A Csepeli Hírmondó álcázza magát. Gazdái azt hiszik, hogy nem ismerik fel őket. Ugyan már! Bárki láthatja a valódi arcukat. A CSH éppen ezért, miattuk, így, ebben a formában egy kicsit fölösleges, egy kicsit drága, túl sok érte az a néhány tízmillió forint. De a miénk. Ezt kapjuk a kerületvezetőktől. Ingyen!
Ki van zárva a csepeli ellenzék a csepeli önkormányzat közpénzből kiadott, több mint 30 ezer példányban megjelenő lapjából, a Csepeli Hírmondóból. Legfeljebb a gúny tárgyaiként jelenhetnek meg a CSH-ban. Megszólalásaik ritkák mint a fehér holló, amely mostanság nagy ívben elkerüli Csepelt. Az ellenzék mellett a csepeli közélet is ki van zárva a kerületi lapból, a helyét változatlanul a vezetők fényezése, a róluk készült fotók albuma, disznótor, jópofáskodás, főzőcske foglalja el. Így, ebben a formában egy kicsit fölösleges, egy kicsit drága, túl sok érte az a néhány tízmillió forint, de a miénk. Ingyen! Így van ez már tíz éve és így folytatódik 2020-ban a tavaly október 13-i választások után is, annak ellenére, hogy a csepeliek ugyanannyi kormánypárti és ugyanannyi ellenzéki politikust juttattak a képviselő-testületbe. Csak néhány hónap telt el október idusa óta és a csepeli ellenzék megosztottan, romokban, a helyi hírek közlőinek feje bedugva a homokba. De az újság papírja az jó minőségű…
Ami a Csepeli Hírmondó (CSH) február 26-án megjelent 4. számából kimaradt, azt mi közzétesszük, ami megjelent, arról elmondjuk véleményünket.
Kevés politika, semmitmondó tájékoztatás, izgalom és érdekesség nélkül. Klimastratégia, HÉV, amelyből egyszer majd állítólag metró lesz, újból akadálymentesítik a tüdőgondozót, ismét feltalálták a családbarát szülészetet, emlékezés a kommunista diktatúra áldozataira, 2-2 oldal a családra, iskolára és a sportra, hagyományokra, 1-1 oldal pedig a civil életre (pontosabban az egyházra) és a kultúrára. Ennyi a CSH legújabb száma.
Véleményünk a cikkekről: