"És akkor itt van két ember, aki ellátta a feladatát és ezt a most hatalmon lévők okként látják arra, hogy kitüntessék őket. Ez nem járja! Ilyen az alkotni vágyó, teremteni akaró, dolgozó emberek többsége! Az ő megsértésüket is jelentheti, hogy csak azért, mert más helyre, feladatra küldte őket az élet, nem lehetnek kitüntetettek. Pedig azokat a kritériumokat, amiket Demszkyvel, Tarlóssal kapcsolatban indoklásul felhoztak, számos más kötelességet teljesítővel szemben is megfogalmazhatnánk, és kitüntetésre alkalmasnak ítélhetnénk."
Demszky Gábort, és Tarlós Istvánt is díszpolgárrá választotta a fővárosi közgyűlés.
Ez valóban egy szép gesztus. Abban egyáltalán nem vagyok biztos, hogy hasznos is.
Már a miénknél sokkal régebbi szervezetek sem tették gyakorlattá, hogy csak azért, mert valaki egy emberi közösség választott vezetője volt, azonnal annak kitüntetettje is lett. (Még a római pápák sem lettek automatikusan szentek!) Ne legyünk igazságtalanok: a főváros most kialakított kitüntetési gyakorlatában is van bizonyos meghatározottság, ami az eltöltött időben, az eredményességben, és bizonyos más kritériumok teljesítésében érhető tetten.
A díszpolgári cím elnyerése azonban ennél magasabb értékeket kéne, hogy tartalmazzon.
Azok, akik korábban megkapták a „Budapest Díszpolgára” címet, azokon a területeken, ahol tevékenykedtek, munkálkodtak, kimagaslót, az ország, a világ elismerését szolgáló tevékenységet, életutat mondhattak magukénak. A főváros, - tetteik világraszóló eredményeik, és kimagasló teljesítményeik miatti büszkesége okán - választotta őket a legmagasabb budapesti kitüntetés díjazottjává. És akkor