szóló tender győztesével való szerződést elutasító közgyűlési döntés ellenére is fennmaradjon az Orbán-huszárral korábban kötött kontraktus.

Mindkét ok durván demokrácia-ellenes. Az egyik az Orbán-rendszer kézből etetése közpénzből. Nincs benne semmi új, hiszen a Fidesz leglényege a gátlástalan harácsolás. A módszer – vagyis a

Ki fog itt jól lakni, ki jár jól? Kérdések és vádak a 337 millió forint közpénzből épült ebédlő, étterem körül

Már a szennyes kiteregetésénél tartanak a Borbély-Németh iszapbirkózás résztvevői. az újabb fordulót Németh Szilárd képviselő kezdte. Saját fb oldalán a következőket tette közzé:

„Megdöbbenve értesültünk arról, hogy a KIMBA diákkollégiumának megépítését Borbély Lénárd, Csepel polgármestere és Märtz József, a Magyar Birkózók Szövetségének elnökségi tagja közös egyetértésben lehetetlenítették el. Itt - a háttérben - épült volna meg kollégiumunk, aminek a helyén, közpénzen, a csepeli adófizetők közel egymilliárd forintjából Märtz úr Hollandi8 luxusétterme és betonalapú teniszpályák nőttek ki a földből…”

A terület, amelyről szó van, a volt csepeli ifjúsági tábor területe, amelynek átépítés utáni átadását

A török elnökválasztás másnapján, hétfőn a Duna TV-n éppen az Egri csillagok című film ment. Egerben, annak idején a török támadók azt kiabálták, hogy „Allah akbar!”, míg a maroknyi magyar várvédők úgy fohászkodtak, hogy „Jézus, segíts!” Úgy tűnik, azóta nagyot léptünk előre. Ma már valóban egy az Isten.

A miniszterelnök – nem írom ide a nevét, mindenki tudja, hiszen miniszterelnök valóban csak egy van – azt nyilatkozta a minap, hogy „óriási megkönnyebbülés” számára Erdogan győzelme.

Nemcsak szurkolt neki, de imádkozott is „erősen és sokat”. 

Tudtommal a miniszterelnök

Borbély Lénárd a Védőnők Napja alkalmából köszöntötte a hivatás csepeli munkatársait. A védőnők tisztességes munkájának elismerése nem csak a polgármester kötelessége, minden közéleti szereplő feladata lenne.

Azért írunk mégis a polgármesteri elismerésről, mert hiányzik belőle a kormány védőnői hálózatot központosító döntése ügyében való polgármesteri állásfoglalás. Miért?

Diákjai a „Mi vagyunk a Grund”-ot énekelve, sorfalat állva, a nevét skandálva búcsúztatták el, amikor távoznia kellett az iskolából. Vannak nehéz leckék az életben, de a sokat látottak már tudják, ki lehet majd dobni a pocsék tankönyveket, és visszavonni a rossz rendelkezéseket is. Bár ez a pályáról elüldözötteket nem vigasztalja majd.

Miután a vonatkozó törvények módosításait a képviselőház és a felsőház is elfogadta, Csehországban épp az országos bruttó átlagbérek legalább 130 százalékára emelkedik januártól a pedagógusok havi fizetése. A kérdésben vita nem alakult ki, az uniós pénzek szóba sem kerültek.

Eközben Balatonalmádi Magyar–Angol Tannyelvű Gimnáziumából azonnali hatállyal kirúgtak egy fiatal tanárt. A diákjai

Nehéz lesz megbirkózni Németh Szilárd akadémikus örökségével, a Kis-Duna-parti monstrummal. A kerületvezetők, amíg az érdekük azt diktálta, támogatták a megalomán tervek megvalósítását. A szakítás után most maguk hoztak össze újabb és újabb pénznyelő helyi sportszervezeteket

Mi a különbség Németh Szilárd és Borbély Lénárd sportszervezési elvei és gyakorlata között? Semmi. Mindketten a hatalom és pénz oldaláról közelítették meg az ügyet, kettészakítottak a csepeli sportéletet. A sportágak valódi fejlesztési lehetőségei közben már rég elvesztek a politikai hatalomért harcoló felek érdekei között. 

Stratégiai együttműködési megállapodást írt alá Borbély Lénárd polgármester 22 kerületi sportegyesülettel. „Megszületett önkormányzatunk és a csepeli sportegyesületek nagyszabású közös projektje, a Csepeli Sportsziget Program!” – tette közzé a fantasztikus hírt a polgármester saját fb. oldalán. 

Nem kapkodta el a dolgot a kerületvezető. Március 31-én már tárgyalt a sportegyesületekkel. Lásd: Elindul a Csepeli Sportsziget Program c. hírt a csepel.hu-n. https://csepel.hu/#/news/elindul-a-csepeli-sportsziget-program   

Akkor a Csepeli Sportsziget Programról, mint elindult partnerségi együttműködési programról írt, amely, mint a legutóbbi szövegéből kiderült, indulása után, másfél hónapig vajúdott, majd május 11-én „Megszületett”. 

Úgy látszik, hogy 

Ismét semmibe vették a csepeli pedagógus társadalmat. A Katona József (képünkön) és a Kölcsey Ferenc általános iskolák igazgatóinak újabb öt évre szóló pályázatát utasította el a felsőbb hatóság. Bosszú az önálló vélemény vállalásáért? 

Erről a polgármester saját közösségi oldalán, pénteken írt bejegyzést. Ebben  Borbély Lénárd, kiállva az elutasítottak mellett, lazán Németh Szilárdra kente az elutasítást. Arra kérte a szülőket és a diákokat, hogy álljanak ki igazgatójuk mellett. Egyetértve a kiállással, azért két kérdésünk mégiscsak van:

> Tavaly előtt két általános iskola, 2022-ben pedig a Pintér Sándor vezette minisztérium a Széchenyi István, a Hermann Ottó és a Lajtha László általános iskolák intézményvezetői pályázatát utasította el, indoklás nélkül. https://nepszava.hu/3163593_iskolaigazgato-csepel-soroksar-palyazok-belugyminiszterium-pinter-sandor Borbély egyik esetben sem emelte fel szavát az igazságtalan, megalázó döntéssel szemben. Most miért tette? Talán mert közben kirúgták a Fideszből? Ezek szerint üléspontja határozza meg álláspontját?

> A pedagógusokat miért nem szólította fel az igazgatójuk melletti kiállásra? Talán velük azért már nem szeretne egy platformra kerülni? Pedig a többségük

Engem  Bencsik, Bayer, Gajdics és hasonszőrű társaiknak a lelke mérsékelten érdekel, de az igen, hogy a hazámat a komplexusukból építkező gyűlölet rágja, és ezzel szétverik még a saját híveik lelkét is, mert szegények azt hiszik, hogy a gyűlölet az egy létforma, amit a hatalom elvár tőlük. És gyűlöletben élni borzalmas.

Nagyon rosszkedvűen írok erről, mert sosem szerettem, ha pszichológiai magyarázatokkal próbálja meg az ember érthetővé tenni mások viselkedését, no pláne, ha közszereplőkről van szó. De van az úgy néha, hogy ha a lélektani magyarázat lófeje már annyira látszik a paplan alatt, hogy már kénytelenek vagyunk tudomásul venni az egész pszicholovat, nos akkor vállalni kell ezt is, mert különben nem értjük, ami a szemünk elé mered a paplan alól.

Arról van szó, hogy most éppen Rákay menedzser doktor producer, máskor Bencsik megmondó, és így tovább, olyan gyűlöletfröcsögést tartanak, szinte kizárólag a liberálisnak tartott művészek, gondolkodók, egyáltalán liberálisnak vélt néptársaink ellen, hogy annak magyarázatára sajnos nem elég a szolgalelkűség, a hatalom pöffeszkedése, a

A Balatonpart egyik legszebb üdülője, a Csepel SZOT-üdülő, Siófok széplaki részén állt. Mellette közvetlenül a Csepel Vas- és Fémművek gyermeküdülője volt. A fiúk és a lányok a Csepel üdülőbe jártak ebédelni, vacsorázni, a reggelit és az uzsonnát az ősparki pavilonban kapták meg. (Ma már, a sokszoros átalakítás után, az 1990-es évek közepe óta ez is wellness szálló.). 1945 után a rendszerváltásig sok ezer család, sok ezer gyerek nyaralt itt, amíg lehetett. (A 12 CSM-es vállalat és intézmény különféle üdülőiről most nem beszélünk.)

A Képes újság riportere, S. Boda András 1980 nyarán így számolt be Csepel üdülős tapasztalatairól:

— János! Lángost is hozzál! Szirénaként szól az asszonyi hang valamelyik emeleti erkélyről, s lent az úton a fürdőnadrágos, strandpapucsos férfi egy sörösüvegekkel rakott szatyorral visszaint.

— Persze, hogy hozok.

1980. Siófok, nyár. Csepel SZOT-üdülő.

— Napi négyszeri étkezést biztosítunk a gyári beutaltaknak, a szobák kettő- plusz egyágyasak.

Szibele Ágostonné, a hatalmas üdülő egyik vezetője összegezi a lényeget. Pedig hát nem a lényeget, csak lángost meg a sört kérdeztem. Aztán magyarázza azt is:

Mintha Charles Dickens sorai elevenednének meg 2023-ban Magyarországon, miközben Máthé-Bogár Mónika megrázó élettörténetét hallgatom. Ez egy velejéig romlott rendszer kórképe, amelynek ereje a gyengék, az oltalomra szorulók, szegények, elesettek, rászorulók nyomorgatásában mutatkozik meg. Amely nemhogy nem segíti, hanem elfordítja a fejét, megveti és kiszolgáltatja a gyengéket.

Mónika 22 éves, kétgyermekes fiatalasszony, aki a Böjte Csaba vezetése alatt álló szovátai gyermekotthonban nőtt fel. Amit mesél az életéről, az őt ért szexuális bűncselekményekről, megaláztatásokról, fizikai és lelki bántalmazásokról az számunkra, a viszonylag stabil, polgári körülmények között élők számára, szinte felfoghatatlan. Egyszerre rettenetesen fájdalmas és szégyenteljes szembesülnünk azzal, hogy létezik egy másik Magyarország, amelyben gyermekek tízezrei élnek úgy, ahogyan kétszáz évvel ezelőtt a dickensi Angliában a Twist Olivérek éltek. Mert bár Mónika

A fotó 1937-es datálása és a tömeg a hídon arra enged következtetni, hogy a híd átadásakor készülhetett a felvétel.

Nem csak a pesti oldal feljárója hat ma szokatlanul, de két, azóta eltűnt építményt is láthatunk. Az egyik a jobbra látható Elevátor a Nehru park helyén, amelynek gőzgépes berendezései a dunai hajókról emelték ki a gabonát, majd a raktározást követően innen mentek tovább a

A sok vihart kavart gyári zászlós munkásszállón élők helyzetéről, a csak lassan csökkenő inflációról, a védőnői hálózat államosításának csepeli következményeiről, a szűnni nem akaró közlekedési problémákról, az ellenzék véleményéről a most megjelent, közpénzből kiadott Csepeli Hírmondó (CSH) sem ír.

De akkor mégis, mi érdekli a CSH-t, illetve a lap tartalmát ellenőrző, befolyásoló kerületvezetőket?

A lap új számában minden a régi. Csepel él, virul és nagyszerű jövő előtt áll. Az a néhány gond, ami még van, az Németh Szilárd, az ellenzék, azon belül is az MSZP helyi szervezetének a hibája. Ennyi az idei 13. szám, amely a június 28-i dátumot viseli.

Véleményünk a lap néhány írásáról:

Ha Orbán valamely embere kényelmetlenné  válik, akkor kivonják, áthelyezik, de gondoskodnak róla. Persze csak azokon, akik hűséges szolgálataik közben botlanak meg. 

Keleti hagyomány, hogy a beosztottnak erősen korlátozott jogai vannak. Már a rendi állam idején szembeötlő volt a különbség Nyugat és Kelet között. Szűcs Jenő említi példaként az Európa három történelmi régiója című híres esszéjében, hogy amíg egy frank hűbérúr számos dologban felelősséggel tartozik hűbérese életéért, biztonságáért, addig ilyen kötelezettség egy magyar úrnál szinte nem is létezik.

És hogy amíg egy nyugati hűbéreskü kölcsönös meghajlással és fejbiccentéssel zárul, addig egy keleti alávetett meg kell, hogy csókolja kényurának gyűrűs kezét, miközben földre térdepel. Akkor most ugorjunk!

A mai magyar hűbéri viszony is másolja ezt a keleti hagyományt. Kegy és hála rendszerben működik főnök és

A Jedlik gimnázium új szárnyának éveket csúszott építése a helyi politikai cirkuszok ellenére a végéhez közeledik. Eközben a kerületvezető és a rezsibiztos egymás közti harca a beruházásnál a saját dicsőségükért és a hatalomért tovább folyik Csepelhez méltatlan, dicstelen eszközökkel

Hű képet ad a csepeli önkormányzat vezetői és a képviselő-testület tagjai valamint a rezsibiztos közötti viszonyokról a befejezéséhez közeledő Jedlik gimnáziumi beruházás.

A helyi sajtóban, közösségi oldalakon képeket és véleményt láthatunk/olvashattunk politikusok látogatásról, amelyek Borbély Lénárd polgármester, Németh Szilárd Fidesz-alelnök és több képviselő, illetve a csepeli közösségi oldalakon jelentek meg. Ezekből kiderült, hogy a

Csak semmi erőszak és heveskedés! De ide a pénzt, a gyárat, Felcsút mindent visz!  A rablás most békés eszközökkel folyik, ami azt mutatja, hogy van fejlődés a világban.  És valóban, ez sokkal, de sokkal modernebb és kellemesebb. Éljen a civilizált rablások kora!

Ipari méretekben hülyítik a rossz iskolarendszerből kikerült hülyíthetőket, és ebben még az sem mentség, hogy elég sokan imádják, ha hülyítve vannak, és lelkesen szapulják Európa hőseit, az ukránokat. Ez a kellemes része a dolognak. A hasznos azok a száz- és százmilliárdok, amelyeket a propagandára hivatkozva lapátolnak ki a rendszerből. Akarom mondani, lopnak el. Égig érő összeg lehet ez már, ami elvesztette közpénz jellegét.

Nagyjából a trianoni szerződés aláírásának az évfordulóján a putyinista magyar propaganda közzétett egy kis filmecskét, amelyben arra bíztatják az ukránokat, hogy

A XXI. kerület vonzereje évek óta csökken. A helyi látványberuházások nem képesek megfordítani a lecsúszás folyamatát. Csepel változatlanul a lakást vásárlók népszerűségi listájának végén kullog a VISZONYLAG alacsony ingatlanárak ellenére is...

Szakértők szerint megduplázódott azoknak a kerületeknek a száma, amelyekben az ingatlanok ára meghaladta az egy millió forintot. A csepeli ingatlanok ára átlag 550 ezer forint/m2 körül mozog, ami a legalacsonyabb a fővárosi kerületek között. 

Ugyanakkor a lakosság száma évek óta fogy, már 70.000 alatt vagyunk, a lakosság elöregedése megállíthatatlannak tűnik. A kerületvezetőknek egyetlen ellenvetése sem volt ahhoz a

Adakozást a Széchenyiektől várnánk, de nincsenek gazdag arisztokratáink, akik szeretnék felvirágoztatni a kultúrát, a tudományt, és akiktől elfogadnánk a támogatást.  Mészáros Lőrinceink voltak-vannak. 

Tőlük az alamizsna nem kell, mert mégiscsak van némi büszkeségünk. (Aligha tudnánk találni olyan embert az országban, aki felnéz Mészáros Lőrincre.)

Az altruizmus, a civil aktivitás mindig fölös energiák terméke, és hogy nálunk ez igen nehezen bontakozik ki, annak oka, hogy állandóan Ausztriához mérjük az országot. Ha Bangladeshez mérnénk, hirtelen roppant gazdagnak érezhetnénk magunkat. Ám minden magyar kutató számára megdöbbenést okoz a harmadik világ, mert a boldogságérzet ott sokkal nagyobb, mint nálunk. Vajon

Rákay Philip, az Orbán-rendszer multimilliomos kegyence nem szégyelli magát, s belemar abba, akinek tehetsége és a vezértől eltérő véleménye van.

A világért sem szállnék bele a Rákay Philip, illetve Nagy Ervin, Gryllus Dorka és most már Sárosdi Lilla között zajló üzengetésbe, amelyben a csivavától kezdve az árufeltöltésen át számos művészetfilozófiai probléma is felmerült. A kíváncsi olvasó bármikor felhozhatja magát e tekintetben, hiszen a virtuális térben csak úgy habzik a tanárok és diákok ürügyén induló „polémia”, az alatt folyó fékezhetetlen kommentfolyam pedig minden tanulmánynál pontosabban jelzi a mélyben húzódó problémákat.

Persze az sem ma derült ki, hogy a visszavonhatatlanul átpolitizált kulturális térben már az ízlést és az értékítéletet is a pártosság formálja, vagyis az ellenoldalon álló „művész” eleve tehetségtelen, a produktuma pedig szemétre való. Az ezen felülemelkedő, esztétikai érvekkel dolgozó szempontrendszernek pedig semmi esélye, és

Bohócot csinált magából Németh Szilárd kormánybiztos, Orbán Viktor kuktája.

A Nagy Rezsiharcos korábban a PB-gázpalackok ügyében azt ígérte, rendezi a rezsicsökkentett árak cégek általi visszaállítását.

Szöges ellentétben korábbi hangzatos, populista ígérvényeivel, nem rég törvényjavaslatot nyújtott be, a gázpalackok hatósági árainak kivezetésére, ezzel a