Lázár János most éppen újra fent van. Tavaly az új kormány hivatalba lépésekor megkapta az építésügyek és állami projektek felügyeletét. Ő lett a magyar beruházások és uniós források kapuőre. "Minél magasabbra törnek, annál mélyebbre zuhannak a végén. Döntéseik azonban a rendszer részeként velünk maradnak..."
Minden Orbán-kormánynak megvan a maga kegyeltje. A ciklus legfontosabb embereivé nőnek, kis gömböcként begyűjtenek minden feladatot, pénz- és erőforrást, ami csak a látóterükbe kerül. A kormány feje dicséri, hizlalja, bátorítja őket.
Az erős emberek fürödnek a dicsfényben. A hatalom magasában többnyire erősen ritkássá válik a józanság ájere. S talán tényleg elhiszik, hogy számítanak. Megkerülhetetlenek. Támadhatatlanok. Holott nem többek a mindenek atyja politikai játszmáinak hasznos eszközénél. Hatalmuk nem több a
Ajándék lónak ne nézd a fogát? De mégis van néhány csepeli, aki kíváncsi volna arra, hogy a több százmilliós kormányzati csomag kiutalásáról miként zajlott le az egyeztetés, milyen intézkedési programmal készült rá a polgármester, egyeztette-e javaslatait legalább a képviselő-testület kormánypárti és ellenzéki frakcióinak vezetőivel, és vajon ott volt-e az alkunál Németh Szilárd?
"Tepertő. Ennyiért? Kilója ötezer, feleli az eladó, és ki tudja, miért, de egy pillanatra zavarba jön. Ötezer, visszhangozza az idősebb úr a pánik szélén egyensúlyozók hanghordozásával, szeme forog, mint a rulettgolyó, a kijáratot keresi."
Az utóbbi hetek legnagyobb megmozdulása kezdődik.
Vajon mi lehetett az oka az Orbán előtti leborulásnak és a kormány feldicsérésének? 11 éve törvény írja elő az inflációkövető nyugdíjemelést. A kormányfő nem kegyet gyakorolt, a törvényt hajtotta végre.
A gyanúsítás szerinti megvesztegetett Völner államtitkár és a vesztegető fővégrehajtó Schandl ügyészi vizsgálata után az egyik kérdés: vajon ki lehet a lehallgatásokban szereplő „Tóni, Barbara és Ádám”, véletlen-e a névazonosság Rogánékkal
„Uraim! Nem lehetne egy olyan év, hogy nem védtek meg minket? Csak úgy próbaképpen." - Bár egyetértünk a csepeli kommentelő kívánságával, de nincsenek illúzióink. Azért egyszer csak meg kellene próbálni...
„Pelikán! Nem nyitok vitát! Mi nem ígérgetünk a levegőbe. Ugyan, kit csaptunk be? Magunkat? Mi tudjuk, miről van szó. A kutatókat? Azok örülnek, hogy plecsni van a mellükön. A széles tömegeket? Azok úgyse esznek se narancsot, se citromot, de boldogok, hogy velünk ünnepelhetnek. Az imperialistákat? Ühüm, azoknak alaposan túljártunk az eszén. Nem szeretnék most a helyükben lenni!"
A kerületi polgármester kérdezett, Lázár János üzent: „Lezárni!” – írta a miniszter könyörtelenül a csepeli, a ráckevei és a szentendrei HÉV összekötésének (azaz az 5-ös metró) tervezéséről. Ha még egyszer azt üzeni...
Több mint névrokonság. Alárendeltje és jól fizetett elvbarátja a kormányfőnek Orbán Balázs. A miniszterelnök politikai igazgatója azt állította a Mathias Corvinus Collegium médiakonferenciáján, hogy „aki uralja egy ország médiáját, az uralja annak az országnak a gondolkodását és azon keresztül az országot”.
Ragyogás és árnyék a hatvanas évek végéről. Irigységgel vegyes tisztelettel tekintett az ország és a főváros Csepelre ötvenöt éve. A gyárak és az ott dolgozók az előző évtizedekben munkájukkal megbecsülést, tekintélyt vívtak ki a kerületnek. Aki távolabbról jött ide, azt tapasztalta, hogy az üzletekben általában sok mindent lehet kapni, és itt a sör is ritkábban volt hiánycikk mint máshol.
Ha a nyilvánosság nagyobb része kirekesztő és merő megtévesztés, ha a szemünk láttára lopnak, csalnak, hazudoznak, ha a zabrálók éhsége kielégíthetetlen, az esélytelenek iránti érzéketlenség tenyérbemászó, akkor magamra zárhatom lakásunk ajtaját, vagy habitusomat megregulázva szerepet vállalhatok a közélet fontos feladatokkal bajlódó terein. Számomra sem személyesen, sem társadalmi lényként sincs időszerűbben kínzó kérdés, mint a „mit lehet tenni”.
Álhírek és fényezés HELYETT valódi hírek kellenének az önkormányzati lapba például a gyerekekért és az alapvető jogaikért küzdő csepeli pedagógusokról. Ilyen tudósítás miért nem kaphat helyet?
Súlyos koloncokat aggatnak a nyakába, és mégsem roppan össze a teher alatt. Fel fog nőni a feladathoz...
12 év alatt még soha, de reméljük, hogy majd ma válaszokat kapunk kérdéseinkre a képviselő-testületi ülésen a polgármestertől vagy a helyetteseitől.
A karmelita kolostor bérlője itt éppen összeroppan a közrádió mikrofonállványának súlyos kérdései miatt...
Csütörtökön már többet fogunk tudni az eltitkolt tényekről? Csepel fideszes vezérei el akarják hallgatni a kerület vezetőit megingató döntések hátterét, és letiltották az üggyel való foglalkozást? Hogy meddig, azt a holnapi nap és a következő hetek eseményei jelentősen befolyásolhatják.
Ködös, imbolygó az út a közeli jövőbe. Csepelen sok száz milliót eltapsoltak strandra, Kimbára, focipályákra, Dagi kocsmára, parkokra és Csepelhez nem kötődő személyek emlékhelyeire. Ez a felelőtlen költekezés olyan feneketlen vödör lett, amit már a kormány helyi protekciós kedvezményezettjei sem tudtak újratölteni…
Ismerős ez a figura! Miként használta ki az Orbán-kormány az állandóvá tett veszélyhelyzetet? Igen sok friss és lejárt szavatosságú jogszabály található, amelynek semmi köze sincs a migrációhoz, a világjárványhoz vagy a háborúhoz.
A rezsibiztos bejelentése: „Csepel kapujában épül ez a világszínvonalú létesítmény, ami jóval több, mint versenyközpont, itt a vb után óriási lehetőség nyílik a környék lakóinak a kikapcsolódásra. Külön öröm számunkra, hogy a beruházásnak köszönhetően kerékpárút is épül és az új gyalogoshídon át a Duna partján végig lehet tekerni Csepelig." A mi földhözragadt kéréseink: ki kérte, milyen hosszú lesz az ÚJABB kerékpárút és mennyibe fog kerülni ez nekünk?
Orbánék most pár milliárd forintért megpróbálnak újabb belviszályt szítani, provokálni azokat, akik még nem adták, fel, hogy ahhoz, hogy egyszer itt jobb világ legyen minőségi oktatás is kell.