Kovács Zoltán a sajtó napján szidta a sajtót, tájékoztatás helyett tajtékzott
Tegnap reggel a ferihegyi gyorsforgalmi úton a hvg egyik munkatársa lefotózta az új kormányplakátot, amelyen a „ koronavírus.gov.hu” fölött az olvasható, hogy „Tájékozódjon hiteles forrásból”. A hiteles forrás értelemszerűen az alatta levő hivatkozás lenne, mi más, és az rendben is van, hogy epidémia idején egyetlen központnak kell kézben tartani a dolgokat, informálni a lakosságot, és kérni, vagy éppen utasítani az embereket olyan szabályok betartására, amelyek a közjót, adott esetben a túlélést, a biztonságot, az ellátást, a gazdaság még működő részeinek életben tartását szolgálják.
Csak hát nem olyan egyszerű kicsikarni a társadalomból az elvárt reakciókat, akkor sem, ha azok amúgy józan paraszti ésszel is felfoghatók lennének, magyarán el se kellene ezeket rendelni. Nyilván azokról a fertőzöttekről van szó, akik a szimptómák tudatában is beülnek egy repülőjárat utasai közé, azokról, akik a családhoz hazajutás reményében a határon eltitkolják, honnan jönnek, így nagy eséllyel fertőzik meg épp a szeretteiket, vagy azokról, akik
Csak a csepeliek meg ne tudják?
Czunyiné Dr. Bertalan Judit.és Deutsch Tamás. Aligha véletlen, hogy mindketten a digitális elfekvőben kötöttek ki. Se kép, se hang arról, hogy szorgalmazták volna az iskolák digitalizációját. Ami azt sejteti, hogy általában az ország átállítása, konkrétan az iskoláké nem volt fontos a kormány számára. Most meg bekopogtatott az a fránya XXI. század és a koronavírus...
Ábel Attila alpolgármesternek és főnökének, Borbély Lénárd polgármesternek most nem a krumplit kellene osztogatni kegyből, hanem kötelességből és a fizetésért a koronavírus miatti információt eljuttatni minden csepelihez, de legalább azokhoz, akiknek az élete múlhat a tudni valókon...
Pontosan száz évvel ezelőtt, 1920. március 14-én avatták fel a Csepeli Munkásotthont, a mai Árpád utcai ház elődjét. Az intézmény kulturális, társadalmi, közéleti, történelmi jelentősége Csepel és az ország életében is meghatározó volt, és az maradt a mai napig.
Németh Szilárd, a
Huszonöt évvel ezelőtt gyökeres fordulat történt a magyar gazdaságpolitikában. Megkezdődött a gazdaság és főképpen az államháztartás pénzügyi stabilizálása. A program kettős célja a legkevésbé sem lopakodó államcsőd megakadályozása és a gazdaság fenntartható, tehát egyensúlyőrző növekedési pályára állítása volt - írja Fejjel a falnak című cikkében Bokros Lajos
"A pánikreakciók elkezdődtek, zajlik a tartós élelmiszerek felvásárlása, ami teljesen racionális. A karanténban enni kell.”
Nem teljesen indokolatlan, hogy félnek az emberek (…) Szokva is vagyunk hozzá, értem a lelki helyzetet.
Egy esztendő leforgása alatt is brutális mértékű drágulással találhatják szembe magukat a magyar vásárlók, ha beszabadulnak egy szuper-, vagy hipermarketbe. 12 hónap alatt ugyanis rakétaszerűen kilőtt többek között az öblítőszer koncentrátum, az uborka, a sertéscomb és az alma ára is. Nem csalás, nem ámítás, ezek a termékek kivétel nélkül, több mint 30 százalékkal drágábbak ma, mint 2019 februárjában. És akkor a narancsról, a rövidkarajról, különböző felvágottakról, a félbarna kenyérről vagy a tejről még nem is beszéltünk.
Az elmúlt években a reklám-kormányzás mellett nem sok idő jutott a valódira. Amikor problémákat kellett megoldani, a magyar állam rendszeresen csődöt mondott. Elsősorban a kormányért és nem az emberekért volt, most meg nem tud hirtelen értünk lenni, ahogy az összeomlás határán működő magyar egészségügyi rendszer sem működik majd hirtelen jól. Pedig most aztán tényleg helyzet van: