Figyelmetlenség vagy tudatos megszüntetés? A csillogó kormányzati látványtervről csak a csepeli HÉV hiányzik

Az Index cikke szerint a Magyar Közlönyben megjelent kormányhatározat alapján a kormány elfogadta a fővárosi önkormányzat feltételeit a 2023-ban megrendezendő budapesti atlétikai világbajnoksággal kapcsolatban. Mint ismeretes, a tervek szerint az eseménynek helyet adó stadiont a Ferencvároshoz tartozó IX. kerületi területen és a Csepel-sziget északi csúcsán, a XXI. kerületben építik fel.)

A határozatban megjelentek szerint a kormány üdvözli, hogy a fővárosi közgyűlés is rábólintott a rendezvényre, és felkérte az érintett minisztereket, kormánybiztosokat, hogy a közgyűlési javaslatai alapján álljanak neki a munkának.

"Egyúttal felkérték többek között Karácsony Gergely főpolgármestert, valamint a Magyar Atlétikai Szövetség elnökét, hogy közös levélben tájékoztassák a Nemzetközi Atlétikai Szövetséget, az IAAF-et arról, hogy a 2023-as esemény megrendezéséhez szükséges támogatás megvan. Az IAAF ugyanis korábban

A hatalom mai urai erre nem akarnak emlékezni, és ettől a felirattól, ettől a transzparenstől tartanak a legjobban...

Vége a 2019-es évnek, goodbye! Számolhatnánk úgy is, hogy vége az évtizednek. Vagy: vége egy emberöltőnek, amely 1989-ben kezdődött. Az esendő hajlamos arra, hogy az ilyen időfordulóktól valamit várjon. De ha ezt tesszük, akkor sem jutunk sokra.

Visszatekintve úgy tűnik, valamivel talán tisztább világképet láttunk magunk előtt harminc éve, a rendszerváltozáskor, mint ma, de arra nem tudunk válaszolni, hogy azt a képet a csalóka optimizmusunk festette-e fel, miközben az ismeretlenbe ugrottunk. Vakok voltunk vagy bátrak? Mindenesetre kritikátlanul zuhantunk bele egy új világba, szinte mindegy volt, milyen is ez az új világ, csak legyen mind távolabb attól, amit elhagytunk. Ma pedig ha körülnézünk, újabb káoszban találjuk magunkat. Egy olyan világban, amelyben

Az egykori Csepel Vas- és Fémművek gyárkéményei -  Felszeletelt bennünket a történelem, mint cukrász a tortát. De az igazak nem vesztették szem elől egymást

"Ez egy kis ország. Itt mindenki érdekelve volt valamilyen politikai mozgalomban. Pro és kontra. Itt egyszer az életben mindenkinek kihúzták a politikai nyerőszámát. Itt egyszer az életben mindenki leszámolhatott az ellenségével. Itt a leszámolóval is leszámoltak. Ez egy kis ország. Olyan, mint egy nagy család.

Mi vakon hittünk és látva csalódtunk. Összetörtünk és kiegyenesedtünk. Mi magasra tartottuk a zászlót, amit később kivertek a kezünkből.  

Nincs még egy nemzedék, amelynek tagjai ilyen messzire kerültek egymástól. Felszeletelt bennünket a történelem, mint cukrász a tortát. De az igazak nem vesztették szem elől egymást. Mint ahogy a gazemberek is egymásra találtak...Ránk lehet számítani. Ránk kell számítani. Ránk nem lehet nem számítani! Velünk akkor is számolni kell, ha nem számolnak velünk..." 

HANYAS VAGY? Szilágyi György monológját előadja Kálmán György

Kányádi Sándor: Csendes pohárköszöntő újév reggelén...című versével

szerkesztőségünk a Csepel újság, valamint a csepeliek.blog.hu minden olvasójának 2020-ra jó egészséget, sikerekben gazdag, boldog és békés új évet kíván

Nem kívánok senkinek se 
különösebben nagy dolgot. 
Mindenki, amennyire tud, 
legyen boldog. 
Érje el, ki mit szeretne, 
s ha elérte, többre vágyjon, 
s megint többre. Tiszta szívből 
ezt kívánom. 
Szaporodjon ez az ország 
Emberségbe’, hitbe’, kedvbe’, 
s ki honnan jött, soha soha 
ne feledje. 
Mert míg tudod, ki vagy, mért vagy,

Hamarosan véget ér 2019. Aki teheti, számvetést készít, és búcsút int a távozó évnek. Mi köszönjük olvasóink egyre nagyobb érdeklődését, és a szilveszterestéhez, a szilveszteréjszakához meghitt, vidám társaságot, jó szórakozást kívánunk Horváth Jenő  és Rákosi János dalával, amit a feledhetetlen emlékű Máté Péter adott elő:

Még néhány perc és éjfélt üt az óra

Én tudtam azt, hogy nem tart örökké semmi,
nekünk is egyszer búcsúzni kell.
Előre készültem rá, hogy ne fájjon úgy,
hogy majd könnyű szívvel menjek el.

Még néhány perc és éjfélt üt az óra,
elfáradtam, lassan hazamegyek.

A HÉV évtizedeken át háborítatlanul kötötte össze  Csepelt a  Boráros térrel. Ma az egykori gyorsvasútnak ködös a jelene és homályos a jövője.  Nem rég még a megszüntetés gondolata is terítékre került 

Holnap, 2020. január elsején jubilál a főváros. Hetven éve, 1950. január 1-jén jött létre Nagy-Budapest, miután a fővároshoz csatoltak 7, addig önálló várost és 16 nagyközséget. Az előterjesztést, amely alapján a főváros a mai határai között létezik, Budapest Főváros Levéltárában őrzik.

A levéltár  közleménye szerint az intézményben őrzik Preisich Gábor építész Nagy-Budapest határai című előterjesztését. A becsatolandó településekre és a főváros új határának megállapítására vonatkozólag ezt a javaslatot fogadták el 1949. április 5-én, annyi különbséggel, hogy Preisich Békásmegyerből csak Csillaghegyet kívánta becsatolni – írták.

A környező településeket az Országgyűlés 1949. december 20-án megszavazott 1949. évi 26. törvénye alapján csatolták Budapesthez.

Ekkor lett Budapest része Budafok, Csepel, Kispest, Pesterzsébet, Újpest, Békásmegyer, Cinkota, Soroksár, Rákoscsaba, Rákoskeresztúr, Pestlőrinc, Pestimre  és Rákospalota is

A főváros területe ezzel több mint a kétszeresére,

Hofi Géza életében több mint három évtizeden át felesége, Gitta szolgáltatta a biztos hátteret, akivel másodikos gimnazistaként ismerkedtek össze, és együtt vészelték át az embert próbáló időszakokat is. 1959-ben keltek egybe, 36 éves házasságuknak az asszony betegsége, majd 1995 elején bekövetkezett halála vetett véget. 

Az elkövetkező hónapok nagyon megviselték, de nem hagyhatta el magát, mert kiderült, rohamosan romló látása miatt komoly műtét vár rá. A megpróbáltatások közepette aztán a szerelem is váratlanul betoppant az életébe. 

Hofi Gézát a véletlen hozta össze Ildikóval

"Soha nem hittem volna, hogy túl ennyi fizikális és mentális problémán és gyötrődésen, még fel tud lobbanni a szerelem lángja ebben az ütött-kopott szívben. Nem tudom, hol volt még erre hely, de volt, az biztos, mert feleségül vette Ildikót" - mesélte barátja, Malek Miklós a Hofi naplója című kötetben. 

Hofi Géza félretárcsázott egy számot, így ismerkedett meg Ildikóval, akit még a legelső telefonbeszélgetésük végén meg is hívott az Élelem bére című darabjának 850. előadására. Sorsszerű volt a

Jövőre  szíveskedjenek értékeikre fokozottan vigyázni. Ahogy Kossuth írta a köztársaság zászlajáról: „Lobogtassák azt erős kézzel fennen, magasan!” Magasból nehezebb ellopni...

Régebben a zsúfolt buszon, villamoson, de az áruházak ünnepi tumultusában is figyelmeztetett a hangosbemondó: vigyázzanak értéktárgyaikra, a tömegben zsebtolvajok tevékenykedhetnek! 

Könnyű azt mondani. Pláne, hogy a zsebtolvajok mellett eszmetolvajok is ólálkodnak az ünnepi forgatagban. Ellenük kevés lesz a táskát becipzárazni. Rutinosak: sikerrel loptak már mindenféle eszmét. A „nemzet”-tel kezdték, mára teljesen a magukénak tekintik. Akár a közpénz, elvesztette közérték-jellegét. Igaz, mi málén tűrtük, nem kiabáltunk, tán el is ment a kedvünk, hogy emlegessük. Hiba volt. Csak vérszemet kaptak. Egy füst alatt ellopták az „együttműködés”-t is, egész rendszert neveztek el róla. Elvégre olyasmit érdemes lopni, aminek az ember maga híján van. - Írja év végi, Lopják a köztársaságot? című publicisztikájában Lendvai Ildikó, majd a cikkét így folytatja:

Minél jobban utálták a civil szervezeteket, annál nagyobb szükségét érezték, hogy a „civil” szót eltulajdonítsák a CÖF számára, ahogy a „békét” a Békemenetnek.

De ki gondolta volna, hogy még a „köztársaság”-ra is szemet vetnek? Hiszen maguk akarták szemétre dobni. „A köztársaság csak egy ruha”, üres szó, mondták már 2006-ban. Képesek voltak új Alaptörvényt hozni, több mint 500 törvényhelyet módosítani, az országhatáron a táblákat, a kormányszerveknél a levélpapírokat lecserélni, csak hogy mindenhonnan eltűnjön a „Magyar Köztársaság” megnevezés. Az erő és

A kormány kigolyózta a szakmai tudást

Kevés a kéményseprő Magyarországon, ezért a katasztrófavédelem sürgősen megkezdte kéményseprők toborzását. Azért kevés a kéményseprő, mert a kormány a rezsicsökkentés jegyében annyira levitte az árakat, hogy a kéményseprő cégek sorra tönkremennek, hiszen a bevételük csaknem a harmadával csökkent.

Viszont egy olyan országban, mint Magyarország, ahol a házakon általában kémények merednek az ég felé, hogy ott menjen ki a füst, időként ki kell takarítani a füstjáratokat és ellenőrizni a tűzhelyeket. Korábban nyilván fölvetődött a kormányban is, hogy esetleg meg lehetne szüntetni a kéménytisztítást, az ország demográfiai helyzete azonban ezt sajnos kizárta, értve ezen, hogy rosszul szellőző kémény esetén a tökéletlen égés következtében szén-monoxid képződik, s hiába olyannyira sikeresek a kormány reformjai, ezek nem kompenzálhatják a fűtési idényben szén-monoxid-mérgezés okozta

"Régi dicsőségünk, hol késel az éji homályban?" Vörösmarty Mihály  idézett sorait a Zalán futásából, sajnos folytathatnánk is, ha a Szász Károlynak azokat a szívszorító fotóit nézzük, amelyek a Csepeli vagyok című Facebook oldalon jelentek meg 

A fotós jól tudja, egy jól elkapott pillanat, egy kép többet mond 10-20 oldal szövegnél. A volt Csepel Vas- és Fémművek főbejáratánál exponált Szász Károly-fotók ilyenek. Néhány soros kommentárjában a  fotós ezt írta: 

Csepel, Weiss Manfréd Gyártelep I. kapu .Csendélet, - Karácsony előtt. Mindez pár száz méterre a Szent Imre tértől , az Önkormányzattól ....!

Amíg egész nyáron csak a buja cserjék zöldelltek a rozsdás kandeláber tövében - addig népiképpen takarva volt a rengeteg szemét , mely gondolom,

Gyógyítás kézrátétellel? Vagy: ki kit ránt magával?

Csalás volt, tisztázzuk mindjárt az elején. Csak csalás lehetett. Csalás nélkül előfordulhatott volna, hogy nyer az úgynevezett ellenzék? Hiszen a választások után is megírta a kormányhű sajtó, hogy a Fidesz a legnagyobb párt. És narancsba borult az ország, ahogy választásokon illő.

Nem is lehetett volna másként. A választási krumplit időben kiosztották. Családi napokat szerveztek. Félkész és életveszélyes játszótereket adtak át. Földutakat avattak. Határokat védtek. Óvodásokat ölelgettek. Gyerekeket térdepeltettek és énekeltettek. Mert ezt szereti az ország.

A kormányhű lapok megírták azt is, hogy

Kellem és elegancia. Befutók a kifutón a kormánypárt kongresszusán. Csepel büszkesége (stabilan a jobbszélen) a csúcsok csúcsán kiváló társaságban: Kubatov Gábor, Novák Katlin, Orbán Viktor, Kósa Lajos és Csepelről Németh Szilárd 

Két kampány is volt az idén, így akkora szerencsénk volt, hogy Magyarország lelkes dokumentaristái hazánk minden négyzetcentiméterét bemutatták a világnak. A reneszánsz évszázadok alatt sem tudott előállítani annyi remekművet, amennyit a politikusaink osztottak meg a Facebookon -írja a 444.hu, és önzetlenül közreadta az itt következő válogatást. Nézzük meg, kik vezetik szép hazánk társadalmát!

Sorrendet képtelenség felállítani, hogyan lehetne győztest hirdetni Németh Raffaello Szilárd vagy Pócs Michelangelo János között? Megelőzve a Szépművészeti Múzeum új sztárkiállítását, íme a  Mesterfotók 2019-ből: 

Rögtön úgy indította az évet Nagy Csaba, Baranya fideszes országgyűlési képviselője, Orbán Viktor legendás segéd-ujjonszámolója, ahogy magyar politikus még nem rúgta be az új esztendőt a közösségi médiában.Fotó: Nagy Csaba/Facebook

A folytatás is megér egy tárlatvezetést:

Mit tudunk a kipcsakokról? Tegye a szívére a kezét a nyájas olvasó, a kipcsakokról semmit se tudunk. Szégyen ez? Nagy szégyen, égbe kiáltó gyalázat. 

Viszont lemosható, ha a körülmények akként alakulnak, de hogyan is alakulhatnának másképp.

Lezajlott az önkormányzati választás, avval az eredménnyel, amivel, ettől gazdánk elméjében valami nagyon összekompolyodott. Ilyenkor az ember hajlamos arra, hogy felfoghatatlan zagyvaságokat hordjon össze minden különösebb ok nélkül, mint gazdánk Bakuban, a Türk Tanács VII. csúcstalálkozóján, ahol normális európai politikus nemigen fordul elő.

Őrült beszéd, őrült beszéd, de nincs benne rendszer, mondaná Polonius, és igaza volna.

Ne feledjük viszont, hogy Belső-Ázsia népei, akik közé mi is tartozunk, önkívületi állapotba esett sámánok rikoltozásából olvasták ki a jövőt, nálunk pedig a sámán pozícióját is a törzsfőnök, vagyis gazdánk tölti be. Időnként rikoltozik. Bakui megnyilatkozása a kipcsakok körül forgott, ráébresztve

Az lenne aggályos egy demokráciában, ha a levelezés titokban maradna. Ez következik a törvényekből, az alkotmányos elvekből és a hazai és nemzetközi bírósági gyakorlatból is.

Vizsgálatot indított a VIII. kerületi önkormányzatnál megvalósult adatkezelések miatt a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) – jelentette be Péterfalvi Attila.

A hatósághoz több bejelentés is érkezett, mert Pikó András józsefvárosi polgármester egy héttel ezelőtt nyilvánosságra hozta a Józsefváros Újság volt főszerkesztője és más önkormányzati tisztségviselők korábbi hivatalos e-mailjeinek tartalmát.

Ahogy megírtuk, Pikó András sajtótájékoztatóján több olyan hivatali e-mailt is bemutatott, amely állítása szerint bizonyítja, hogy Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője az utolsó részletekig beleszólt a VIII. kerületi lap tartalmába.

A Magyar Nemzeti Bank hivatalos előrejelzése szerint a jövő évi átlagos inflációs index 3,4 százalék lesz. Érdemes megemlíteni, hogy az élelmiszerek vonatkozásában ez az érték várhatóan 5,6 százalékot tesz ki, de a piaci szolgáltatások ára is 4,5 százalékkal emelkedik. A kormány rendelete értelmében a nyugellátások és más ellátások összege 2020. január 1-től 2,8 százalékkal emelkedik.

Az üzleti szférában az átlagkeresetek 2017-ben 11,6 százalékkal, 2018-ban 10,9 százalékkal, 2019-ben 10 százalékot meghaladó mértékben emelkedtek, és 2020-ban is 10 százalék körüli érték várható. A nyugdíjak ugyanezen időszak alatt – az évközi korrekciókat is figyelembe véve – megközelítőleg egyharmadnyi „sebességgel” növekedtek. A minimális bér az elmúlt három évben 34,1 százalékkal, a garantált bérminimum (szakmunkás minimálbér) 51,2 százalékkal lódult meg. A fenti számsorok egyértelműen igazolják, hogy a kötelező bértarifák és a versenypiaci bérek megugrása miatt a nyugdíjasok jövedelem pozíciója érzékelhetően meggyengült.

A bérek és a nyugdíjak közötti olló 2020-ban

Mit tud az ember a szembeszomszédjáról? Kezdetben csak annyit, hogy valahogy úgy korombeli, helyes feleséggel, az enyémeknél kisebb gyerekekkel, köszönünk a lépcsőházban, találkozunk a baromi fontos közgyűléseken, tanúskodunk egymásnak ha helyettesítjük egymást ezeken a baromi fontos közgyűléseken, helyes család, szépen élnek, nem hangosak,

Aztán vesznek egy kutyát és az ajtajukra kikerül egy jelentős dobermann portréja, tudatva a közzel, hogy ezentúl dog van indahouse. A dog amúgy egy kétökölnyi fekete uszkár Raszti. Innentől egy csapásra egymásba nyílik az életünk, hiszen a kutyasétáltatás napi többszöri találkozások és beszélgetések terepe. Kezdetben Dóri a kamaszlány sétáltat, hiszen ő akarta a kutyát, de kikamaszodván Londonba veszi az irányt és onnantól Tiborral, az apával rójuk az utcákat a kutyákkal. Fecsegünk és a megszokott két háztömbnyi séta alatt csak úgy a gyere ide Raszti és a nem menj oda Smici között megtudom, hogy Dóri londoni taníttatása után Dani ottani egyeteme következik, hogy minderre azért nagyon össze kell húzniuk magukat de megéri, mert ez az igazi befektetés.

Székely Éva és lánya, Gyarmati Andrea

Amikor jó, általában könnyű is.

De mit tégy, amikor nehéz? Amikor épp karácsony előtt érzed úgy, hogy rettentően sok a teher a válladon.

Szeretem az ünnepeket. A születésnap, a névnap és minden egyéb ünneplés örömmel tölt el. Lehet készülni, tervezni, vásárolni, csomagolni, kitalálni, kit és mivel lephetek meg.

Szeretek adni, s szeretem mindennek megadni a módját, olykor akár túlzásba esve, a családtagjaimat is zavarba hozva.

Közeleg a karácsony, bőségesen lehet adni, és lehet örülni annak, amit kapok: ajándéknak épp úgy, mint figyelmességnek, szeretetnek, odafigyelésnek. Nekünk, gyermekgyógyászoknak ebből a szempontból is szerencsénk van, mert a rendelőben december elejétől ünnepi a hangulat; lényegében Mikulástól megváltozik minden, a kis betegeim izgatottan mesélik, mit kértek s mit fognak kapni karácsonyra.

Jó megállni, végiggondolni, kit szeretek, kik szeretnek, kiknek fontos, amit teszek, jó érezni a megbecsülést, ami a munkám nyomán fakad.

Voltak békés karácsonyaim, melyek melegére és fényére szívesen emlékszem; amikor sokan álltunk, ültünk a fa és az asztal körül. És akadtak szomorú karácsonyaim is, bár igyekeztem a legtöbbet kihozni azokból a helyzetekből is. A szüleim tízéves koromban elváltak, ami akkoriban ritkaságszámba ment; csodabogár lettem, hogy, jaj, de rossz lehet neked. És azóta valaki mindig hiányzott a fa mellől.Némiképp túldramatizálva gyakran éreztem magam úgy, mint a

 „És édesanyád?”. Ilyenkor zavar és szomorúság ül ki az arcokra, én pedig szabadkozni kezdek: „Köszönöm… semmi baj… már régen történt.” Pedig valójában úgy érzem, itt van most is, csak sokféle alakban, apró gesztusokban, pillanatokban. Hiszen körül vagyok véve olyan nőkkel, akiktől rengeteg anyai szeretetet kapok. Steiner Kristóf írása.

Igen, egy anya halála mérhetetlen űrt hagy maga után, és természetesen soha többé nem lesz olyan semmi, mint korábban – a karácsonyok sem. Kata, az én mamám nagy karácsony-fan volt. Készült rá lélekben és városszerte a karácsonyi vásárokon, én pedig imádtam őt, meg mindent, ami neki fontos volt. Jövőre a tizenötödik évünket kezdjük „egymás nélkül”, és ma már nem jut mindennap eszembe, ma már nem kérdezem magamtól, még jobb lenne-e a karácsony, ha itt lenne, mert egyszerűen megértettem, hogy… itt van. 

Itt van minden nőben, asszonyban, lányban, akik körülvesznek: egyszer csak megpillantom bennük a mosolyát, megérzem rajtuk az illatát, érintésükkel a mama érint meg néha, és vannak beszélgetések, amelyek után úgy érzem, ő üzent rajtunk keresztül. 

Mama nem ment sehová, csak el kellett mennie. De ha nyitva tartom a szemem és a szívem, akkor

Miért hiszünk abban, hogy régen minden jobb, a karácsony fehérebb volt? Mennyi köze van a nosztalgiának a valósághoz?

A kultúrának nagy szerepe van abban, milyen ünnepre vágyunk: a karácsonyi dalok, történetek és képek több évszázada közvetítik és tartják fent ezt az idealizált hangulatot. A fehér karácsony képét a mi kultúrkörünkben Charles Dickens terjesztette el. A Karácsonyi énekben − ami ma is az egyik leginkább olvasott, és legtöbbet idézett ünnepi történet – havazik, annak ellenére, hogy az Egyesült Királyságban ma már elég ritka a decemberi hóesés. Erre az lehet a magyarázat, hogy

Ady Endre: Karácsony – Harang csendül...című versével

szerkesztőségünk a Csepel újság, valamint a csepeliek.blog.hu minden olvasójának békés, boldog karácsonyt és meghitt, kellemes ünnepet kíván 

I.

Harang csendül, 
Ének zendül, 
Messze zsong a hálaének 
Az én kedves kis falumban 
Karácsonykor 
Magába száll minden lélek.

Minden ember 
Szeretettel 
Borul földre imádkozni, 
Az én kedves kis falumban 
A Messiás 
Boldogságot szokott hozni.

Hogy elhiszed-e, vagy sem ezt az álmot, ezt az igéző ősi regét? Mindegy. Csak az a fontos, hogy megértsd az ácsszekercék üzenetét, s hogy a földön és odafönt, elménk friss emberi égtájain is megőrizzük a fényt, a szeretet melegét...