Javában zajlik a brüsszeli szankciókról szóló árnyjáték, amit a dús fantáziával megáldott kormányzati agytrösztben elneveztek nemzeti konzultációnak. A jó ízléssel távoli ismeretségben sem lévő, a Fidesz csillapíthatatlannak mondott békevágyát sajátos módon megjelenítő bombás plakátok ellepték az országot. Ha a kormány oktatásügyben lenne annyira erős, mint népbutító propagandában, akkor a finn tanárok már gyalogos zarándoklatokat indítottak volna a csodatévő helyként tisztelt magyar iskolákba.

„A szankciók romba döntik Európa gazdaságát, ezt nem hagyhatjuk!” – írta ki Orbán Viktor kormányfő a közösségi oldalára a minap, és tréfás kedvében még hozzátette, hogy „Magyarország érdekeit újra és újra meg fogjuk védeni”.

Kövér László is elengedte magát. A fideszes házelnök a „Mondjunk nemet a szankciókra!” elnevezésű országjárás részeként 

A csepeli gyerekek oktatásának jobb feltételeiért, a megalázóan alacsony bérek felemeléséért, a sztrájkjogért demonstráltak a csepeli Kölcsey iskola pedagógusai is. Kerületünkben 9 iskolában több mint 150 tanár, tanító vállalta a kiállást a tanítványaiért, a jogérvényesítésért, a szolidaritásért

Majdnem három hét után mert megszólalni Borbély Lénárd Csepel polgármestere a posták bezárása ügyében. Mint ismeretes, még október 28-án jelentette be a Magyar Posta vezetése, hogy ideiglenesen szünetelti 210 településen 366 postahivatal működését. Kerületünkben az öt postahivatalból hármat zártak be, gyakorlatilag ellehetetlenítve, hosszabb utazásra kényszerítve ezzel egyes kerületi városrészek (pl. Királyerdő, Csillagtelep) többezeres, leginkább nyugdíjas és mozgásában korlátozott lakosságát.

Miután önkormányzati szövetségek, települési polgármesterek szólaltak meg, tiltakoztak az ügyben, javaslatokat tettek a helyben bezárásra ítélt posta önkormányzati működtetésére, Borbély úr november 15-én saját közösségi oldalán közzé tette a posta vezérigazgatójának írt nyílt levelét, amelyben a Csepelre vonatkozó döntés „átgondolását” kérte. 

A leveléből azonban kimaradt(!) a Kossuth Lajos utca 111-113. sz. alatti Csepel 2 posta bezárása, de

Azt állította Orbán Viktor (a Kossuth rádióban), hogy „a szankciós politika egy lépés a háború felé. Ha valaki szankciók révén beavatkozik egy katonai konfliktusba, akkor állást is foglal, és egy lépést tesz az egyik harcoló fél irányába, vagyis a háború irányába.”

Ezzel szemben a tény az, hogy szankciókat azért szoktak elrendelni, hogy ne katonai beavatkozással, hanem gazdasági eszközökkel próbálják jobb belátásra bírni azokat az országokat, amelyek felrúgják a nemzetközi jogot és rendet. Ha az EU nem alkalmazna szankciókat, azzal is állást foglalna: méghozzá az agresszor Oroszország mellett, amely büntetlenül folytathatná tovább háborúját. Csak nem ezt szeretné Orbán? Remélem, nem jól értem.

Azt is megismételte Orbán (ugyanott), hogy

Az itt látható, most következő 14 kép a rendszerváltás kínjainak kiszolgáltatott csepeli üzemekben, a bizonytalanságban élő és dolgozó munkások között készült 32 éve. A korabeli fotók és főként az arcok magukért, magunkról beszélnek.

Az idő lassan elmossa, de az emlékezet és a fotó megőrzi az 1989-1990-es rendszerváltást.

Miközben tengernyi kép idézi az eufórikus pillanatokat, a tüntetéseket, az új pártok megalakulását, a köztársság kikiáltását, az első szabadon választott parlament üléseit, addig a rendszerváltás kiszolgáltatottjait, a gyári munkásokat elkerülte a reflektorfény és a kamera.

Ezt a hiányt akkoriban szinte észrevétlenül enyhítette Erdei Katalin, aki

Az infláció és az átlagbérek közötti csatában a jövedelmek kiütéses vereséget szenvedtek. Csökkent a fizetések vásárlóereje. Negyedével-harrmadával lett drágább az élet, mint egy esztendeje, s jövőre sem lesz rózsásabb a helyzet.

Többszörösen is furcsának mondható jelenség tanúi vagyunk 2022 őszén. Már az is szokatlan volt, hogy az első félévben - egy minden oldalról válsággal fenyegető környezetben - olyan mértékben tudott növekedni a magyar gazdaság, hogy számos területen a munkaerőhiányt csak a folyamatosan emelkedő bérekkel lehetett némileg kompenzálni.

Ez természetesen felpörgette az ár-bérspirált, miáltal a magasabb jövedelmet adó cégek költségei megnövekedtek, s ezt szemrebbenés nélkül  áthárítottak, a felhasználókra, a fogyasztókra, ezáltal alaposan felgyorsítva az inflációt.

Ettől félnek csak igazán a fideszes kerületvezetők: zsúfolt széksorok, óriási érdeklődés, éles kérdések, heves vita egy régi, 2016-os ESTI közmeghallgatáson. Akkor határozták el: ilyet sohasem akarnak látni többé. November 24-én is ezért tartják REGGEL a közmeghallgatást. Így, aki dolgozik, nem lesz ott, nem kérdez, nem vitatkozik.

Ami a Csepeli Hírmondó (CSH) november 16-án megjelent 22. számából kimaradt, azt mi közzétesszük, ami megjelent, arról elmondjuk véleményünket.

Ismét megjelent a Csepeli Hírmondó: 24 oldal a kerület legutóbbi két hetéről, mármint amit és ahogy ők, a lap tulajdonosai és a hozzájuk alkalmazkodó szerkesztőségiek látták/látják. Most hét oldalon mesélik el, értelmezik az „Aktuális”, az önkormányzat vezetésének fontos ügyeket, öt oldalt kaptak a valamilyen bevételt is jelentő hirdetések, míg a többit a szabadidő, kultúra, a civil élet, és a sport eseményeivel „töltötték” meg.  

Most sem fértek bele a 24 oldalba az itt lakókat foglalkoztató mindennapi ügyekről, a lakosokat érdeklő legfontosabb kérdésekről, a gazdasági válság, az elszabadult infláció csepelieket is érintő hatásairól szóló hírek, tájékoztatók, vélemények. 

Véleményünk a lap néhány írásáról:

Szerezhet tisztséget, foroghat felsőbb körökben, lehet díszvendég, viselhet divatos cipőt, ha a tükörbe néz, akkor is egy mezítlábas, esetleg bocskoros gyalog marad. Költözhet várba, lehet arénák, kisvasutak, kastélyok ura, akkor sem polgár, alázatra, deresre született, de amikor korbácsot vesz a kezébe, nagyot üt.

Dehogy akarom az iskolák mostanában lyukas történelem óráit betömni. Rosszkedvemben (rezsi, infláció, uszítás) idézem fel az Úr 1514-es évének fontos epizódját, amikor valami Székely ember, ismertebb nevén Dózsa György megölt egy királyi adószedőt, Nagytúr (ma Szlovákia) mezővárosában, elvette a pénzét, és ezzel végérvényesen háborúba hívta, a rablógyilkosságtól lelkes parasztságot.

Dózsából később mártír lett, lila-fehérben világhírű csapat: Szusza, Bene, Törőcsik márkanevekkel, aztán a hitványabb: propaganda miniszter, vak komondorokkal karambolozó, pedagógusokat lenéző, nem létező ellenségektől rettegő, a törvényeken átgázoló, a javakért bárkit megsemmisítő valaki, durvábban, senkiházi. Egyes számban a brancs.

Olyan, mint a

A csepeli pedagógusok helyzetéről, tiltakozásaikról a polgármester a helyi nyilvános fórumokon egy szót sem szól

Borbély úr folytatta hónapok óta tartó csalimese sorozatát a világhálón, közelebbről a saját közösségi (fb) oldalán. Legutóbbi öt és félperces meséjében, volt minden, ami szem-szájnak ingere, amit már korábban, a médiában ‑ fb, csepel.hu, Csepeli Hírmondó, twitter, Instagramm, Hír Tv ‑ is elmesélt. Mindez közpénzből, róla szólt. Kudarcairól azonban nem szokott mesélni, így a legutóbbi mese is hiányos volt. 

Kimaradt például, hogy ismét fel kell újítani a tüdőgondozót. Kimaradt továbbá a

Az inflációt nem csak a fegyverek ropogása váltotta ki, hanem a választási pénzeső, az eddig ezermilliárdos nagyságrendben tolt, felelőtlenül olcsó hitel, a haverok gátlástalan finanszírozása, a presztízsberuházások, az elsinkófált pénzek, az igazán ma sem adóztatott „luxusprofitok”, például az olajüzletben vagy a kaszinóiparban és másutt is.

A pillanat közgazdaságtani leckéjét tanuljuk: túl sok pénz költése változatlan gazdasági produkció mellett inflációhoz vezet. A költségvetés tűrőképességén túl fenntartott energiahazugságot villámszerű fordulat, hétszeres lakossági gázár és tízszeres vállalkozói áramár követte. A rezsinövelést nem a hirtelen megvilágosodás okozta, hanem a kormányzati csődtől való félelem, aminek bejelentésére addig vártak, amíg a

Felébredt Csepel polgármestere, tárgyalást kezdeményezett a Magyar Posta vezérigazgatójával. -  Miközben a Szent Imre téri postának megkegyelmeztek, több csepeli  postahivatalt simán be lehetett zárni, még a helyi önkormányzatot sem kellett tájékoztatni. Le lehet kapcsolni a közvilágítási rendszereket, de a sportcsarnokok, stadionok bezárásához kormányzati egyetértés kell.

A Magyar Posta Csepel 5 postafiókjából, 3-at(!) bezárt. Miközben másutt már fideszes városvezetők is napok óta tiltakoznak a tervszerűtlen bezárások és az előzetes tájékoztatás teljes hiánya miatt, addig a mi kerületvezetőink jó szokásuk szerint, sokáig  hallgattak, úgy tűnt, simán tudomásul vették a bezárásokat. Pedig érdemes lett volna megszólalnia, hiszen most csak 2 posta maradt több mint 70 ezer lakos számára: a Szent Imre téri Csepel 1 posta, illetve a Széchenyi István u. 92/b. sz. alatti Csepel 5 posta.

Nincs sok remény a bezárt fiókok újranyitására, ami súlyosan érintheti a nyugdíjasokat,  illetve az

Álltunk sorba a tojásért a boltban – állítólag mindjárt tojnak a tyúkok újra –, és közben egy idősebb hölgy a botjával vállon veregetett. Megkérdezte: tudja a fiatal úr a nagy hírt?

De nem arról kezdett el ám beszélni, hogy hol volt tojás, hol meg nem, hanem, hogy hallottam-e hogy van itt egy kormányátalakítás, az egyik lemondott meg a másik, és hogy akkor most mi van. És értesültem-e róla, hogy a nagykohó mellett is erről vitatkoztak az olvasztárok és a középső csoportos óvódások a Bajza utcai oviban, miközben a nemátalakító műtétjükre vártak.

Az efféle átalakítások, régóta tapasztaljuk, nagy izgalmakat okoznak. Emlékszem,

Öt évi huzavona termése. Újra és újra lehet majd a gazt írtani...A polgármester közölte, hogy az Erdősor út 45-47. szám alatti terv, amelyet időközben sportberuházásra módosítottak, a csillagtelepi fejlesztés költségeinek átcsoportosítása miatt nem valósul meg.

Teljesítettlen ígéretekből felhalmozott óriási csomagot görget maga előtt Csepel fideszes vezérkara. Ígérni Németh szilárd korábbi és Borbély Lénárd jelenlegi polgármester is felső fokon tudott.  Ebből a halmazból csak az egyik, ami Csillagtelepen történik, illetve nem történik. Az ott élőknek, persze, ez fáj a legjobban.

Csepelen a legutóbbi képviselő-testületi ülésen a polgármester sürgősségi előterjesztésben javasolta az öt éve elindult, s azóta is befejezetlen Csillagtelep szociális célú rehabilitációja című program módosítását.

A program teljes költsége ~ 1,7 milliárd (1700 millió) forint volt, amelyet

Nikkel csapolása a Csepeli Fémműben. A salakolás embert próbáló munka, mert az olvadt fémet tartalmazó kemence szájához egész közel kell menni. A kifröccsenő fém nagy fájdalmat okoz akkor is, ha más ezt a fájdalmat kicsinyíti, lebecsüli, bagatellizálja…

Navrasics Tibor az európai pénzek megszerzéséért kinevezett magyar miniszter arról elmélkedett a sajtóban, hogy más a korrupció, és más a korrupció érzet. Ezzel félreérthetetlenül arra utalt: a magyar lakosság csak úgy érzi, hogy korrupció van, mert valójában nincs,

Az érzet emlegetése kapcsán eszembe jutott egy még olvasztár időmben átélt gyári élmény – írja közösségi oldalán Horváth Gyula. A folytatás fájdalmas, de figyelemre méltó:

„Fiatal kollégám a salakolóval végezte a munkáját a kemencénél. Ez az eszköz egy hosszú csőből, a végére merőlegesen hegesztett vastag acéllemezből állt, Jó súlyos szerszámnak számított, különösen azért, mert a

Minden politikai lépésre két magyarázat van: az egyik jól hangzik a másik pedig ami igaz. Vészterhes időkben a nemzet elemi érdeke, hogy az állam katasztrófa és úgy egyébként minden nemzeti sorscsapás elhárítására  gyorsreagálású nemzeti szupercsapatot állítson ki, az  árvízzel, koronavírussal szemben már bizonyított akcióhős-miniszterelnök-vezérlő tábornok úrnak.

Másik olvasatban a most „Nemzeti Eseménykezelő Központ” címszó alatt formálódó szuperhatóság inkább csak úgy fest, hogy Orbánék rákaptak a rendeleti kormányzás ízére. A Karmelita urának nem kell bíbelődni Parlamenttel – az már jobbára amúgy is csak afféle szakrális célokat szolgál, mint pár utcával odébb a Bazilika – de majd jön ez a végrehajtó szupercsapat és immáron a minisztériumi apparátus itt-ott még megbúvó akadékosait leszereli azzal, hogy nono elvtársak, nincs idő ilyen szögmérős, kalkulátoros okoskodásra, a nemzet léte forog kockán!

Nemzethalálból errefelé számolatlanul akad, most éppen a

A Csepeli Erőmű is bekerült az extraprofitadó fizetésére kötelezett  cégek sorába. Lesz-e hatása ennek a kerületi távfűtött lakások egy részére? Mit szólnak ehhez a kerületvezetők?

Már a Holdról is látszik a 21,1 százalékos infláció, https://444.hu/2022/11/09/ez-tenyleg-latszik-meg-a-holdrol-is-211-szazalek-az-inflacio, illetve a 40 százalékos élelmiszer áremelkedés. A KSH is megírta. Nagy Márton gazdaságfejlesztő miniszter év végére több mint 25 százalékot vizionál. Németh Szilárd viszont még most sem látja, holott jelentős tűzközeli tapasztalatokkal rendelkezik.

Nincs ebben semmi csoda. Ha neki azt mondták/írták, hogy a „kormány a szankciós válságban is megőrzi a nyugdíjak értékét. Idén összesen 14 százalékkal emeltük a nyugdíjakat.” –, akkor mondhat, írhat bárki, amit akar, nézhetik akár a Holdról is, ő megesküszik, hogy Kedvenc Kormánya a14 százalékos nyugdíjemeléssel megőrizte a nyugdíjak értékét.

Nagy büszkén, a héten ki is tette fb oldalára. Csúcs lehetett számára az érzés: 14 %!!! Szankció van? Van. Válság van? Van. Nem látja? Na

Boltos vagy? Akkor tessék  lenyelni a krumpli meg a tojás beszerzési ára és az eladási ára közötti különbözetet, magyarul a beépített veszteséget. Hogy miért? Hát csak, mert valaki odafönt – értsd a magyar kormány – úgy döntött. Tessék eldönteni, hogy ez most ársapka vagy bohócsapka? Magyar abszurd? Hát persze, hogy az. Az egész tojás-krumpli rendeletben benne van az Orbán-rendszer kormányzati agresszivitása, az ész nélküli kapkodás, a rögtönzés, a bukdácsolás.

Lopva, titokban, az éjszaka leple alatt… Ezen a héten  szerda reggel arra ébredtünk, hogy a kormány befagyasztotta a tojás és a krumpli árát. Képzeljük csak el, kedden este a boltvezető, meg a raktáros, a pénztárások főnöke napi kasszát csinál a boltban zárás után, az árufeltöltők még kitolják és kirakják a polcokra a másnapi friss árut, közte a tojást és a burgonyát is, a zöldségosztályon mindig rendnek kell lennie. Az esti műszak tíz óra felé kikapcsolja a villanyokat, marad a vészvilágítás meg riasztó bekapcsolva és hazamennek.

Másnap simán kinyitnak, amikor délelőtt tíz órakor megtudhatnák a rádióból, már ha lenne idejük rádiót hallgatni vagy tévét nézni munka közben, hogy Gulyás Gergely bejelenti: a burgonya és a tojás nem annyiba kerül, mint ami kint van a pulton, hanem

Virággal, zöldséggel és gombával bombázták a piacokat Csepelről. Ötven éves a most következő kiragadott néhány sor: „Aki napjainkban lép a szigetre, tapasztalja, hogy Csepel ma is erődítmény; egész sereg ipari bástyája van. De a ma krónikása nem fest hű képet az  ’erődről’, ha csak a kohókról, a vasról emlékezik meg. A maga nemében erős bástya például a tizedik születésnapját ünneplő Duna téesz is.”

Az újságíró messziről futott neki a történetnek, hogy aztán közel hozza az olvasókhoz csepeli témáját A  Duna Termelőszövetkezetről (TSZ-ről) készített figyelemre méltó riportot. Többek között ezt írta:

"Anonymus Csepelről: „Árpád vezér pedig nemeseivel a szigetre lépett ... melyet a Duna vize erődít...”

Aki napjainkban lép a szigetre, tapasztalja, hogy Csepel ma is erődítmény; egész sereg ipari bástyája van. De a ma krónikása nem fest hű képet az „erődről”, ha csak a kohókról, a vasról emlékezik meg. A maga nemében erős bástya például a tizedik születésnapját ünneplő Duna téesz is. Háromezer dolgozót foglalkoztat, ötszázhúsz holdon termel — szórófejes öntözéssel — zöldséget, melynek nagy részét saját konzervüzeme dolgozza fel; ők adják az ország gombatermelésének hatvan százalékát (évente több mint egymillió kiló gombát termelnek); önálló piackutató és

Az a baj a krumplival, hogy nem tud belőle bespájzolni az, akinek nincs jó hűvös pincéje, márpedig, azt hiszem, az emberek többségének nincs.

A csirkefarhát lefagyasztható, a liszt hosszú időre felhalmozható, igaz, többször kell fordulni, mert egyszerre nem vehetsz korlátlan mennyiséget. Pártjuk és kormányunk jószíve most már rácuppant azokra az élelmiszerekre, ahol nincs többé trükközés: a burgonya alighanem megrohad, a tojás rég megzápul, mielőtt eltörölnék az élelmiszerár-stopot. Ha füleden jön ki a krumplistészta, akkor is marad a jótékonykodónak beállított rendelet, te pedig tovább fogod fizetni az áfát, mert az a kormánynak jelent bevételt.

Határozatgyár lett a csepeli képviselő-testület. Döcögve, prüszkölve, de még működik a rozoga, elavult gépezet. Árulók tartják életben…

Egy éve még olajozottan ment minden: egy-két óra alatt lezavartak akár 40 napirendi pontot is. A legutóbbi ‑ a négy hónap után megtartott ülésen ‑ 39 napirend, 45 írásos előterjesztés, javaslat, illetve tájékoztató szerepelt. Közülük jó néhányat - mint már oly sokszor az elmúlt 12 év alatt – csak a helyszínen olvashattak el a kerületi testület tagjai. Az ülésezés azonban  jócskán elhúzódott, hat órán át tartott.

Ennek ellenére a fideszes irányítású kerületi sajtó, mindössze 9 témáról írt néhány sort. Így kimaradt a tájékoztatóból: a költségvetés módosításának lényege, oka; a csillagtelepi szociális rehabilitáció közel kétmilliárdos fejlesztésének csúszása, illetve az eredeti program „megcsonkítása”; a csepeli strand bezárása körül kialakult vita ismertetése; az egyre romló óvodai helyzettel foglakozó, létszánleépítést is tartalmazó előterjesztés, hogy csak néhányat említsünk azon témák közül, amelyekről az internetes hozzáféréssel nem rendelkező csepeliek semmit sem tudhatnak meg.

Miközben kormányunk naponta készít elő újabb intézkedéseket a születésszám (kitolás) növelésére, arról vajmi kevés szó esik, mit tesznek a várható élettartamunk kitolásáért, ha épp nem ellene dolgoznak. Például a tankötelezettség leszállításával, hogy egy 16 éves kamasz már elmehessen napszámba, gyerekközmunkásnak. Vagy a szociális intézkedések, köztük a nyugdíjak kettős indexálásának elsinkófálásával. Nemzeti Pálinkastratégiával és Dohánybolt birodalommal.

A kilátástalanság okozta halál (alkoholizmus, dohányzás, elhízás, drogok vagy öngyilkosság miatt) hazánkban is vezet. Erre vet éles fényt az ENSZ Társadalmi jóléti indexe, melynek idei összehasonlításban hazánk 46.-ik lett a vizsgált 191 országból. Nem vészes, mondhatnánk, tavalyhoz képest két helyet lecsúszva. Csakhogy az egyik mutató, a születéskor várható élettartam tekintetében már évtizednyivel maradunk el a listavezető Svájc 84 évétől. Régiónkból is csak Romániát és Szerbiát előzzük meg az élők sorában eltöltött, átlagosan 74,5 évünkkel.

A pandémia alatt Nagykanizsa méretű város lakosságát veszítettük el a politikai alapú járványkezelés és a lerohasztott ellátórendszerek miatt. De már a