2019. október 21.: „Átadták a felújított tüdőgondozót...A felújítást augusztusban kezdték el, miközben a tüdőszűrő a Tóth Ilona rendelőintézetbe költözött... Felújították az intézmény összes helyiségét..." - 2022. október 19.: "Költözik a tüdőgondozó..."

„A tüdőgondozó 2022. november 2-ától a Csikó sétányon lévő rendelőbe költözik…Az áthelyezésre egyrészt az épület korszerűtlen fűtése miatt kerül sor,  ….másrészt pedig a jövő tavasztól – az Egészséges Budapest Program keretében – induló felújítások is indokolják…” - olvasható a fideszes kerületvezetők szócsöveiben elhelyezett közleményekben.

Az elmúlt öt évben már többször is találkoztunk a tüdőgondozót érintő hasonló bejelentésekkel, ígéretekkel. Nézzük időrendben a tényeket:

2017. május 26: „Gépekkel együtt újul meg a csepeli tüdőgondozó….A tervek szerint átköltöztetik vagy felújítják a csepeli tüdőszűrőt és tüdőgondozót, ezért nem kell már sokáig elviselni a jelenlegi körülményeket.” https://www.csepel.hu/hireink/kozerdeku/item/10163-gepekkel-egyutt-ujul-meg-a-csepeli-tudogondozo
2018. július 14: „Borbély Lénárd: Elköltözik a csepeli tüdőszűrő, megújul a tüdőgondozó. A csepeli önkormányzat július 14-i döntése alapján a kerületi rendelőintézetbe költözik a tüdőszűrő, a tüdőgondozót pedig az eredeti helyén teljesen felújítjuk….. Már polgármesteri programomban ott volt a tüdőszűrő és a tüdőgondozó rendbetételének

Nem értek én az inflációhoz meg ezekhez a kacifántos szavakhoz. De ahhoz igen, hogy Tállai államtitkár úr milliárdokról beszél, ami valójában nekem 7650 forint, neked 5400. Meg, hogy januárban a kenyér 450 forint volt, most meg 700. Ugye jól számoltam, hogy ez 30 százalékkal több?

Olyan szépet álmodtam Erzsikém arról, hogyan ünnepeljük majd meg az arany lakodalmunkat. A Tállai államtitkár tehet az egészről. Tudod, ő beszélt arról, hogy 240 milliárd forint pluszpénzt folyósít az államkincstár a nyugdíjasoknak novemberben. Így mondta pontosan, nem?

Mikor fog robogni az úthenger a Táncsics Mihály utcában? 2021. június29.: „Kormánytámogatásból futja a Táncsics Mihály utca és még 12 másik útszakasz felújítására” – olvashattuk a kerületvezetői ígéretet tavaly a helyi sajtóban. - 2022. október 25.: „Elindul a Táncsics Mihály utca felújítása” – írta ugyanaz a kerületvezető a saját fb oldalán. Ebből az ígéretből végre valahára már lesz valami?

Rendben, örülhetnénk az újrázott polgármesteri bejelentésnek, ha nem tette volna hozzá Borbély Lénárd:  

„A Fővárosi Önkormányzat 2020-ban az összes fejlesztési forrást elvonta a csepeliektől, a pénzt pedig más budapesti kerületek között szétosztották. Ez egy tényállítás.”

Az is tényállítás, hogy a polgármesteri szövegből valami kimaradt. Például, hogy Orbán Viktor fideszes kormánya „az elmúlt három évben 164 milliárdot vont el a fővárostól”! Miért kell ezt elhallgatni?  https://rtl.hu/belfold/2022/10/15/karacsony-a-kormany-164-milliard-forintot-vont-el-budapesttol Ráadásul az elvont pénz nagy részét visszaosztotta a fideszes

Szabó Timea nevezte először „Lex Megdöglesz”-nek az új törvénymódosítást, azóta így emlegetjük. Azt, amelyben az állam lényegében kivonul a szociális felelősségvállalásból. A fél lábát, pontosabban a fél lába kisujjának hegyét talán otthagyja, de a korábbi alapelv törölve. Mármint az, hogy „a szociális ellátás feltételeinek biztosítása -az egyének önmagukért és családjukért, valamint a helyi közösségeknek a tagjaikért viselt felelősségén túl- az állam feladata”.

„Ezt a munkát csak gyűlölni vagy szeretni lehet. De ha egyszer valaki megszerette, az sohase gyűlöli meg” (Siemens–Martin-acélgyártás betétanyag adagolása)

Ma már a martinüzem hűlt helyét is nehezen találná meg, aki azt keresi a volt Csepeli Acélmű, a későbbi Vasmű, az egykori Csepel Művek kerítésén belül.

Negyvenöt éve, amikor a Képes Újság riportere beszélt az onnan kikerülő termékekről, egészen más volt még a helyzet: „Kell a martinacél, az elektroacél, a vasöntvény, az acélöntvény, a kovácsolt és sajtolt acéltermékek. A MÁV valósággal sír és rimánkodik sínekért, alátétekért, hevederekért, tartó-, rúd- és idomacélokért. Az építőipar szinte ’eszi’, az acélhuzalt, a gázosok, a vizesek és a csatornások pedig a csöveket, csapokat…” -közölte a riporter, majd többek között ezt írta:

„A ’leggazdagabb’ magyar kohász, Angeli István Csepelen dolgozik. Tizenkét gyermek apja, tíz fia és két lánya van, így fogalmaz:

Egy hónapos eltiltást kapott Ricardo Moniz, a ZTE színesbőrű vezetőedzője, mert a pályára belépve jelezte a játékvezetőnek, hogy a Honvéd szurkolói huhogással provokálják a zalaiak kongói futballistáját. Kész szerencse, hogy Christian Eriksennek Eb-mérkőzésen és nem magyar bajnokin állt meg a szíve. Itthon az MLSZ logikája szerint várni kellett volna az életmentéssel, amíg megáll a játék vagy egy hónapra eltiltották volna a dán játékoshoz azonnal, játékvezetői engedély nélkül pályára rohanó csapatorvost.

Csak szavakkal harcol a Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) a rasszizmus ellen, a tettei ugyanis egészen mást mutatnak. Az MLSZ azt állítja, hogy minden lehetséges eszközzel, rendkívüli szigorral lép fel minden rasszista megnyilvánulással szemben.

A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy

Békaperspektívából nézve minden másként látszik. A csepeli önkormányzat eddig ismertté vált intézkedései azt mutatják, hogy az önkormányzati intézmények esetében még a Csepeli Strand „bezárásának” sincs köze az energiaáremelésekhez. Állítólag...

Németh Szilárd a „kiemelkedően sikeres energiapolitikával” dicsekszik, a kormány képviselői az EU sok országánál alacsonyabb energiaárakkal büszkélkednek naponta. Nem zavarja őket, hogy miközben Orbánék már júliusban energia vészhelyzetet hirdettek, Gulyás Gergely a kormányinfókon az energiaár-emelkedésről beszélt. Néhány megjegyzés:

 > Szerintünk az energia többletfogyasztásáért felszámított kétszeres, illetve hétszeres árak, egyes önkormányzatok, cégek, intézmények, alapítványok esetében pedig a 16-17 szeres távhőemelés átírja „alacsony” magyarországi energiaárakat. Arról nem is beszélve, hogy

Annyi előnye mindenképpen van a nemzeti konzultációnak, hogy a benne résztvevő csókosok ismét kormányzati milliárdokhoz juttathatók. Az egész akció ára a HVG becslései szerint 6 és 10 milliárd forintra tehető, hiszen a 8 millió drága boríték kikézbesítése mellett zajos tévé- és videóreklám kampány is folyik, no meg az országot is teleplakátozták a hírhedt bombás plakátokkal.

Nem tudom, jártak-e mostanság a levélszekrénynél és megnézték-e, hogy mi van benne?

"Jóska! Levelet hozott a póóósta!"

Bizony levél jött, egyenesen magától a miniszterelnöktől, Orbán Viktor aláírásával. Szóval elgondolkodtak rajta, hogy mégis, mi értelme van ennek az egész nemzeti konzultációs hercehurcának? Megmondom röviden: az égvilágon semmi!

Hogy miért? Egyrészt azért, mert a

„Vele, a Fidesz egyik prominensével is megtehették ezt a csúfságot! Amikor ő volt alvezéri helyzetben (2010-után) folyamatosan - és zokszó nélkül - rúgta ki más családok tagjait. Ha tetszik: politikai meggyőződésből tisztogatást csinált. Önként és dalolva kegyetlenkedett!”

„Mindenki tudja Magyarországon, hogy a ’szent és sérthetetlen’ kifejezés a fideszes terminológiában a családra érvényes! Azt mostanában azonban egyre többen kezdik felismerni, hogy nem minden családra, csak a Fidesz prominenseinek családjára vonatkozik az alapvetés. Most például itt van ez a ’szerencsétlen Völner’, akinek még a fia vagyonát sem tisztelik a hatóságok. Az utcáról szállíttatták el szegénynek a kocsiját!

Ez aztán tényleg mindennek a teteje! Sír is Völner, siratja a fiát! Fel is háborodik vele a Fideszt vezérlő kompánia nagy része! A vizsgálatok ilyetén való elburjánzása ugyanis alapjaiban rengetné meg a vagyonosodási elveiket. Mert, mint láthatjuk: Orbán vagyonbevallása szerint szegény, mint a templom egere: csak a felesége, a testvére, meg a gyermeke(i) gazdagok. Az apja, veje és barátja milliárdosok! Lázárnak már évekkel ezelőtt a négyéves gyereke vagyonosabb volt, mint jó néhány munkában megöregedett ember, ebben a hazában. „Akinek semmilye sincs, annyit is ér”

Csepelen maradva, láthatjuk a

Az ifjú Orbán Viktor hasonlatos volt ahhoz az orvostanhallgatóhoz, aki kizárólag azért vett anatómialeckéket, hogy ismereteit majdan szervkereskedőként kamatoztathassa. Olybá tűnik, mintha miniszterelnökünk is abból a célból szerzett volna jogi diplomát a Bibó István Szakkollégium tagjaként, hogy a távoli jövőben egy egész jogállamot lebonthasson, autokratikus törekvéseinek pedig a jogszerűség látszatát kölcsönözhesse.

A 2010-ben teljhatalomhoz jutott Orbán hamar megtagadta a hatalmi ágak szétválasztásának alkotmányos elvét, illetve az igazságszolgáltatás függetlenségének követelményét. Először köztörvényes ügyek jutnak eszembe. A vörösiszap-katasztrófa után maga a kormányfő jelentette be a törvényhozásban a felelősök letartóztatását, mire az Országgyűlésben tapsvihar tört ki. (Nem tudom elhessegetni az asszociációt: a „hosszú kések éjszakáját” követően a Führer is a német parlamentben jelentette be a bírósági eljárás nélküli leszámolásokat, mire a megrettent képviselők ugyanígy vörösre verték a tenyerüket!)

„A válságot Csepelen nem a megnövekedett energiaszámlák, hanem a korábban felelőtlenül és esztelenül elvégzett hangulatjavítónak mondott „fejlesztések” okozták. Ezek semmibe vették a kerület fenntartási képességeit és kizárólag a polgármester egojának növekedési igényét szolgálták. … A polgármesteri hivatalt nem a fotón látható régi Rákóczi Iskolával bővíteni, oda a polgármesternek az adófizetőktől hermetikusan elzárt rezidenciát építeni, valamint a polgármesteri „kabinet” -nek és más tiszti szolgáinak luxusirodákat és szolgáltatásokat nyújtó helyeket kialakítani, hanem ezt az épületrészt értékesíteni kellett volna. A strandot nem télre bezárni, hanem azonnal visszaadni a fürdőigazgatóságnak kellett volna… A kerületünknek juttatott hatalmas állami pénzeket nem különböző támogatásokra, állami, egyházi és határon kívüli szervezeteknek kellett volna a haverokkal átjátszani, hanem az itteni problémákat kellett volna megelőzni.” Többek között így reagált Borbély Lénárd polgármester nem rég ismertetett gazdasági megszorító csomagjára Horváth Gyula ellenzéki (DK-s) önkormányzati képviselő, akinek markáns véleményét az alábbiakban ismertetjük:

„A csepeli polgármester facebook oldalán arról adott tájékoztatást, hogy milyen intézkedések megtételét kezdeményezi a közelgő tél és a nyakán lévő belső gazdasági, pénzügyi válság elkerülése miatt. Valljuk meg, hogy intézkedési tervre, és a kerület teljes gazdálkodási átalakítására már régen sort kellett volna keríteni. A helyzet már régen rossz Csepelen! Ez az energia áremelkedés viszont teljesen padlóra küldte ezt a centralizált egyszemélyi vállalkozásként kezelt, kiskirályságnak tekintett konstrukciót.

A válságkezelésre kiadott direktíva,

Megspóroljuk Önöknek a fáradságot: pontról-pontra végigmentünk a szankcióellenes nemzeti konzultáció álkérdésein. Finoman szólva is jókora csúsztatások vannak benne: gyakorlatilag egyetlen, kérdésnek sugalmazott állítása sem igaz. Az orosz terrorállam ellen bevetett nemzetközi szankciók közvetlenül nem befolyásolják a magyarok életét.

Ugyanakkor az immáron szélsőségesen oroszpárti, nyugatellenes magyar kormányzati politikának nem látszik, hogy különösebb gazdasági vagy politikai haszna lenne, ám annál többet árt Magyarországnak. De akkor mi értelme van ennek az

Öt éve a felújítás után nagy felhajtással avatták, de már most költözik a tüdőgondozó, így ér véget egy régi és így kezdődik egy új választási trükk. Van itt még más trükk is. A Barba trükk. Kiábrándítjuk olvasóinkat, ugyanis nem foglalunk állást arról: Csepelnek jó vagy rossz, hogy Budáról Csepelre, a Szállítók útjára települt, a fiatalok által nagyon kedvelt Barba Negra produkció. Azt viszont elmondjuk és bizonyítjuk, hogy a látványosság része a fideszes kerületi vezérkar trükkjeinek. Ők a Barba trükkökkel és más látványossággal akarják eltakarni a lényeget, vagyis azt, hogy valódi, érdemi fejlesztést nem tesznek a csepeliek érdekében

Ami a Csepeli Hírmondó (CSH) október 19-én megjelent 20. számából kimaradt, azt mi közzétesszük, ami megjelent, arról elmondjuk véleményünket. 

Az újság mostani számának legfontosabb témái: Borbély Lénárd harmadik éve, hogy újrázott; ismét költözik a tüdőgondozó; a Tejút parkban bekövetkezett „rongálások”; a Metrans „sikersztorija”; a népszámlálás és Borbély hároméves hősi küzdelmeként Csepelre költözött Barba Negra. Természetesen most is helyet kaptak a lapban a kultúra, a sport és a civil élet szerkesztő által fontosnak tartott eseményei. A  kerületi rendezvények programjai mellett most is több oldalnyi  hirdetés teszi színesebbé a CSH idei 20. számát. 

Őszinte tájékoztatásról, azonban most sem beszélhetünk, hiszen változatlanul nem kaptunk semmilyen tájékoztatást a csepeliek mindennapi életéről, az itt lakókat foglalkoztató legfontosabb kérdésekről, a gazdasági válság, az elszabadult infláció csepeli családokat és vállalkozókat érintő hatásairól. 

Véleményünk a lap néhány írásáról:

Az, hogy a címben idézett kérdést Churchill  London bombázásakor, amikor a miniszterei a kultúrális kiadások lefaragására akarták rábírni, kimondta-e, vagy csak tulajdonítják neki, az mindegy, mert ennek szellemében harcolt, politizált Igaza volt... 

Demeter Szilárd szeret középpontban lenni, gyakran sikerül is oda nyilatkoznia magát. Legutóbb azt hangoztatta, hogy szerinte túl sok a művelődési ház, a könyvtár, a független és a kőszínház (azt már tudtuk, hogy utálja a színházat), és a szimfonikus zenekar. Nem csoda, hogy utóbbiakat sem szereti, ezekben ugyanis nem újságírók ujjait kalapáccsal ütve játsszák az Örömódát. És bár igyekezett törölni a közös emlékezetből, nem feledhető, hogy szerinte Európa Soros György gázkamrája. Szívesen elintéznénk a

Rideg racionalitás a kultúra kiseprűzése? A csepeli művelődési házak (Munkásotthon, Radnóti, KMH) a helyi rezsiharc első áldozatai között...

Borbély Lénárd polgármester meghozta első, jelentősebb rezsivédelmi intézkedéseit, derült ki csütörtökön a közösségi oldalán és a csepel.hu-n közölt, helyenként eltérő tartalmú írásokból. Néhány megjegyzés a takarékossági intézkedésekhez: 

> A leírtak szerint az intézkedési csomag a polgármester és néhány társasági, intézményi vezető megegyezéseként jött létre, nem érzékelhető mögötte az érintett közösségek egészének egyetértése és együttműködése, nem is beszélve a társadalmi, politikai háttér véleményének hiányáról.

Borbély úr a témáról tárgyalni sem volt hajlandó testületi ülésen, ami annak is bizonyítéka, hogy nem kíván együttműködni az önkormányzat legfelsőbb döntéshozó szervével, a képviselő-testülettel, az érintett civil közösségekkel, miközben mindenki mástól együttműködést és támogatást vár el. Frakciója mindezt tétlenül nézi, talán nem véletlenül:

Mi sose vetemednénk arra, hogy elhallgattassuk azokat, akik nem értenek egyet velünk – mondhatná Orbán után szabadon  Kövér László, miközben épp kiosztja a következő 4 millió forintos büntetést elhallgattatási célból valamelyik ellenzéki, vagyis definíció szerint a kormánypárttal nem egyetértő honatyának. Mondhatná, ha lenne humorérzéke.

Kövér úrból azonban nem csak a tréfa iránti fogékonyság hiányzik, hanem – más, szintén fontos részképességek mellett – az önreflexióra való hajlam is.

A házelnök szerint „kirívóan sértő” a kormányt törvénytelennek nevezni. Hogy az Orbán-kabinet törvényes-e, az érdekes jogelméleti dilemma. Hogy alkotmányos-e, az még inkább, tekintve azt az alaptörvényi passzust, amely szerint „Senkinek a tevékenysége nem irányulhat a hatalom (…) kizárólagos birtoklására. Az ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton mindenki jogosult és köteles fellépni.”

Az viszont, hogy erről bárki véleményt mondhat-e, egy demokráciában nem lehet kérdéses

A kihűlt, néma gyárkémények felkiáltójelként emlékeztetnek Csepel történelmére. A kerület tereivel, utcáival együtt sokat tudnának mesélni 1956 októberi, novemberi napjairól

A következőkben változtatás nélkül közlünk részletet  Dr. Bolla Dezső csepeli helytörténész mai napig egyedülálló tanulmányából.

A helyszín Csepel, egykori község, nagyközség, város, hat éve Budapest XXI. kerülete. Az időpont: 1956. október 23., 24. és 25.

Dr. Bolla Dezső így idézte fel a 66 évvel ezelőtti napok történéseit:

1956. október 23-án hat órakor a csepeli gyárban a reggeli műszak megszokottan kezdődött.

Délelőtt azonban az Eötvös Lóránd Tudományegyetem és a Műszaki Egyetem hallgatóinak küldöttsége jelent meg a Csepel Vas- és Fémművek pártbizottságán. A gyári munkás ifjúsággal kívánták felvenni a kapcsolatot az összefogás és a

Földrengéssel kezdődött, árvízzel folytatódott 1956 Csepelen és környékén. A januári földrengés főként Dunaharasztin, Taksonyban és Soroksáron rombolt, de megérezték Csepelen is. A kis-dunai árvíz márciusban Királyerdő egy részét borította el, és vitt mindent, ami az útjába került. A társadalmi mozgások  mintha utánozni akarták volna a természetet. Így érkezett el 1956 forró ősze...

A sztálini személyi kultusz a névadó 1953-as halála után 1956-ban összeomlott a Szovjetunióban, és ennek megvoltak a hazai következményei. „Legjobb tanítványának”, Rákosi Mátyásnak megingott és nyárra összeomlott a hatalma, de Csepelen a Vasmű főbejáratán még október elejéig az ő neve virított. Addig, amíg a társadalmi nyomás hatására a Minisztertanács október elején Csepel Vas- és fémművekre nem változtatta a tröszt nevét…

„Csepelen is élénk érdeklődést váltottak ki 1956 tavaszától a DISZ Petőfi Körének szókimondó vitái, az Irodalmi Újság cikkei. A Petőfi Kör halaszthatatlan változásokat követelő üléseinek voltak csepeli résztvevői és felszólalói is.” Így eleveníti fel a történelmi napokat Csepel 1956 című korszakos művében dr. Bolla Dezső helytörténész. A folytatásról így ír:

Ez maradt a magyar jogállamiságból: az Unió vaskos ezermilliárdokért cserébe próbál holmi fékeket meg ellensúlyokat rászerelni édes hazánk éppen szakadék felé száguldó, elrozsdált tragacsára.

Ebben a helyzetben a nagy kérdés az, hogy valójában mit akar Brüsszel. Ténylegesen meg akarják-e zabolázni kis Oroszországgá lett hazánk tolvaj sleppjét? Vagy csak az egyre növekvő demokrácia-deficiten joggal háborgó európai közvélemény leszerelésére kísérleteznek valami tessék-lássék látszatmegoldással?

A magyar kormány által a brüsszeli pénzek kiédesgetéséért cserébe beígért Integritás Hatóságról meg Korrupcióellenes Munkacsoportról már most  látszik, hogy azok működését megalapozó szabályok pontosan ugyanolyan selejtes, kijátszható szabályok, mint amilyenek eddig is mázsaszámra pottyantak le a magyar parlamenti gyártósorról.

Ugyanakkor azt sem árt elfelejteni, hogy

Több sebből vérzik a park névadása....A szeptember 29-én tartott csepeli képviselő-testületi ülésen született döntés a  sétányok által övezett, a volt Görgei iskola helyén lévő park elnevezéséről. Borbély Lénárd polgármester javaslatára, az ellenzék véleménye és ellenszavazata ellenére, a helyi lakosság véleményének kikérése, csatolása nélkül a testület úgy döntött, hogy Wittner Máriáról, Csepel Díszpolgáráról nevezi el a parkot. 

A határozati javaslatban felkérték a polgármestert, hogy „kezdeményezze a közterület elnevezését a Fővárosi Önkormányzatnál azzal, hogy a jelen határozatban kezdeményezett elnevezési javaslatot is tartalmazó közterület tekintetében tekintse a határozatot egyben Rendelet 6. § (1) bekezdése szerint a Képviselő-testület véleményének.” https://csepel.hu/anyagok/dokumentumtar/Testuleti_anyagok/2022/09.29/114_sz_et_Wittner_Maria_park.pdf 

Az elnevezés véglegesítéséhez tehát a Fővárosi Önkormányzat Közgyűlési döntésére volt szükség. A közgyűlés azóta azonban nem ülésezett, így az elnevezés fővárosi jóváhagyása nem történt meg. Továbbá: