Azt állította Kövér László, az Országgyűlés elnöke, hogy brutális erőpolitika folyik az unió részéről Magyarországgal szemben; rögeszméket, ideológiai dogmákat akarnak ránk kényszeríteni. Ami az uniós pénzekkel zajlik, az „olyan nyílt önkény, amit csak útonállásnak” lehet nevezni.

Ezzel szemben a tény az, hogy itt csak egy útonálló van, mégpedig az Orbán-kormány, amely az európai úton állandóan keresztbe tesz: vagy vétókkal, vagy az európai normák folyamatos megsértésével. Ráadásul még pénzt és életet kér egyszerre.

Azt állította Orbán Viktor (egy Facebook-posztban a prágai európai csúcsról), hogy az Oroszország elleni szankciók az égbe emelték az energia árát, de „Oroszország egyáltalán nem esett térdre, miközben az európai gazdaságok szinte elvéreznek”.

Ezzel szemben a tény az, hogy az európai gazdaságok nem véreznek el, legföljebb véreznek, Oroszország viszont térdre esett. Az orosz gazdasági miniszter a napokban elismerte, hogy idén majdnem 3%-kal zsugorodik a gazdaság. És közben egyre többet kell a háborúra költeniük. Térdelőállásból.

Felemelő esemény volt a résztvevőknek és a szimpatizánsoknak is. A csepeli pedagógusok közül is sokan kiálltak a diákjaikért, magukért és kollégáikért: a Vermes, a Móra iskola és a Jedlik gimnázium tanárai szülőkkel, diákokkal együtt  sorfalat álltak jogos követeléseik teljesítéséért. A kerületvezetők azonban mint mindig, most is a homokba dugták a fejüket, mint a strucc, ha veszélyt érez.

A polgármester mindig mindennel foglalkozó közösségi oldala, de az önkormányzat honlapja, a csepel.hu, illetve az Ábel Attila mindentől független fideszes politikai hírlapja, a csepel.info sem közölt semmit a héten kirobbant országos méretű pedagógus megmozdulásokról, a több tízezer főt megmozgató szerda délelőtti, illetve esti fővárosi tüntetésekről. Hiába, már gyakorlatuk van az elhallgatásban. Pedig a csepeli pedagógusok közül is sokan kiálltak a diákjaikért, magukért és kollégáikért: a Vermes, a Móra és a Jedlik gimnázium tanárai 5-én sorfalat álltak a Tejút utca érintett részén.

A csepeli fideszes urak, mint mindig a homokba dugták a fejüket, mint a strucc, ha veszélyt érez. Szerintünk ők is látják, érzékelik a veszélyt, az ország jövője szempontjából meghatározó pedagógus társadalom évek óta folyó küzdelmét, egyre erősödő ellenállását, mégis úgy gondolták, amiről nem írnak, az nincs. Tévednek, még akkor is, ha

Marci okos, tehetséges és szorgalmas, kiskamasz kora óta tudja mi szeretne lenni, ha nagy lesz. Érettségi eredményei kiválóak, madarat lehetett volna fogatni vele, amikor megtudta: az egyetemi felvételi sikerült.

Azon az estén a szüleivel is.

Érettségizett szüleivel, akik erejükön felül támogatták a család leendő első generációs értelmiségijét, heti kétszer átvitték a közeli nagyvárosba külön angolra, kifizették az informatikai tábort és összekuporgattak egy angliai nyelvtanfolyamra valót is.

Azon a boldog júliusi estén azonban még nem tudták, hogy Marci nem egyike azon szerencséseknek, akik kollégiumi elhelyezéshez jutnak. Aztán szembejött a valóság.

Ma Magyarországon a statisztikák szerint az egyetemisták mindössze ötödének jut elég férőhely a kollégiumokban, amelyek egy része ráadásul olyan körülményekkel várja a diákot, amelyek

Rideg volt,  Királyerdei Művelődési Ház lett. „Királyerdőn nincsen mozi, étterem, és sokáig nem volt művelődési ház sem. A felszabadulás óta a meglevő iskola mellé csak egyetlen épült, mindkettő igen rossz állapotban van. Hat kilométernyi vízhálózat hiányzik, és sokáig rossz volt az áruellátás is.” - írta fél évszázada az újság

A Magyar Nemzet című napilapban, 50 éve egy tudósítás jelent meg Csepelről. A Hazafias Népfront lapja nem a gyárról, hanem a kerületről írt. Bár azóta eltelt öt évtized, ha valaki ismerős megállapításokra bukkan a korabeli cikkben, az nem a véletlen, hanem az élet műve. Az 1972-es lap ezt közölte:

„Ha a főváros legnagyobb munkáskerületéről beszélünk, azonnal Csepel jut az eszünkbe. Itt van az ország legnagyobb gyára, a Csepel Vas- és Fémművek, de ha nem munka-, hanem lakóhelyről beszélünk, akkor is világos a kép: Csepel lakóinak legalább kilencven százaléka munkás.

Ezek a jellegzetes vonások természetesen meghatározzák a Hazafias Népfront XXI. kerületi bizottságának munkáját, amelyet immár öt esztendeje, 1967 nyara óta Riedl Gyuláné irányít. Régi csepeli lakos, 1945 óta mindig itt dolgozott Az egészséges lokálpatriotizmus hangján beszél kerületéről, kerületének lakóiról:

Mikor érti már meg ez az ország, hogy mi, mindannyian vagyunk a feketeruhás nővér, meg a kirúgott kölcseys tanárok, mi magunk vagyunk a három szál tűzifáért sittre vágott cigányok, a hatalom csahosai által patkánynak nevezett tüntető diákok?! Mi vagyunk a valóság felmutatása miatt utcára tett Népszabadság újságírói, az ellopott Index szerkesztői, meg a majdnem elhallgattatott Klubrádió munkatársai.

Nem tudom, elgondolkodtak-e mostanában a …szolidaritásról. Tudják, arra a szóra gondolok, aminek a jelentése együttérzés, összetartás, önzetlenség.

A szó eredete – egyes nyelvészek szerint – a középkori Itáliába nyúlik vissza, ahol a kereskedők egyforma, önkéntesen befizetett pénzösszegekkel támogatták és biztosították egymást. Méghozzá szilárdan, ami latinul a solid szóból ered. Lengyelül pedig egyenesen egy népmozgalom, a kommunista hatalom ellen lázadás viselte büszkén e nevet. Tudják, a gdański Lenin Hajógyár egyik villanyszerelője állt a mozgalom élére, akit úgy hívtak, hogy

Erről nem szól a CSH. A kerületi fideszesek változatlanul csak hallgatnak, bólogatnak és gombot nyomogatnak érvelés helyett a kt-ülésen. A színfalak mögött viszont helyezkednek, vezéreikhez alkalmazkodva marják egymást.  A Hírmondóban most sem jutott hely a valódi gondok bemutatására

Ami a Csepeli Hírmondó (CSH) október 5-én megjelent 19. számából kimaradt, azt mi közzétesszük, ami megjelent, arról elmondjuk véleményünket. 

A lap legújabb száma csokorba szedi Borbély Lénárd kétheti „hőstetteit”. Ezek szerint ebben az egyébként komoly hazai és nemzetközi feszültségekkel terhes 14 napban a polgármester megoldotta Csepelen az energia-, gazdasági- és társadalmi válság miatt nehéz helyzetben került önkormányzati intézmények ügyeit, csepeli családok százait segítette ki a bajból, viharos gyorsasággal végleg rendezte a kilakoltatás előtt álló, munkásszálláson élők lakhatási gondjait, Csepelre hozta, három év nehéz küzdelmei után a Barba Negrát, ebéden és hajókiránduláson látta vendégül a csepeli nyugdíjasok egy csoportját, s újabb fesztiválon köszönthette a nagyszámú, hungarikumra éhes sokadalmat. 

Természetes, hogy ennyi hősi tett mellett már nem jutott hely a csepelieket foglalkoztató mindennapi gondok bemutatására.  Talán majd egyszer. Addig a Csepeli Hírmondó, mint mindig, Borbély Lénárddal és az udvartartásával együtt a „Magyar Népmese Napját” köszönti. Az egyes lapszámok is ennek jegyében „születnek” azoknak, akik szeretik a fideszes mesét…

Véleményünk a lap néhány írásáról:

Magzati szívhang meghallgatásával büntetné az Orbán-kormány az abortuszra kényszerülő nőket. A szavakban „demográfiai kormányzást” hirdető kabinetnek ugyan meglennének az eszközei, hogy nagyobb kedvet csináljon a gyermekvállaláshoz, de csak a szélsőjobbnak szóló látszatpolitizálásra futja.

Ilyen például az abortuszhoz vezető út megnehezítése. Ezzel a küretek számát csökkenteni nem lehet, csak büntetni és megkínozni a nőket. Könnyebb ugyanakkor az ilyen hangzatos intézkedésekkel kampányolni, mint a nők számára az anyaságot valóban megkönnyítő

Az aradi vértanúk Barabás Miklós litográfiáján:
Knezić Károly, Nagysándor József, Damjanich János, Aulich Lajos, Lahner György, Poeltenberg Ernő, Leiningen-Westerburg Károly, Török Ignác, Vécsey Károly, Kiss Ernő, Schweidel József, Dessewffy Arisztid, Lázár Vilmos

Az aradi vértanúk azok a magyar honvédtisztek voltak, akiket a szabadságharc leverése után az 1848–49-es szabadságharcban játszott szerepük miatt Aradon végeztek ki. Bár az Aradon kivégzett honvédtisztek száma tizenhat, a nemzeti emlékezet mégis elsősorban az 1849. október 6-án kivégzett tizenhárom honvédtisztet nevezi így, gyakran használva a tizenhárom aradi vértanú, illetve az aradi tizenhármak elnevezést is.

Mindegyik aradi vértanú a 

Szóval Orbán nem bölcs, nem különösebben előrelátó, lehet hogy fél is kicsit tőle, hogy megnő az orra a sok hazugságtól. De mit tehet, a népe szereti ezt, és a népért tűzön-vízen át (nyolcmilliárdért+ áfa filmet is készít erről az  igazmondásáról elhíresült Rákay Phililip ).

Van egy gyakran előjövő magyarázkodás, amikor a Fidesz sikereiről esik szó. (Persze már maga ez a siker is magyarázatra szorul. Siker-e ha a fél országot már eddig is ellopták és most a mások felét is haza akarják vinni? Sikeres-e egy kormánypárt ahol közel 1 millió nyugdíjasnak 140 ezer forint alatt van a havi nyugdíja. Sikeresnek mondhatjuk-e azt a kormányzást, ahol a tanárok sikítva menekülnek a pályájukról – olyan mostohák a feltételek. Vagy feltétlenül kiválóra értékeljük annak a vezetésnek a teljesítményét, amelyik elkötelezte magát a szabad világgal szemben egy zsarnokkal, amelyik most éppen módszeresen gyilkolja a szomszédja lakóit, de

Mindennek Móricka az oka. Ő terrorizálja Csepel mai vezetőit. Más magyarázata nem lehet annak, ami mostanában a Szent Imre téren történik. Miként a viccek egyik főszereplőjének, Mórickának, úgy a csepeli önkormányzat fideszes vezetőinek is az ő áldásos és áldatlan tevékenységüket bíráló szóról ugyanaz jut az eszébe. A lényegi különbség: amíg Mórickának – jól tudjuk – állandóan a pajzánkodáson járt az esze, addig a megsértődött, dühöngő, szegény kerületvezetőknek a kommunistákon és a visszafelé mutogatáson. Kommunistáznak és visszafelé mutogatnak úton útfélen.

Ennek a visszafelé mutogatósdinak és a kommunistázásnak egy szép példáját mutatja be közösségi oldalán Horváth Gyula. Így ír a megtörtént esetről Felelősség című posztjában:

"A legutóbbi képviselő-testületi ülést Csepelen két polgármesteri gondolat uralta. Az egyik a polgármesteri felelősséget a másik pedig „amíg én leszek itt a polgármester…” dilemmát takarta.

Borbély Lénárd az összeomlás felé sodródó kerületi gazdálkodás miatti kétségbeesésében újra elkezdett a másfél évtizeddel ezelőtti időkre és személyekre mutogatni. Nem átallott olyan dolgokat hangsúlyozni, aminek az ő rögeszméjén kívül

Bencsik András, Csepel díszhuszára megy majd az élen, kezében a hadüzenetet lobogtatva. Persze csak a béke kedvéért.

Orbánnál és állandó tettestársainál megint arról van szó, hogy az egész nyugati világ tiszta hülye. Plusz háborúpárti. A szankciókkal meghosszabbítja a függetlenségéért küzdő Ukrajna életét, pedig ha végre elpusztulna, mindjárt béke volna. Ezért most a szankciók képezik a fő ellenséget. Ez roppant hasznos, hiszen így a háború valóságos felelőséről, annak kirobbantójáról nem is kell beszélni.

A "háborús infláció" terminust (amiről mégiscsak eszünkbe juthatna) felváltotta a „szankciós infláció”. Orbán persze most is az egyetlen épeszű a sok idióta európai között. Beszéde mostanság tele van ilyen fordulatokkal: „előre láttam”. „Rögtön láttuk, már az elején.” Például azt, hogy a szankciók miatt drágul az élelmiszer, ezért is rendelt el árstopot némelyikre. Igaz, már januárban, amikor még nem hogy szankció, de háború sem volt, hazai infláció viszont annál inkább. Feltehetőleg előre megérezte a szankciókat. Más kávézaccból jósol, ő farhátból.

Elgondolkodtató, hogy Csepelen több hónappal a gazdasági válság beköszönte, az önkormányzatok pénzügyi ellehetetlenítése, az infláció elképzelhetetlen ütemű növekedése és két hónappal a rezsiharc bukása, az energiaárak emelkedése után, a kerületi polgármester és társaága még mindig semmitmondó  lózungokat pufogtat...

Borbély Lénárd saját fb oldalán előre hozta az általa október 1-re meghirdetett Magyar Népmese Napja rendezvényt és már szeptember 12-én előadta újabb, felnőtteknek szánt meséjét. Közösségi oldalán elmesélte, hogy összeültek a csepeli önkormányzati bölcsek, mindent megbeszéltek, megvitattak, s arra jutottak, hogy a „sokismeretlenes helyzettel”, bár a megoldás kulcsa nincs a kezükben, keményen szembenéznek, felkészülnek, lépéseket tesznek. Sőt! Költséghatékonyan fenntartanak, majd egyeztetnek, racionalizálnak, s mindent megőriznek.

Nem állnak meg e hatalmas, embert próbáló munka után sem, mert

"Szerdán lehet, hogy kiderül, téved Pintér tábornok és oktatásügyi  ítélet-végrehajtó sleppje, mert a meghirdetett tüntetéseken nagyon sokan tiltakoznak majd a pedagógusokkal is szolidárisan. Ha igen, akkor van remény. Ha nem, akkor pedig: Tábornok úr, alázatosan jelentkezem a seggbe rúgásomért."

Néhány napja Orosháza környékén a jég elverte azt a termést, ami az aszály után megmaradt. Ugyan a körzetben létezik jégkárelhárító rendszer, de a körzet gazdáinak egy része halálosan megfenyegette a jégkárelhárító rendszer működtetőit, hogy agyonverik őket, ha használni merik a berendezéseket. Mert miattuk van aszály. Nem merték. Erre jött a jégeső.

Magyarország általános és középiskoláinak egyre nagyobb részében szüntetik meg kényszerűségből a természettudományos tárgyak oktatását. Mert nincs elég tanár. Ahol meg van, ott időnként kirúgnak egyet-egyet, mert fel mert azért szólalni, hogy adjanak, legyenek szívesek már, olyan fizetéseket, amelyek megléte esetén egy természettudományos érdeklődésű fiatal esetleg mégiscsak hajlandó fizika-, kémia- vagy biosztanárnak állni. A meglévő meg nem hal éhen.

Leegyszerűsítve a dolgot: ha a kedves gazdák tanultak volna rendesen fizikát, kémiát, akkor talán most a termésük is megmarad. Természetesen ez csak példabeszéd, de

A pedagógusok számának csökkenése, az energiaárak és az infláció negatív hatásai, a pedagógusok társadalmi és anyagi megbecsültségének hiánya, illetve az emiatt növekvő elégedetlenségek kerületvezetői  lebecsülése, megnövelhetik a csepeli óvodák  belső feszültségeit. 

A KSH szerint brutálisan sok férőhely van az óvodákban – írta meg a 444.hu. https://444.hu/2022/09/14/a-ksh-szerint-brutalisan-sok-ferohely-van-az-ovodakban A közzétett adatok: „..a 2020/2021-es nevelési évben „4575 óvodai feladatellátási hely működött Magyarországon, ezek száma tíz év alatt 5 százalékkal nőtt”. Akkor azt írták, hogy az óvodás gyerekek létszámának „2016 óta tartó növekvő tendenciája 2020-ban megállt, és 2021-ben az előző évinél 7,8 ezerrel kevesebb, összesen 323 ezer gyerek részesült óvodai nevelésben”. Akkor országosan 84 gyerek jutott száz óvodai férőhelyre.”

Csepelen másképp alakultak az adatok, bár az a gyereklétszám csökkenése itt is tetten érhető. A helyi adatok szerint míg 2016-ban 2.801 férőhely állt rendelkezésre, https://www.csepel.hu/anyagok/dokumentumtar/Testuleti_anyagok/2020/01.30/16_1_sz._et._gyermekeknek_szolgaltatasok.pdf 

az idei májusi testületi ülés napirendre vett előterjesztésében a vezetés az ősztől már csak

Kérdések rezsiemelés és fűtéscsökkentés eközben. "Vitya, imádod a futballt, általad teli az ország pályákkal, el tudsz annál szomorúbbat képzelni, mint hogy hónapokig üresek ezek? Sehol egy bazmeg, sehol egy gólöröm?! Te sem akarhatod ezt! Megértem, hogy nem építhetsz minden pálya fölé sátrat – jut eszembe: tényleg nem?; biztosan jó biznisz lenne valamely barátodnak –, így viszont mi a megoldás?"

Drága miniszterelnök úr, kedves Vitya!

Mindenekelőtt nézd el nekem a tegeződést, s pláne a becenevezést, de hát neked nem kell mondanom, hogy az öltözőben ez bevett szokás, márpedig én most úgy szólok hozzád, mint korosodó futballista a volt futballistához. Talán te tudsz rajtam, meg a haverokon segíteni, elvégre mifelénk te döntesz életről, halálról – ha a gáz áráról nem is. Az van, hogy szeretnénk focizni, de mivel orosz barátod elzárta a csapokat, télen nem lesz hol játszanunk. A műfüves pályákon nem lesz sátor, túl drága azokat felfűteni, ahol

Díszvendégek. Az épülő Jedlik Gimnázium pénteki, válogatott közönséggel megtartott bokréta ünnepén állítólag ott volt Borbély Lénárd csepeli polgármester is. Igaz, a díszvendégek között nem jutott hely számára,   és szóhoz sem jutott, mert nem adtak neki...

A kerület első embere hiányzott a Németh Szilárd saját közösségi oldalán megosztott képekről is. Biztos elbújt, de lehet, hogy Németh utasítására nem is készítettek róla egyetlen fotót sem. Valószínű, hogy ezért nem tette fel a rendezvényről szóló tájékoztatót Borbély Lénárd a saját fb oldalára. Megértjük. Nehéz vállalni a biodíszlet szerepét. Pláne akkor, ha Gulyás Gergely, a miniszterelnökséget vezető miniszter mond  köszöntő beszédet.

A polgármester meg sem szólalhatott, Németh Szilárd viszont igen. Kormánybiztosként, választókerületi elnökként. Igaz, a hirado.hu szerkesztői nem írták hozzá, hogy rezsibiztos kormánybiztos, mert akkor joggal felmerülhetett volna a külső szemlélőben, hogy

"Röpke negyedóráig tartó internetes keresés után találok tíz-tizenöt remekül hangzó hirdetést, amelyek mindegyike gyors, precíz, megbízható munkát ígér. Napokig tartó telefonálgatások után sikerül találni egy szakit, aki megígéri, hogy két hét múlva esetleg (!) meg tudja nézni a helyszínt, de magát a munkát esetleg (!) csak másfél hónap múlva tudja beütemezni."

Kezdem azt hinni, hogy a magyar szakik titkos képzéseken a következő munkafolyamatokat sajátítják el: „odamegyek, hümmögök, nem csinálok semmit, elkérem a pénzt, elmegyek”. Én így járok szinte mindenkivel, aki idén január óta a kis falusi ligetemben megfordul különböző szakmunkák kivitelezésére. Azóta lényegében csak egyetlen munkát sikerült határidőre befejezni, ez a víznek az ő bekötése volt kicsiny ligetembe, ami cuzammen 730 ezer (!) forintba került, pedig az elején letették a nagyesküt, hogy

Itt a belépés  ingyenes volt, de a kilépés viszont sokszor bizonytalan...„— Apuskám! Akarod, hogy szájon törüljelek? — Csattan a pofon, fél perc alatt az egész társaság a földön hempereg. Mindenütt kiömlött ital, összetört poharak, bagószag. Székek recsegnek, asztal dől össze nyögve egy rádobott test súlyától. Kis idő múlva itt a rendőrség, igazoltatások, néhány bortól gőzös arcú ember kissé kijózanodva, lehajtott fejjel takarja el szakadt ingét. Aztán kényelmetlen csend — és pár nap múlva kezdődik elölről...” Ezzel a rejtői fordulattal, az ötvenes évek végét és a hatvanas évek elejét megidéző életképpel kezdődött Csepel egyik nagy vendéglátóipari szórakozóhelye, a Rákóczi étterem „megtéréséről” szóló riport

A cikk a Budapesti KISZ Élet című lapban jelent meg. A naptár 1961-et mutatott.

A riporter a fenti életképet nyilván azért villantotta fel, hogy sokkal élesebben rajzolódjon ki a folytatás. Többek között ezt írta:

„Ez volt néhány évvel ezelőtt a Rákóczi Étterem: lumpok és huligánok tanyája. Rosszhírű hely volt, csökkent a forgalom is.

Az étterem vezetőjének, Lindner Bélának — Farkas Jenővel karöltve — jó ötlete támadt. Olyan, amely ezt a hírhedt helyet

Ahhoz ez a csapat még félhalottan is érteni fog, hogy mások kínjából politikai hasznot húzzon. Most divat szívhangokat hallgatni: akárhogy fülelek, ennek a kormánynak nincsenek szívhangjai. Szív nélkül nehéz is ilyesmit produkálni, szívműködésnek pedig nyoma sem volt, amikor hajléktalanokkal, rokkantakkal, menekültekkel szemben eljárt. Miért pont azokon esne meg a szíve, akik az önkormányzatok elvérzésével gondoskodás nélkül maradnak?

Dunántúl, Alföld együtt a bajban...Majdnem csúnyábbat mondtam, tovább torzítva az egykori munkásmozgalmi induló szövegét. Mármint, hogy miben vannak most Dunántúlon, Alföldön és mindenütt az önkormányzatok. Abban bizony, nyakig. Dehogy harcban, nem mintha vágynék Hidas Antal Moszkvában született szövegének radikális megoldásaira. Inkább levegőért kapkodva. Harcot éppenséggel a kormány folytat ellenük, szívósan és régóta építve le az önkormányzatiságot, ahogy minden tőle független erővel szokta. Ugyanazt kapják a Fidesz-vezette önkormányzatok és lakosaik jutalmul, amit az ellenzékiek büntetésül. Szép fokozatosan mindegyikre pórázt tesznek, legfeljebb

A krumpli és az alma kampányszerű osztogatása már nem fog segíteni. A polgármesternek tenni kell  valamit a csepeliek ezreit, a családokat érintő energia áremelkedés, infláció hatásainak kivédése, a várhatóan erősödő szociális feszültségek csökkentése érdekében

Hetek óta folyik, az ország sok önkormányzatánál a számítgatás: mit lehet tenni az energia áremelés helyi kivédése, az önkormányzati intézményrendszer legérzékenyebb részei (bölcsődék, óvodák, szociális otthonok stb) esetleges csődje ellen.

Sokan  például a sportlétesítményeket, a művelődési házakat, színházakat, strandot, uszodát zárják be, kisebb, hosszabb időre, csökkentik a közvilágítást, mások a nemrégiben újjáépített, korszerű szociális otthon lakóit költöztetnék fafűtéses épületekbe, emelnék az intézmények területén működő menzák szülői hozzájárulásának mértékét és így tovább. A minap a XI. kerületi polgármester adott számot a helyi tervekről. Az újbudai képviselő-testület úgy döntött, hogy az idén az önkormányzat teljesen átvállalja a helyi közétkeztetés többletköltségeit. https://www.ujbuda.hu/ujbuda/kepviselo-testuleti-dontesek 

Csepel önkormányzata ismét hallgat. Bizonyára

Mostanában nem ritkán 15-20 percnyi várakozásba telik, mire sikerül hozzájutni az áhított, rezsimcsökkentett 95-ös benzinhez

Nem tudom, elgondolkodtak-e mostanában… az akadályfutásról? No, nem az atlétika 3000 méteres számára gondoltam, hanem úgy bárminek az elintézésére, itt ezen a 93.000 négyzetkilométeren. A hivatalos és a nem feltétlen hivatalos ügyintézésre. Néha egyenesen Franz Kafka tollára kívánkozna, annyira abszurd, nyomasztó és szürreális az, amit ma magyar valóságnak nevezünk.

Mielőtt az igazán komoly példákat sorolnám, hadd osszak meg két friss epizódot, saját gyűjtést. Az egyik augusztus végi reggel már korán hatalmas autósor kígyózott az 51-es út melletti benzinkútnál, ahol