Csepel országgyűlési képviselője, dr. Szabó Szabolcs tegnap, amikor a Fidesz-kormányzat a Putyin-látogatás lázában égett, alaposan felkavarta a közéletet. Igazából már korábban akcióba lépett, Orbán Viktor kormányfőnek tett fel két egyszerű kérdést, amelyekre tegnap kapta meg a választ. Szabó Szabolcs elsőként arra volt kíváncsi, hogy Putyin budapesti látogatásakor Orbán Viktor felveti-e a rendszerváltás idején elhurcolt magyar állambiztonsági iratok ügyét. Nem került magyar szervek irattári anyaga az egykori Szovjetunióba 1945 után, legalábbis a kormánynak erről nincsen tudomása, így nincs is mit visszakérnie az oroszoktól - lényegében így foglalható össze az a válaszlevél, amit Rétvári Bence államtitkár írt. Ezt a választ napközben sokan vitatták, de az igazi vihar a képviselő másik kérdéséből lett.

Ahogy az index beszámol róla, Szabó Szabolcs az állambiztonsági iratok ügye mellett arra volt kíváncsi, lemondhat-e az ország végérvényesen az 1945 után elhurcolt műkincseiről. Szabó arra utalt, hogy műkincsek jutottak annak idején a Szovjetunióba, és kíváncsi volt, hogy ezek visszaszerzéséért mit tesz a kormány.   A kormányzat szerint azonban a műkincseket nem az egykori Szovjetunió területén kell keresni.  "A közvélemény által is ismert korábbi magyar állásponttal szemben ma már

Október harmincadika kiemelkedően ellentmondásos napja 1956-nak. Népharag, gyilkos indulat, és szinte ugyanakkor jobbnak remélt idők meghirdetett kezdete, ami aztán hamvába holt. Aki '56-ban még csak tízéves volt, és töltényhüvelyt gyűjtött az elhagyott barikádon, az '89 októberében ereje teljében levő negyvenesként felszabadultan harsogta, hogy ruszkik, haza. Tegnap pedig bizonytalan nyugdíjasként ácsorgott a sárga villogóra állított közlekedési lámpánál, és várta, hogy húzzon már el az a Putyin-konvoj

Hatvanhárom évvel ezelőtt, 1956. október 30-án délután Nagy Imre rádióbeszédben közölte: a mind szélesebben kibontakozó forradalom, a demokratikus erők hatalmas megmozdulása válaszút elé állította Magyarországot. Az addigi kommunista politikus megvitatta a dolgot saját lelkiismeretével, és bejelentette a pártállam, az egypártrendszer megszűnését, a szabad választások előkészítését. A folytatást ismerjük, az út innentől kezdve mondhatni nyílegyenes volt Nagy Imre számára az akasztófa felé.

"Az idén az összeszedett hulladékot nem tudtam hova rakni, mert a gyűjtők dugig voltak, a halmok meg már így is csúfosan ólálkodtak a parcellák végében. Nem ürítették, nem szállították a hulladékot. Vizet sem tudtam vételezni, a virágok számára, mert a csapok nyitói le voltak szedve. Pedig a szegény ember ebben a „rohadt” rendszerben azt gondolná, hogy kifizette azt, amit a vállalat kért, akkor jogot formálhat a szolgáltatásra is. A törvény szerint járni, ugyan járna, de neki, - a kiszolgáltatottnak - nem jut! És ez nem csak a temetőben van így!"  - Többek között ezt írja most következő, Temetőben című publicisztikájában Horváth Gyula

Mindenszentek és halottak napja előtt az emberek tömegesen keresik fel a temetőket. Így van ez a csepeliben is, ahova  már az előző napokban is nagyon sokan mentek szeretteik sírjához. Ilyenkor a sírok rendbe hozása, a környezet takarítása hagyományos.  Nincs is olyan parcella, ahol ne lennének olyanok, akik szeretteik nyughelyét takarítanák, sírjainak környékét rendeznék.

Van mit tenniük! A Csepeli temetőben megindult a fák lombhullatása. A lehullott falevelek ellepik a sírokat, és bokáig érő avart alkotnak a sírok közötti csapásokon. A környezet azt mutatja, hogy a temetkezési vállalat nem takarítja! Talán nincs rá pénz? Pedig az ember azt gondolhatná, hogy a bevételeikből bőségesen juthatna erre is. A temetési költségek ugyanis már a csillagászati magasságokat közelítik. Az urnás sírhelyek tízévente, a sírok 25 évente kell megváltani, ami szintén rendes hozamot mutathat. Ezek a csillagászati árak, a szegény ember számára csak látszat-alternatívaként jelölik meg a hamvasztást, és a temetkezések új módszereit. A döntést ugyanis a család rendelkezésére álló pénz és nem a tisztelet, és a szeretet determinálja!

A szórások, és a hamvak hajóról a Dunába eresztése egyre vonzóbb lehetőség, mert olcsóbb. Csepelen már van szegénytemetés! Amikor az ember a gyászjelentésen azt látja, hogy a szertartás fél nyolckor kezdődik, biztos lehet benne, hogy

Gratulálok mind a két szervezetnek, annak alkalmából, hogy egyik vezetője sem mert kiállni a kamerák elé és annyit mondani: kikérjük magunknak minden tisztességes sportoló nevében, amit ezek az emberek tettek. A mi közösségünk alapvetően nem ilyen.

Elhagyja a Magyar Úszó Szövetség elnökségét a Borkai-féle videón is feltűnő győri ügyvéd. Rákosfalvy úr bejelentésében nem győzi hangsúlyozni, hogy bűncselekmény áldozata lett. Ő. Aztán azt is írja ez az ember, hogy a személye körül kialakult helyzettel együtt járó jelentős hátrányokat kizárólag maga kívánja viselni, meg akarja akadályozni, hogy „imádott sportomat, az úszást” vagy a MÚSZ-t a botrány érintse.

Megszakad a szívem. Azt hiszem vele, mi már ne foglalkozzunk, inkább nézzük az úszószövetség és a MOB szerepét ebben a kis történetben.

Mennyit használ a számok szuggerálása? A csepeli polgármester, írástudó csatlósainak folyamatosan ismételgetett állításával ellentétben, (ahol az ÖSSZES választó polgárt tudatosan keverik a választáson VALÓBAN RÉSZT VEVŐ polgárral) nem „a csepeli választópolgárok szavazatainak közel 53 százalékával” újrázott. Valójában 53 helyett az  ÖSSZES csepeli választópolgár szavazatainak 24,69 százalékával lett ismét Csepel polgármestere. Persze szebben hangzik a közel 53 százalék mint a 24, csak az 53 nem igaz!

Ami a Csepeli Hírmondó (CSH) október 25-én megjelent 31. számából kimaradt, azt mi közzétesszük, ami megjelent, arról elmondjuk véleményünket. 

Október 13. után új helyzettel kell szembenézni a választásokon résztevőknek, a Csepeli Hírmondónak és a csepelieknek is. Azért érdemes emlékezni arra, hogy a CSH-ból  az elmúlt kilenc év alatt pártlap lett, olyan pártlap, amely teljesen kiszolgálta a hatalmon lévő csepeli fideszes vezetést. Az új ciklus első számából még nem lehet következtetni a folytatásra, ami nem jelentheti, hogy ne objektíven és ne kellő kritikával szemléljük a lap tartalmát, cikkeit. Ennek szellemében kérdezzük: vajon miért ilyen szűkszavú a szerkesztőség a választással kapcsolatos események, hírek, eredmények vonatkozásában? Miért nem közölték azokat az okokat, amelyek miatt 12 nappal a választások után sincsenek jogerős döntések, az egyéni választókerületei képviselők mindegyikéről, a fellebbezések helyzetéről, vagy a helyi választáson indult pártok ezzel kapcsolatos álláspontjáról? Lehet, hogy már minden jogerős, csak nem akarják nyilvánosságra hozni?  

Véleményünk a cikkekről:

Ahhoz, hogy lebontsuk ezt a bizánci, agyonközpontosított, versenyképtelen, személyfüggő kormányzati rendszert, úgy néz ki, új ember kell találni. Orbán ennyit tud

Bezárt egy kormányablak, mert egyetlen alkalmazott maradt, aki munkába állhatna, a többiek felmondtak, szülni vagy nyugdíjba mentek. A pomázi eset már nem az első, hogy a leépítések után  okmányirodát be kell zárni – mert nincs ember, aki dolgozzon az államnak.

Pontosabban: a végeken nincs ember, miközben a minisztériumi dolgozók létszáma a NER uralkodása alatt megduplázódott. Bajnai még 6800 emberrel megoldotta azt, amihez Orbánnak 13 ezer ember kell; a növekedés potom 93 százalék. Ezt nevezik

Kinek az érdeke a korrekt tájékoztatás elmaradása? Milyen valós okok állnak a háttérben? Senkinek, még az ellenzéknek sem érdeke a tájékoztatás?

Szaporodó gondok az önkormányzati tájékoztatás körül. Nem tudni a valódi okokat, de az október 13-i választás után szinte azonnal érzékelhető volt az egész rendszer „lefagyása”. A választást követő harmadik napon közölték csak az első rövid hírt, miszerint újrázott a csepeli polgármester. Az egyéni választókerület alakulásáról semmi. Majd 21-én, nyolc nappal a választás után jelent meg a helyi választási iroda szűkszavú közleménye, amiből kiderült, hogy a 12 egyéni választókerületből 8-ban még nincs végleges eredmény, mert „jogorvoslat alatt” állnak, míg a nemzetiségi önkormányzati képviselők esetében mind a 10 nemzetiségi önkormányzat jogerős. Az okokról, a fellebbezésekről semmi. Ha valaki nagyon kíváncsi, járjon utána. 

Utánajárásom azonban a csepeli tájékoztatási rendszerben nem vezetett eredményre. A helyi választási iroda utoljára az október 24-én ülésezett, ahol átadták a megválasztott nemzetiségi önkormányzati képviselőknek a megbízóleveleket. 

A Fővárosi Választási Bizottság jegyzőkönyveinek áttekintése már sikeresebb volt. A jegyzőkönyvek szerint az FVB 

> október 14-én, a választás utáni napon(!) eltiltotta a Csepeli Hírmondót a választás előtti utolsó két számban közölt jogsértő írásoktól, a további jogsértéstől és kötelezte a „médiatartalom – szolgáltatót”, hogy a következő lapszámban tegye közzé a  bizottság határozatának rendelkező részét https://budapest.hu/valasztas/Documents/FVB/2019%20FVB/245-2019-FVB-10-14.pdf 

> október 21-én elutasította Kovács Dániel és Nagy László, valamint az MSZP valamennyi fellebbezését.

Ezeket az önkormányzat hivatalos honlapja, a csepel.hu, illetve a helyi választási bizottság szép csendben elhallgatta. Vajon miért?

Kövér László szerint: „Nem biztos, hogy jó ötlet volt Göncz Árpádot köztársasági elnökké választani”. Tényleg. Mennyivel jobb lett volna egyenest Schmitt Pállal kezdeni! A nyílt természetű Kövért a Pesti Srácok főszerkesztője nemrég „a nemzet gerincének” nevezte

Lyukas lett az ünnep, mint a zászló. Legalábbis a hivatalos megemlékezés. A miniszterelnök lyukasztotta ki. Kivágott belőle egy darabot, mint egykor 56-ban a Rákosi címert a trikolórból. Csakhogy ő a köztársaságot tépte ki. Sok dolga között valahogy kiment a fejéből, hogy október 23-a kettős ünnep: a forradalomé és a III. Köztársaság 1989-es kikiáltásáé. Az utóbbit simán kivágta az ünnepelni valók közül. Beszédében egy hangot se szólt róla. Van az úgy, hogy az ember szívesen mellőzne egy születésnapot (engem a jeges rémület fog el, ha már megint egy újabb jön), de a harmincadik túl kerek ahhoz, hogy csak úgy véletlenül elfelejtse. Talán úgy gondolta, a köztársaság gyengélkedik, egyre több testrésze mozgásképtelen, néhányat már saját kezűleg amputált is, jobb, ha hagyja csendesen elszenderülni. Kár olyan nagy faksznit csinálni belőle.

A lyukas zászlót 56-ban először épp egy kormányhivatalra tették ki: a Külügyminisztériumra a Bem téren, a diáktüntetők követelésére. Szép történelmi analógia, hogy a lyukas ünnep látványában

A csillagtelepi kifőzde méltán híres üzleténél sorban állok. Minden nap dél körül sokan vagyunk. Megtalálható itt a kismamáktól, a munkásokon át az öreg nyugdíjasig mindenki. Előttem, most éppen egy munkásruhás ember áll. Mögöttem meg egy kismama, aki babakocsiban gyereket ringat. Mindannyian várjuk, hogy sorra kerüljünk. Az előttem lévő munkásember két személyre vásárol. Jókedvű, már-már tolakodásba hajló közvetlenséggel udvarol a kiszolgáló hölgynek. A nő fáradtan ráhagyva üti el az ütemesen feléje hömpölygő kedveskedő megjegyzéseket, és begyakorlott gyors mozdulatokkal teszi a dolgát.

Látszik, hogy nem az első ilyen esete. Rutinosan felkészült talpraesettséggel hárít. Jó emberismerettel tudja, hogy meddig mehet el a „bókok” elviselésében és milyen megjegyzéseknél, és hogyan kell azt megállítani. Arra is figyel, hogy a kuncsaft nehogy biztatásnak vegye a reakcióját, ezért kimért, de kedves, és mégis visszafogott. Arra is vigyáz, hogy az „udvarlót” mint vásárlót se veszítse el.

A sorban állók nem különösen díjazzák az „udvarló” viselkedését, mert

Pikó András, Józsefváros frissen megválasztott civil-összefogás-ellenzéki polgármestere egy képet posztolt saját Facebook oldalán.

A kép címe: Polgármesteri parkoló. Beparkoltam. A képen nincs más, csak egy leláncolt kerékpár, mégis rengetegen érezték a fotó láttán, hogy mondandójuk van. Nem tartották vissza magukat. Most csak néhányat emelünk ki a kommentekből:

András! Néhány napja vagy polgármester, és máris ez a rongyrázás....

Máris a habzsi-dőzsi!

Hatalmas

Október 19-én, szombaton csepeli érdeklődők csoportja körbejárta a Szent Imre teret, ahol az 56-os csepeli események zöme zajlott. A forradalmi sétát dr. Szabó Szabolcs, Csepel (és Soroksár)  országgyűlési képviselője szervezte. A sétát Eörsi László történész-író vezette, aki kutatásai és könyve nyomán tartott élvezetes előadást a 63 évvel ezelőtti forradalmi eseményekről.

 A harminc-harmincöt fős kis társaság a Csepel Művek I-es kapujánál lévő Kohász szobor előtt találkozott. A Csepeli Helytörténeti és Városszépító Egyesületet Horváth László és Bárány Tibor alelnök képviselte.

Dr. Szabó Szabolcs országgyűlési képviselő köszöntötte a megjelenteket, majd átadta a szót Eörsi Lászlónak, aki felidézte az 1956. október 23-a és november 4-e közötti események csepeli történéseit, amelyek

Berend T. Iván történész szerint 2010-ben visszafordultunk az 1989-ben megkezdett úton

A rendszerváltás óta eltelt 30 év. A történész szerint az, ami 1989/90-ben történt a magyar történelem kiemelkedő eseménye volt. Noha őt az ország elhagyására késztette, nem hiszi, hogy

lehetett volna jobban csinálni.

A ’89-es fordulat vetett véget egy elavult, alapjaiban rossz szovjet mintájú államszocialista rendszernek és tette lehetővé az uniós és NATO csatlakozást. „Ehhez hasonló nyitás” a modern magyar történelemben korábban nem volt, az ország „mindig rossz szövetségi rendszerekhez csatlakozott”. A rendszerváltást annak ellenére történelmi jelentőségűnek tartja, hogy annál – mint minden nagy történelmi átalakulásnál – rossz elemek, így a „közel fél évszáda meghaladott szélsőjobboldali” tendenciák is

Szokatlanul kritikus hangot ütött meg Németh Szilárd, a Fidesz alelnöke egy csütörtöki lapinterjúban. (A cikket a politikus osztotta meg a közösségi oldalán.) Borbély Lénárd (Fidesz-KDNP) csepeli polgármester győzelméről ugyanis azt mondta a Demokrata című lapnak, hogy bár győztek, de az eredményük nem éri el sem a 2010-est, sem a 2014-est.

Németh Szilárd szerint okosan és higgadtan kell válaszolni az új politikai kihívásra. Úgy fogalmazott, hogy „az elvtársak szőrös mancsát és gonosz terveiket továbbra is távol kell tartani a kerület anyagi forrásaitól és szellemi életétől egyaránt”. Emellett szükségesnek látja

A csepeli önkormányzati választás eddigi eredményét, számait, tényeit VOX értékelte: Borbély Lénárd győzelme  mutatja a csepeli Fidesz beágyazottságának növekedését, amivel valószínűleg öt év múlva is számolni kell. A Fidesz mindent meg fog tenni az ellenzéki összefogás mielőbbi szétverése érdekében. Ezért az önkormányzati munka az ellenzéknek a következő évek egyik kulcskérdése. Az „ej ráérünk arra még!” Pató Pál-i magatartás  elfogadhatatlan, az ellenzéki erők állapotának megváltoztatása több éves feladat lesz. Ha az ellenzék ezt nem veszi komolyan, s nem lép előre az együttműködésben - kampányban, programban, hiteles polgármester és képviselők kiválasztásában, a jelenleginél erősebb ellenzéki összefogásban -  akkor 2022-ben nem lesz esélye a győzelemre...

Míg Budapesten és az ország több nagyvárosában komoly sikereket értek el az önkormányzati választáson az ellenzéki erők, ezen belül a baloldali pártok is, Csepelen „újrázhat” a fideszes Borbély Lénárd polgármester. Igaz, a képviselő-testületbe fele-fele arányba kerültek a fideszes és ellenzéki képviselők. Az eredmény okainak feltárása a választásokon indult pártok, civil szervezetek számára létfontosságú feladat.  A valós tényeken alapuló elemző munka megkerülhetetlen.

„Ma nem azért vagyunk itt, hogy tüntessünk valami ellen, hanem hogy a szabadságot és a köztársaság 30. születésnapját ünnepeljük” – kezdte beszédét Karácsony Gergely ellenzéki főpolgármester a Városháza előtt rendezett ünnepségen

Emlékeztetett rá, hogy a köztársaság szó nyolc éve eltűnt hazánk nevéből, és mindennapjainkból is - tíz nappal ezelőtt azonban újjászületett. Budapest azonban nem lehet önző,  hiszen ez nem csak az itt élők, hanem a nemzet fővárosa - azoké is, akik nem a változásra szavaznak. Az ő bizalmukat is meg kell nyerni. Mint mondta, Október 23. 1956-ban és 1989-ben is a közösséggé válás pillanata volt, amikor megmutattuk a jobbik énünket, amikor különböző értékrendű embereket kötött össze a haza és a szabadság szeretete .

Az igazság, a köztelevízió és rádió, a nemzeti és a lyukas zászló sem lehet kizárólag egyik vagy a másik oldalé, hiszen ezt a közös értéket jelenti a köztársaság.

Október 13-án visszavettük a várost, de

A kihűlt, néma gyárkémények felkiáltójelként emlékeztetnek Csepel történelmére. Sokat tudnának mesélni 1956 októberi, novemberi napjairól

A következőkben változtatás nélkül közlünk részletet  Dr. Bolla Dezső csepeli helytörténész mai napig egyedülálló tanulmányából 

A helyszín Csepel, egykori község, nagyközség, város, hat éve Budapest XXI. kerülete. Az időpont: 1956. október 23., 24. és 25.

Dr. Bolla Dezső így idézte fel a 63 évvel ezelőtti napok történéseit:

56 hősei mellett a harmadik köztársaság 30 évvel ezelőtti kikiáltására is emlékeznek a Karácsony Gergely főpolgármester által meghirdetett mai, október 23.-ai fővárosi ünnepségen.

Hol szabad vagy, otthon vagy – Budapest Mindenkié! címmel jött létre egy Facebook-esemény, október 23-ára, ahol Budapest új főpolgármestere, Karácsony Gergely beszédet mond majd nyilvános rendezvényen koncertet ad a Quimby. A helyszín a Városháza parkolója, melyet a Károly körút felől lehet majd megközelíteni. A rendezvény 17 óra 30 perckor kezdődik. Az est moderátora és házigazdája Nagy Zsolt, az Örkény Színház művésze 

1956. október 23-án a magyarok kiálltak a szabadságukért. Azért harcoltak, hogy hazájuk elnyomástól független, szabad európai ország legyen. Idén azonban nem csak erre emlékezünk: 1989-ben szintén október 23-án kiáltották ki a köztársaságot.

Tíz nap telt el azóta, hogy visszavettük Budapestet. 

Visszaszerezzük az elvett éveket, visszaadjuk a

A csepeli önkormányzat október 23-i rendezvénye ma délelőtt nyolc órakor a Szent Imre téri koszorúzással kezdődik és 9 óra 30 perckor  ünnepi megemlékezéssel folytatódik a Királyerdei Művelődési Házban, ahol

A képviselő-testületben kilenc fővel rendelkezik a Fidesz, és kilenc fő nem fideszes áll velük szemben. A szkeptikusok azt hangoztatják, hogy a Fidesz a politikailag megosztott ellenzéki társaság tagjai közül könnyen „megvesz” egyet (vagy többet). Erre voltak is kezdeményezések, de ez idáig sikertelenül

A múlt vasárnapi helyhatósági választások érdekes eredményt hoztak Csepelen. Ugyan a polgármesterséget a Fidesz nyerte, de ezzel párhuzamosan nem volt képes többséget szerezni a képviselő-testületben. A csepeli nép arra szavazott, hogy a Fidesznek, és az ellenzéknek kiegyenlített viszonyrendszerben kell vezetnie a kerületet. A választások eredményeként egyik politikai erő sem szerezte meg a többséget.

A képviselő-testületben kilenc fővel rendelkezik a Fidesz, és kilenc fő nem fideszes áll velük szemben. A szkeptikusok azt hangoztatják, hogy a Fidesz a politikailag megosztott ellenzéki társaság tagjai közül könnyen „megvesz” egyet (vagy többet). Erre voltak is kezdeményezések, de ez idáig sikertelenül. Minden ellenzéki számára ugyanis világos, hogy egy ilyen magatartás, - az illetőnek személy szerint, a pártjának meg politikailag - a véget jelentené. Tehát még akkor is, ha kecsegtető az ajánlat, ennek elfogadása óriási kockázatokkal járna. Ez olyan erőt jelent a nem fideszes együttműködésben, ami hosszú távú kohéziót is létrehozhat az ellenzékben.

A mostani helyzetben

Botránnyal kezdődött az Országgyűlés őszi ülésszakának első napja. Hadházy Ákos táblákkal kommentálta a miniszterelnöki felszólalást, fideszes képviselők csavarták ki kezéből a feliratokat..

Üzentek a választók. Fellázadtak a jobbágyok. Borkai Zsolt maga a Fidesz. A Fidesz-demokráciából lett elege sokaknak. Orbán győzelmi jelentésként adja elő a vereséget