Határozatgyár lett a csepeli képviselő-testület. Döcögve, prüszkölve, de még működik a rozoga, elavult gépezet. Árulók tartják életben…

Egy éve még olajozottan ment minden: egy-két óra alatt lezavartak akár 40 napirendi pontot is. A legutóbbi ‑ a négy hónap után megtartott ülésen ‑ 39 napirend, 45 írásos előterjesztés, javaslat, illetve tájékoztató szerepelt. Közülük jó néhányat - mint már oly sokszor az elmúlt 12 év alatt – csak a helyszínen olvashattak el a kerületi testület tagjai. Az ülésezés azonban  jócskán elhúzódott, hat órán át tartott.

Ennek ellenére a fideszes irányítású kerületi sajtó, mindössze 9 témáról írt néhány sort. Így kimaradt a tájékoztatóból: a költségvetés módosításának lényege, oka; a csillagtelepi szociális rehabilitáció közel kétmilliárdos fejlesztésének csúszása, illetve az eredeti program „megcsonkítása”; a csepeli strand bezárása körül kialakult vita ismertetése; az egyre romló óvodai helyzettel foglakozó, létszánleépítést is tartalmazó előterjesztés, hogy csak néhányat említsünk azon témák közül, amelyekről az internetes hozzáféréssel nem rendelkező csepeliek semmit sem tudhatnak meg.

Miközben kormányunk naponta készít elő újabb intézkedéseket a születésszám (kitolás) növelésére, arról vajmi kevés szó esik, mit tesznek a várható élettartamunk kitolásáért, ha épp nem ellene dolgoznak. Például a tankötelezettség leszállításával, hogy egy 16 éves kamasz már elmehessen napszámba, gyerekközmunkásnak. Vagy a szociális intézkedések, köztük a nyugdíjak kettős indexálásának elsinkófálásával. Nemzeti Pálinkastratégiával és Dohánybolt birodalommal.

A kilátástalanság okozta halál (alkoholizmus, dohányzás, elhízás, drogok vagy öngyilkosság miatt) hazánkban is vezet. Erre vet éles fényt az ENSZ Társadalmi jóléti indexe, melynek idei összehasonlításban hazánk 46.-ik lett a vizsgált 191 országból. Nem vészes, mondhatnánk, tavalyhoz képest két helyet lecsúszva. Csakhogy az egyik mutató, a születéskor várható élettartam tekintetében már évtizednyivel maradunk el a listavezető Svájc 84 évétől. Régiónkból is csak Romániát és Szerbiát előzzük meg az élők sorában eltöltött, átlagosan 74,5 évünkkel.

A pandémia alatt Nagykanizsa méretű város lakosságát veszítettük el a politikai alapú járványkezelés és a lerohasztott ellátórendszerek miatt. De már a

A kerületvezetők és a Fidesz-frakció. Tudják ők azt, hogy átverés, amit tesznek. Tudják, hogy a számukra három éve kudarcot hozó választási eredmények következtében csak homokra építhetik terveiket! Leginkább azért, mert ismerik azt a tapasztalatot, hogy akik egyszer már elárulták az egyik szövetségesüket, azok máskor, ha egyéni érdekük úgy diktálja, akkor elárulják a mostanit is!

Csepelen is érvényes: szólj igazat és betörik a fejed! ‑ Így összegzi a közelmúltban szerzett közéleti tapasztalatait Horváth Gyula ellenzéki (DK-s) önkormányzati képviselő. A történteket és a velük kapcsolatos véleményét a közösségi oldalán Közölte:

„Nem rég reflektáltam Ábel Attila egyik bejegyzésére és varázsütésre megint nekem estek!

Kicsit se bánt, mert látszik benne az értelem hiánya és az indulat meg az ellenszenv túlburjánzása, ami elveszi a bírálat legkisebb értékét is. Pedig csak azt merészeltem állítani, hogy három évvel ezelőtt a csepeli önkormányzati választáson – Ábel Attila győzelmi emlékezetével szemben - a Fidesz nem nyert! Ez pedig tényszerűen igaz! A szavazatok alapján ugyanis nyolc ellenzékit és nyolc fideszest választott Csepel lakossága három éve a képviselő testületbe!

A 8:8 meg döntetlen mindenhol!

Attila ezt megértette, de

Üdvös lenne, ha mostantól kizárólag olyan politikus értekezne nyilvánosan arról, hogy Magyarországnak készen kell állnia akár a harctéren is keményen odavágni, aki előzetesen írásban vállalja, hogy az első ilyen alkalommal ő maga is fegyvert fog, és honvédő közlegényként a csatába indul.

Amikor 1949-ben Picasso megrajzolta a béke galamb formájú allegóriáját, aligha gondolta, hogy bő hetven évvel később Magyarországon egy idősödő, pocakot eresztett egykori fiataldemokrata jelentkezik majd be a legfőbb békejelkép pozíciójára.

Márpedig ez történt: a magyar miniszterelnök az olcsó orosz gáz ígérete mellett azzal az állítással nyerte meg az idei választást, hogy

Csepelen a 2010-ben hatalomra jutott fideszes többség végig asszisztált az önkormányzati jogok orbáni végletes csorbításához. Zokszó nélkül tudomásul vette a kerületi iskolák államosítását, a legfontosabb jogosítványok központosítását, elvonását, a jelentős forráskivonásokat az iparűzési adónál és a gépjárműadónál. A járványra, illetve a putyini háborúra hivatkozva elfogadták a maradék demokratikus lehetőségek drasztikus szűkítését, az egyszemélyű döntések alkalmazását…

Csepelen, de az országban sem emlékeztek meg a rendszerváltás egyik meghatározó eseményéről, a helyi döntéshozás, irányítás és önkormányzás létrejöttéről, az önkormányzatok megalakulásáról.

Nagyobb probléma azonban, hogy ma már, a Fidesz hatalom 12. évében, nem is lehet beszélni – Magyarországon –, az igazi önkormányzatiságról. Formálisan ugyan még létezik, az alaptörvényben még szerepel, van önkormányzati törvény, azonban a

Átverés, mézesmadzag vagy valami más? Ha egyes civilszervezetek elfogadják Navracsics Tibor behívóját, akkor a kormány ennek fejében hasznos cél érdekében tevékenykedő egyesületként, alapítványként tekint majd rájuk, bár azt nem ígérheti, hogy az adóhatóság vagy az Állami Számvevőszék szükség esetén nem indít eljárást ellenük.

Meg nem erősített hírek szerint Navracsics Tibor „tárgyalóminiszter” a napokban kísérletet tett arra, hogy fondorlatos úton megkörnyékezzen gyanútlan ellenzékiként számontartott civileket. Titkárnője kötetlen megbeszélésre hívta a jogvédőket, hangsúlyozva, hogy amiért „Soros-bérencként” eredménytelenül küzdöttek, az most egyszeriben teljesíthetővé vált: nincsenek többé tabutémák, mondják el bátran, mi nyomja a szívüket. A hatalom pedig „jó úttöröként”

Három éve (is) ígérte a polgármester „.. A jövőre nézve folyamatban van ...a Corvin csomópont kétszintűsítése, a Gubacsi híd felújítása…a Gerincút teljes szakaszának megépítése.” Tizenkét éves Fidesz-uralom után sem lett ezekből az ígéretekből semmi, de mind folyamatban(!) van. Arról, hogy a folyamatnak mikor lesz vége, semmi hír

„A 3 évvel ezelőtti önkormányzati választás óta inkább jó vagy inkább rossz irányba halad Csepel?” -tette fel a kérdést az olvasóknak a 21.kerulet.ittlakunk.hu/ internetes portál. A szavazás végeredménye náluk a következő: 35% szerint inkább jó irányba mennek a kerület dolgai, 40% ennek ellenkezőjét véli, szerintük inkább rossz az ,22% nem érzékel változást a korábbi vezetéshez képest, 3% pedig nem érdeklődött a téma iránt. E szerint a válaszadók jelentős többsége, 62 százaléka szerint a kerületben nem a reményeik szerint alakultak a dolgok az elmúlt 3 évben.

A felmérés Csepel polgármesterének ugyanerről az időszakról szóló nyilatkozatához kapcsolódott. Vajon milyen következtetésre jutott a kerületvezető?

Az orbáni kleptokrácia és a brüsszeli halogatás immáron halálos ölelésbe fonódott össze. A probléma ugyanis az, hogy a világpiac már szemrebbenés nélkül ítéletet mondott az orbáni konstrukcióról. Omlik ránk a forint, meg egy szép napon nagyjából minden.

Joga van tudni, hogy mire készül Brüsszel! - hogy klasszikust idézzünk. Most EU-s médiatestületet hoznak létre, nehogy az orbáni példa nyomán más populistáknak is kedve támadjon rá, hogy kórházak, iskolák építése helyett inkább saját dicsőségét zengő, KESMA-szerű propagandaszörnyekre verje el az uniós adófizetők pénzét.

Közben a merkeli örökséget folytató, Ursula von der Leyen-féle Bizottság ahelyett, hogy kerek-perec rákényszerítené Orbánékat az Európai Ügyészséghez való csatlakozásra, hajlik valami zavaros egyezségszerűségre, miszerint

Ingyen krumpli nincs! Ezt, természetesen tudják azok is, akik november 5-én pufajkában krumplit osztogatnak és tudják azok is, akik ezt az adományt elfogadják! A képek sok mindenről árulkodnak: nem csak arról, hogy megalázottak sorakoznak alamizsnáért, hanem arról is, hogy a luxus irodákon, kabinetszolgákon, gépkocsikon és tivornyákon túl, már a fideszesek kékbe öltöztetést is a csepeliek közpénzéből oldják meg Borbélyék.

A krumpli, hagyma és alma osztogatás ellentétes a demokratikus elvekkel! A leírt és a le nem írt szabályok, valamint az erkölcsi normák ezt kizárnák. A köztársasági elnök éppen tegnap nevezte ki a korrupció-ellenes Integritás Hatóság (IH) vezetőit, mutatva, hogy Magyarország szembe megy az állami korrupcióval. A csepeli fideszesek 2022. november 5-én, szombaton fontosnak tartották demonstrálni, hogy ez csak látszat és kényszer tevékenység, ami az EU pénzéért történő pávatánc koreográfiája és egyáltalán nem a jogállamiság felé megtett határozott lépés!

Ez csupán kamu-tevékenység! Azért, mert

Hát akkor nem sikerült annak is látszani. Mármint függetlennek. Mert a tisztesség még összejöhet a Fidesz által a Integritási Hatóság élére delegált szakembereknek, például ha tudnak azoknak a szemébe nézni és az asztalra csapni, akiknek a közelében léteztek korábban.

Mindenekelőtt eleve agyrém az a helyzet, ahol egy külső erő – az EU – nyomása kell ahhoz, hogy egy újabb, a kormányzati korrupciót figyelő hivatal jöjjön létre. Mármint az eddigi, gerinctelen pártcsicskásokkal feltöltött féltucat mellé, akiknek a dolgozó nép pénzének védelmében eddig is az asztalcsapkodás lett volna a dolga, nem a kizabált kondérok tisztára nyalása. Na most a probléma az, hogy

Az iskolák államosítása után most a szakrendelők (közismert nevükön SZTK) államosítása következik. Csepel mai fideszes vezetői mindezt némán,  bénán, tétlenül nézik. Szomorú, de tény: egyetlen jó szóval sem védik a csepeliek érdekeit

Az egészségügy átszervezését a lex Pintér biztosítja majd, tovább csonkítva ezzel a helyi önkormányzati intézményrendszert. A pénteki Népszava első oldalon írta meg, hogy „Rendel a belügyminiszter”, azaz Pintér úr és csapata „mintegy fél tucat törvény módosítását kezdeményezi” az egészségügy egész rendszerének átalakítása érdekében. A lap szerint a szakmai szervezeteknél van már a tervezet, s valószínűleg januártól lépnének életbe a gyökeres változtatások.

Az elképzelések szerint államosítják a szakrendelőket, „háziorvosi praxisokat számolnak fel, koncentrálják az ellátásokat, ami miatt többet kell majd utazniuk a betegeknek,...szabadon vezényelhetnek orvosokat, szakdolgozókat….korlátoznák a

Azt állította Orbán Viktor (a parlamentben, azonnali kérdésekre válaszolva), hogy a rezsicsökkentés keretében minden magyar család havi 181 ezer forint támogatást kap a rezsiszámláihoz.

Ezzel szemben a tény az, hogy ha a 4,1 millió magyar háztartás mindegyike 181 ezer forintnyi állami hozzájárulásban részesülne, az egész évre 8900 milliárdot jelentene. Az idén nyáron létrehozott úgynevezett rezsivédelmi alap ugyanakkor csak 670 milliárd forinttal számolt. Lehetséges persze, hogy a rezsivédelmi alap is csupán egy része a támogatásoknak, de az Orbán által bedobott szám, az évi 8900 milliárd forint a 2022-es költségvetés kiadási összegének majdnem egyharmadát tenné ki. Ugye, ilyen nem volt, nincs és nem is lesz?

Azt is állította a miniszterelnök (ugyanott), hogy

A felújítást a képen látja? Nem látja? Na, látja! A fotót posztoló kerületvezető több évi ígérgetés után október 25-én jelentette be saját fb oldalán, hogy „a jövő héten elindul a Táncsics Mihály utca felújítása.” November 2., ugyanaz a kerületvezető: „A nagyszabású útfelújítás munkálatai, a komolyabb forgalmi korlátozások csak jövő héten kezdődnek”. Mese és magyarázkodás van, útépítés nincs.

Ami a Csepeli Hírmondó (CSH) november 2-án megjelent 21. számából kimaradt, azt mi közzétesszük, ami megjelent, arról elmondjuk véleményünket. 

Az újság mostani számában a szerkesztők a teljes egyoldalúságot választották: a már több helyen is megjelent rezsivédelmi intézkedések Borbély-féle csomaggal kezdték, a polgármester hőstettével, a Táncsics Mihály utca felújításával kapcsolatos ígéretének pillanatnyi állásával folytatták, majd némi kitekintés (újabb ársapka várható, lengyel-magyar barátság) után az október 23-i ünnepségekkel, koszorúzással, kitüntetésekkel folytatták. Azzal, hogy a legutóbbi lapszám megjelenését követően mi történt még a kerületben, nem foglalkoztak, de arra sem volt idejük és kedvük, hogy minderről megkérdezzék a kerületieket, a civileket, az ellenzéket vagy, hogy utánajárjanak, hogyan köszöntötte ’56-ot a kerületi ellenzék. 

Ennél színesebb lett a kultúrrovat: belefért két elismerésre méltó, megbecsült kerületi személyiség (Piri néni, a testnevelő tanár és a kerület szabómestere, Érmezei József) portréja is, de az oktatás, a kerületi pedagógusok helyzete, helyi megmozdulásaik tényszerű ismertetése már ismét elhallgatott, kényelmetlen ügy lett. A rövid tájékoztatás az itt lakókat foglalkoztató legfontosabb kérdésekről, hírekről, a gazdasági válság, az elszabadult infláció csepelieket is érintő hatásairól, mint mindig most is hiánycikk a lapban. 

Véleményünk a lap néhány írásáról:

Amint az várható volt, a hazai ellenzék szétesése és demoralizálódása után a kormányellenes megmozdulások immáron konkrét szakpolitikai problémák mentén szerveződnek.

(A most következő Beck Tamás írta cikkben megjelenő vélemény nem feltétlenül tükrözi szerkesztőségünk álláspontját, de fontosnak tartjuk, hogy olvasóink ezt az álláspontot is megismerjék.)

Nagy Imre mártír miniszterelnök    66 évvel ezelőtti rádiós beszéde az 1956-os forradalom és szabadságharc sorsát  megpecsételő, november 4-én kezdődött szovjet fegyveres inváziót idézi fel. 

A hatalmas túlerő csak többnapos utcai harcban tudta  felszámolni a szabadságharcosok ellenállását a Széna térnél, a Corvin közben, Óbudán, Kőbányán, a VIII. és a IX. kerület több helyszínén, végül november 11-én Csepelen is. Magyarország Kormánya 2001-ben nyilvánította Nemzeti Gyásznappá november 4-ét.

Ma, az idei november 4-ei Nemzeti Gyásznapon is az 1956-os forradalom és szabadságharc mártírjaira emlékezik az ország.  Történelmi tények, további részletek:

Az 1956-os forradalomnak a dicsőséges Szovjetunió általi leverése emlékére ma nálunk elvileg nemzeti gyásznap van, a kérdés csak az, hogy az Országház előtt hogyan lehetne félárbócra ereszteni a nemzeti lobogót olyan trükkösen, hogy a dicsőséges orosz nemzet legfőbb ura, Putyin úr erről ne értesüljön. Mert ha megtudja, még a végén összevonja a szemöldökét.

Márpedig az ő homlokredőinek tektonikus mozgását egy szibériai tigris is megérzi, nemhogy egy olyan szélkakas kis ország, mint amilyen mi vagyunk. Az oroszok leverték két szabadságharcunkat, ránk küldték Rákosiékat, ideglenesen megszálltak minket negyven évre, ennek ellenére most kétrét hajlunk a gyönyörtől, ha a Kreml ura a felséges tekintetét reánk veti.

Kezdem azt hinni, hogy Ady úrnak nem volt igaza azzal a kompország hasonlatával. Kicsit túlbecsült minket. Hiszen

Kísértet járja be Csepelt...

Kíséret nélkül, csak az udvari fotóssal vándorol a kerület útjain. Úgy tűnik egyre magányosabb Németh Szilárd Csepelen, már a támogatók, a párttársak sem koszorúznak vele.

Legutóbb az Aradi Vértanúk Napja alkalmából helyezett el egy szál magában, egy szál virágot a Szentmiklósi úti kanyarban lévő emlékhelynél, előtte pedig dr. Urmánczy Nándor csepeli szobránál „koszorúzott”, szintén egyedül.

A helyi önkormányzati vezetés őszi koszorúzási programjain már részt sem vett.

Érteni véljük Németh urat, hiszen köztudott, hogy

Presser és Zorán a közös dalukkal a 70-es években már megidézték 2022-őt, amikor fülbemászóan megkérdezték: „Mi is kéne még?”. Ez a Zorán a jövőbe látott: „Sok használt szöveg kellene, mely kifordítható,/ És ráhúzható minden rosszra, hogy lássuk, milyen jó.”

Megkaptam. Már csak ez hiányzott, de tényleg. Infláció, forintromlás, tanáralázás, rezsiszámla, és most még ez is. Nem a Covidot kaptam meg, az már, köszönöm, megvolt, hanem a Nemzeti Konzultációt. Igaz, az is megvolt már párszor, ez éppen a tizenegyedik. A skarlátot is háromszor kaptam meg gyerekkoromban, pedig azt állítólag csak egyszer szokás. A Nemzeti Konzultációtól legalább nem megy föl a lázam, ez is valami.

Mindazokért, kiket nem láttunk már régen,
Akik velünk együtt ünnepelnek az égben,
Kiknek őrizgetjük szellemét,
Mindazokért egy-egy gyertya égjen.

Mindazokért, akik elzárkóznak a jótól,
Akik nincsenek itt, s nem is értenének a szóból,
Aki barát, de lehet még ellened is,
Mindazokért egy-egy gyertya égjen.

"Ha csakis a most van, akkor nem számít már semmi más, hiszen nem ránt vissza a múlt, nem ragad el a jelen és nem csábít a jövő. Pedig milyen fontos a múlt. De elmúlt. Csak a most van. És nincs jövő."

Pedig mennyire szurkoltam neki. Pedig mennyire tudtam, hogy így lesz. Pedig milyen nagyra becsültem. Pedig soha nem mondtam neki. Pedig milyen sokszor találkoztunk.

Pedig mondhattam volna neki ezt-azt a bennünk lakozó sötét erőkről. Pedig mennyire nem akartam neki tanácsokat adni. Pedig mennyire szerettem volna. Pedig nem lett volna semmi haszna. Pedig akár meg is fogadhatta volna.

November 1. és november 2. október utolsó napjával együtt a rendszerváltás óta minden évben éket ver az emberek közé mifelénk. A harsány, boszis, zombis, koporsós, ijesztgetős halloween áll szemben töklámpásaival az áhítatos, csendes, szomorkás mindenszentekkel és halottak napjával. 

Az előbbit sokan kommersz eszetlenségnek, tiszteletlen ökörködésnek tartják. Na és tájidegen ünnepnek, amely húsz-harminc éve kéretlenül kezdett rátelepedni az őshonos, emelkedett, keresztény mindenszentekre, ezért a Valentin-naphoz hasonlóan zsigerileg elutasítják a Nyugatról átszivárgott, idegenszagú fesztiválozást.

Töklámpások - Fotó: Balogh Zoltán / MTI

Pedig az eset éppen fordítva történt: az ősi kelta halloween (all hallows’ evening, ami szó szerint minden szent estéjét jelenti) pogány ünnepét próbálta elhalványítani a katolikus egyház a saját mindenszentek napjával. IV. Gergely pápa 835-ben rendelte el, hogy ezentúl Szűz Mária és a mártírok emléknapját ne május 13-án, hanem október 31-én ünnepeljék a hívek. Ebből később november 1. lett, amit megtoldottak még egy nappal, a halottak napjával november 2-án.

A nélkülözhetetlen töklámpások sem mostanában gurultak hozzánk. Habár a