A felolvasott szövegében elfelejtette megemlíteni, hogy mibe került eddig Orbán és az ő rezsivédelme az országnak. A Csepelen megbukott politikus újra és újra bizonyítja, hogy a csepeliek jól döntöttek, amikor áprilisban elküldték melegebb éghajlatra. Sajnos, most a települési vízművek bánják, hogy vígaszágon a honvédelem helyett a rezsiharcot tette a kezébe Orbán.

Mi sem mutatja ez jobban mint az a nagy színjáték vagy inkább tragikomédia, amelynek a parlament.hu, illetve a youtube.com nézői lehettek a részesei, ha figyelemmel kísérték Németh Szilárd rezsibiztos kormánybiztos hozzászólását, illetve meghallgatták Koncz Zsófia államtitkár válaszát.  https://www.youtube.com/watch?v=r6mNsJ0plrk 

Kutyakomédia, amit csak azok néznek, vesznek meg, akiket be tudnak csapni. A többség azonban tudja, hogy

Eddig mintegy kétezer milliárd forintot „vett vissza” megszorításokkal a kormány. És akkor most jön hozzá ez a hétfő. A megélhetési után a rezsiköltségek is az egekbe ugrana, hiszen sávossá vált a gáz- és áramdíj. Ez különösen fájni fog sokaknak, hiszen a kormány érzéketlenül nem vett figyelembe se kort, se élethelyzeteket, se szociális szempontokat. Mert kell a pénz az Orbán-kormánynak

A hét első napja egy borzalmas nap. Úgy általában is, de most különösen. A tegnapi napot a kormány tette emlékezetessé, hiszen fennen hirdette sokáig: mindenkit megvéd, s akárcsak az élet, a gáz- és áramár is örök, senki ne aggódjon a jövő miatt, főleg ne is tegyen érte.

A választás előtt jólétünk bizonyságául kiosztott úgy kétezer milliárd forintot a kiválasztottaknak. Voltak, akiknek a szavazataikért cserébe, másoknak, hogy ne lázongjanak. Ígért ehhez még fűt-fát, de

A sajnálatos tény az, hogy a Kis-Duna partját átalakító, a fás, ligetes, füves területét a saját képére formáló magamutogatók egy új diktatúra termékei

A Fideszhez közeli Infó rádió bemondta, hogy Csepelen átalakítják, és családbaráttá teszik az ifjúsági parkot. Csak kicsit lepődtem meg, nem nagyon, mert Borbély Lénárd mindenre képes! Mindenesetre szöget ütött a fejembe, hogy valójában mit is takar ez az újabb önfényezés. Kiderült, hogy ezzel is úgy van, mint a régi Szovjetunió béli jereváni rádió volt anno. Ott bemondták, hogy Moszkvában Moszkvicsokat osztogatnak! A valóság meg az, hogy nem Moszkvában, hanem Leningrádban, és nem osztogatnak, hanem fosztogatnak!

A népnemzeti újságírónak mindegy, hogy az ifjúsági Park, vagy az Ifjúsági Tábor (régi nevén: Tanácsi Ifjúsági és sporttábor)! A lelke mélyén a tollnok tudta ugyanis, hogy csak formai hibát vétett, amikor összekeverte a két intézményt.

A tudósítás lényege ugyanis

Amszterdamban vagy Stockholmban senki nem hajlandó voksokat veszíteni azért, hogy Hatvanpuszta felépülhessen, és versenyképes legyen mondjuk Putyin titkos dácsájával.

Most az a helyzet van, amikor az utcában már mindenkit felszólítottunk rá, hogy éljen házaséletet a fűnyírójával, viszont mégiscsak sürgősen le kellene nyírni a füvet. Egyszóval nagyon kellene egy masina, de már csak azokhoz fordulhatunk, akiknél korábban kihúztuk a gyufát.

Bármilyen allegóriába csomagoljuk is, az elmúlt hetek részben a forintárfolyamból, részben a kormány brüsszeli mozgásából – az ilyesfajta lényegtelen információktól megkímélt pártmédia-fogyasztókat leszámítva - minden gondolkodó ember számára nyilvánvalóvá vált, hogy nagy a baj. Az

Hárosi tájkép polgármesterrel, a kíséretével és a be nem váltott évtizedes ígéreteket megtetőző újabb ígéretekkel

Kedden megírta a csepel.hu, hogy „Hatósági ellenőrzés volt Hároson”. A polgármester több képet is megosztott az ottani, elképesztő állapotokról.  Mi most felvillantjuk a mai állapotokhoz vezető előzményeket:

A hárosi terület fejlesztéséhez a fővárosi önkormányzat közgyűlési támogatásra a Kerületi Szabályozás Terv jóváhagyására volt és van szükség. Még a fideszesek 2010-es választási győzelme előtt a szocialista vezetés, hosszú egyeztetés után, javaslatot tett az akkori képviselő-testületnek a KSZT első részének elkészítésére, „Javaslat a Csepel-Háros 1., 2., 3. szektor Kerületi Szabályozási Tervekkel kapcsolatos döntésekre.” A testületi többség elfogadta a javaslatot, a fideszesek nem támogatták. (csepel.hu, a képviselő-testület 2010. június 15-i ülésének jegyzőkönyve)

Néhány héttel később, 2010. szeptember 17-én az akkori Csepel újság lehozta a „Fidesz-KDNP önkormányzati program”-ját, amelyben azt írják a narancsos politikusok, hogy „Hárost belterületbe kell vonni!” Igazuk volt, ehhez azonban kellettek a szabályozási tervek, amelyeknek első részét korábban elutasították, majd komoly beruházásokra lett volna szükség.

Azóta 12 év telt el, a Fidesz-KDNP akkori programjából nem lett semmi, Németh Szilárd, majd Borbély Lénárd polgármestersége alatt sem. Igaz, a

"És erre a hálátlan kormányfő Bécsben kecses politikai vetkőzőszámot bemutatva, egy laza mozdulattal kibújt tegnapi mondataiból, mondván, ő igaziból kulturális-civilizációs különbségekre gondolt. Csak hát néha félreérthetően fogalmaz”.

Akinek a miniszterelnök fajelméleti fejtegetése után tátva maradt a szája, az jobb, ha vissza se csukta. Felesleges fáradság lett volna. Azóta csak úgy sorjáztak az „ezt azért nem gondoltam volna” típusú további események.

"Ritkán előzi meg olyan várakozás egy-egy új üzlet megnyitását, mint most a csepeli áruházét. A munkáskerüet hetvenezer  lakóját eddig ugyanis mindössze 6—8 apró iparcikküzlet szolgálta ki, s ezek is annyira elavultak, hogy most már majd valamennyit lebontják vagy más célra hasznosítják. - Különleges építészeti megoldások - Ajtó helyett légfüggöny - Átcsoportosítható osztályok - A huszonnégymillió forintos beruházással épült, látványosan szép Csepel Áruházat hétfőn délben 2 órakor nyitják meg. "

Így kezdődik a Népszava 1966. július 31-i vasárnapi számában Gál Zsuzsa tudósítása. Az újságíró így folytatta a cikket:

"A Csepel Áruház, amelyet tegnap mutattak be a szakembereknek és az újságíróknak, látszólag minden várakozásnak megfelel. Ha nem is a legnagyobb, de a legszélesebb profilú áruháza a fővárosnak: ruházati cikkeken kívül a többi között bútort, bőrdíszműt, rövidárut, edényeket, elektromos cikkeket, illatszert, papírt, lakástextilt, fotó- és optikai cikkeket kínál. Raktára harmincmillió forintos árukészlettel várja nemcsak Csepel, hanem az egész környék — Erzsébet, Kispest, Ráckeve, Szigetszentmiklós — lakóit.

Az új áruház, amely Csepel leendő városközpontjában kapott helyet,

A sokat vitatott Galvani  híd látványtervéből nem lett semmi. A választások előtti orbáni osztogatás után most orbáni megszorítások következnek. Csepelnek ebből kijut bőven. A beruházások többsége még csak az előkészítés és a tervezés szakaszában járt, így torzók nem maradnak utánuk. Számlák viszont igen...

János Budapestet sohasem szerette. Tarlós István mondta ezt, miután a kormányba kerülésén ügyködő Lázár azon elmélkedett, hogy a fővárost a kormány fejlesztette eddig is, nem Tarlós. Egymás elleni iszonyuk visszatérő humorforrása volt az előző önkormányzati ciklusoknak. A kacagás nem volt szívből jövő, hiszen Orbán már akkor azzal léptette le Tarlóst, hogy számára a főváros nem finanszírozási, hanem „irodalmi kérdés”. Azután a Fidesz kétszer is elvesztette Budapestet. Előbb az önkormányzati, majd az országgyűlési választásokon. Orbán pedig nem felejt és nem bocsát meg. Főként, ha zsigeri gyűlöletét is táplálhatja vele.

Jó társra talált ehhez Lázár Jánosban, aki szerint

A 2010-es kampányban, majd 2014-ben is azt ígérték a fideszes kerületvezető urak, hogy a csepeli közlekedési gondok enyhítése, a főutak forgalmának csökkentése érdekében felújítják a volt Csepel Művek területén lévő Központi utat.  Eddig, vagyis 12 év alatt 0, azaz nulla kilométer valósult meg az ígéretekből…

Ami a Csepeli Hírmondó (CSH) július 27-én megjelent 15. számából kimaradt, azt mi közzétesszük, ami megjelent, arról elmondjuk véleményünket. 

Táborfelújítás, 33 km felújított utca, biztonságosabb lesz a közlekedés, kitüntetések átadása, koncert, Orbán tusványosi beszéde, katonai szolgálat népszerűsítése, hajókirándulás, sétahajózás, napközis tábor, vakáció, csepeli strand – témák, a CSH legújabb számából, ráadásul ismét szembesülhettünk, hogy csak egy legény van talpon az önkormányzat vezetői közül, Borbély Lénárd, de ő sokszor. 

A látszatot tükröző tények azt mutatják: a közpénz milliókból megjelenő Fidesz szócsőt továbbra sem érdeklik a csepeliek mindennapi gondjai, a növekvő infláció és mindezek hatása az emberekre. Nem érdekli a CSH-t a pedagógus, valamint az egészségügyi szakszervezetek küzdelme a dolgozók erkölcsi és anyagi megbecsüléséért. Egy sor sem fért bele a lapba a kerület fejlődését meghatározó, évek óta megígért fejlesztések elmaradásának okairól, az orosz-ukrán háború hazai (csepeli) gazdasági következményeiről, a benzin körül kialakult helyzet csepeli tapasztalatairól.

Most sem kaptak helyet az önkormányzatokat érintő kormányzati tervek, javaslatok, pl. az önkormányzatok „kizárása” a rezsicsökkentésből, ezek várható hatásának bemutatása, csakúgy, mint az elmúlt hetek növekvő számú, közbiztonsággal, közrendészeti ügyekkel kapcsolatos eseményei. 

Arról sem mertek írni, hogy az elmúlt napokban három csepeli iskola esetében a Belügyminisztérium indoklás nélkül utasította el az igazgatói pályázatokat. https://www.atv.hu/belfold/20220718/igazgato-nelkul-maradnak-iskolak 

Konkrét véleményünk a lap néhány írásáról:

Kizárólag a fogyasztóval fizettetik meg az összes rendszerhasználati díjat a hatályos, ellentmondásos törvény miatt. A törvény korábbi előírásai alapján a fogyasztó nem tartozott  a rendszerhasználók körébe. Most odatartozik ön, a családja és a szomszédai is. A paragrafusok erdejének és útvesztőinek ellenére a rendszerhasználati díjak mögött a fogyasztó számára továbbra sincs semmiféle valós szolgáltatás. 

Tudja-e a kedves olvasó, hogy a jelenlegi hatalom számára mi az egyetlen elvi szempont? "Elviszem! Pont."

Az ember kínjában már  szóviccekkel vigasztalódik, de kétségkívül erről szól a kormány fekete lóvá vált csodafegyvere, a rezsicsökkentés - amely valójában nem más, mint pusztán egy hatósági árszabályozás. Ezzel éltek a korábbi kormányok is, annyi különbséggel, hogy ők nem csináltak belőle politikai terméket.

Németh Szilárd rezsibiztos posztolta még a választások előtt a saját oldalán, hogy

Nem oszlanak, hanem tovább gyülekeznek, sűrŰsödnek a viharfelhők a csepeli stadion felett...Egyszer már lecsapott a mennykő 

Ma már tudjuk, hogy a fenyegetésből valóság lett: Németh Szilárd július 1-től kirúgta a Csepel SC Béke téri labdarúgó pályáról a Csepel FC focicsapatát. Némethnek az a terve, „hogy Csepel TC néven, a megszokott csepeli címerrel és színekben” indítanak csapatot a bajnokságokban, a Csepel FC helyi riválisával a Csep-Gól FC-vel közösen, illetve a most kirúgott csapat átcsábítható edzőivel, játékosaival.  

Egy hónappal korábban, június elején már szülői értekezletet is tartottak a két egyesületnél focizó gyerekek szülei részére, ahol előadták a Csepel SC több mint 50 milliárdos(!) fejlesztési terveit: 

„A látványtervek alapján nem is csak egy sportkomplexumról van szó, hanem gyakorlatilag egy komplett városrészről. És ez nem is akkora túlzás, felsorolni is nehéz, mit ígérnek, mi

Itt a gazdasági válság, nyakunkon a benzinhiány, a kata ledöfése után nyilván jön még néhány adóemelés, Németh Szilárdot meg kinevezik rezsinövelési biztossá. Egyelőre pár ezer kerékpáros futár meg egyéb jólnevelt fiatal ment ki az utcára, de ez még csak a kezdet. Alig több mint száz nappal a Holdról is látható választási győzelem után recseg a rendszer.

A rendszer lényege a közvagyon magánzsebbe juttatása. A lopás. Lopunk, tehát vagyunk. Másként: addig vagyunk, amíg lophatunk. Kezdettől fogva erre irányult minden, ezért kellett kiiktatni az összes zavaró tényezőt, parlamentet, ellenzéket, ügyészséget, alkotmánybíróságot, civil szervezeteket, köz- és magán médiát. Ezért kellett szembefordulni az Európai Unióval, ezért barátkozott Orbán a hasonszőrű

Van, aki fürdik a strandon, és van, aki befürdik a stranddal...Vezetőcsere sem fogja, nem tudja megoldani Csepelen a kézi vezérelt ingatlan-gazdálkodás, a strandműködtetés, a túlméretezett játszótér-program, valamint a kertészeti, park-gondozási feladatok (stb-stb.) teljesítését. 

Nagy változásokat sejtető dolgok történtek Csepelen.

Sajnos még nem tartalmát illetően, de a formában mindenképpen. Az, hogy a polgármester összehívta a testületet alkotó pártok frakcióvezetőit nemrég, még nem jelentett különlegességet. Ilyent a pandémia alatt is csinált, - azért, hogy tájékoztasson az általa hozott intézkedésekről. Olyan azonban 2010 óta nem történt Csepelen, hogy a polgármester azért hívjon össze frakcióülést, hogy tájékoztasson a testületi ülésen általa előterjesztendő legfontosabb napirendekről. Igaz, hogy az előterjesztés pár órával az ülés előtt került az érintettekhez, de mégis jelentős előrelépés. A szándék pedig egyenesen ellentétes volt a Németh Szilárd polgármester csepeli uralkodása alatt szokásos fellengzőséggel. Borbély Lénárd úgy tett, mintha partnerként nézne az ellenzéki képviselőkre, és azt mutatta, mintha

Korrupció??? Ez tisztes üzletmenet – mi más is lehetne, hiszen a rendszer csúcsán egy istenfélő, templomba járó fideszes politikus áll. Ki más állna?

Üzletnek azt nevezzük, amikor valamibe pénzt fektetünk, esetleg utána munkát végzünk vagy végeztetünk, és erőfeszítéseink eredményeként több pénzünk lesz, mint amennyit befektettünk. Egy Marx nevű szakállas bácsi elég jól leírta ezt a folyamatot már a XIX. században. Szóval nem olyan eredeti felismerés ez.

Persze szürke minden elmélet, de zöld az élet aranyfája. Nézzünk egy példát arra, miként működik mindez a gyakorlatban:

Ahogy nem tud elmenni egy átlagember a hazai gázszámla tudományos összevisszaságán, úgy nem tudja megérteni az ellenzéki érvelésben szereplő számokat sem. A túlnyomó többség meg van győződve róla, hogy mindkettő átverés!

Szóból ért az ember: mondja a magyar közmondás!

Nem a számokból: folytathatja reflexszerű frappánssággal az olvasó!

Ezt az alapigazságot mintha nem is értené a magyar ellenzék!

Mondja a magáét, csűri-csavarja a szót, sodorja a számokat! Mintha nem tudná, hogy a lakosság úgy érzi, hogy ezek a számok a részleteket jelzik csupán és nekik ezzel a magából kifordult, embertelen és kivagyiságra törekvő rendszerrel van bajuk. A számok tengerében nem, hogy a kisemberek, de már az értelmiségiek nagy része se tudja az ellenzéket követni. Mert például, ha az ember az áruházban vásárol egy árucikket, amiért egy éve még 100-at kellett fizetni, és ma 300-at blokkoltak neki, annak a polgárnak teljesen mindegy, hogy a 9,5.öt. vagy 12,6-ot. esetleg 10,8-as inflációról beszélnek, akkor is 300-nak látja! 

Sokan azért nem gondolnak bele a számisztika rejtelmeibe, mert

"Számomra mindig fontos lesz, hogy magyarként láttam meg a napvilágot, de nem úgy, ahogy ezt a vonatkozó párt hirdeti. Szeretek lubickolni a sokszínűségben, de ettől még nem rekesztek ki senkit, ahogy a szintén vonatkozó párt hívei oly sokszor megteszik."

Nem volt könnyű megtanulni politizálni. Vagy másképpen fogalmazva: némi jártasságot szerezni az egyre inkább kettészakadó magyar világban.

Erdélyben egyszerűbb volt mindez, hiszen a fő törésvonal az

Elfolyik, de minek és kinek? Sokan, sokat és sok közpénzért dolgoznak a kerületvezető népszerűsítésén

Mennyibe kerülhet Borbély Lénárd önfényezése a csepelieknek – jutott eszembe a kérdés, amikor elolvastam a csepeliek.blog.hu július17-i írásában, hogy a polgármester „saját fb oldalán önkormányzati rendezvényeket reklámoz, önfényező propaganda videófelvételekkel kampányol, nem törődve a csepelieket is sújtó gazdasági válsággal, az egyre több csepelit érintő megélhetési gondokkal”.https://csepeliek.blog.hu/2022/07/17/egy_het_csepelen_a_rezsi_es_a_kata_mindent_visz_a_keruletvezetok_megnemultak_stadionra_van_penz_kite#more17884459 Szerintem sokba, legalábbis többe, mint illene. Ezért van néhány kiegészítésem a témához: 

> A polgármester és a mögötte álló kommunikációs csapat, már hosszabb ideje tudatosan felépített kampányt folytat melynek középpontjába a kerületért, a csepeli családokért, a gyerekekért, a sporttért dolgozó, polgármester képét állították. Az önkormányzat a csepel.hu és a Csepeli Hírmondó sok tízmilliós kiadásain túl is milliókat költ a

Kásler Miklós egészségügyért is felelős volt miniszter hobbitörténészként kriptákban matatott, és már-már fanatikus elszántsággal akarta összelegózni Mátyás király csontjait. Mindezt napi több száz koronavírusos haláleset mellett, ami talán a legjobban mutatja azt a közveszélyes dilettantizmust, amely jellemezte.

 Lakiteleken, a Hungarikum Ligetben névre szóló tölgyfapadot kapott Kásler Miklós, a negyedik Orbán-kormány emberi erőforrás minisztere. Az eseményen Lezsák Sándor, a Lakiteleki Népfőiskola vezetője azt mondta, egy nemzetközi nagyvizitre is szüksége volna mindannyiunknak, azzal a lényegre látó gondolkodásmóddal, amely Kásler Miklóst mindig is jellemezte.

Remekbeszabott gondolatok, melyek bizonyos idő elteltével még

A csepeli Gróf Széchenyi István iskolában már tavaly sem fogadta el az Orbán-kormány illetékese a pályázaton induló korábbi igazgatót, ezért az iskola közössége, a szülők tiltakoztak, és petíciót indítottak addigi igazgatójuk kinevezése érdekében. A több mint 600 támogató aláírása, véleménye azonban semmit nem számított. Az érintettek véleménye idén sem érdekelte a minisztériumot...

Hétfőn írta meg a Népszava és több internetes hírportál, hogy „Pintér Sándor tárcája indoklás nélkül utasított el több pályázót, igazgató nélkül indul a tanév hat iskolában Csepelen és Soroksáron” https://nepszava.hu/3163593_iskolaigazgato-csepel-soroksar-palyazok-belugyminiszterium-pinter-sandor

Csepelen három általános iskola érintett, a Gróf Széchenyi István, a Hermann Ottó és a Lajtha László. Megemlítendő, hogy a Gróf Széchenyi iskolában már tavaly sem fogadta el a tárca a pályázaton induló korábbi igazgatót, ezért az iskola közössége, a szülők petíciót indítottak addigi igazgatójuk kinevezése érdekében. Azonban a több mint 600 támogató aláírása, véleménye semmit nem számított. Az érintettek véleménye idén sem érdekelte a minisztériumot.

Az iskolákat 2010 után, a fideszes önkormányzatok asszisztálása mellett, államosította az Orbán-kormány, így a helyi önkormányzatnak, de még a

Több mint 22 százalékkal többe kerül minden reggeli, minden ebéd és vacsora, mint tavaly ilyenkor. Mindenkinek. Nyugdíjasnak, tanárnak, asztalosnak és miniszternek is. Már persze, ha nem torkoskodunk és nem eszünk, főzünk semmit margarinnal, netán sajttal, elfelejtjük a kifőtt tésztát és a kenyeret, a csirke és pulykahúst a sapkások kivételével, de még a kefírt, joghurtot és túrót is. Mert ezek mind ennél is durvábban drágultak, a margarin például 58 százalékkal. Leírni sem könnyű, nemhogy kigazdálkodni.

Miniszternek, parlamenti frakcióvezetőnek, kormányfőnek persze mindegy, az országban élő 200 ezer Kovácsnak, Tóthnak és Szabónak, vagy kettő kivételével a 132 ezer Vargának már nehezebb.

Már kerekedik is sok kormánypárti száj, hogy mekkora demagóóóóóóóógia ilyenekről beszélni, de amikor az újrázó kancelláriaminiszter azt mondja a kormányinfón, hogy most tévedés béremelésről beszélni, mégiscsak kiszalad a vér az ember fejéből. Azzal érvelt Gulyás Gergely, hogy majd jobb időkben – ha nem lesz háború a szomszédban és az energiaárak is rendbe jönnek - lehet folytatni az elmúlt évek nagyszerű béremeléseit, de most örüljünk, ha meg tudjuk védeni, amit eddig elértünk. Mit is? Mondjuk, a 27 uniós ország között a 26. helyre elég minimálbérünket, vagy a

Hét évvel a II. világháború befejezése után - ezúttal a legjobb értelemben - a magyarok nevétől lett hangos a világ. Az 1952. július 19-én Helsinkiben kezdődött – eredetileg 1940-re tervezett – nyári olimpián 16 alkalommal játszották el a magyar himnuszt bajnokunk tiszteletére. Ennél több aranyérmet csak az Egyesült Államok (40) és a játékokon első ízben részt vevő Szovjetunió (22) szerzett. Helsinkiben született meg az Aranycsapat. Olimpiai bajnok: Magyarország. Puskás, Bozsik, Grosics. És ott voltak mellettük a vízilabdázók, a tornászok, az úszók, az atléták, a magyar sport akkori legjobbjai, akik ma már legendák...

Az olimpiai stadion Helsinkiben

Régóta tudjuk, hogy a sport milyen fontos szerepet játszik egy ország nemzetközi elismertségében, nem is szólva saját közvéleményének alakításában, és Magyarországnak erre az azóta sem megismételt történelmi sikerre mindkét téren égetően szüksége volt. A háború utáni rendezések nyomán a szovjet érdekszférába kerülve, a hidegháború légkörében Magyarország végre büszkén nézhetett a világ szemébe, másfelől pedig a