Napestig tudnánk taglalni, miért érett meg az Orbán-rendszer a nyom nélküli pusztulásra, de hely hiányában legyen elég itt és most a Fábry-Bayer-ügy. Fábry sértett nyilatkozata a Kossuth-díjról, amelyet elsinkófált tőle a kormánya (pitiáner ócskaság, mondja, hogy azt sem mondták neki, fityfülütty, de már nem is kér a dicsőségből, „ezektől semmit, drágám”), és Bayer publicista kirohanása, amelyben aljas, szarembernek nevezte Fábryt.
Első érzésünk értelemszerűen (és sajnálatosan) a megelégedettség volt, hiszen a szétesés mégoly jóleső jelei láttán sem szívesen szembesülünk azzal, hogy az Orbán-rendszer megmondóembereinek csörtéi benne vannak az első száz örömforrásunkban. Nem kellene, hogy ott legyenek, de tény: az alagút végének minden újabb fényforrása mosolyt rajzol az arcunkra. Aztán arra gondoltunk, hogy Fábry helyett így végre Fásy kaphatja a Kossuth-díjat. És azért ez is valami V. Viktorovics készülő szoborparkjában.
Adott tehát egy humorista-showman dramaturg, aki a magyar standup felvirágoztatása mellett irgalmatlan pénzeket keresett a