Baráti társaságban éppen születésnapot ünneplünk, és a kedves ünnepelt éppen a születésnapi tortáját vágja fel, amikor hátulról kedélyesen egyszerre csak felkiált valaki:

– Tudjátok, hogy hová kellene mennünk, mielőtt az oroszok ledobják az atomot?

A kedves ünnepelt tortavágó kése megáll a levegőben, sőt, maga a levegő is megáll a szobában.

A bizonyos valaki egy 50 körüli barátunk, kedves és szellemes ember, én amúgy nagyon szeretem, de hát be kell látnom, hogy talán nem ez a legmegfelelőbb téma most.

– Kér valaki egy kis kólát? – kérdezi az egyik nő, hogy az orosz atomcsapásról a figyelmet elterelje, de sajnos nem kér senki kólát, a figyelem nem terelődik el, úgyhogy a helyszínt, ahová az atomcsapás elől megelőző jelleggel utaznunk kellene, máris megtudjuk:

A feljegyzések szerint 1960. május 17-én Csergő János kohó- és gépipari miniszter, Kossa István közlekedés- és postaügyi miniszter jelenlétében a Gheorghiu Dej Hajógyárban bocsájtották vízre az 1300 tonnás CSEPEL nevű új Duna tengerjáró hajót, amely ezzel megkezdte karrierjét. A Csepeli Szabadkikötőből Három tengert (Földközi, Fekete, Balti) járt be. 34 évig élt, dolgozott, szállított. Az 1980-as években közel kétezer magyar tengerész dolgozott a MAHART-nál. A CSEPEL tengerjáró 1994-ben fejezte be pályafutását,  akkor már nem szerepelt a hivatalos regiszterben

A Duna-tengerjáró hajók olyan teherhajók, melyeket arra terveztek és használtak, hogy teherárut szállítsanak a csepeli szabadkikötő és a Fekete-tenger, valamint a Földközi-tenger kikötői között. Ezzel részben pótolták azt a hiányt, ami a trianoni békeszerződés következtében Magyarországot érte a fiumei tengeri kikötő elvesztésével.

A Duna-tengerjárók magyar tervezésű, gyártású és üzemeltetésű hajók voltak és a konténeres szállítás elterjedéséig sikeresen versenyeztek a vasúti és közúti szállítással és külföldi kikötőkben az áru átrakásával. Ezek a hajók kellően sekély merülésűek, hogy alacsony vízállás mellett is hajózni tudjanak a Dunán, eléggé alacsony felépítménnyel készülnek, hogy magas vízállás mellett is átférjenek a hidak alatt, elég erős motorral épülnek, hogy

Rend a lelke mindennek. Tényleg mindennek. Azt ugyan nem tudjuk, fogalmazzunk durvábban, fogalmunk nincs, hogy mit is fog csinálni ez az új kormány, mi is a valódi tartalmi koncepció, amit Orbán Viktor felskiccelt elénk, annyit azonban mindenképpen láthatunk: a rend rendszerét akarják megvalósítani.

Hogy ebben az összefüggésben mit is jelent pontosan a rend, hogy ez pozitív vagy negatív tartalmat hordoz, azt már inkább csak a miniszterjelöltek mondataiból lehet kikövetkeztetni. Vagy, ha cinikusra fordítjuk mondandónkat, akkor Pintér Sándort kell idéznünk: semmit nem ígérnek, de azt legalább be is fogják tartani.

Illetve… Ez így talán nem is teljes mértékben igaz, csupán, ha

Mikor lesz itt ballagás, érettségi? Nehéz napja lehetett ma egy hete a Jedlik építőinek. Május 13-án ugyanis  meglátogatta az építkezést Csepel két nagy hatalmú kulcsembere. Ott járt a volt polgármester, Németh Szilárd és Borbély Lénárd, a jelenlegi polgármester

Ami a Csepeli Hírmondó (CSH) május 18-án megjelent 10. számából kimaradt, azt mi közzétesszük, ami megjelent, arról elmondjuk véleményünket. 

Jedlik fejlesztés és vita Németh Szilárd és Borbély Lénárd között – két fontos téma az új számban. Emellett van a lapban rövid hír a május 7-i tragikus balesetről, a lezajlott, hajókirándulásról, a volt jegyző búcsúztatásáról, parkkarbantartásról, nyári táborokról, kulturális és sportrendezvényekről, a gyereknapi rendezvényről, Trianonról, a nemzeti összetartozás napjáról és a szokásos május 1. helyett, május 22-én nyitó csepeli strandról. Hogy mi a véleménye a csepelieknek például a kerület közlekedéséről vagy választások után felerősödött inflációról, ennek csepelieket érintő hatásairól, a közelgő tanévzárás eseményeiről, a másfél hónapja húzódó kormányalakítással kapcsolatos eseményekről, hírekről? A jelek szerint ez nem érdekli a lap szerkesztőit, de a csepeli fideszes vezetőket sem, akik mostanában éppen egymással harcolnak, a hatalomért.

Véleményünk a lap néhány írásáról:

Mi, akik a legutóbbi vereség után is változást akarunk, különbözőek vagyunk. Sokféleképpen képzeljük el a szabadságot és a demokráciát. Egyben azonban biztosan egyetértünk – Magyarország olyan helyzetbe került, amelyben nem maradhat.

A válság nem csupán a mostani kormányzat felelőssége – kisebb-nagyobb része van abban minden egykori és mai parlamenti pártnak, valamennyi hatalmon lévőnek. A rendszerváltás leszűkítése a politikai demokráciára, a tisztességtelen privatizáció, a kárpótlás címén végrehajtott föld-zsákmányszerzés, az ezek nyomán újra megjelenő milliós szegénység sorsának tisztázatlansága, és a növekvő társadalmi megosztottság ellehetetlenítették a modernizációs folyamatot. A mértéktelen korrupció és a hatalmat a maguk érdekei szerint működtető érdekcsoportok egyre meghatározóbb térnyerése mind közrejátszott abban, hogy

Frissítette foglalkozás szintű keresetstatisztikáját a Központi Statisztikai Hivatal, így megtudhattuk, mennyi volt az egyes szakmákban dolgozók átlagkeresete három egymást követő évben, 2019-ben, 2020-ban és 2021-ben.

Korábbi elemzésekből tudjuk, kik voltak 2021-ben a legjobban és kik a legrosszabbul keresők, sőt azt is elemeztük korábban, mely foglalkozáscsoportokban emelkedtek elképesztő módon a bérek, és hol csökkentek a koronavírusjárvány környékén.

Érdekesség azonban, hogy nem csak szakmánként, de korcsoportokra bontva is hozzáférhetőek az adatok: tudjuk mennyit keresnek átlagosan az egyes szakemberek 30 év alatt, 30-39 év között, 40-49 év között és 50 év felett.

Nem csak nemek között létezik tehát bérszakadék, hanem

A belügyminiszter fegyelmi kérdésnek tekinti a tanárok polgári engedetlenségi mozgalmát, amit el lehet intézni egy vállvonással, milyen legyen egy belügyér, ha nem rendpárti. Csakhogy Pintér Sándor a közoktatást is felügyeli, ami már önmagában is rendkívüli állapot, tekintettel arra, hogy Albániának, vagy Észak-Macedóniának is van külön oktatási minisztériuma, sőt egészségügyi tárcája is, mert miért ne lenne, mi azonban még nem értük el az ő szintjüket.

Pintér ugyanis a rendőrök és a tanárok mellett az orvosok fegyelmezője is. "Rend nélkül nincs tanulás" – tette hozzá a miniszter, ám részint rend és rend között nagy különbség is lehet, az is rend, ha a közrendőr vigyázzállásban hallgatja meg, hogy mi a teendője a rendetlen civilekkel, és más rend az, ha a történelemtanárnak kell mozdulatlan arccal tudomásul vennie, hogy ettől a pillanattól kezdve mi a véleménye a jogairól, a sztrájkról, polgári engedetlenségről, miegymásról.

Egyszemélyes polgári engedetlenség nincs, mondta meg előre a belügyér, az nem része a jogrendnek, mert honnan is tudhatná, hogy ez a fajta engedetlenség, ami attól polgári, mert önállóan gondolkodó és cselekvő állampolgár vállalja nyíltan és tudatosan, persze, hogy nem része a jogrendnek, hiszen lényege szerint épp a törvények és rendelkezések megszegéséről szól. Tiltakozás, amihez nem kérik előre a rendőrök engedélyét. Ha már a

Vannak hősök a csepeli Kis-Duna partján?  "Egy igazi bajnok képes legyőzni a legnagyobb ellenfelet is. A döntés a mi kezünkben van" - hírdeti évek óta az államtitkár-elnök úr. Eddig az ő kezében volt a döntés akkor is, ha fittyet hányt a csepeli érdekekre. És most mi lesz? Nyíltan újraindult a háború, amit a fideszes csepeli városvezetés vív a Fidesz alelnökével. Az egyre zajosabb és hevesebb ütközetek központjában  a kerület legjelentősebb sportlétesítményei és az állami pénzből épült birkózóakadémia áll.

Miként blogunk közösségi oldalán hétfőn beszámoltunk róla, Ábel Attila, a kerületi önkormányzat alpolgármestere meglepően éles hangú nyílt levelet írt Németh Szilárdnak, a Fidesz jelenlegi alelnökének. A levélre kedd estig Németh Szilárd egy szót sem válaszolt. Hallgatása lehet fenyegető és biztató is. Hamarosan, néhány óra vagy néhány nap múlva kiderül melyik változatot produkálja az élet.

Addig is újabb részleteket ismerhetnek meg olvasóink a csepeli hatalmasok belháborújának részleteiről a 444.hu-nak abból a cikkéből, amelyikben Ábel Attila levélben válaszolt a független hírportál újságírójának, Haszán Zoltánnak a kérdéseire.

Felerősödtek most az ellentétek vagy csak felszínre kerültek a korábbiak, amiket a kampányban félretoltak?

Ábel: Az elmúlt három évben folyamatosan kértük, hogy a képviselő úrral a KIMBA, a Csepel SC és a csepeli fejlesztések ügyeiben üljünk le egyeztetni. A KIMBA földszintje teljes egészében a csepeli birkózóknak épült, amit nem kaptak meg. Ez szó szerint egy 2,4 milliárd forintos átverés. A kordont sem tudjuk elfogadni - ezt nyugodtan tudom a polgármester nevében is mondani. Sajnos a Csepel SC megvétele és a fejlesztési terv elkészítése is az önkormányzat megkerülésével történt. A kormányzatból, asztal alól tolták ki titokban, hogy

Kóstolgatják a közvéleményt, az utóbbi időben már másodszor. Korábban a honvédelmi miniszter lakossági fórumán vetette fel egy néző a sorkatonaság visszahozatalát, amit a miniszter nem utasított el egyértelműen, és persze azt sem tudhatjuk, hogy nem előre megbeszélt kérdésről volt-e szó. 

Etessük szépen fejlődő paranoiánkat.

Na de most meg a Terror Házának igazgatója nyilvánította ki az általános hadkötelezettség újra bevezetésének szükségességét, ráadásul nemcsak férfiakra, de nőkre is kiterjedően, tekintettel arra, hogy a háború nem veszett ki a világból, sőt, itt folyik, épp a szomszédban, tehát nemzeti konzultáció kell, az a tuti, előre kell menni, nem hátra.

Schmidt Mária éppenhogy hátrafelé menne, ami lehetne az ő dolga is. Egyedül oda megy, ahova akar, csak hát mégsem kóser, amikor a hatalom vezető ideológusaként számon tartott hölgy mások fiatal éveinek elvesztegetésével szórakozik, hetet-havat összehordva indoklásul.

Amikor a sorkatonaság megszűnt Magyarországon, nem azért történt, mert

A II. Rákóczi Ferenc úton addig nem lesz vége az áldatlan állapotoknak, amíg el nem készül a gerincút 2. üteme

Mint huszárló a trombitaszóra, úgy kaptuk fel a fejünket a CSH legutóbbi számát olvasva az egyik cikk címére: „Mi lesz a gerincúttal?” Több mint tíz éve már, hogy hol szépen, hol könyörögve, hol pedig egyre nagyobb indulattal és türelmetlenséggel kérdezzük a csepeliekkel együtt mi is: Mi lesz a gerincúttal?

Mivel csepeliek vagyunk, ezért pártállástól, világnézettől függetlenül tudjuk, hogy a CSH ígéretes címe nem a jelenlegi Weiss Manfréd útról, hanem az annak Halásztelek felé irányuló FOLYTATÁSÁRÓL, az úgynevezett 2. üteméről szól.

A gerincút jelenleg használt szakaszát ugyanis még a baloldali városvezetők terveztették, az ő idejükben kezdődött az építés is, hogy aztán a Németh-Tarlós páros vágja át az avatási szalagot 2012-ben.

A folytatásra, a II. Rákóczi Ferenc utat tehermentesítő 2. ütemű gerincút megépítésére azonban egy évtizede csak ígéretek vannak, de abból aztán bőven. Ezért aztán nagy reményekkel

Ilyen az Orbán-csapat háza táján leginkább akkor történik, ha a Fidesz gyakorlatias gazdura választ keres valamilyen dilemmájára. Ilyenkor kicsit provokálja a sajátjait is, egymásnak ugrasztja őket..

Orbán  újabb kétharmados győzelme óta lényegében mindenki harcol mindenkivel. Az mondjuk logikus, hogy az ellenzék néhány hordószónoka nagy elánnal csépeli egymást, elvégre addig sem kell érdemben dolgozniuk. Viszont az Orbán-híveknél sem érezni a diadalt, helyette elindult valami házon belüli feszengés.

Részlet a 2014-es fideszes, Németh Szilárd-Borbély Lénárd kampány-ígéretből: „2x2 sávosra szélesítjük a Gubacsi hidat! A Corvin csomópont kétszintes lesz. Az M0-s felhajtó az autók és a kamionok számára a lakott területek elkerülésével is elérhető lesz, de végig felújítják a II. Rákóczi Ferenc utat, kerékpársávval és forgalomcsillapítással látják el.” – 2019-es ígéret már csak BL-tól: Hamarosan elkezdődik a Gubacsi híd teljes felújítása. Kerékpáros híd is épül a Kis-Dunán…”

Csepelen siker, siker hátán, ha a jól fizetett kerületvezetők és hűbéreseik önértékelését nézzük. Ha kedves olvasónk csepeli, és mégsem így látja, megnyugtatjuk, a hiba nem az ön nézőpontjában van.

Az önkormányzati vezetés két és féléves munkájáról tett közzé egy monológot Borbély Lénárd polgármester a saját fb oldalán, ahonnan azt fürgén átvette a csepel.hu is. Siker siker hátán.

A polgármester ezzel az önértékeléssel, bőven adott témát a helyi ellenzéknek, reméljük véleményüket rövidesen közölhetjük. Addig is, mielőtt eluralkodna rajtunk a „...megálljunk, Mert itt van már a Kánaán!” hangulata, olvasóink figyelmébe ajánljuk Borbély úrnak a 2019-es önkormányzati választások előtti ígéreteit, a Csepeli Hírmondóban hat hónapon keresztül (2019. 04.25-2019.10.02.) közölt cikkek alapján:

1) Két-három éven belül felújítják és meghosszabbítják a csepeli HÉV-et, megvalósul Csepel tömegközlekedésének fejlesztése. 

2) Öt éven belül leaszfaltozzák az összes belterületi földutat. Tervezés alatt van a gerincút teljes szakaszának folytatása és

Az Orbán-rendszer sminkmesterei jól bekenték púderrel a statisztika orrát. A hazai foglalkoztatásról szóló bombasztikus bejelentéseknél csak a kereseti viszonyainkat bemutató statisztikák érdekesebbek, hiszen amint egy független elemzőműhely vizsgálja ugyanazokat a számokat, máris halványabban pislákol a dicsfény Orbán és kormánytagjai feje fölött. Egyszer már megígérte a hivatal, hogy isten bizony, mostantól beleszámítja az átlagba az öt főnél kisebb vállalkozások alkalmazottainak bérét is, ha már a vállalkozási szférában foglalkoztatottak majdnem kétharmada ebben a körben dolgozik, de valami mindig visszatartja a nemzet statisztikusait ettől a lépéstől...

Amikor az a kérdés, hány külföldön munkát vállaló magyar tér haza, a statisztikusok mondanak egy számot, ami nagyjából 40 százalékban fals adat. Csak azt vizsgálják, hányan adták le a TAJ kártyájukat vagy kérték vissza, miközben ezt legfeljebb azok teszik meg, akik hosszabb időre rendezkednek be egy másik országban. Mindenki tudja, hogy rossz a szám, de mindenki csak legyint rá és hagyja.

Amikor az IPOSZ elnöke a lakossági szolgáltatások jövőjéről beszél, azt mondja, ha manapság egy 45 év feletti ács-tetőfedő vagy lakatos a háta mögé néz, nem lát ott senkit, nincs utánpótlás, lassan elfogy a szakma. A szakiskolák és a gyakorlati helynek használt

Ezen a héten több mint 30 hírportál és 5 TV-csatorna adott rövidebb, hosszabb tájékoztatást a múlt szombati tragikus csepeli ütközésről, a két halálos áldozatot követelő Széchenyi útca - Kassai utca kereszteződésben történt mentős balesetről. A csepel.hu-nak egy sorra sem tellett. Vajon miért?

Nem írhat a Csepelen történt halálos balesetekről a csepel.hu, az önkormányzat hivatalos honlapja? A kérdés azért jogos, mert a héten egy sort sem írt a honlap a május 7-én, szombaton történt halálos kimenetelű balesetről. A népszava.hu szerint „2022. május 7-én 22:43 perckor Budapesten a XXI. kerületi Széchenyi utca és Kassai utca kereszteződésében ütközött össze a megkülönböztető fény-és hangjelzést használó mentő és egy autó”.  https://nepszava.hu/3156157_mentoauto-szemelyauto-baleset-halalos-aldozat 

A halálos balesettel kapcsolatban olvasóink figyelmébe ajánljuk még az alábbi írást is:
https://varosikurir.hu/kunetz-zsombor-a-csepeli-mentos-baleset-margojara/ 

(Tavaly 3 halálos baleset volt Csepelen, idén ez a második, ugyanis az április 28-i Weiss Manfréd úti baleset sérültje időközben elhunyt.)   

Budapest nélkül nincs Magyarország. S ezen nem változtat az áprilisi választás eredménye sem. Működőképes közösségi közlekedés nélkül pedig összeomlik a város gazdasága, s vele az országé is. Ennek felismerését várják a kormánytól Karácsonyék. A bosszúvágy azonban nem észszerűségi kérdés. Jól mutatja ezt a 2019 óta Budapestre záporozó büntetőintézkedések sora, amelynek egyik következményeként a csőd szélére csúszott a BKV. Persze kellett ehhez más is.

A BKV sorsa meghatározza Budapest jövőjét. Az, hogy a kormány mit tesz, vagy nem tesz a főváros közlekedési cégével, nem csupán Budapest, hanem a körülötte lévő, 3,5 milliósra hízott régió létét is alapvetően befolyásolja: onnan naponta százezrek járnak be dolgozni és minden másért is. Itt termelődik meg a nemzeti össztermék 38 százaléka, az országot irányító kormány fejének Budapest mégis csupán „irodalmi kérdés”.

A BKV még mindig szocialista nagyvállalatként működik. Bár abból is inkább csak egy belülről kitámasztott csontváz maradt. A társaság döntési mechanizmusa, jövőképe a múlt beragadt zárványa, amit az egymást váltó városvezetők sem tudtak feltörni. Iszonyú sokba kerül a fenntartása, működése sok szempontból pazarló, ami csak részben magyarázható az

Ma már történelem, hogy a Csepel SC Béke téri legendás sportcsarnokát milyen sokféle eseményre használták a sport mellett. Évek óta sajnos csak a pusztulás vagy a kisajátítás hírei és képei érkeznek. Alig több mint egy évtizede azonban még szalagavatóktól, báloktól volt hangos a csarnok. A mai csendet egy 15 évvel ezelőtti táncverseny felidézésével törjük meg.

A Csepel újság krónikása, Pintarics Balázs 2007. májusában a sok csinos hölgy között nem volt könnyű helyzetben. Mizik Zsuzsa fotóriporter képeivel fűszerezve – többek között ‑ így villantotta fel a látottakat:

„Ez valóban a mozgás, az önfeledt tánc ünnepe. Atanaszov Ferenc szervező örömére is több száz páros érkezett Csepelre május 5-én, hogy megmérkőzzenek a Csepel Kupáért és az azzal járó elismerésért, mert jár hozzá, ehhez kétség nem férhet. Csak körbe kellett nézni a sportcsarnokban és gyönyörködni a lelkes publikumban, ahogyan árgus szemekkel figyelte az éppen a parketten frenetikusan táncoló párosokat. Reggel kilenc órakor „kezdődött az őrület”, idézve a műsor vezető Keleti Andrea szavait. A még mindig aktívan táncoló művésznő már az első pillanatoktól szóval tartotta a nagyérdeműt, egészen este fél tizenegyig, amikoris véget ért a fesztivál, de

Szinte beleégett az emlékezetembe az a jelenet, amikor Márki-Zay Péter a súlyosan elveszített választás éjszakáján a családjával a háta mögött, politikailag elhagyatottan kiállt a színpadra, a még mindig kartartó hívek elé - mintegy a pártok összefogásának gyászos mementójaként.

Nos, ez a kép jutott eszembe a parlamenti alakuló ülést látván, illetve az ellenzék viselkedésének kuszaságát tapasztalva. Nem, nem Hadházy Ákosról beszélek, hanem az Országgyűlésbe kvalifikációt szerzett pártokról.

Ne szégyelljük kimondani:

Csepelen, - hasonlóan más kerületekhez - nem csak a képalkotó diagnosztikákra. de a leletek elemzését követő szakorvosi vizsgálatokra is bizony nem ritkák a többhónapos (féléves) várólisták. Mindezek tudatával hogyan képzelhető el, hogy az emberek a megelőzés okán, foglaljanak időpontokat a diagnosztikai és a szakorvosi rendelésen?

Az egyik magyar rádió kampányszerű felvilágosításba kezdett az egészségügyi szűrések fontosságának bemutatására. Hasznos, hogy felhívják az emberek figyelmét arra, hogy az egészségük megtartásáért maguk is felelősek. Egyesek szerint viszont több kárt okoz, mint hasznot, ha mindezt úgy teszik, hogy ezzel a felhívással teljesíthetetlen vágyakat kelt a gyanútlan emberekben.

A magyar egészségügy jelenlegi helyzetében sajnos erről van szó.

Nagyon könnyű belátni, hogy a rádióban szónokló orvosnak igaza van, amikor elmondja, hogy földrészünkön az egyik legrosszabbak hazánkban az egészségügyi, és a halálozási mutatók. Igaza van, amikor kiemeli a daganatos betegségekben szenvedők magas arányát hazánkban. Akkor is igaza van, amikor

És igen, a kontraszt is világos. Idelent, Pesten megnyitják a főpolgármesteri hivatal tereit a polgárok felé, szemben, Budán módszeresen folyik a kiszorításuk még a közterületekről is. 

Szép, kerek park lesz 2024-re a budapesti Városháza mögötti elhanyagolt placcon, rendezvényhelyszínnel, közösségi terekkel. Ez lesz hivatott pótolni azt a pesti főteret, amely tán sosem létezett, de ha volt is, megszűnt, amikor az Erzsébet hidat ráültették a belváros közepére, és körülötte gondosan lebontottak mindent. A Kossuth tér, a Szabadság tér pedig sosem volt igazán a pestieké, ha odaóvakodtak is olykor, mindig érezték, hogy

"A pedagógusokat a miniszterelnök nem találta elég fotogénnek ahhoz, hogy "Mosolyalbum" cím alatt szelfizzen velük. Csak úgy, PR haszon nélkül meg minek fizetnék meg őket?"

Most vagy az óvónők, tanítók, tanárok nem számítanak szakembernek, vagy a miniszterelnök nem mond maradéktalanul igazat. Utóbbi természetesen kizárt.

A "Szakma Sztár" fesztiválon -ahol fotózkodása termékeit "Mosolyalbum" címmel osztotta meg fb oldalán- viszont ezt mondta a szakmunkástanulóknak: "Akinek van tudása és szakmája, illetve kellő bátorsága, hogy mindezt felhasználja, annak nincs mitől tartania a nehezebb időkben sem." "Ha jó vagy valamiben, akkor kérd meg az árát!"

Na most a pedagógusok éppen ezt teszik. Van tudásuk, szakmájuk, és, mint ezerféle kiállásuk bizonyította, kellő bátorságuk is. Ezért megkérnék a munkájuk árát. Szerintem az emlegetett "nehezebb idők" is előálltak.

Akkor mi hiányzik ahhoz, hogy végre szóba tessenek állni velük?

Megvan! A