Önkormányzati eszközökkel és lehetőségekkel ténylegesen is segíteni kell az itt működő vállalkozások fejlődését. Például be kellene tartani a Csepeli Munkaadók és Gyáriparosok Egyesületével korábban kötött megállapodásokat, a kormányígéretekről nem is beszélve.

> A „Csepel Művek” a kilencvenes években gyakorlatilag megszűnt, ma egy, a jogszabályoknak nem egészen megfelelő ipari park van a régi kerítés mögött, több száz önálló, címmel is rendelkező céggel, jóval kevesebb tulajdonossal.

A volt „Csepel Művek” területén 1892-ben  létrejött gyárváros ipartörténeti és várostörténeti jelentőségű emlékének megőrzése feladata a 2002-ben létrejött Csepeli Munkaadók és Gyáriparosok Egyesületének, erkölcsi kötelessége viszont kerületi önkormányzatnak, az egész kerületnek, amely a fejlődését nagyrészt a gyáróriásnak köszönheti.  

> A gyártelep területe, a

Ami most következik, az arról jutott eszembe, hogy a Fidesz rossz szelleme, az új pártállam egyik élharcosa, Kövér László titkosszolgálati vezetőknek arról beszélt, hogy az ellenzék az új ellenség. Azóta tudjuk például, hogy a Pegasus nevű kémszoftverrel megcéloztak olyanokat, akiket politikai ellenfélnek tartanak. 

1990. január 7-én egy akkoriban egészen különleges interjút láthattak a tévénézők. Rangos Katalin riporter a nagyhatalmú belügyminisztert, Horváth Istvánt próbálta arról kérdezni, hogy lemond-e, miután kiderült, hogy bár az új alkotmány szerint ez alkotmányellenes, a titkosszolgálatok mégiscsak megfigyelik az ellenzéki pártokat, szervezeteket.

A magyar televíziózás történetében először kérdeztek ilyesmit politikustól. Horváthot, aki a pártközpontban – melyikben? abban – elhagyta a tisztségéhez szükséges stressztűrő képessége, egy pillanat alatt elöntötte a verejték. Rangos megsajnálta, elküldte törölközni a belügy nagyhatalmú urát és újrakezdték a felvételt. Ám Horváth belügyminiszterről újra dőlni kezdett az izzadság – ki tudja mi járt a fejében?

S bár sorra hangzottak el a magyarázatok, hogy 

Sokat kell nyelni a hatalom megtartásáért, a zsírosabb falatok megszerzéséért a politikai pankráció közben Csepel volt és jelenlegi polgármesterének

Nagyra becsüljük a Közösen Csepelért Lokálpatrióta Egyesületet és tiszteletreméltó tagjait, de igen érdekesnek tartjuk, hogy a csepeli hivatalos médiában – mint például legutóbb a fideszes szócsővé züllesztett Csepeli Hírmondóban ‑  csak pozitív tartalmú megnyilatkozásaik, véleményeik kapnak helyet.

Úgy gondoljuk, hogy az egyesület köztünk élő notabilitásai a lakóhely aktív szeretetével együtt is kritikusan szemlélik például a kerületi közlekedési anomáliákat, a mind sűrűbb közlekedési dugókat; a gerincút (Teller Ede út) 11 éve megígért folytatásának elmaradását; a Gubacsi-híd állapotának évek óta elmaradt felújítását; a Hollandi úton megvalósított, Németh Szilárdhoz köthető birkózócsarnok és akadémia épületegyüttest, mivel rombolja a csepeli Kis-Duna parti térség természeti környezetét; a Csepel SC Alapítványért, illetve tulajdonlásáért, fejlesztéséért kialakult fideszes belharcot; az egyoldalú tájékoztatást, az ellenzék teljes kiszorítását az önkormányzati médiából – hogy csak néhány helyi fájó pontot említsünk.

A közösen Csepelért! -  jelszó számunkra azt jelenti, hogy

Felkorbácsolt érzelmek, randalírozás az utcán és a lelátókon. A magyar foci már csak erre jó? A realitás az, hogy minden kormányzati erőfeszítés ellenére már a pótselejtező is elérhetetlen messzeségben van, az utánpótlásképzés, akadémiai rendszer pedig nem más, mint a magyar sport valaha volt legdrágább blöffje.

Azok az akadémisták, akik az első körben kerültek be a nagy labdarúgó felzárkóztatási programba, lassan kiöregednek: sokuk már abba is hagyta a futballt, nyom nélkül: tíz év, megannyi százmilliárd ráfordítása, az igényeket messze felülmúló stadionépítési program levezénylése után sem sikerült az áttörés, de még csak az előrelépés sem.

A válogatott legutóbb a vb-selejtező-sorozatban mondott csődöt. Bármennyire is igyekeznek sokan az idegenbeli, amúgy tét nélküli mérkőzésen aratott győzelmet (Lengyelország–Magyarország 1-2) más színűre festeni, ez csak a problémák elfedését, hiszen a csapat újabb világbajnokságról maradt le: honfitársaink utoljára 1986-ban, Mexikóban léptek pályára a világ legnézettebb, legnagyobb hatású sorozatában. Olyan régen, amikor még

Várjuk már várjuk…Hetek óta várjuk, de hiába’ várjuk.  No nem az új magyar csodákat , még csak nem is a csepeli csodákat, hanem csupán a szolid, bűnbánó bocsánatkérést a kerület grafomán fideszes alpolgármesterétől.

Ábel Attila alpolgármester ugyanis saját fb-oldalán november 9-én jelentette meg az Elk*rtuk című filmmel kapcsolatos gondolatait „Kis magyar sz@rtenger” címmel, amire Horváth Gyula DK-s önkormányzati képviselő válaszolt. Blogunk 11-én közölte a két levelet. 

https://csepeliek.blog.hu/2021/11/11/abel_attila_kis_magyar_sz_rtenger_valasz_abel_attilanak_horvath_gyulatol#more16751956 

Most, csatlakozva Horváth Gyula leveléhez, Ábel úr egyik mondatára reagálunk: „A film valósághoz való hűsége azonban pontos.” Szövege végén még hozzá teszi: „...hiteles film…”. Ábel úr azonban úgy járt, mint a Kossuth Rádió, amelyben szintén „tényként kezelték… az Elkxrtuk című politikai krimi narratíváját.”  Ő is elk*rta, mint az orbáni rádió, amely az alábbi helyreigazításra kényszerült: 

Olyan emberekről beszélünk, akiknél többet illetve direktebben utoljára talán csak Haynau, meg Rákosi egynémely sajtópribékje ártott a magyar nyilvánosságnak. Bár ez is relatív: őszintén szólva nincs nagy különbség aközött, hogy az újságok a hatalomnak kellemetlen hírek hűlt helyével, vagy az uralkodó körök által tollba mondott hazugságokkal traktálják a közönséget.

Kálmán Erika, a Mediaworks új vezetője a Népszabadság hóhérainak egyike volt. Hosszú a közreműködők sora – Mészáros Lőrinctől Heinrich Pecináig –, és ő az adott kategórián belül még a tisztességesebbek közé tartozott (a hozzá tartozó munkaügyi kérdések relatíve korrekt lezárásában mindenképp), de azért akadtak olyanok is, akik a miniszterelnöki akarat és a várható jutalmak/büntetések ismeretében is meg tudták tagadni, hogy ítéletvégrehajtónak álljanak. Ki lemondott, ki beteget jelentett – mindenesetre ki lehetett hátrálni a feladatból. Viszont akik végül vállalkoztak a hóhér-szerepre, azokat nem hagyták az út szélén, és azóta is gondoskodnak róluk: az egyiknek milliárdos árprémium és az osztrák jogsegély-kérelem kormányzati megtagadása hullott a zsebébe, a másiknak jól fizető állami vagy pártközeli állás jutott.

A mostani változást bejelentő közlemény a maga szemérmes módján sokat elárul a rezsimről:

A Fidesz-frakció vereséget mért a fideszes polgármesterre. A kerületvezetők marakodása közben a kerület tovább züllik?

Mindjárt a közepébe, legalább is a hét közepébe vágunk, mert akkor lett botrányos a kerületi heti műsor fő produkciója.

Mint ahogy blogunkon már jeleztük, csütörtökön képviselő-testületi ülést és közmeghallgatást  tartott az önkormányzat képviselő-testülete. 

https://csepeliek.blog.hu/2021/11/25/hogyan_eljenek_egyutt_a_csepeliek_mi_lesz_ma_a_kt-ulesen#more16763990 Borbély Lénárd polgármester a múlt hét pénteken közzétett meghívójában javasolta a testületnek az adórendelet módosítását, azzal, hogy január 1-től 3 százalékkal emeljék az építmény- és a telekadót. A telekadó emelése kapcsán javasolta a kerület Kis-Duna parti területrészének övezeti lehatárolását kibővíteni és a II. sz. övezetbe sorolni, amiből azonban nem derült ki, hogy ez hány százalékos emelkedést jelentene az övezetbe most bevont terület ingatlantulajdonosai részére. Ami miatt most foglalkozunk a témával, az az, hogy a polgármester szerdán, november 24-én visszavonta az adóemeléssel kapcsolatos javaslatát. (Lásd még: https://csepeliek.blog.hu/2021/11/25/hogyan_eljenek_egyutt_a_csepeliek_mi_lesz_ma_a_kt-ulesen#more16763990

Az ok, amit illett volna neki is közölnie, hogy a kormány - a Kt-ülés napján, 25-én -  a 641/2021.(XI.25.) számú rendeltével ismét megtiltotta a helyi önkormányzatoknak, hogy a jövő évben adót emeljenek. De vajon honnan tudta Csepel polgármestere szerdán, hogy csütörtökön majd adóemelési tilalmat rendel el a miniszterelnök? Szerintünk

Itt van a november, este be kell kuckózni az olvasólámpa alá egy meleg plédbe és olvasni kell. Ennél jobb ellenszert a mérgező politika ellen nem tudok. De a meleg kuckóba laptopot, okostelefont, tabletet magunkkal vinni tilos, ugyanis híreket olvasni tilos.

Marad a könyv. Ezen belül is a vers. Az vezet innen a legmesszebbre el. Örömmel javasolnék külföldi költőket, mert akkor még messzebb találjuk magunkat a rendszertől, amelyben élünk, de akármekkora költő valaki, a magyar nyelv kárára nem akarok senkit előnybe hozni.

Úgyhogy magyar költőket legyenek kedvesek olvasni ellenszerként a napi méreg ellen. Élő kortárs magyar költőket. Sorolom a kedvenceimet: Parti Nagy Lajos, Kovács András Ferenc, Kukorelly Endre, Ferencz Győző, Tóth Krisztina, Takács Zsuzsa, Gergely Ágnes, Aczél Géza, Balla Zsófia, Báthori Csaba, Kiss Judit Ágnes, Marno János, Tolnai Ottó, Várady Szabolcs, Babiczky Tibor, Lovasi András (nekem ő nagy költő), Müller Péter Sziámi (ő is).

De nem muszáj a fenti névsorból válogatni, felőlem olvashatnak bárkit, csak kortárs magyar költő legyen, és este legyen, november, csönd és olvasólámpa, nyugalom. Semmi politika. Csak vers.

Újságíróként, szerkesztőként és helytörtészként is azt akarta elérni, hogy a csepeliek egyre többet tudjanak. Azt akarta:  ismerjék meg a múltjukat, hogy megértsék a jelent, és formálhassák a jövőjüket!.

Sokáig fogjuk érezni Tibi hiányát. Tegnap múlt egy hete, hogy a közvetlen családtagok, rokonok, barátok, egykori munkatársak a Csepeli Temetőben végső búcsút vettek a 69 éves korában elhunyt Bárány Tibortól, a csepeli közélet kiemelkedő személyiségétől. A fájdalom ma sem múlik. A ravatalnál Csáki László idézte fel Bárány Tibor életútjának fontosabb állomásait: a Csepeli Szerszámgépgyárat, ahol horizontál-esztergályosként indult messze ívelő pályájára, és ahonnan a tehetsége, munkabírása a Csepel újsághoz, a Népszabadsághoz, valamint a sajtó különböző szerkesztőségeihez vezette el. Felidézték szoros  kapcsolatát, segítőkészségét a Magyar Vöröskereszttel, a csepeli helytörténészekkel, a fotózással és a Munkásotthonnal.

A sírnál Horváth Gyula felkavaró, torokszorító szavakkal egy csepeli generáció nevében így búcsúzott Bárány Tibortól:

Elkísértük Bárány Tibort utolsó útján a csepeli temetőben végső nyughelyére.

Az édesapát, a férjet a testvért, a lokálpatriótát, a csepeli embert, az újságírót, a főszerkesztőt

Pörölünk magunkban a teremtővel; korai, hogy küzdelmes életének végállomása – itt és most – e sír legyen! A sors adta, hogy Tibor 69 évesen is fiatal volt. Annak a nemzedéknek, amelyikbe beleszületett a változások, a kihívások és a küzdelmek lettek osztályrészei.

A küzdő ember pedig kophat, fáradhat, de nem öregedhet meg!

Ratkó-gyerekként született, ami az évtizedek alatt nagy generációvá változott!

A megnevezés átalakult ugyan, de a lényeg, a társadalomba való belenövéssel, az egyenlőség és a szabadság alapján élhető, új világ megvalósítása nem változott.

Tibor is, az új Magyarország kialakításában kereste és találta meg a helyét. Ő is

Azt, hogy ki, mikor, hol, mit, hogyan és miért tett vagy mondott, tetteinek és szavainak mi volt az előzménye, mi lett a következménye, azt valakinek a fontosság és érdekesség szempontjai szerint ki kell szűrnie, és meg kell írnia. Ez a hír. A hatalom birtokosai most már őket távolítják el. Nincs szükség a tényekre...

Az MTVA hírügynökségi részlegén - születéskori neve: Magyar Távirati Iroda - az elmúlt napokban egymás után hívtak be a főnökségre  újságírókat, hogy átadják nekik a felmondólevelet. Az egyik szerkesztő elbocsátása különösen nagy hullámokat vert, többen tiltakozásul, szolidaritásuk jeleként, maguk mondtak fel. A magát közmédiának nevező állami propagandagyárnál szinte hagyománnyá vált az elmúlt években, hogy karácsony közeledtével tesznek utcára embereket - köztük olyanokat, akik évtizedeken át dolgoztak a hírügynökségnél, már késő újat tanulniuk, de még nem nyugdíjjogosultak.

Hadd legyek most nagyon szubjektív, hiszen magam is pontosan ezt éltem át hat évvel ezelőtt. És ne kerüljünk meg egy kérdést, ami

Ez szerintünk kötelezi a kerületvezetőt, hogy részt vegyen a szakmai munkában, s tájékoztassa a képviselő-testületet és a csepeli lakosságot közmeghallgatás formájában, a Kis-Duna-part egészének várható változásairól.

Borbély Lénárd fb oldalán, illetve a csepel.hu-n is közölték, hogy a „Budapest Fejlesztési Központ (BFK) kérdőíves felmérést indított, melyben a Ráckevei (Soroksári)-Dunához való viszonyáról, a területen észlelt környezeti problémákról kérdezik a kitöltőket, illetve a térség értékeit vizsgálják.”

Azt már nem írták meg, hogy nem rég a BFK találkozóT szervezett a pesterzsébeti Dunai Csónakházban, a térségben érdekelt kormányzati és helyi önkormányzati szervekkel, szakértőkkel, ahol ismertették az eddig végzett munkát. A közzétett képek szerint a programon megjelent Borbély Lénárd, aki eddig nem adott tájékoztatást az

"...mi meg csak kapjuk a leveleket; mi mindent tett meg értünk a hatalom. Ez a teljesen érzéketlen hatalom, amely folyamatos győzelmi jelentéseket küld felénk, miközben visz mindent, ami mozdítható. Azt is, ami nem. Lassan az országot fenyegeti a kétoldali tüdőgyulladás, egyre nehezebben lélegzünk..."

Most jön a neheze, írtam nyolc hónappal ezelőtt, ott a kórházi ágyon. Most jön a neheze, pedig a nehezén már túl voltam, az infúziós adagok jól működtek, a kétoldali tüdőgyulladás javulást mutatott, a szaturációm, ha nem is volt kielégítő, de legalább stagnált, szóval minden arra mutatott, hogy hamarosan szabadulok. És jön majd a neheze.

Persze, nem szabadultam hamar, még heteket töltöttem az ötfős kórteremben, de legalább a világ valahogy kívül rekedt. Kiesett ugyan egy hónap az életemből, de a bajokra csak az időnként az ablak előtt elhúzott holttestek emlékeztettek; legfeljebb az internet hírei. De se látogató, se zajos kórházi élet; orvost is csak ritkán láttunk, csupán az

Így ne! A szeméthegyek újjászületésének semmi köze a normális kerületi élethez...

A COVID 4. hullámának „hivatalos” tetőzése előtt tartja ülését ma délután öt órakor az önkormányzat képviselő-testülete. Ráadásul utána, nem tudni pontosan hány órára, közmeghallgatást is meghirdettek, ugyanabba helyiségbe, a Polgármesteri Hivatal Nagytanácstermébe.

A közmeghallgatás időpontja azért is bizonytalan, mert, többek között két rendelet-tervezet is a testület elé kerül, ez pedig egyre későbbi időpontra tolhatja a közmeghallgatás megkezdését. A szerda déli meghívó szerint egyébként 11 napirendet javasolt a polgármester, ami, eddigi ismereteink szerint még további javaslatokkal is kiegészülhet. Szerda délben azonban a polgármester visszavonta az eredetileg tervezett 1. sz. napirendet, a

Rendelettervezet Budapest XXI. Kerület Csepel Önkormányzata Képviselő-testületének a helyi adókról szóló 28/2017. (XII. 01.) önkormányzati rendelet módosításáról című előterjesztését. Vajon miért? Valaki szólt neki, hogy 5-6 hónappal a választások előtt ezt ezért még sem kéne? Kíváncsian várjuk Borbély Lénárd indoklását a mai testületi ülésen.

A fontosabb előterjesztésekkel kapcsolatos megjegyzéseink, kérdéseink, amelyekre, reméljük, választ is kapunk a testületi ülésen a következők:

Mi lesz velünk? Az egészségügyi beavatkozások várólistái évek óta növekednek. Így volt ez már akkor is, amikor még híre-hamva nem volt a világjárványt okozó vírusnak. A nem sürgősségi beavatkozások elmaradása emberek sokaságát vitte a halálba. 

Annál is inkább, mert már a Nemzeti Egészségbiztosítási Alap (NEAK) 2018-as adatai szerint is  mindössze 60-80 százalékra sikerült mérsékelni a lemaradást. A gerinc- és a térdprotézis műtétekre legalább egy évet kell várni, a kisebb, egynapos, de életminőséget javító beavatkozásokra (pl. szemműtétek) alig fél évet.

Mi lesz velünk? Kásler miniszter úr azt mondaná: ami Isten akarata. Az összesített várólistán az Európai Unióban nálunk a második leghosszabb a várólista. A félszázezer műtétre váró magyar türelme lekörözi az olasz, a dán, a svéd, a német és az Egyesült Királyság betegeinek belátását. Ők ugyanis

Na, itt ment el a kedve a közmeghallgatástól a kerületi fideszes vezérkarnak. Felfokozott érdeklődés és aktivitás kísérte a Metrans-beruházással kapcsolatos közmeghallgatást a Szent Imre téri polgármesteri hivatalban. A jól fizetett, bátor vezérek a záporozó kérdések elől már akkor is elbújtak, maguk helyett másokat küldtek a harcmezőre...

Mint az ördög a tömjénfüsttől, úgy félnek a helyi nyilvánosságtól a 21. kerület fideszes vezetői. Minden lehetőséget megragadnak, hogy elbújhassanak az olyan kérdések és javaslatok elől, amelyekre a csepeliek előtt közvetlenül kellene válaszolni. A hatalmasra duzzasztott kommunikációs apparátusukat, a papagájkommandót is az elhárításra és nem a megbeszélésre, vitára, érdekegyeztetésre használják. Ennek egyik észbontó példáját holnap kapjuk meg…

Nem saját elhatározásából, hanem a törvényben előírt kötelezettsége miatt hirdette meg az idei közmeghallgatást a csepeli önkormányzat nevében Borbély Lénárd polgármester. November 25-re, Katalin-napra  a képviselő-testület ülésével azonos időre, ugyanarra a helyszínre szervezték meg a fórumot – adta közre a hírt csepel.hu még november 15-én.

Az, hogy hány órára várnak bennünket, nem derült ki, csak annyit írtak: „a 17.00 órakor kezdődő Testületi ülést követően”. Magyarán: majd ha a képviselő-testületi ülést - ki tudja hány napirendi pont megtárgyalása UTÁN -  befejezték, akkor majd szakítanak időt az istenadta népre is, aki egyébként - legutóbb 2019 októberében - megválasztotta az őket képviselő, de most a választókat alaposan megvárakoztató képviselőket és személy szerint Borbély Lénárd  polgármestert is...

Azóta viszont megjelent a testületi ülés meghívója is, amelyben ez szerepel: 

A győri Audi munkásainak eredményes volt a sztrájkja. Orbánék csak ebből értenek? Tárgyalni nem hajlandók a havi fizetésért, megélhetésért dolgozókkal?

A Mészáros-esküvő után, amivel egy kicsit túllőttek az elvárt célon (nem az az üzenet ment át, hogy a vagyon ténylegesen Mészárosé, hanem az, hogy azok odafönt nem tudnak már mit csinálni féktelen jódolgukban), nehéz értelmes érvet találni a Fidesz által építgetett oligarchikus kapitalizmus mellett. Egy még volt, sokszor hallottam magasan kvalifikált kormánypárti ismerősöktől: hogy „legalább Magyarországon marad a pénz”. De most, hogy a stróman strómanja eurómilliókért szőlőbirtokot vett Franciaországban, egy fokkal nehezebb lesz védeni a rendszert.

Hogy a magyar dolgozóval jót tesz a „nemzeti tőke”, azt eddig is csak azok hitték el, akik még nem dolgoztak „nemzeti tőkésnél”. (Szakmabeli példa: a nemzet pénztárosához, majd onnan a KESMA-hoz került lapoknál ma kevesebben dolgoznak, többnyire kevesebb pénzért, mint a NER hatalomátvétele előtt, pedig a munkából nem lett kevesebb.) Amit viszont a rabszolgatörvény, illetve a munkaidőkeret miatti munkabér-visszavétel kapcsán látunk, az talán

Már a meghívó is egyértelműen bizonyította, hogy valami kamu van a háttérben. Magyarországon még „munkaterület átadás” okán idáig senkinek nem volt mersze ünnepséget szervezni!

A lottó ötösöm lenne ilyen biztos, mint annak a megérzésnek az igazsága, ami akkor nyilallt belém amikor megláttam, hogy meghívtak az immár 16 milliárdra feltornászott Jedlik gimnázium „munkaterület átadása” ünnepségére. – kezdi személyes véleményének bemutatását Horváth Gyula. Az összegzést így folytatja:

Annak ellenére, hogy Kossuth-os vagyok (a Kossuth Lajos Gép- és Öntőipari Technikumban végeztem) nagyon érdekelne Csepel legrégebbi gimnáziumának felújítása. Ez az érdeklődés egyrészt arra sarkalt, hogy meghallgassam a terveket. Másrészt viszont, a meghívó is egyértelműen bizonyította, hogy valami kamu van a háttérben. Magyarországon még „munkaterület átadás” okán idáig senkinek nem volt mersze ünnepséget szervezni!

A rezsihuszárról meg köztudott / és Németh Szilárdtól immár megszokott/ hogy minden lehetőséget megragad ellenfeleit gyalázó, hamis és sértő megjegyzéseket okádó valótlanságok nyíltszínű hangoztatására. Az is több mint gyanús volt, hogy a kerület valódi, megválasztott országgyűlési képviselőjét dr. Szabó Szabolcsot persze megint elfelejtették meghívni. És a

Az elvakult düh és a szekunder szégyen szakadékába csalogató demeteri manipuláció talán kicsit túl van gondolva, és félve. Talán csak annyi az egész, hogy Demeternek vannak gondosan gyűjtött pozíciói, van pénze, tud embereket venni, akiknek a lojalitása pont addig tart, amíg az ő hatalma: ha azt elveszik tőle, láthatatlan lesz.

Ez most kavarja, vagy nem kavarja? Rejtő Jenő hőse, Fülig Jimmy tépelődik ezen a kérdésen mindig, ha az öreg manipulátor Piszkos Fred elé vetődik. A ballib értelmiség Demeter Szilárddal kapcsolatban szokta magát kínozni azzal, hogy a kultúrfelelős baromságai csupán agytartalmának kényszeres és ciklikus emanációi-e, vagy ördögi, tehát orbáni ravaszság csalétkei.

Ez utóbbi meggyőződés szerint Demeter felsőbb sugallatra azért beszéli azt, hogy Európa Soros György gázkamrája; hogy a magyar irodalom 80 százalékát kukázni kéne; hogy a Petőfi Irodalmi Múzeum főnökeként utálja a színházat; vagy hogy Parti Nagy Lajos mostanában szarokat ír, stb., hogy ezen a ballibek elképedjenek, átkozódásba törjenek ki; majd egy fél évig fel sem hagyjanak az eléjük vetett

A csepeli késelés miatt elítélt 37 éves férfi nem először követett el erőszakos bűncselekményt politikai okokból. Először még 2018-ban harapta meg az egyik vezető hírportál munkatársát, majd megígérte neki, hogy meg is fogja ölni, aztán 2019-ben az MSZP ifjúsági szervezetének aktivistáit támadta meg egy aláírásgyűjtés alkalmából, most meg elkövette ezt a késes támadást…

Félő, hogy nemsokára több ilyesféle ügy is lesz, több ítéletre lesz szükség, és a mostani befolyásolja majd a kialakuló bírói gyakorlatot. Igen: a csepeli FreeSZFE-késelésről beszélek. – Így kezdődik Szele Tamás cikke, amit változtatás nélkül ajánlunk olvasóink figyelmébe:

Először ismertessük a cselekményt, mégpedig a Police.hu akkori közleménye nyomán:

 „Budapest XXI. kerületében, a Szent Imre téren várakozó buszon 2021. február 25-én 7 óra 40 perckor egy férfi késsel megsebezte egy másik utas arcát. A mentők kórházba vitték a nőt, aki nyolc napon belül gyógyuló sérülést szenvedett. A Budapesti Rendőr-főkapitányság a bűncselekmény felderítésére nyomozócsoportot hozott létre, és az elkövető felkutatására hajtóvadászatot indított. A rendőrök a

Tizenötmillió forintot szedett ki egy gátlástalan házasságszédelgő nő társra vágyó férfiakból – olvasható egy internetes újság címlapos címe. Alatta pedig a másik hír: hogyan kapott sok-sok milliárdot egy nagyjából nem is létező cég lélegeztető-gépekre, amelyekre szükség nem volt, személyzet nem létezett soha hozzá, ráadásul körülbelül használhatatlanok is az eszközök. A pénz azóta szépen eltűnt valamely offshore paradicsomban, csak találgathatjuk, hány Pasa parki önnövelő ingatlan létesül belőle pálmafás tengerpartokon.

A hozzászólásokból szépen kirajzolódik, hogy ez a második hír senkit sem érdekel. Ellenben az első okozott izgalmat a közönség körében. Bár arról megoszlanak a vélemények, hogy a milyen ügyesen csinálta a nő és ráadásul még a jobb pasikat biztos berántotta az ágyába is esetleg, megérdemlik az ilyen férfiak, esetleg, szegények biztos a gender miatt maradtak társtalanok. Az ezen a véleményen lévők szerinte egyébként is Gyurcsány áll minden ilyesmi mögött és holnap, ha jöttök, ne felejtsetek el szotyit is hozni.

De miért nem izgat senkit az eltűnt, kicsalt milliárdok sorsa? Hogy a magát Marbellán meghúzó fejedelmi vő milliárdokat zsebel be folyamatosan? Csak azért, mert

Borbély Lénárd a kijárat közelében, a nézők között meghúzódva, a Csepeli Hírmondó Jedlikről szóló cikkét  olvasva volt látható. Németh Szilárd kisajátította az egész rendezvényt, másodlagos szereplővé degradálva ezzel a helyi polgármestert és a gimnázium igazgatóját. Miközben, hangsúlyozta, hogy a Jedlik ügy túlmutat minden politikán, kiosztott két helyi ellenzéki politikust is. Látszott, Németh nem adta fel az országgyűlési választásokon való indulását...

Félórán keresztül beszélt Németh Szilárd a Jedlik projektindító munkaterület-átadási jegyzőkönyv aláírásakor 18-án délelőtt, melyet saját fb oldalán „élőben” is megtekinthették  az érdeklődők. Németh beszédében hosszasan ecsetelte a munkaterület átadásához vezető időszak történéseit, szólt saját, az új Jedlikkel kapcsolatos terveiről, a majdan felépülő új iskolával kapcsolatos elvárásairól. Az aláírási ceremónián szót kapott még két államtitkár is. Érdemes megemlíteni még, hogy a kerület polgármestere, Borbély Lénárd a nézők között elbújva, a Csepeli Hírmondó Jedlikről szóló cikkét  olvasva volt látható. Németh, mint az önkormányzat felett álló „vazallus pacalkirály”, magának sajátította ki az egész rendezvényt, másodlagos szereplővé degradálva ezzel a helyi polgármestert, a gimnázium igazgatóját, de még a két államtitkárt is. Közben, hangsúlyozva, hogy a Jedlik ügy túlmutat minden politikán, kiosztott két ellenzéki politikust is. Látszott, nem adta fel az országgyűlési választásokon való indulását.
A polgármester saját fb oldalán, a rendezvényekről készült képek fölé odaírta: 

„Átadtuk a munkaterületet a Jedlik iskolában. A beruházás ezzel kezdetét vette. A részletekről hamarosan beszámolok a Konstruktíva – Az építő műsor adásában a Tv2-n.” A rendezvényen ő nem adott át semmit, s nem is kapott Némethtől szerepet. Valószínűleg ezt ellensúlyozná az a