Rövid a gerincút, hosszú a hiánylista. Ebből csak egy példa: homályba vész a hat éve elindult sok száz milliós csillagtelepi városrehabilitáció befejezése

A 2010-es, majd a későbbi, pl. 2019-es választási kampányban megfogalmazott Borbély-féle csepeli fejlesztési ígérgetések is áldozatul estek a kormányzati osztogatást követő idei megszorításoknak. Ezzel a távoli jövőbe „csúszott át”

* Csepel északi részére tervezett sok tízmilliárdos beruházás (Galvani híd, az északi területre tervezett hatalmas zöld park) megvalósítsa, amelyek tervezésére már milliárdokat költöttek; 

* a csepeli HÉV fejlesztése, a Kálvin térig való

Miniszterelnökünk a központba akar kerülni, miközben az EU északi perifériáját alkotó skandinávokra legfeljebb csak irigykedhetünk

Mielőtt a realitásoktól végképp elköszönnénk, szögezzük le gyorsan: térségünkben egyetlen középhatalom van, a méreténél fogva középhatalmi státuszra predesztinált Lengyelország. A lengyelek ugyan flörtölnek az illiberalizmussal, ez azonban csak a kormányzó párt leválthatóságának megnehezítéséről szól: Lengyelország a látványosan tömbösödő nyugati szövetség főáramával halad – aminek az orbáni logika szerint azt kellene jelentenie, hogy a periféria felé sodródik, a valóságban azonban középre tart, és csak egyetlen erő, az illiberális csábítás húzza időnként a szélek felé.

Az idén fog jedlikes érettségit kapni az az évfolyam, amelyik Csepelen még egyszer sem léphette át a Jedlik gimi Táncsics Mihály utcai - működő, üzemelő - épületének küszöbét, mert a botrányos kilakoltatáson, a pozícióosztogatáson és a a gigászi költségnövekedésen kívül három évig semmi sem történt

Nem marad más következtetési lehetőség:

1, ez valójában nem is a tanárok kényelmét, az oktatás feltételeinek javítását és a diákok felkészültségének emelését szolgálja,

2, az érintett helyi hatalmasságnak, - kőbe faragott, betonba öntött - örök idejű megjelenítésére készült.

A csepel eszmecserék és elemzések gyakran megjelenő témája  a túlméretezettség. Csepelen bizonyára sokan vannak olyanok, akiknek erről Németh Szilárd és

Nem szeretném elkeseríteni a jóságos miniszterelnököt, de szerintem kudarcot vallott. Súlyos vád ez tőlem, ezért segítségül hívtam a KSH-t, az mégiscsak egy hivatalos szervezet. Náluk bizony az olvasható, hogy novemberben a fogyasztói árak átlagosan 22,5 százalékkal haladták meg az egy évvel korábbit. Az élelmiszerek ára 43,8 százalékkal nőtt, a tojás például 102,9 -, a kenyér 81,8 -, a tejtermékek 79 százalékkal. A háztartási energia pedig 65,9 százalékkal drágult. Az idősek ellátása mindeközben 14 százalékkal nőtt idén.

A részlet önmagában torzít. Olyan mint az átlag. Ez jutott az eszembe, amikor Orbán Viktor miniszterelnök teátrálisan aláírta a kormányrendeletet arról, hogy januártól 15 százalékkal nőnek a nyugdíjak. Mindehhez többek között azt mondta, „az elhibázott brüsszeli szankciók miatt egész Európában tombol az energiaválság, mi magyarok ársapkákkal és rezsicsökkentéssel védjük a családokat”.

Már azon is nehéz volt túllendülni, hogy a miniszterelnök szerint a kormány maga a „mi magyarok”, az ársapka miatt meg ugye hajtóvadászatot kell indítani a boltokban cukor, liszt meg az olaj után. Na, de folytatta a miniszterelnök, mégpedig úgy: „Magyarországnak vannak nagy céljai, az egyik ilyen a nyugdíjasok méltó életnek biztosítása, illetve a nyugdíjak értékének megőrzése.”

Mi vár Csepelre az idén? Új év, új ígéretek. Egy részlet a polgármestertől: „2023-ban is nagy hangsúlyt fogunk fektetni a színvonalas és sokszínű szórakozási lehetőségek, kulturális és értékmegőrző programok megszervezésére.” De mi lesz a hárosi helyzettel?

A 2011-es adósságválság idején a kormány, adósságaik átvállalásával, gyakorlatilag szanálta az önkormányzatokat.

A 10.000 lakosnál nagyobb önkormányzatok energiaáremelkedés miatti támogatásáról szóló hétfői kormánydöntés egyértelmű: már nincs pénz a szanálásra, a mélyülő gazdasági válság, az infláció rekord nagyságú növekedése miatt mindössze a hiány csökkentésére volt, illetve van esély.

A gazdasági válság nem hagyja változatlanul a helyi önkormányzatokat, így Csepelét sem. Persze, sokak szerint

A magyar lapok a hétvégére megteltek azzal, hogy Orbán Viktor kedves nejével együtt milyen felséges ebédet költött el Rómában járva. Egy miniszterelnöknek is kell természetesen rendszeresen és jól táplálkoznia. És nyilván az a súlyos gyász, amelyet Benedek pápa halála és a vatikáni szertartás okozott neki, nehezen lett volna feldolgozható egy kis krumplifőzelékkel. Na cin – cin. Grazié mille.

Felidéznék az emlékezetből egy másik ebédet is. 2003-ban, még a Medgyessy kormány idején, Deák Ferenc szülőházánál emlékeztek a haza bölcsére. Utána ebéd. Akadt benne

Ha valaki a most következő képeken szülei vagy nagyszülei fotóival, esetleg az ő régen látott ismerőseivel találkozik, akkor az nem a véletlen, hanem a történelem csepeli műve.

„A motorkerékpárgyár ifjú munkásai az új évben új célt tűztek maguk elé: elérni a szakma ifjú mestere címet.” – Ezzel a mondattal indult a rövid csepeli tudósítás 1958 januárjának elején a

"Szedd össze csontjaid, barátom,/ Lopnak a bőség kosarából!/ A jognak asztalánál lopnak,/ Népek nevében! S te halott vagy?/ Holnap a szellem napvilágát/ Roppantják ránk a kétszer gyávák…”

Utassy József  fenti sorait idézi publicisztikájában Lendvai Ildikó abból az alkalomból, hogy ezekben a napokban kezdődtek meg azok az ünnepségek, amelyeken Petőfi Sándorra emlékeznek a költő születésének 200. évfordulója alkalmából. A cikket változtatás nélkül ajánljuk olvasóink figyelmébe:

Bár tőle származik a számomra legszebb magyar verssor ("Oh lassan szállj, és hosszan énekelj,/ haldokló hattyúm, szép emlékezet"), mégsem ő a kedvenc költőm. Ha Petőfi, akkor a "Szabadság, szerelem" pátoszánál közelebb áll hozzám "A helység kalapácsa" csodás humorú költője. Emiatt mondják, hogy ő volt az első parodistánk is.

De amit ikonikus alakja üzen máig, az engem is, mint mindnyájunkat formált. Ahogy Szerb Antal írta, "Petőfi neve a magyar tudatban egyértelmű a Költővel." Kányádi Sándor azt mondta, a kezdő költőknek Petőfire kellene fölesküdniük, ahogy az orvosoknak Hippokratészre.

Szeretjük azt hinni, hogy

Válogatás és kirekesztés. Nem mindenkinek jut hely Csepelen a Hollandi úti, akadémiának titulált  monstrumban

Nem lehetnek anyagi gondjai a Németh Szilárd által irányított KIMBÁ-nak. A Hollandi úti évzáró ünnepségükön ugyanis 300 főt láttak vendégül, karácsonyi ajándékokkal jutalmazták meg a növendékeket és a dolgozókat.

A nagyszabású fogadásról csak képeket tett közzé közösségi oldalán Németh, így nem tudhattuk meg, kik vezették a résztvevő nobilitások listáját. Az akadémia honlapja viszont pótolta a hiányosságokat, így kiderült, hogy jelen volt az ünnepségen államtitkár, a MOB és a birkózó szövetség legfelső vezetésének több tagja és a

A fizikai szükségletek kielégítésének vágya felülírja a valahová tartozás, az önbecsülés, kreativitás, barátság céljait. A lékbe süllyedve kevesen képesek eltűnődni azon, hogy mit tesz velük később a feléjük nyúló kéz.

Szokásos játszma végén ért el meglepő eredményt a kormány. Az elszálló energiaárak kompenzációja okán látszat egyeztetésre hívták az önkormányzatokat.

Az Orbán-éra alatt teljesen legatyásodott, a fennmaradásért küszködő települések többsége szó nélkül teljesítette a feltételeket, energiahatékonysági tervet készített, lejjebb csavarta a hivatali fűtést, kipenderítette az öregeket a napköziből, leállította a közbuszokat, ki mit bírt kitalálni, miközben a pazarló működés oka a korszerű energetikai beruházásokat nem támogató, korábbi értelmetlen kormányzati pénzosztogatásban rejlett. De tették, amit kértek tőlük.

A polgármesterek a megadott időpontra haptákba vágták magukat és

Weiss Manfrédra emlékezve  elmaradt annak felmutatása, hogy mit tesz a csepeli önkormányzat a gyáralapító igazi örökségének, a kerület fejlődését még mindig jelentősen segítő, ~ 200 hektáros ipartelep fejlesztése érdekében.

Hatalmas évvégi hajrát vágott le a jelenlegi és a volt kerületvezető kommunikáció csapata.

Az év utolsó hetében, Borbély Lénárd önfényezésre használt közösségi oldalán, visszatért a második félévben már bemutatott havi események ismétlésére, sőt egy éves összefoglalót is készíttetett. A havi sikerek újbóli felmelegítésében és az egyéb események bemutatásában rendre ismétlődik a királyi többes alkalmazása, fejlesztési győzelmek ismertetésekor a „kormány támogatásával” szóösszetétel használata, illetve a családok, gyerekek, rászorulók, mozgáskorlátozottak egy-egy csoportjával való polgármesteri találkozók bemutatása.

Világos és egyértelmű kampánystratégia: az önkormányzat egyenlő Borbély Lénárddal, mert

A hazai bornírt gondolatok ellenére nekem egy fantasztikus külföldi kép jut az eszembe: a fotón Messi és Mbappé látható kéz a kézben, ott Katarban a drámai végkifejletű, mégis valahol felemelő foci-vb után, a zöld gyepen, győző és legyőzött, a bajnok és a második helyezett...

Egy vallomással kezdem: engem Orbán Viktor semmiben nem emlékeztet Lionel Messire, de elfogadom, hogy Bencsik András kollégát igen. Szerinte ugyanis Orbán beszédei a szeretetről, a reményről és a kitűzött célokhoz való legyőzhetetlen ragaszkodásról szólnak. Hogy ezek a jelzők mennyiben Messi-, vagy Orbán-specifikusak, azt már nem tudom, de legyen így. Nem érdemes vitatni, már legalábbis akkor, ha Bencsik így látja. A futball-világbajnokság, az argentin siker erre jó alkalmat kínál, hiszen,

Csepel helyzete, külső megítélése romlott, és ennek nemcsak a megdöbbentő, lehangoló hárosi állapot az oka. Csökkent a lakosság száma, egyre több, jogos kritika éri a kerületi közlekedési viszonyokat, az utak és a közterületek légszennyezettségét.

Ez a harc még nem a végső. Az év utolsó heteiben a média Csepellel kapcsolatos írásai elsősorban a helyi fideszes vezetők közötti, évek óta tartó botrányos hatalmi harcának újabb állomásával foglalkoztak, „Németh feloszlatta a helyi Fideszt” – írták.

A különböző médiafelületeken több tucat cikk jelent meg a két vezető, Németh Szilárd és Borbély Lénárd újabb, immár komoly sebeket is okozó összecsapásáról. Blogunk  több írást is közreadott, mindegyik a két fél nemtelen küzdelmének hátterére keresett választ. Most inkább néhány érdekességre, véleményre hívjuk fel olvasóink figyelmét.

A két főszereplő egyike sem tárta a nyilvánosság elé összeveszésük valódi, esetleg személyes jellegű okait. Ritkán nyilatkoztak a témáról, ha igen, akkor is „szőrmentén” mondtak véleményt. A nyilvánosság felé a kettejük közötti harcot munkatársaik, hívő fullajtárjaik vívták, amiben, Borbély oldalán, Ábel Attila járt az élen:

Végállomás! Sok mással együtt ködbe vész  a hosszabb HÉV-vonal is. A 2010-es, a 14-es, a 18-as majd a 2019-es választási kampányban ismételgetett Németh-Borbély-féle csepeli fejlesztési ígérgetések megvalósításai áldozatul estek a politikusi felelőtlenségnek, a helyi fideszes marakodásnak

A gyorsan növekvő árak és az EU-s milliárdokért folytatott harc rákényszerítette az Orbán-kormányt a tavalyi választások előtti sok ezer milliárdos osztogatás felszámolására, gazdaságszigorító intézkedések meghozatalára.

A Fidesz-hatalom intézkedési csomagjai, az energiaárak növelése, egyes adótörvények módosítása, illetve az eddig el nem kezdett gazdasági fejlesztések halasztása gyakorlatilag elvágta a 21. kerületi vezetés korábbi fejlesztési ígéretei megvalósításának útját, bár ezek egy része korábban is csak ígéret szintjén létezett.

Amikor az elmúlt években a gazdasági gondokat eltakarták a felturbózott mutatók, Csepel két vezetője akkor sem tett sokat a kerület fejlődése érdekében. Egymással folytatott hatalmi harcuk

A főispánok a vármegyékbe két napja megérkeztek, a csepeli díszhuszárok, mint Bencsik András, még csak készülődnek...Mi pedig szerényen kérdezzük: "Ki-ki meggyőződése szerint egyre inkább vágyja, hogy egy új Mátyást ünnepelhessen. Már nem is tudni, kinek örülnénk jobban: egy Hunyadinak, vagy egy Lúdasnak?

Mámorító volt vasárnap felébredni? Nem a szilveszteri mulatságot követő bódulatra gondolok, hanem, hogy ez az évbúcsúztatás más volt, mint az előző hét évtizedben bármikor. Akinek a szombat egy átlagos hétvégi nap volt, megyében hajtotta álomra a fejét és vármegyében ébredt.

A bulizók, még ha ezt akkor nem is érezték át, megyei rendezvényen melegítettek be és vármegyein pörgették teljes fordulatszámra a hangulatot. Olvasgattam a nyári törvénytervezetet és a Kocsis Máté Fidesz-frakcióvezető tollából való indoklást. Azt várta a szó használatától, hogy ebben a formában is

Az új esztendő első hétfőjére virradtunk: "Ez a vers most nem gyerekeknek szól, de az üzenetét adjuk át gyerekeinknek is". (L.I.)"De itt van szükség rád nagyon,/ Sötétben lenni fény,/ Hogy fölemeld, ki megrogyott,/ És bátorítsd, ki fél." (KJÁ) - 

Hazádból, hogyha még bírod,
NE menj el, ó, magyar.
Hogy menekülj, lesz mindig ok,
És mindig, hogy maradj.
 
Itt áldozat, s vajon mi ott?
Bevándorló lehetsz,
Nem tudhatod, végül melyik
A súlyosabb kereszt.

Csak a közmédia 130 milliárdba kerül, az állami kommunikáció választási években a felébe, és 3, azaz hárommilliárd forint miatt megy a kerge dollárbaloldalozás levegővétel nélkül. 

Ameddig nincs igazság, addig ítélet sem lehet.  Ameddig a valóság helyett csak annak látszatáról értesülnek a jobb- és baloldali fideszesek (vagyis egy fia igazság sincs), addig az Orbán-rendszer választáson leválthatatlan (oda az ítélet).

Ameddig egy választás képes arról szólni, hogy ukrán földön legyen-e magyar fiak sírhantja, miközben a libernyák-komcsi karhatalom készségszinten kardlapozza a békésen gyújtogató hazafiakat Pesten, vagy mégis inkább a gáz legyen olcsó, a magyar pedig a földkerekség legfainabb nemzete színarany sztaniolban és Buga Jakabként vétózva gyerekeink Holle apóvá műtését Brüsszelben, addig mindig kerül hárommillió furcsa fülkeforradalmár.

Kányádi Sándor: Csendes pohárköszöntő újév reggelén...című versével

szerkesztőségünk a Csepel újság, valamint a csepeliek.blog.hu minden olvasójának 2023-ra jó egészséget, örömökben és sikerekben gazdag, boldog, békés új évet kíván

Nem kívánok senkinek se 
különösebben nagy dolgot. 
Mindenki, amennyire tud, 
legyen boldog. 
Érje el, ki mit szeretne, 
s ha elérte, többre vágyjon, 
s megint többre. Tiszta szívből 
ezt kívánom. 
Szaporodjon ez az ország 
Emberségbe’, hitbe’, kedvbe’, 
s ki honnan jött, soha soha 
ne feledje. 
Mert míg tudod, ki vagy, mért vagy,

„Kettős a koszorú, amelyet az országon belül és az országon kívül emlékműveihez helyezünk. Az egyiket a rendkívüli szellem, a másikat a rendkívüli jellem kapja…Nemcsak a magyarság jövőjében hitt, hanem éppoly lángolóan, vére hullásáig hitt az emberiség ügyében is. Huszonhatévesen a segesvári csatatéren nem egy nép, hanem az egész emberiség kiválasztott fiaként halt mártírhalált”

Az 1823. január elsején Kiskőrösön született költőre emlékezve Illyés Gyula öt évtizeddel ezelőtti gondolatait idézzük:

Alig van magyar anyanyelvű ember, akinek szívébe nem fészkelte be magát Petőfi Sándor. Csaknem úgy, mintha vérségi közünk volna hozzá. — Mi ennek a varázslatnak a magyarázata? Az, hogy költőként nyitotta meg ugyan tudatunk ajtaját, de azon az ajtón egy bámulatos jellemű embert léptetett be és ismertetett össze velünk. …

Egy nagy író attól kezdve nagy író, amikortól fogva állandóan jelen van nemzete eszmélésében; amikortól a művei csaknem tárgyszerű részei a nép, birtokának, akár egy híd vagy középület. Sőt még jobban azoknál. Pest hajdani szép városházát lebontották. Eltűnt az utcáról, el az emberek fejéből. A Nemzeti dal-t, a Szeptember végén-t nem lehet lebontani, téglaként kihordani a nemzet tudatából. Vannak szellemi művek, amelyek

Az idén már nem lesz ilyen kép. A felvételt 1962-63 telén Bara István, a Magyar Távirati Iroda munkatársa készítette. A fotó kísérő szövegében ez áll: "A Közép-Dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság dolgozói vágják a jeget a befagyott Dunán, a Kvassay zsilipnél, hogy