Nem kérdezték, hol járt, azt sem, jól van-e, jelét sem adták semmilyen érdeklődésnek, aggódásnak, udvarias gesztusnak. Otthon szomorkásan nyomta be a távkapcsolót, mielőtt lehuppant a nagy, támlás fotelbe, feltette a kis sámlira a lábát, s hazatért végre az övéi közé. 

Mielőtt a boltba indult volna, mindig szépen felöltözött. Azt a flanelinget vette fel, amit még a feleségével együtt vásároltak a közeli városka mindenes boltjában, ahol télikabátot ugyanúgy árultak, mint almadarálót, rózsamintás kávés készletet, művirágot és mustfokolót. Előző este, ha eszébe jutott, még hajat is mosott, reggel akkurátusan megborotválkozott, és tiszta zsebkendőt tett a szövetnadrágjába, biztos, ami biztos. A csíkos vászonszatyrot vette elő, ami mindig ott várta a cipők fölött, a sarokban. Kör alakú acélfogantyúja volt, és noha a hajdani színek már rég megkoptak, az anyag erős maradt, nem kellett attól félni, hogy kiszakad, vagy kipotyognak a kefirek a lazán kötött hálórácsok közül.

A külvilággal való kapcsolatát leginkább ezek az egyszerű alkalmak jelentették, hetente háromszor, amikor

November 1. és november 2. október utolsó napjával együtt a rendszerváltás óta minden évben éket ver az emberek közé mifelénk. A harsány, boszis, zombis, koporsós, ijesztgetős halloween áll szemben töklámpásaival az áhítatos, csendes, szomorkás mindenszentekkel és halottak napjával. 

Az előbbit sokan kommersz eszetlenségnek, tiszteletlen ökörködésnek tartják. Na és tájidegen ünnepnek, amely húsz-harminc éve kéretlenül kezdett rátelepedni az őshonos, emelkedett, keresztény mindenszentekre, ezért a Valentin-naphoz hasonlóan zsigerileg elutasítják a Nyugatról átszivárgott, idegenszagú fesztiválozást.

Töklámpások - Fotó: Balogh Zoltán / MTI

Pedig az eset éppen fordítva történt: az ősi kelta halloween (all hallows’ evening, ami szó szerint minden szent estéjét jelenti) pogány ünnepét próbálta elhalványítani a katolikus egyház a saját mindenszentek napjával. IV. Gergely pápa 835-ben rendelte el, hogy ezentúl Szűz Mária és a mártírok emléknapját ne május 13-án, hanem október 31-én ünnepeljék a hívek. Ebből később november 1. lett, amit megtoldottak még egy nappal, a halottak napjával november 2-án.

A nélkülözhetetlen töklámpások sem mostanában gurultak hozzánk. Habár a

Ma egyszerűen nem lehet tudni, milyen ismeretekre lesz szüksége egy pályakezdőnek mondjuk 2040-ben, vagy pláne egy munkavállalónak 2060-2080 körül. Valamikor jó régen ez sokkal egyszerűbb volt: amit egy ügyes-okos fiatal inasként megtanult, abból nagyjából élete végéig meg tudott élni. Legfeljebb egy-két újdonsággal kellett megismerkednie teljes pályafutása során.

Legnagyobb unokám megkezdte az iskolát, két kisebb óvodás lett, beszippantja őket a társadalom könyörtelen gépezete: a felhőtlen időtöltést felváltják a foglalkozások, tanórák, a kedves vagy éppen katonás hajlamú oktatók. Jó esetben tizenöt-húsz év múlva fognak munkába állni, és ötven-hatvan évet kell piacképes munkaerőként eltölteniük.

Ma már  ott tartunk, hogy

A fideszes irányítású testület immár hetedszer módosította, tovább szigorította a lakások bérbeadásáról szóló rendeletét, amelyet 10 éve hagyott jóvá. Érvként az elmúlt évek gazdasági, társadalmi változásait hozták fel, holott éppen ezekre figyelve kellett volna enyhíteni a bérlakások igénylésének eddig is szigorú feltételein. A polgármester nem adta nevét az előterjesztéshez. Nem vállalta. Vajon miért?

A héten ülésezett a csepeli önkormányzat képviselő-testülete. Az elfogadott döntésekről, szombat délig, nem jelent meg semmilyen tájékoztatás a hivatalos honlapon, a csepel.hu-n.

A testület immár hetedszer módosította, tovább szigorította a lakások bérbeadásáról szóló rendeletét, amelyet 10 éve hagyott jóvá. Érvként az elmúlt évek gazdasági, társadalmi változásait hozták fel, holott éppen ezekre figyelve kellett volna enyhíteni a bérlakások igénylésének eddig is szigorú feltételein.

Az előterjesztést valamiért nem vállalta Borbély Lénárd polgármester, ami rendeletalkotás és módosítás esetében szinte példa nélküli az utóbbi hét évben. Vajon miért nem? Ábel Attila alpolgármestert ez a kérdés valószínűleg nem érdekelte, de azzal sem foglalkozott, hogy utána nézzen az elmúlt évek valós társadalmi, gazdasági folyamatainak. Nem kérdezett semmit, nem érdekelte semmi, inkább simán „felült” a kormány sikerpropagandájának lovára. Pedig jó lett volna ha odafigyel a változásokra, arra, hogy például a világban a társadalmi egyenlőtlenségek, a szegénység és a munkanélküliség áll ma már az embereket foglalkoztató kérdések között az első helyen, a második helyen a munkanélküliség, végül a dobogó harmadik helyén áll a koronavírus és a korrupció.

Hazánkban egy kicsit más a sorrend: első helyen az egészségügy, majd ezt követik a társadalmi egyenlőtlenségek és a szegénység, s végül harmadik helyen áll a korrupció. (Már nem a vírus miatt aggódik a legjobban a világ, Népszava, 2021. október 23.)

A hazai helyzetet rontották a

Azt állította Gulyás Gergely (képünkön), a Miniszterelnökséget vezető miniszter (szokásos kormányinfóján), hogy Márki-Zay Péter is a baloldal azon részéhez tartozik, amely „feltétlen támogatója a migrációnak”.

Ezzel szemben a tény az, hogy nem feltétlen, nem támogatója, és nem tartozik a baloldal egyik részéhez sem. A többi stimmel.

Azt állította továbbá Gulyás (ugyanott, a rendkívül drágán és felesleges mennyiségben beszerzett lélegeztető gépekről), hogy a vásárlás idején „az ár a szabad rablás keretei között meghatározott volt”, és voltak olyan becslések, amelyek szerint akár egyszerre tízezer ember lélegeztetésére is szükség lehet.

Ezzel szemben a tény az, hogy

Az utca embere igazán személyes viszonyban érezte magát a Baloghmarival, akinél senki sem beszélte jobban az egyszerű emberek, nyelvét. „Hogyan képes egy angol lady úgy beszélgetni a munkásokkal, mintha ő is közülük való lenne?

Évtizedek óta sűrű csend vette körül, és ebbe üvöltött bele két hete a fájdalmas hír: „Hosszan tartó, súlyos betegség után 85 éves korában elhunyt Balogh Mária, a magyar televíziózás első női riportere. Az MTV-ben ő volt az, aki egész munkássága során az elesettek, a kiszolgáltatottak érdekében készített műsorokat. Hangvétele, közvetlen stílusa évtizedekig szolgált mintául az újabb generációknak. Ebédszünet című műsorával, amely a munkásemberek érdekvédelmét szolgálta, műfajt teremtett.”

Kevesen tudják a legendás riporterről, hogy Csepelről indult. Erről akkor beszélt, amikor az Orbán-rendszer MTV-be kihelyezett janicsárjai tőle és még több társától ‑ mindnyájan nyugdíjasok és a Magyar Televízió örökös tagjai voltak – megvonta életjáradékukat. A 168 óra kilenc évvel ezelőtti cikkével, Barát József írásával idézzük fel Balogh Mária alakját, tiszteletét és ragaszkodását a munkás emberekhez.

„Kedves Marika, mi nagyon szeretjük magát, és éppen ezért bocsánatot kérünk, hogy a legutóbbi műsora közben olyan rendetlenség volt a lakásban, mert nem volt beágyazva.” Ezt a levelet Balogh Mária, vagy ahogy az egész ország hívta, „a Baloghmari” még pályájának elején kapta, amikor sokan gondolták: ha ők látják a riportert, akkor a tévés is láthatja őket. Így az utca embere igazán személyes viszonyban érezte magát a riporterrel, különösen a Baloghmarival, akinél

Orbán  2021-ben már nem égeti magát csóró falusi nénikkel egy kihalóban lévő faluban a keleti végeken, mert valaki még megkérdezi, miért nem javult itt semmi a maga kormányzása alatt miniszterelnök úr?

Valahogy csak meg kéne menteni szegény Varga Mihályt. A miniszterelnök kesztölci borozgatása óta folyton az jár a fejemben, hogy bírja ez a csendes, vékony fiú, hogy a nagyszájú főnöke három-négy tisztes méretű pogácsa betömködése közben – ahogy mondta – „ott lohol a pénzügyminiszter nyakán”. Amúgy sem érthető, minek hozta fel Orbán ezt a nyakban loholást a saját emberei tarkóján, amikor eredetileg az azóta a politikai mocsárban alámerült Pokorni Zoltán üzent ilyesmit a Fidesz 2002-es választási kudarca után a kormányra került baloldalnak.

Konkrétan a pártja minden tagjának hideg leheletével riogatta az ellenfelet; de egy üveg erős bor után már ne várjunk el szó szerinti idézeteket még attól sem, akit azóta is ennek a bukásnak a réme kísért.

Az viszont baj, hogy

A magyar társadalom 1985-től lázban égett 2006-tól rázták, mint Krisztus a vargát, majd 2010-ben úgy a földhöz vágták, hogy menthetetlenül kettétört, és elvesztette az eszméletét!

A hetvenes nyolcvanas években már Csepelről is jól látható volt: az akkori hatalmi elit belátta, hogy a rendszer, amit elődeik rájuk hagytak nem fenntartható.

Kiutat kerestek, és olyan világ innovációját akarták, amiben az akkori versenyre épülő világ és a tervutasításos rendszerek előnyeiből, egy jobban, emberibben működő társadalmat lehet létrehozni. A Kissinger féle Konvergencia elméletben láthatjuk ennek törekvését.

E helyett a tervezésre épülő társadalmakat a benne megtestesülő vadhajtásokkal, (pl. a tekintélyelv és a személyi kultusz, a hatalmi kizárólagosságra való törekvés) meghagyták, de sok jót (pl. szolidaritásra, egyenlőségre való törekvés, az elosztási rendszer) kidobták, ahogy annak idején a

Kövér László  már holnap büntetőeljárást indítana a szerinte amúgy komolyan nem vehető bohócok ellen. Vagyis a Ház elnöke nem tartja komolynak azokat, akik a kétharmados törvényeket egyszerű többséggel is felülírnák, mégis: börtönbe csukná őket. És az a szomorú, hogy pont olyan állapotokat sikerült kialakítania a Fidesznek – Kövér hathatós segítségével -, ahol egyáltalán nem lehetünk biztosak abban, hogy a bíróság megálljt parancsol az ilyen őrült eljárásoknak.

Kövér László az InfoRádió Aréna című műsorában a riporter kérdésére reagálva úgy fogalmazott, hogy szerinte túlzott visszafogottsággal reagál a kormányoldal az Alaptörvény feles többséggel való módosításának ötletére. A házelnök elmondta: azok táborához tartozik, akik szerint ezek a nyilatkozatok átlépték a büntetőjog határát. Így fogalmazott: "már holnap büntetőeljárást kellene indítani azokkal szemben, akik az alkotmányos rend felforgatására uszítanak, minden világégés abból indult, hogy néhány komolyan nem vehető bohóc elkezdett uszítani, aztán lett belőle nácizmus, kommunizmus”.

Félrelökhetnénk könnyedén a magyar parlament elnökének szavait, mondván: bolond lyukból bolond szél fúj. És azt is hozzátehetnénk, hogy

Mikor kezdődik a beruházás, mekkora beruházási összegre vállalt garanciát a kormány, s mikorra várható a beruházás megvalósítása? Miért nem szerepel az összeg az együttműködési megállapodásban?  -  A benyújtott dokumentumok mindegyike hiányos, ezért nem tudható meg, hogy mit tartalmaz a végleges felújítási terv, ami miatt már 21 milliárdnál tart a beruházás összege vagy a pénzügyi, műszaki ütemterv. Miért nem tették közzé a mellékleteket? - A kormányhatározat szerint az 5 milliárdos állami támogatásból vissza kell fizetni a fel nem használt részt, illetve a nem rendeltetésszerűen kifizetett összegeket. Mikor tájékoztatják a visszafizetésről a csepeli közvéleményt?

Ma délután öt órakor tartja idei negyedik ülését a csepeli képviselő-testület. Borbély Lénárd polgármester szerda délutánig, összesen 24 előterjesztést javasolt napirendre venni. A végső számot még ma reggel sem lehet pontosan tudni, de legalább a Jedlik ügye szerepel a javaslatok között. Igaz, sok jogos kérdőjellel, amelyek erősítik véleményünket: egyre inkább nyilvánvaló az önkormányzati vezetés felelőssége a gimnázium fejlesztésének ügyében. Néhány fontosabb előterjesztéssel kapcsolatos megjegyzéseink, kérdéseink, amelyekre, reméljük választ is kapunk a testület ülésén:

Nem látják, hogy az állam azzal, hogy titkolja a járványadatokat, és nem hajlandó közzétenni a kórházba kerülők oltottságával és a nekik beadott vakcinákkal kapcsolatos számokat, nem megoldja a problémát, hanem csak eltereli róla a figyelmet? Nem sejtik, hogy már régen nem csak az „idős krónikusok” hullanak?

Hogy 37 ezer forint sok-e vagy kevés, az nyilván nézőpont kérdése. A homár-mangó krémfresch világából lepillantva bizonyára aprópénz. Egy tisztességesnek számító magyar nyugdíj perspektívájából föllesve két és fél havi közös költség.

Tibor Sinopharmmal oltott magyar nyugdíjas eddig 37 ezret költött Elisa tesztekre. Kettőt még akkor csináltatott, amikor minden csövön azt nyomta a kormánymédia, hogy a legjobb oltás a kínai, és olyan nincs is, hogy valakinek nem lesz tőle védettsége, akkor sem, ha maga a gyártó állítja: időseken ki sem próbálták. A harmadikat meg két hónappal azután, hogy beadatta magának plusz dózisként a Pfizert. Madarat éppenséggel nem lehetett fogatni vele, amikor kiderült, a lehető legminimálisabb védettségre sikerült végre szert tennie.

Tibort több százezer társával együtt egyszerűen ott hagyta az út szélén az állami járványkezelés. Rájuk erőszakoltak egy ismeretlen hatású vakcinát, érezhető lenézéssel mantrázták nekik, hogy jó az úgy, nem kell ugrálni, aztán amikor

"A csepeli fideszesek is bizonyára úgy gondolkodhatnak, hogy a 2019-es választás csepeli patthelyzete, maguk javára való eldőlésének egyszer már kifizették az árat! (rangot, jó fizetést adtak a személyeknek, közpénzen kocsit toltak a segge alá, és embereinek is pénzszerző állásokat osztogattak) Ebből adódhat, hogy több fideszes bizottsági tag logikájába nem fér bele, ha az így szövetségessé tett személy, még komolyan is gondolja a dolgát. Beleszólna, javaslatot tenne a vezetési ügyekbe, sőt beledugná a kisujját a közkassza mézes bödönébe is. - Csepel mai vezetői: Morovik Attila alpolgármester, Borbély Lénárd polgármester, Ábel Attila alpolgármester és a szélre szorítva Pákozdi József alpolgármester

Nagyon ritkán, csak elvétve szűrődik ki információ arról, hogy mi történik a csepeli városvezetők között. A műhelymunkáról, a bizottsági ülésekről szinte soha sem lehet részletes híradást kapni. Ennek ellenére a kerületi közélet iránt érdeklődők közül sokan már érzékelik: csikorog, nyikorog a gépezet. Horváth Gyula ellenzéki (DK-s) önkormányzati képviselő egy bizottsági ülés alapján  a saját tapasztalatát írta le:

"A hétfőn Csepelen megtartott Szociális, Egészségügyi és Fogyatékosügyi Bizottság /SZEFOB/ ülésének legtöbb időt felőrlő pontja a Pákozdi József alpolgármester által előterjesztett téma volt. Itt az előterjesztő a kerületben négy gyalogos átkelési pontján létesítendő úgynevezett „intelligens rendszer” kialakításáról értekezett.

A kiadott leírásból kiderül, hogy ezeknek a rendszereknek a felszerelését Pákozdi úr a kerületben lévő fővárosi utakra tervezte. Mindenkiben zavart keltett, hogy mi köze is van a csepeli alpolgármesternek azokhoz az utakhoz, útfelfestésekhez és lámparendszerekhez, amik budapesti fenntartásúak, és hatósági, törvényi előírások alapján létesülhetnek?

A magyarázatot Pákozdi maga mondta jegyzőkönyvbe: „a főváros tesztelése”! A megjelölt ár 1,5-2 millió forint. Ez az összeg jelentett ürügyet a SZEFOB fideszes tagjainak arra, hogy belekössenek

– Csak a színházban sütik el azt a fegyvert, amit bevisznek a színpadra – magyarázta élvezettel, mert a nagyvárosi színházba néha őt hívták fegyverszakértőnek, és bizony ő értett is hozzá. Legyintettek a volt vadászné munkahelyi főnökei is, mert nem akartak foglalkozni egyik nő sirámával sem.

A kisváros lakói szinte mindent tudtak. A kisvárosi elit gyakorta vendégeskedett az erdei házban, hajtotta a vadat, és lövöldözés után jóízűen ette a vadászné főztjét, körülülve a faragott asztalt. Nagy asztal volt, még mindig emlékszem rá, pedig jó húsz éve láttam az elhagyott ház kertjében, talán egy diófa alatt állt. A lakatlan ház előtt tisztán kivehetően futottak a széles keréknyomok, holott a GAZ addigra már a kisvárosi rendőrség udvarán parkolt mint bűnjel. Nem vétett semmit, bár sokat láthatott. Illetve sokan látták, ismerte az egész kisváros.

Ismerték az üzem munkásai és vezetői, mert délutánonként megjelent, amikor a vadászné befejezte a munkát, és a GAZ lépésben hajtva kísérte hazáig. A vadászné addigra már nem lakott az erdei házban. Elköltözött asztaltól és ágytól. Vitte volna a fiát is, de a vadász nem adta. A vadászné nagyon menni akarhatott, mert váláskor beleegyezett a hétvégi láthatásba is, csak ne kelljen tovább az erdei házban maradnia. Ám hiába volt a válás, és hiába majd egy évre rá az újabb esküvő, a GAZ

Ők fogják felvirágoztatni a Csepel SC-t? Nagy többségük Csupa megbízható, egymást régóta ismerő káder! A kisujjukban van amit a sportról, labdarúgásról tudni kell. Csepeli önkormányzati képviselő azonban egy sincs köztük...(dr. Szieben László, az egykori SC-játékos a félhomályos sarokba szorítva)

Miként korábban fb-oldalunkon tömören beszámoltunk róla, nem rég ülésezett a Csepel SC Alapítvány Kuratóriuma. Erről a tényről az önkormányzat honlapja, a csepel.hu egy árva szót sem szólt. Németh Szilárd viszont az fb-oldalán röpítette világgá az esemény hírét.

Mi következik ebből? Lehet, hogy az önkormányzat képviselőjét (képviselőit, polgármesterét) meg sem hívták az ülésre.

A fideszes Németh-Borbély duó között korábban meglévő barátság és együttműködés az újra és újra megerősített látszat szerint már a múlté. Németh Szilárd megkapta, amit akart, övé lett a fejlesztésre a teljes körű felhatalmazás személyesen Orbán Viktortól. Akkor mit neki egy Borbély!? A képviselő-testület támogatására, az önkormányzati szakterületek vezetőire sincs szüksége, azt csinál amit akar.

Most a csepeli labdarúgás jövőjéről kívánt dönteni, amihez egyébként az érintett egyesületek képviselőit (öt van belőlük Csepelen) sem hívta meg. Minek. Még véleményük, javaslataik is lettek volna. Felesleges. 

Némethnek van – saját magán, mint mindenhez konyító korifeuson kívül –, sporthoz értő szakembere bőven. Ott vannak többek között az

Ahogy a jobb fogadóirodák egyre kisebb oddsokkal adják majd a Fidesz győzelmét, úgy dobják majd be a megszerzett, elrabolt és megnyomorított úgynevezett sajtóban a vadabbnál vadabbakat. S nemcsak azért, mert hátha akad, aki elhiszi, hanem mert hátha csinos faéket lehet verni az ellenzék pártjai, miniszterelnök-jelöltje közé

Tegye föl a kezét, aki meglepődött azon, hogy Márki-Zay Péterre nézve terhelőnek vélt dolgokat gyűjtött állítólag a Fidesz. Ahogy azon még egy ma született bárány sem kapja föl gyapjas fejecskéjét, hogy esetleg az összeszedett anyagokban nem minden igaz. Sőt, minél ordasabb a hazugság, annál jobb.

Az erre fogékony közönség bekajálja az egészet, Semjén Zsolt kilő pár szép nagy háziállatot, majd kitömeti őket és a Föld forog tovább. Ma még hazugság, holnap ezt harsogja a fideszizált sajtó. Ne legyenek illúzióink. Ahogy 2006 a Fidesznél elhomályosítja '56-ot, bár ennek a valósághoz csekély a köze, de sebaj. A hű követőknek ez tökéletesen jó. A többieket meg el kell hallgattatni, és kész.

Ráadásul, mindez

Lesz még ünnep? Mára minden fontos jogosítványt, hatáskört, önkormányzati feladatot elvontak a helyi közösségektől. Az önkormányzás a kiszolgáltatott elöljáróságok szintjére züllött, miközben Csepelen a fideszes önkormányzati képviselők többsége bólogató bábúvá, gombnyomogató szavazógéppé vált 

Nagyon fontos lett volna, de sajnos senki sem hiányolta a mai napig. Ünnep és elemzés nélkül lépte át Csepellel együtt az egész ország  a Helyi Önkormányzatok Napját.

Jeles nap – volt valamikor. Még az első Fidesz-kormány idején fogadták el a döntést, de – miként egy évtizede, úgy ‑ az idén sem emlékezett meg róla senki. Csepel és az összes település lakója valójában önmagát ünnepelhetné, hiszen az önkormányzatot megtestesítő képviselő-testületet és a polgármestert is ő választja meg. Ebből az alkalomból aztán tényleg lehetett volna tánc, móka,kacagás, tűzijáték, de ezt az Orbán-rendszer nem akarja, az ellenzékiek pedig szégyellősek…

Talán

Ez én volnék, többek között. Nekem címezte így a kormányfő a levelét az időseknek szánt kiadványban: „Tisztelt Nyugdíjas Honfitársam!”. Isten bizony meghatódtam, olyan szépen szólt hozzám a T. Miniszterelnök Honfitárs. Szerencséd, hogy öreganyádnak szólítottál, mondhatnám neki a népmesék mintájára.

Az „idős magyar honfitársak” (ez olyan jól eltalált titulus, hogy megismételted, nehogy elfelejtse a végére a sok szenil… izé, szóval szépkorú hölgy és úr) a „totalitárius rendszerek uralma alatt és a rendszerváltoztatás utáni bizonytalan évtizedekben élték le az életüket”. Bátortalanul azért szóvá tenném, hogy még nem éltük le egészen az életünket, én pl. még jópár évig folytatni szándékozom, már ha nincs ellenedre. És ha megbocsátasz, azért az utolsó több mint tíz év sem volt éppen piskóta.

De a szenilitásban lehet valami, mert arra képtelen vagyok visszaemlékezni, hogy – mint írod - 2010-ben a kormány nevében megállapodást kötöttél velem. Vagy bárkivel. Csak nem lehettem olyan hülye, hogy belementem a nyugdíjminimum befagyasztásába, vagy abba, hogy a nyugdíjemelés ne kövesse a bérekét? Igaz, újabban azt is elfelejtettem, hogy

Németh Szilárd és Borbély Lénárd kölcsönös bizalmatlanságon alapuló közelharcából csak az nem derült ki, hogy  mikor tájékoztatják a középiskola helyzetéről a csepelieket, illetve a gimnázium tanári testületét és a diákokat, mikor kezdődik el a beruházás, mennyibe fog kerülni a kivitelezés, van-e állami garancia a várhatóan 21 milliárdos(!)  költség biztosítására. Egyelőre csak a cirkusz működik...

A héten több újság, internetes portál is foglalkozott a kerület két fideszes urasága közötti, immár hónapok óta tartó belső, pontosabban már a nyilvánosság előtt zajló kakasviadallal. 

(168óra, Népszava, Blikk, 444.hu, 24.hu, index.hu, hvg.hu stb) A Csepelért folyó nemtelen harc most a Jedlik Gimnázium öt éve tartó fejlesztési előkészítésének újabb állomása kapcsán tört felszínre. Németh ugyanis a Jedlik minapi bejárása után közzétett egy képet fb oldalán, s a kép fölé, többek között, ezt írta: 

„Már csak Borbély Lénárd polgármester úr aláírására várunk, és végre kezdődhet a teljes megújulás... Hajrá, Csepel! Hajrá, JÁG!”

Borbély Lénárd kommentje:

„Tisztelt Képviselő Úr! Az Ön által említett kivitelezési szerződést már egy hete aláírtam. Jó munkát kívánok!"

Csak néhány megjegyzés: 

> Még sokáig lehet folytatni ezt a játékot, de a felek kölcsönös felelősségét ez sem menti.

> Ebből a purpárléból csak az nem derült ki, hogy mikor tájékoztatják a helyzetről a csepelieket, illetve a gimnázium tanári testületét és a diákokat, mikor kezdődik el a beruházás, mennyibe fog kerülni, a kivitelezés előtt van-e állami garancia a várhatóan 21 milliárdos(!) beruházási költség biztosítására.

> A kivitelezés megkezdése előtt illene rendezni a

Hol van már a felszabadult tömeg, a remény egy jobb világban, hova lett a hit, a viharverte nemzeti lobogó? A harmadik Magyar Köztársaság kikiáltása a Parlament előtti Kossut téren 1989. október 23-án

Hétfő volt, ötödik óra, matematika 1989. október 23-án, de senki sem figyelt a kétismeretlenes egyenletekre, hanem a sarokban álló tévét bámulta, mely élőben közvetített a zsúfolásig telt Kossuth térről. Azóta történésszé lett padtársam egy széken állva hallgatta Szűrös Mátyást, s amikor az országgyűlés akkori elnöke, egyben ideiglenes köztársasági elnök a déli harangszó után a Parlament erkélyéről kikiáltotta a köztársaságot, felnyúlt, levette a búzakalászos-vörös csillagos címert a tábla fölül, s egy kartonból kivágott Kossuth-címerre cserélte.

Este aztán ott álltunk gyertyával a kezünkben az utcákon a jó tömegben. Anyámék úgy tudták, kosárlabda edzésen vagyunk, mert a fáklyás felvonulásra nem engedtek volna el, még éltek bennük a régi reflexek...

Emlékszem, ahogyan három évvel korábban összenéztek apámmal, amikor a Déli parkolójából indulva az Alkotás utcában autóztunk hazafelé, s a házfalakon látszó golyónyomok láttán megjegyeztem, fura, hogy a világháború óta nem sikerült rendbe tenni őket. Nagyjából Érdnél kezdtek el mesélni, előtte persze meg kellett ígérnem, hogy az iskolában nem beszélek arról, amiről most szó lesz – így hallottam 12 évesen először Nagy Imréről, a pesti srácokról, s hogy a szovjet katonák nem azért vannak itt, hogy az iskola április 4-i ünnepségén mosolyogjanak és jutalomkönyvet osszanak. Ha nehezen is, de

A kihűlt, néma gyárkémények felkiáltójelként emlékeztetnek Csepel történelmére. Sokat tudnának mesélni 1956 októberi, novemberi napjairól

A következőkben változtatás nélkül közlünk részletet  Dr. Bolla Dezső csepeli helytörténész mai napig egyedülálló tanulmányából 

A helyszín Csepel, egykori község, nagyközség, város, hat éve Budapest XXI. kerülete. Az időpont: 1956. október 23., 24. és 25.

Dr. Bolla Dezső így idézte fel a 65 évvel ezelőtti napok történéseit:

1956. október 23-án hat órakor a csepeli gyárban a reggeli műszak megszokottan kezdődött.

Délelőtt azonban az Eötvös Lóránd Tudományegyetem és a Műszaki Egyetem hallgatóinak küldöttsége jelent meg a Csepel Vas- és Fémművek pártbizottságán. A gyári munkás ifjúsággal kívánták felvenni a kapcsolatot az összefogás és közös fellépés érdekében. A pártbizottság titkára, Rudas Ernő nem engedélyezte az egyetemistáknak a munkás fiatalokkal való találkozást. Kijelentette: a két ifjúsági rétegnek nincs köze egymáshoz, a pártbizottság  Csepelen ura a helyzetnek. Végül a küldöttséget kiutasította a gyárból.

A délutáni műszakra érkezők már értesültek a tüntetés betiltásáról, majd engedélyezéséről. Olvashatták az Irodalmi Újság október 23-i külön kiadását, mely a magyar írók 7 pontos kiáltványát tartalmazta. A nap további eseményei igazolták a felhívás első mondatát: „Történelmi sorsfordulóhoz érkeztünk.” A nagy megbecsülésnek örvendő írók a Szovjetunióval való viszony rendezését, az ország gazdasági helyzetének javítását, azt, hogy az üzemeket a munkások és szakemberek vezessék, továbbá a Rákosi-klikk eltávolítását, Nagy Imrének az ország vezetésében való visszatérését, szabad választások kiírását követelték.

A pesti egyetemi ifjúság az