A trianoni békediktátum magyar aláírói Benárd Ágost küldöttségvezető (balra, cilinderrel a kezében) és Drasche-Lázár Alfréd rendkívüli követ, államtitkár (jobbra, fedetlen fővel) távoznak az aláírás után

Pontosan ma száz éve, 1920. június 4-én, budapesti idő szerint 16 óra 32 perckor írták alá a versailles-i Nagy-Trianon palotában azt a békediktátumot, mely területe kétharmadával megcsonkította a történelmi Magyarországot.

Semmi kétség, hogy Magyarországot igazságtalanság érte, s ez az igazságtalanság olyan természetű volt, amelybe jó lélekkel nehéz volt belenyugodni: a történeti Magyarország területi állományát az etnikai elv alapján bontották széjjel, ugyanakkor azonban ezt az etnikai elvet Magyarország terhére nyilvánvalóan megsértették. (Bibó István) 

Az 1918. november 3-án Padovában – még a Monarchia részeként – majd november 13-án Belgrádban fegyverszünetet kérő Magyarország elvesztette az első világháborút, így aztán szembe kellett néznie a soknemzetiségű Monarchia korábbi kisebbségeinek követeléseivel, aminek a háború előtti nagyhatalmi helyzetben azok nem tudtak érvényt szerezni. Az ország területén egyre-másra alakultak a nemzetiségi tanácsok, melyek programjában a háború előtti cseh, román, délszláv tervek párosultak az antant ígéreteivel. Ezek a tervek Magyarország területének felosztását helyezték kilátásba... 

A trianoni békeszerződés a versailles-i békerendszer részeként született meg, melyet a világháború lezárását követően egy másfél éves konferencia készített elő. A győztes antant hatalmak 1919. január 18-án kezdték meg a tanácskozást a Párizs környéki kastélyokban, ahol

A történelmi múlttal együtt kell élni, tanulni kell belőle, azt megváltoztatni nem, csak – ideiglenesen – hamisítani lehet. A jelent viszont még formálhatjuk, rajtunk áll, milyen múltat teremtünk utódainknak...

Ma emlékezünk meg a sokak számára mai napig traumaként megélt trianoni békeszerződés aláírásáról annak 100. évfordulójáról. Az akkori diktátum értelmében Magyarország elvesztette – Horvátország nélkül – területe kétharmadát, lakosságának közel 60 százalékát, és mintegy 3,3 millió magyar anyanyelvű került az utódállamok területére.

Hogy mi vezetett idáig, és kiket terhel a felelősség, arról azóta is megoszlanak a vélemények, és a politikusok, kutatók, de még az átlagpolgárok is általában politikai hovatartozástól függően, a tények halmazából az adott nézetet alátámasztó mozzanatok kihangsúlyozása és az ellentmondóak negligálása alapján alakítják ki saját álláspontjukat. Ebben az írásban azonban nem e történeti vitát kívánom folytatni, illetve saját értelmezésemet megosztani.

Úgy vélem, a méltó és mértékletes megemlékezés mellett nem térhetünk ki az elől, hogy történelmi párhuzamot vonjunk az akkori történések és az akár „második Trianonnak” is nevezhető, az elmúlt évtizedben lezajlott politikai átalakulás között.

Elsőre talán furcsának hangzik ez a felvetés, de

Lássanak, ne csak nézzenek! A felkent vezetőknek legalább a sapkát le kellene venni az objektívről, hogy érzékelhető legyen a valóság

H.GY.:"Javasoltam, hogy Trianon100 kapcsán a csepeli képviselő-testület tartson emlékülést, ahol meghatározott időkeretben minden frakcióvezető elmondhatná, hogyan vélekedik erről a hazánk sorsát befolyásoló kérdésről. Azt mondtam, ezzel elejét vehetnénk annak, hogy  egymás meg nem értése miatt propaganda-háború alakuljon ki, és újabb árkok nyíljanak a politikai oldalak között. A polgármestertől nem kaptam választ..."

Borbély Lénárd, Csepel polgármestere egy héttel ezelőtt újból összehívta az ellenzéki frakciók vezetőit, és tájékoztatást adott a kerület helyzetéről, és a vészhelyzeti rendelkezés alatt megtett intézkedésekről. Mondhatni: nem nagy ügy! Ez azonban nem lenne igaz! Megítélésem szerint ez ugyanis nagy ügy!

Azért tartom nagy ügynek, mert a fideszesek (Németh, Borbély) vezetése alatti három ciklusban ilyen még sosem volt. Meggyőződésem, hogy az első lépés megtétele a változás irányába a legnehezebb, és egyben a legjelentékenyebb is. Borbély Lénárd, - úgy látszik - kezd valamit kapizsgálni a demokrácia játékszabályaiból. Ezt jelentőségének megfelelően érdemes értékelni, se alul-, se túl értékelni nem szabad!

Míg a formai dolgokban tehát látszik elmozdulás BL-nél, ez nem mondható el a tartalmi kérdéseknél. A megbeszélésen frakcióvezető társaim több felvetéssel éltek, amikről fb. oldalaikon be is számoltak. Magam támogattam, hogy a Görgey Iskola helyén park legyen, és

Ismerős nekem a részvétlenség, a cinizmus, a nagyhangú öntetszelgés, a híradókba vegyített, ellenőrizhetetlen helyzetjelentések ceremóniája. Ismerős a félelemkeltés, az egyedül üdvözítő és immár teljhatalommal rendelkező ország-atya kenetes, hárító és önelégült beszédmódja, a fölsorakozó központi bizottsági csoportképek látványa

Megszaporodtak az utóbbi hónapokban a viccek, levélkék, üzenetek, kis vigasz-videócskák. Jobb a nemzet humora, mint az utóbbi harminc évben. Minden áron nevetni akarunk, hogy ne kelljen zokogni.

Így mintha időnk sem volna, hogy felfogjuk: körülöttünk-mellettünk a világban naponta százával-ezrével haltak s halnak meg emberek. Nincs nevük, arcuk, csak egy szám a jelentésekben. Nem tudjuk kik voltak az aznapi „operatív törzsi szemle” elhunytjai. És elfelejtjük, hogy az elhunytak nem számok. Ők a nagyszüleink, a szüleink, egy nagy generáció tagjai –akiket nem gyászol meg az államvezetés, az ország.

Ismerős volt, bár máig megszokhatatlan az a kegyetlenség, amivel

Utat- és célt tévesztő  tiltakozás helyett volna miért tiltakoznia Csepel polgármesterének. Például miért kellett csendben tudomásul venni, hogy elvették a Jedlik 5 milliárdos felújításának feladatát a kerülettől? Miért nem tiltakozik a kerületi polgármester az egész önkormányzati rendszert, a fideszes és nem fideszes vezetésű önkormányzatokat egyaránt sújtó, szolidaritásra hivatkozó, az egész önkormányzati rendszert cserben hagyó kormánydöntések ellen?

Tényleg „cserbenhagyja a csepelieket a főváros”? A csepel.hu-n megjelent polgármesteri közleményt (https://csepel.hu/hireink/kozerdeku/item/12840-cserbenhagyja-a-csepelieket-a-fovaros) olvasva, sajnos, ez a következtetés is levonható. Mivel azonban, tapasztalataim szerint, Borbély úr szereti sajátosan értelmezni, magyarázni a dolgokat, van néhány észrevételem az üggyel kapcsolatban. 

Célszerű lett volna, ha közleményében leírja, kitől kaptunk „tájékoztatást”, sőt „fel is mutatja” azt, állítása igazolására. Nem azért, mert vitatnám az általa közölteket, de ezzel elejét vehette volna mindenféle félreértelmezésnek, csúsztatásnak. Borbély úr elhallgatja a fővárosi érveket, szakmai, pénzügyi okokat, ezért a döntés politikai döntésként való minősítése erős kétségeket ébreszt. 

Tovább árnyalja a képet, hogy a Fővárosi Önkormányzat honlapján olvasható május 27-i előterjesztésben van indoklás. (Javaslat egyes beruházási és felújítási okmányok jóváhagyására, III. ütem – KGY/2020/30/E/0013, http://einfoszab.budapest.hu/list/fovarosi-kozgyules-nyilvanos-ulesei;id=12107;type=2 )

Az előterjesztők a

Kedves fiatalok. Persze a tanult anyagot át kell értelmezni. Marx helyett tessék Krisztust mondani, de közben erősen a tőkére gondolni. Most nem az a kérdés, miként lehetek külkereskedő, hogy a napidíj felét megspórolhassam. Hanem, kinek kell visszaadnom a százalékot, hogy nekem is maradjon még elég a kézilabda-csapat fenntartásából. Elég jachtra, gyereknek Oxfordra, svájci bankszámlára.

Kedves fiatalok! Azt ajánlom, ha majd befejezitek e cikk olvasását, akkor először is kattintsatok el rögtön erről az  oldalról. Ez eleinte kis figyelmet igényel, de hamar reflexszé válik. A lényeg, ha valaki ránéz a számítógépre vagy a kütyüre, ne vegye rögtön észre, hogy itt Budapest egyik utolsó szabad hangjának lenyomatát láttátok. Nem biztos, hogy egyből feljelentenének benneteket, de jobb a biztonság. S amúgy, a feljelentő szomszéd is ezt olvassa, nyugi.

Aztán keressetek egy idősebbet a családban. De korosabb bizalmas barát is elmegy. És kérdezzétek meg az első pohár pia után: hogyan lehet egy diktatúrában élni. Nem túlélni – bár sokszor az sem kevés. De élni. Élni, lehetőleg boldogan, a magunk ritmusa szerint, azokkal akik nekünk fontosak.

Merthogy idősebb embertársaink Magyarországon már megtanulták, hogy diktatúrában is lehet a körülményekhez képest

Az idős Kossuth Lajost hosszú száműzetésében is élénken érdekelte Magyarország jövője

Dr. Bolla Dezső, a Csepeli Helytörténeti és Városszépítő egyesület elnöke már évtizedekkel ezelőtt - kutatásai során - rálelt Kossuth Lajos azon kiadatlan levelére, melyben a csepeli szigetcsúcs jövőjéről is szólt. Megerősítendő a hajdani felfedezést, a CSHVE weblapján Bárány Tibor közzé tette a levél szövegét. Kossuth lényegében arra az elméleti elképzelésre reagál melyet  a 21. kerületi Hírhatár Online oldalon közkinccsé tett (http://www.21keruleti-hirhatar.hu/index_cikk.php?hh=a-csepel-sziget-csuc...) egykori röpirat tartalmazott.

Kossuth Lajos egy kiadatlan levele

A jelenleg Buziáson tartózkodó Szabó János 1848 — 49-diki osztályparancsnok 1876-ban röpiratot adott ki a Csepel-sziget csúcs jövőjéről, melyben a többek közt ajánlta, hogy ide építsék a magyar fegyvergyárt. E röpiratot megküldte Kossuthnak, ki arra — 1876. május hó 9-diki kelettel — a következő még ma is, sőt ma még inkább érdekkel biró levélben válaszolt Szabó Jánosnak, melyet a Délmagyarországi Közlönyből veszünk át.

Collegno (al Baraccone), május 9-dikén. 1876.
Szabó János úrnak
Budapesten.

Tisztelt Uram!

Röpiratát a »Csepel-sziget csúcs jövőjéről«, melyet, nekem átküldeni szíves volt, figyelemmel elolvastam.

Én, ki Hazánk fővárosát 25 év óta nem láttam, és

Hogy miniszterelnökhelyettesünk, Semjén Zsolt Seherezádé babérjaira tör, az már biztos. Lehet, hogy nem pont ezeregy éjszakát virrasztott át törvényjavaslatai benyújtásával, de nem a mennyiség számít, hanem a minőség. A cél ugyanaz: Semjén Sehrezád épp úgy a szultánjának akar megfelelni, mint egykori elődje. Ő is az életéért küzd. A politikaiért, de az is van olyan fontos.

Viruló hajadonként azért könnyebb lehetett, Sehrezádot pedig, az igazit, a régi sláger is így mutatta be: „Napkeletnek drága gyöngye, hűvös ajkú lány”. Elegánsabb volna, ha mondjuk Ravel Seherezádé-dalait volnék képes idézni, dehát vagyok én egy kékharisnya? Nem vagyok, így aztán azoknak nem is tudom a szövegét, a sláger viszont ifjúkoromban mély benyomást gyakorolt rám: „Seherezádé, már itt az éj,/ Rád vár a szultán, hát jöjj, mesélj!”

Ilyenkor Seherezádé jön, ahogy Semjén is, ha hívja a szolgálati kötelesség. Lehet, hogy az ajka nem hűvös, és kevéssé mondható Napkelet drágagyöngyének, de úgy bead bármilyen törvényt, mielőtt felkel a nap, valamint

Kicsit nehéz az itthoni iskola. A testvérekkel jól kijövök, néha veszekszünk, mint egy normális hétben

Gyerekek készítettek – írtak, rajzoltak – egy teljes oldalt  május utolsó hétvégéjére a Népszavában. A járvány miatt távmunkában alkottak.

Bár Magyarországon már a XX. század első évtizedében is ünnepelték a gyerekeket, mégis, az első hivatalos nemzetközi gyermeknap száz éve, 1920-ban volt Törökországban. Azóta rendszeresen, 1953-től évente május utolsó vasárnapján tartjuk.

Kevés olyan hely van a világon, ahol 2020. ne változtatta volna meg mindannyiunk, így a gyerekek hétköznapjait is. Az idei - reméljük, soha meg nem ismétlődő - tavasz gyermeknapja alkalmából a Népszavában gyerekek szavakkal és rajzokkal mutatják be különös karanténheteiket: a nagyszülőkkel és barátokkal való találkozás lehetetlenségét, online tanórát és kerti locsolást, gasztronómiai kalandokat, meglepetéseket, hiányérzetet és vágyakat. És a kijárási korlátozások alól való felszabadulás örömét.

Ádám Benedek (9 éves): Napló  

Sziasztok, Ádám Benedek vagyok, elmesélem, hogy az itthoni élet hogy zajlik a karantén idején. A karantén idején azt szoktam csinálni, hogy reggel felkelek, megreggelizek, megmosom a fogamat, felöltözök, utána leülök a gépemhez, elkezdem megcsinálni a tanulnivalót, és utána apával elkezdünk társasozni, bohóckodni, locsolni, meg ilyen kerti munkát csinálni. Nincsenek itt a barátaink, nem tudunk átmenni hozzájuk, nem tudom látni a nagyszülőket, nem tudok kimenni a mamámhoz, nem tudok beszélgetni velük.

Hiányzik az iskola is. Néha a tanulás miatt elkezdek bosszankodni, mert az iskolában sokkal könnyebb. Ott a tanító néni mindig ott ül mellettem, mindig segít, ha valami baj van. Itthon a szülőknek, ha valami kötött munkája van nem tud mindig jönni segíteni. Ha apukádnak is kötött munkája van, akkor is

Pünkösd egy "anti-Bábel-történet", a kommunikáció ünnepe: a Szentlélek kiáradása után azok is szót értenek, akik addig nem. "Ki kell állni a nyilvánosság elé, vállalni kell a véleményünket akkor is, ha esetleg nem népszerű, és segíteni kell az embereket a megértésben" - nyilatkozta Fabiny Tamás evangélikus püspök még négy évvel ezelött az akkori - a maitól teljesen eltérő  hangvételű -  Magyar Nemzet című napilapnak. Gondolatai (sajnos) ma is érvényesek

Az egyházi veztető az akkor még konzervatív, kormánykritikus lapnak hangsúlyozta: A mai magyar társadalom legnagyobb nyomorúsága a korrupció, a keresztény embernek tennie kell ez ellen.

"Szeretném, ha az emberek gondolkodásában az értékek lennének középpontban, és nem az érdek" - fogalmazott az interjúban a püspök, aki szerint az egyházaknak állást kell foglalniuk fontos közéleti kérdésekben, de nem pártpolitikai szinten.

– A kormányzó párt többsége, a kabinet tagjai és maga a miniszterelnök is kereszténynek vallja magát.
– Legyenek jó keresztények! - mondta az evengélikus püspök. Fontosabb gondolatai a következők voltak:

"A csepeli buszokon hogy vagyunk eleresztve a másfél méter üggyel? Mondjuk délután 16:50kor? Vagy reggel 6:30-7:15 között?"

Újsághír: Jövő keddtől teljes létszámmal végzik a fővárosi tömegközlekedési járatokon a jegyellenőrzést. 

A közlekedési társaság jelezte azt is, hogy az elmúlt hetekben többször fordultak az utasok panasszal a BKK-hoz, miszerint még mindig vannak, akik utazásuk során nem tartják be a járvány miatt bevezetett alapvető egészségügyi előírásokat, például a maszkviselést, és az ideiglenes szabályokat. Ezért a BKK elrendelte, hogy

a jegyellenőrök munkájuk során kiemelten figyeljenek a másfél méteres védőtávolságra az utasok és saját egészségük megőrzése érdekében

Ez milyen már? - tette fel a költői kérdést egy csepeli utazó a fenti figyelmeztető hírt olvasva, majd így  folytatta a valós életből táplálkozó gondolatait:

"Próbáljunk már berartani a 4-6os villamoson mondjuk reggel 6:55kor a védősávot! Jó ha az egy métert be lehet tartani! De már ott megbukott, ha

A nagymamámat még mindig nem kísérhetem el a csepeli Sparba, hiszen oda reggel kilenc és dél között csak ő mehet, én, az unokája  nem léphetek be az üzletbe, de ha meccsre mennénk együtt, vagy  inkábbcigányozni lenne kedve neki is egy nem engedélyezett belvárosi tüntetésen, akkor máris szervezhetjük a nagymama-unoka programot.

Azért jó jogállamban vagy általában normális országban élni, mert az ember előre tudhatja, hogy bizonyos cselekedetek milyen következményekkel járnak. Például hogy megbüntetik-e hatszázezerre, ha megnyomja a dudát egy kormányellenes autós demonstráción, beviszi-e a rendőr egy Facebook posztért, vagy éppen hazazavarják-e egy nem engedélyezett tüntetésről.

Nyilván furcsán nézne ki, ha egy kormányrendeletben szó szerint szerepelne, hogy dudálni és diktátorozni nem, cigánybűnözőzni viszont nyugodtan lehet, de legalább tudná az ember, hogy mire számítson, melyik tüntetésre ugorjon ki, ha éppen szabad az estéje.

Azért is jó normális országban élni, mert

 És van egy pártszimpátiától független, szinte mindenen átívelő vélemény: a korrupció a rendszerváltás óta eltelt három évtizedben csak nőtt az országban...

Egyszerű kérdés: Mikor élt Ön és a családja jobban? A válaszadók 54 százaléka a Kádár-érát jelölte meg, még a fideszesek harmada is. Persze az MSZP és a DK szimpatizánsai között többen vannak, akik jó szívvel emlékeznek a rendszerváltás előtti évtizedekre.

Amint a Policy Solutions kutatási igazgatója, Bíró-Nagy András elmondta, kicsit őket is meglepte, hogy ilyen sokáig megmarad és ilyen erős a Kádár-korszak iránti nosztalgia. Annak ellenére is így van, hogy azért a többség pontosan tudja: fenntarthatatlan volt az rendszer, gazdasági értelemben mindenképpen. És volt valami benne, amit az emberek nagyon nem szerettek, az, hogy az ideológiai megbízhatóság állt mindenek fölött. Aki nem volt jó elvtárs, az nem léphetett előre, sőt.

A kutatásból az is kiderült, hogy ebből a szempontból nézve hasonlónak tartják nagyon sokan a kádári és az orbáni rendszert. Úgy vélik, most is a párthűség számít.

Kovács Dávid Attila, Csepel független önkormányzati képviselője,  arra kérte Facebook-oldalán a követőit, hogy írják meg neki azokat a kérdéseket, melyeket megkérdeznének a kerület fideszes polgármesterétől. 

Ezek után a frakcióvezetői egyeztetésen Kovács az így kapott kérdéseket tette fel Borbély Lénárdnak. 

• Hány csepeli halt meg a koronavírus miatt és hányan veszítették el a munkájukat március eleje óta?
• Lesz-e kerítés a Tejút utcai park körül?
• Mikor nyit a csepeli strand?
• Mikor újítják fel a Jedliket?
• Mikor készül el a Hollandi úti napközis tábor?
• Lesz-e fényjáték az augusztus 20-i tűzijáték helyett?
• Hogy áll a kerületi költségvetés és mennyit költöttünk eddig a járvány elleni védekezésre?
• Mi lesz a "Nyírfa utcai dühöngővel" és mikor lesz gyalogátkelő a Kölcsey utcában?

Arra a kérdésre például, hogy hány csepeli halt meg a koronavírus miatt és

Az oroszlán nem ette meg...

A Semjén Zsolt által benyújtott törvényjavaslat,a veszélyhelyzet lefújása, megszüntetése után is átment nagyon sok olyan szabályt, amely  felhatalmazást ad a kormánynak „garanciák nélküli önkényes hatalomgyakorlásra” 

Arról kérdezte a Klubrádió Víg Dávidot,  hogy nem volt-e igaza annak az államtitkárnak, aki szerint most lehet jönni és sorban bocsánatot kérni a kormánytól. Az Amnesty International Magyarország igazgatója szerint először is  annak kellene bocsánatot kérnie, aki kórházi ágyakat üríttetett ki és krónikus betegeket küldött haza úgy, hogy erre nem volt szükség, meg annak, aki reggel hatkor vitetett el valakit az otthonából úgy, hogy arra nem volt jogalapja, vagy aki úgy bírságolt meg tüntetőket, hogy az alkalmazott szabály aránytalanul korlátozta a gyülekezési jogot.

Magyarországon mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy a gyilkosság miatt elítélt azeri baltás gyilkost otthon felmentik, az európai bírák másként látták ezt a sötét bűncselekményt...

Horváth Gyula Fától az erdőt címmel írta meg gondolatait egy nagy felháborodást kiváltó  ügy  lehetséges következményeiről:

Az Emberi Jogok EURÓPAI Bizottsága (EJEB) nem találta jogsértőnek, hogy Magyarország kormánya kiadta a baltás gyilkost Azerbajdzsánnak. A jogszabályok szemüvegén át vizsgálódó tudós testület bizonyára jogszerű döntést hozott, bár az örmények fellebbezhetnek az ítélet ellen.

Nem először fordul elő a történelem folyamán, hogy ellentét alakul ki az emberek által nyilvánvalónak tűnő tények, és a leírt szabályok közt. Már ifjú koromban szöget ütött a fejembe, -  és egész életemre szóló nyugtalanságot okozott - az a tény, hogy a II. világháború után Horthy Miklós elkerülte a felelősségre vonást, mert  elhitték neki,  hogy nem tudott félmillió honfitársa megsemmisítő lágerekbe hurcolásáról.

Azért okozott ez számomra soha meg nem fejthető talányt, mert a saját környezetemben mást érzékeltem. Érdekes módon édesapámtól, - aki egy Vas megyei kisfaluban élt – azt hallottam: az egész falu tudta, hogy

És akikről egyelőre csak nagyon keveset tudunk?  „Soha nem hangzott el olyan utasítás, hogy ágyakat kell kiüríteni” – mondta Kásler Miklós "ember" miniszter. Mert úgy mondták napokig, hányat kell „felszabadítani”. Mint a szovjetek 45 évig. Csak az után sikerült a laktanyáikat kiüríteni. Őket mikor fogjuk?

Orbán a legpiszkosabb trükkökkel használja ki óriási médiafölényét, és az ellenzék bambaságát, nassol a statisztikában és egyedül magának tulajdonítja a járvány jóval enyhébb kelet-közép-európai lefolyását - írja cikke bevezetőjében Frkasházy Tivadar. Véleményének összegzését így folytatja:

„Nyilvánvaló, hogy százmillió orvos-beteg találkozót nem én bonyolítok le, hanem az orvosok, ők döntöttek tehát, saját felelősségük rajta, aki nem követte az utasításokat, nem volt összhangban a saját hippokráteszi esküjével” – mondja Kásler, pontosabban, aki nem követte az utasításokat, azt kirúgta. „A járvány minden pillanatában az egészségügyi dolgozók is, a szociális otthonok dolgozói is mindig megkapták azokat a védőfelszereléseket, amelyeknek a használata indokolt volt.” A helyében ezt szabadtéren mondanám, nem a járvány, hanem bizonyos statikai problémák miatt. Még rádől az épület.

A parlamentben a 33 éves Renáta haláláról kérdik, akit csak a nyolcadik kórház fogadott be,

Borbély Lénárd, Csepel polgármestere szégyelli magát?

A világtörténelem és Csepel nagy problémáit az aktuális vezetők néhány soros üzenettel oldják meg. Sokan emlékeznek még Richard Nixonra, az USA republikánus elnökére, aki a Watergate néven ismertté vált, a demokrata párt központját érintő lehallgatási botrányba bukott bele. Elnöki lemondása két és fél sort tett ki.

Nagy ország, nagy botrány. Kis ország, kis kerületében lehet nagy a botrány, de akkor is kicsik a következményei, pedig igen sok embert és gyerekeket is érint. Borbély Lénárdnak (képünkön), Csepel fideszes polgármesterének - Nixonhoz hasonló - néhány soros bejelentéséből tudhatták meg a csepeliek, hogy a koronavírusos veszélyhelyzet visszavonulásának köszönhetően nyitnak a kerületi bölcsődék és óvodák, de - idézzük: "A Hétszínvirág, a Szarka és a Vénusz tagóvodák ugyanakkor az átszervezés miatt már nem nyitnak ki."

A mi olvasatunkban ez azt jelenti, hogy a három óvoda többet nem fog kinyitni, tehát mint óvoda bezár, megszűnik. Dr. Szabó Szabolcs, Csepel országgyűlési képviselője ezt már januárban megírta, jelezte, de Borbély Lénárd alvezére és papagájkommandója gőzerővel cáfolta. 

Az óvodabezárás ügyéből tekintélyes botrány kerekedett  A csepeli gyerekek és a szüleik bőrére megy a játék! Ki hazudik és miért? címmel írtunk az esetről. A csepel.hu nevű, közpénzből fenntartott, önkormányzatinak álcázott fideszes szócső januárban Csepel független országgyűlési képviselőjét rémhírterjesztéssel és félretájékoztatással vádolta meg. 

Szabó Szabolcs a saját közösségi oldalán akkor a következőket válaszolta a hamis vádra:

A választók által páratlan esélyt nyert ellenzéknek nem telik többre egy kiherélt látszatvizsgálatnál, amit a BKV lényegében szabotál. A főváros mai vezetőit  tényleg nem érdekli, hogy mi történt tíz éven át a metrónál? Ki, kinek az utasítására tette, amit tett? Legalább kommunikációs eszközként használhatnák. Vagy másról lenne szó? Érdekli, csak éppen... Éppen mi? Mi az oka a takargatásnak?

Alig hihető, hogy a Karácsony Gergely vezette fővárosi önkormányzat képtelen előnyt fabrikálni az előző ciklus sok tízmilliárdos csalásból, amelyben hülyére vették egész Budapestet. Egy Orbán-Putyin alku keretében rásóztak a városra egy idejétmúlt konstrukciót, ráadásul silány minőségben. S az csak a kisebbik szívás, hogy erre szórtak el 69 milliárdot, hiszen ez legfeljebb egy fél stadion ára. Ennél sokkal vérlázítóbb, hogy mindennap az arcunkba nyomják.

A hármas metró Budapest legtöbb utast szállító vonala. Több százezer ember szembesül vele naponta, hogy ezekre a máris rozsdásodó, dróthuzalokkal sufnituningolt járművekre szórták el az ő adóforintjait, és ezen kell izzadnia a nyári melegben akár még évekig. Az nem lehet, hogy

Hitelessége miatt nélkülözhetetlen, az emberek gondolkodását, cselekedetét befolyásolni tudó eszköz volt az újság. Nem a dolgozó ember fordult el a sajtótól, hanem a sajtó fordult abba az elitista világba, ahol a pénz és a hatalom leledzett...

Horváth Gyula csepeli, baloldali, DK-s politikus. Nem rejti véka alá a véleményét. A közösségi elektronikus médiában most az írott sajtó, az újságok, főként a baloldali napilapok olvasottságának csökkenésével és annak okaival foglalkozott. A Negyedik hatalom címmel publikált cikket az alábbiakban közöljük:

A Népszavában, a  szociáldemokrata napilapban Tamás Ervin arról ír hosszú cikket, hogy a nyomtatott újságokra egyre csökken az igény. A régi sajtós etikára a mostani újságírók fittyet hánynak, és a rákosista szemlélet kezd uralkodóvá válni körükben. A szerző mindezért az orbáni hatalomfelfogást teszi felelőssé!

Erről az írásról egy régi  a Somlyó szigeti KISZ táborban történt nyaralásom jutott az eszembe. A történet

Onnan tudjuk, hogy demokrácia van, hogy a kis vezető ránk parancsolt, hogy kuss! Ez az! És mi meg összecsapjuk a bokánkat, hogy igenis, kegyelmes uram, és köszönjük a demokráciát, vigyázunk rá...És napi négy ordas hazugság mellé  odafér egy kis államositás, meg némi katonai erőfitogtatás

A péntekenként fickós kis vezető – saját bevallása szerint – hibátlan demokrata, nagyszerű csatár, éles elméjű jogbölcselő, a magyar konyha legnagyobb ismerője, a disznók réme, a csavarkulcsok ördöge és bármikor akadémiai szinten szól hozzá nyelvtani problémákhoz is. E tárgyban talán publikálni is fog, minden valószínűség szerint szovjet nyelven.

Nos, e fickós kis vezető nem kíván élni a rendkívüli felhatalmazással a továbbiakban, mégpedig azért, mert hibátlan demokrata. Különben is, a menekültek miatt is rendkívüli helyzet van emberemlékezet óta, meg aztán ugye ott a parlamenti többség is, amivel bármit meg lehet csinálni. Talán csak annyi a megkötés, hogy akkor mégsem lehet lecsukni azokat a fideszes lebukottakat, akik így jártak. És azért is lehet elállni ettől a rendkívüli jogrendtől, mert azért azok az érdekes szabályok, amiket eddig elfogadtak akár maradhatnak is. És ha mégis lenne még egy kis fény az alagút végén, akkor