Most kiderült, a pedagógusok egy meghatározó részét nem lehet megfutamítani. Minden fenyegetés ellenére bátran megmutatták, hogy ki merik nyitni a szájukat. Ez ijesztő lehet ez a diktatúrában érdekelteknek. Szerintük ugyanis a tanár dolga az lenne, hogy szolgaságra neveljen – ezért is volt az a nagy erőlködés a sztrájk megakadályozására. Nem jött be. Van remény. És nincs félelmetesebb a diktatúra talpnyalóinak, mint amikor az erejükre ébrednek az emberek...
A magyar diktatúra oktatási részlege mamelukjainak, kápóinak, kilóra megvett tanácsosainak, intézményigazgatóinak és egyéb segédcsapatoknak a közreműködésével komoly energiát fektetett abba, hogy ellehetetlenítse a pedagógusok figyelmeztető sztrájkját. A miértre csak annyi a válasz, hogy a fejlődésben lévő diktatúrák szeretnek izmozni gyengének vélt ellenfelekkel, hogy ezeken statuálják, itt csak a rend, csend, fegyelem segít – a pofát be lehet fogni, maximum a főnökséget dicsérni, különben kuss. Normális ember, még ha úgy is véli, hogy
Vajon mi értelme van az értelmetlen, jogsértő titkolózásnak? Csepelen előbb-utóbb úgyis kiderül minden…
Mert a múlt átka még itt ragadt.
A csúcsidőszakokban, a gyár jó néhány fénykorában több mint 25 ezer ember dolgozott - ahogy Csepelen mondták - csak a kerítésen és a kapukon belül. A CSM vidéki gyárai országszerte további ezreknek adtak munkát és indították el őket az anyagi, szellemi gyarapodás felé.
Rendszerváltás 1989-ben: a III.Magyar Köztársaság kikáltása. Most viszont az ellenzék egyelőre a lényegről nem beszél a közönségnek: kormányváltás esetén miként lehetne lebontani a fideszes egypárti alaptörvényt. Úgy, hogy közben a Fideszben már azon dolgoznak, miként lehet csírájában elfojtani ezeket a törekvéseket. Pedig, ha már egyszer – minden történelmi tapasztalat nélkül, 1989-90-ben-ben – sikerült a békés rendszerváltás, meg kellene próbálni újra. Akkor is, ha nyoma sincs az akkori forradalmi hevületnek
A rendszerváltó nemzedékekhez képest, amelyek nagy formációkban próbáltak utazni, hatalommegosztásban, őrkutya szerepben, fékekben és ellensúlyokban, a demokratikus intézmények importjában, a rendszerben való csalódás miatt a mai fiatalokat a közelibb, és talán több sikerrel kecsegtető kérdések vonzzák...
A hatósági ár bevezetése hiányt, működési zavarokat és csődöket okoz, a kivezetése pedig lakossági felháborodást – tudja is ezt minden politikus, aki aludt már el másnaposan a közgazdaságtan tankönyvön az egyetemi évek alatt, csak aztán mégis elfelejtik, amikor arról van szó, hogy meg kéne nyerni a következő választást is.
Csepeli kajakosok és kenusok között mutatta meg Németh Szilárd, hogy a közelgő választások megnyerése érdekében mindenre képes. Mindenre! Látszik: végső küzdelemre készül, tudja, ha most veszít, akkor nincs több esélye. A csepeliek, még saját hívei is, végképp leírják...
Mi az oka, hogy a polgármester zárt ülés keretei között akar tárgyalni egy alkotmányügyi panasz benyújtásáról a Kúria egyik döntése ügyében? Mi lehet az a titkos ügy, amelyről nem szeretné, ha a csepeliek is megismernék? Mitől fél, amikor előbb-utóbb úgyis minden kiderül, még Csepelen is?
Csepelen milliomosok lesznek a kerületvezetők, de gombnyomogatással is havi 300 ezer és 600 ezer forint között lehet keresni az önkormányzati képviselőknek. Nem tagadjuk, nagyon izgulunk! Nem irigykedünk, de a munka eredményét, hasznát egyszer végre nagyon szeretnénk látni! Nem a Fidesz-propagandában, hanem a csepeli valóságban, ahol már csak egyet kell aludni, és kiderül a nagy titok: a csepeli önkormányzati képviselők, vajon megszavazzák-e maguknak a tiszteletdíjnak nevezett havi jövedelemkiegészítő összeget. A polgármestert és a három alpolgármestert sem hagyják a Szent Imre téri utak szélén, az ő havi apanázsukat és kiegészítő költségeiket is megemelik egy tisztes summával.

"A tisztességes vagyon tíz eset közül kilencben olyan, amelynek elfelejtették az eredetét."
A Fidesz-hatalom feléli a jövőt a mindenáron való választási győzelem érdekében? Mi lesz a csepeli gyógyító munkával?
Az egykori országos tisztifőorvos szerint Magyarországon kormányzati vészhelyzet van. "Sem a kormánynak, sem a lakosságnak nincs veszélyérzete" – tette hozzá. Megjegyezte, két hónap elég volt hozzá, hogy újabb 10 ezer embert elveszítsünk. Ezek között fiatal, életerős emberek voltak.
Nem elég a kinyilatkoztatás! Kutyául érezhetik magukat a csepeli gyerekek, ha a szüleik szükség esetén nem kapnak elegendő segítséget...
Nem tudom, eszébe jutott-e „Áder Jánosnak” április 4. szimbolikája, amikor az országgyűlési választás időpontját kitűzte. Talán igen: az élete közel felét ő is abban a másik rendszerben élte le, és legalább annyi tavaszi felszabadulás-ünnepen – így hívták akkoriban – mosolygott boldog vörösnyakkendős úttörőként április 3-án a másnapi instant holiday tudatában, mint mondjuk én.
A csepel.hu önkormányzati honlap semmit sem közölt az ellenzéki összefogás képviselői által tartott fórumon elhangzottakról. A tények: Közös online fogadóórát tartott Szabó Szabolcs, Csepel 2018-ban megválasztott országgyűlési képviselője, Paál Gézával (DK) és Takács Krisztiánnal (MSZP) az önkormányzat két ellenzéki képviselőjével, illetve Balogh Jutkával, a Mindenki Magyarországa Mozgalom helyi aktivistájával együtt csütörtökön.
Azt állította Orbán Viktor (a Kossuth rádióban, a „Magyarország előre megy, nem hátra” fideszes kampányszlogenről), hogy „a politika olyan, mint a költészet (…) valamilyen rokonságban áll az irodalommal; az irodalomban is az a jó, hogy sokfajta gondolatot indít el az emberek fejében”.
Minden lepusztultság ellenére még így, elvirágzásában is sajátos atmoszféra hatja át ennek a „város a városban” településnek az utcáit, terecskéit. - Túlórából hazafelé az Acélműn keresztül 1973-ban a Csepel Művek főkapuja felől nézve (Fortepan)