A kerületvezető látványpolitizálása közben Csepel csúszik. Csak csúszik, csúszik. Egyre lejjebb…
Viharos ülést tartott nem rég az önkormányzat képviselő-testülete. Ott derült ki, hogy nyolc év után Borbély Lénárd fideszes polgármester már nem tudja kézben tartani saját frakcióját. Leszavazták! Leszavazták a költségvetést módosító javaslatát, amely a helyi képviselő-testület éves politikai-gazdasági programját hivatott megvalósítani.
Sőt: a polgármester adóemelési javaslatát, illetve a Csepeli Városgazda Zrt. szeptemberi kettéválasztásából adódó további feladatokat meghatározó, jogilag fontos javaslatot sem támogatták, így a testület többsége (ellenzék+fideszesek egy része) háromszor fektette kétvállra a polgármestert.
Aki ezt a saját szemével akarja látni, az nézze meg a Borbély Lénárd fb-oldalán lévő videófelvételt.
Úgy tűnik, a polgármestert felkészületlenül érte az a káosz, amit Fidesz-frakció többsége okozott, amikor
Rosszul tetszett olvasni: nem szájhős, hanem sálhős. A száját ki sem kellett nyitnia, egy árva szót sem szólt. Magyar ember evés közben nem beszél, ő pedig épp kiharapni igyekezett egy darabot a szomszédaink rokonszenvének maradékából. Egy szó nélkül, egyetlen sállal sikerült – Ludassy Máriát idézve – a kisantantot összehoznia. Mit gürizett ezért annak idején kormányaink sora, ő meg egy perc alatt megoldotta!
Németh Szilárd: "Teljesítjük az ígéretünket és megőrizzük a nyugdíjak értékét!”"
Az infláció nem látszik mérséklődni, sőt. Élelmiszerek drágulásában bárkit lenyomunk Európában. Eközben az ország energiaszámlája elviszi a GDP csaknem 10 százalékát, magyarul ennyi kerül ki a gazdaságból.
Csepeliek átverése, beugratása. Másfél órán keresztül csak azt olvashattuk a kerületvezetői felvételen: "Következik a közmeghallgatás!" Nem következett! Mi történt? Nem tudjuk. Állítólag volt. Lehet, hogy a testületi ülés vitája, vagy a polgármester háromszori leszavazása, kiverte a biztosítékot?
120 éve kezdődött a ma már legendás történet. A Weiss testvérek - Bertold és Manfréd - bérbe vették Csepelen, a Duna partján lévő János-legelőt. 1892. december 10-én benyújtották a „telep- és építési engedély” iránti kérelmüket a ráckevei főszolgabíróhoz. Képünkön az egykori Csepel Művek elődje, a magyar ipar és a monarchia “koronagyémántja", a felépült WM-gyár, vagyis a Weiss Manfréd Művek már a 20. század elején. A kortársak „csepeli csodának” nevezték, hiszen a GDP-bővüléséhez 10 százalékkal járult hozzá Weiss Manfréd üzeme.
Micsoda különbség?! Miközben 2010 óta a nyugdíjak összege 70 százalékkal nőtt, aközben a parlamenti képviselők alapilletménye ötszörösére emelkedett, a miniszterelnök bére majdnem két és félszer annyi, mint amikor másodszor került hatalomra, mellé képviselőként is megkapja az alapösszeget. Aztán az együtt 4,8 millióból nem tudja, mennyit visz el a megemelt rezsi
Ez már több mint egy kisiklás! Mit jelent a Fidesz nyelvéről magyarra fordítva, hogy előre megyünk nem hátra? Szemléltető oktatás a Boráros tértől a csepeli végállomásig
Eddig sem volt sok kétségem afelől, hogy pártunk és kormányunk nagyjai nem járnak vásárolni – legalábbis oda, ahova a köznép néhány naponta biztosan. De ha lett volna ilyen kétségem, mostanra biztosan elenyészett volna.
Minek nézi a csepelieket ez a kerületvezetői garnitúra?
A Völner-ügy kirobbanása után sokan találgatták, mi történhetett, hogy egy ilyen nagyágyú is rajtaveszíthet. A lebukott igazságügyi államtitkár – a vádirat szerint - üvöltően hanyag lehetett, így képes volt például az Igazságügyi Minisztérium (!) parkolójában, térfigyelő kamerák alatt átvenni kenőpénzt.
Most is látni ahogy évek óta égnek meredten egyhelyben, torzóként áll a Táncsics Mihály utcában
A naivitás, félrevezethetőség önhiba? A gondoskodásra szoruló a felelős azért, hogy hagyta magát az állam fejeseitől, profi manipulátoraitól félrevezetni, mert még idén év elején is elhitte, hogy a 13. havi nyugdíj, vagy az szja mentesség megmenti a bajtól, a hétszeres gázártól?
Egy hónappal ezelőtt a sétányoknál élő csepeliek gondosan távol tartották magukat attól az ünnepségtől, amelyen az önkormányzat fideszes vezetői Wittner Mária nevére keresztelték el az ott kialakított parkot. A sétányi csepelieket ugyanis sem a polgármester, sem más nem kérdezte meg arról, hogy akarják vagy nem akarják ezt a névadót. Bocsánatot eddig azóta sem kért senki tőlük a "mulasztásért"
Varga Zs. András Kúria-elnök korábban többször szóba hozta, hogy esetleg Magyarországon vissza kellene állítani az „apostoli királyságot” a „szabad királyválasztással” egyetemben. Ezért javasolta, hogy a Magyar Köztársaság névből vegyék ki a „köztársaságot”, hogy könnyebb legyen az átállás. Név akkor nem hangzott el, hogy ki legyen a király. Úgyhogy most itt állunk a legnagyobb bizonytalanságban.
A Fidesz-frakciót (képünkön) ez sem zavarja? A polgármester a csepeli megszorító csomag kihirdetése előtt annak tartalmáról tárgyalni sem volt hajlandó testületi ülésen. Ez annak a bizonyítéka, hogy nem kíván együttműködni az önkormányzat legfelsőbb döntéshozó szervével, a képviselő-testülettel, az érintett civil közösségekkel, miközben mindenki mástól együttműködést és támogatást vár el. Elvbarátai mindezt tétlenül nézik…
Javában zajlik a brüsszeli szankciókról szóló árnyjáték, amit a dús fantáziával megáldott kormányzati agytrösztben elneveztek nemzeti konzultációnak. A jó ízléssel távoli ismeretségben sem lévő, a Fidesz csillapíthatatlannak mondott békevágyát sajátos módon megjelenítő bombás plakátok ellepték az országot. Ha a kormány oktatásügyben lenne annyira erős, mint népbutító propagandában, akkor a finn tanárok már gyalogos zarándoklatokat indítottak volna a csodatévő helyként tisztelt magyar iskolákba.
A csepeli gyerekek oktatásának jobb feltételeiért, a megalázóan alacsony bérek felemeléséért, a sztrájkjogért demonstráltak a csepeli Kölcsey iskola pedagógusai is. Kerületünkben 9 iskolában több mint 150 tanár, tanító vállalta a kiállást a tanítványaiért, a jogérvényesítésért, a szolidaritásért
Azt állította Orbán Viktor (a Kossuth rádióban), hogy „a szankciós politika egy lépés a háború felé. Ha valaki szankciók révén beavatkozik egy katonai konfliktusba, akkor állást is foglal, és egy lépést tesz az egyik harcoló fél irányába, vagyis a háború irányába.”
Az itt látható, most következő 14 kép a rendszerváltás kínjainak kiszolgáltatott csepeli üzemekben, a bizonytalanságban élő és dolgozó munkások között készült 32 éve. A korabeli fotók és főként az arcok magukért, magunkról beszélnek.