Ha nekem lenne egy iskolás korú gyerekem, azt mondanám: most már elég volt a szerencsétlenkedésből, fiúk! Valamit kitalálnék, hogy az Oktatási Hivatalnál kiharcoljam a gyerek egyéni munkarendjét, ami szinte száz százalékos biztonságot kínál a koronavírus ellen.

Az persze nem kis baj, hogy még a szellőztetés rendjét is központilag akarja meghatározni a kormány, és tavaly ilyenkor éppen a magántanulói lehetőség engedélyezését vették el az iskoláktól, de egy elszánt szülő előtt nincs akadály. S a szülőknek elegük van a logikátlan központi rendelkezésekből, ahogy a pedagógusoknak is. Ha márciusban egyetlen hétvége alatt kellett átállni mindenhol a digitális oktatásra, akkor

- Ezeket a sorokat nem azoknak szánom, akik tegnap majdnem meglincseltek, hanem azoknak, akiket még foglalkoztat a kérdés, hogy a társadalomban igen komoly gondok vannak. Ezekkel a megdöbbentő tényekkel kezdi elképesztő történetét Tamás Farczádi Bence iskolaigazgató, majd így folytatja Kiadós gyomros a nyár végére című írását:

"Tegnap este szokásos módon indultunk kutyákat sétáltatni, négy pedagógus, egy újságíró és két eb. Nagy robajjal közelített felénk egy kamasz csapat kerékpárokon és rollereken. Erélyesen tettük szóvá, hogy lassabban kellene hajtaniuk (szemben a forgalommal az egyirányú úton ahol sétáltunk, mivel a járda tetemes részét foglalja el a kerékpárút). Tudomásul véve a történteket, mindenki folytatta a maga útját. Egy idő után feltűnt közülünk valakinek, hogy követnek. Szorosabb pórázra fogtuk a két kutyát és haladtunk tovább az utcán, ahol minden kertben társaságok beszélgettek.

Mikor a kihalt teniszpályák mellé értünk, életünk eddigi egyik legrémisztőbb dolga történt: Megrohamozott a korábban látott kamasz csapat ki-ki a saját apukájával. Nem köszöntek, nem kérdeztek. Egyikünket lökdösni kezdte valamelyikük, majd egy másik a kezébe vett cipőjével szemen ütötte.

A vád:

A derék Németh Szilárd is maga a tömény spiritualitás. Hétköznapi fogyasztásra már szinte túl tömény. Államtitkáraink a minisztereinkkel együtt a nemzeti kultúra szellemi energiáját nap mint nap gyarapítják, hol az Akadémiát herélik ki, hol egy művészeti egyetem élére raknak olajmágnásokat...

Jaj istenem, de gyönyörú ünnepi beszédek voltak! Már csak azért is “jajistenem”-ezek, hogy azonnal elhatároljam magam a bűnös Nyugattól, amelyről megtudtuk, hogy “istentelen kozmosszal”, “a családok szivárványosításával” kísérletezik, úgyhogy nekik annyi. Illetve kampó.

Az nem egészen világos, miért pont az országot a nyugati világba illesztő Szent István ünnepén érezte időszerűnek a miniszterelnök úr mindezt közölni velünk, de így is szép volt. (Kár, hogy a Nyugatra kivándolt félmillió magyar már nem hallotta.) A lényeg, hogy ezen istelentelenségektől ő megvéd minket. A szivárványosítástól Novák Előd segítő közreműködésével. Vártam is, hogy a beszéd végén az ünnepélyes fordulat: “Magyarország mindenek előtt, a Jóisten mindannyiunk folött”, kiegészül azzal, hogy “Novák Előd a kormány mellett”, de nem. Most még nem.

Azon viszont tényleg elszomorodtam, hogy

Szégyen! Visszataszító! - ilyen vélemények övezték Tarlós és Borbély jelenetét. Előzetes egyeztetés nélkül, a képviselő-testületi ülésen papíron kiosztott sürgősségi előterjesztéssel tolta át a Fidesz-KDNP frakció segítségével Tarlós István csepeli díszpolgári címét Borbély Lénárd. Az ilyen politikai akciók sértőek az összes csepelire, akik a kerületi érdemeikre tekintettel kaptak vagy kapnak díszpolgári címet, pártpolitikai meggyőződésüktől függetlenül...

A csepeli önkormányzat ellenzéki, momentumos képviselőjének facebookos bejegyzését az alábbiakban ismertetjük:

Otthon maradtam, nem mentem el a kerületi augusztus 20-i ünnepségre, annak ellenére, hogy képviselőként rendszeresen részt veszek a megemlékezéseken, ha nem tanítási időben kerülnek megszervezésre.

Már a Trianon megemlékezésnél is egy fájó pont volt, hogy nem a nemzeti összetartozásról szólt, hanem a Fideszről. (Aki ott volt és a műsor nagy részét kitevő videót megnézte, pontosan tudja, hogy mire gondolok.)

Borbély Lénárd most még egy szinttel lejjebb süllyedt:

Az orvoslás alaptétele, hogy nem szabad ártani a betegnek. Ezzel teljesen ellentétes az oltásellenesség, a kockázat tagadása, az egyéni védekezés fontosságának alábecsülése

Nemzetközi vírusszkeptikus konferenciát rendez a Magyarok Világszövetsége, a fővédnök Patrubány Miklós elnök. A program szerint magyarországi és külföldi orvosok, gyógyszerészek tartanak majd előadásokat. A rendezvényről felháborodott tagok jelzéseiből értesült a Magyar Orvosi Kamara, és mind a megyei szervezetek, mind az elnökség tagjai elítélik a kezdeményezést.

A MOK felszólította Kásler Miklóst és Pintér Sándort, hogy határozottan lépjenek fel az ilyen kezdeményezések ellen, vizsgálják meg, hogy milyen jogi és hatósági intézkedéseket lehet hozni.

Az M0-ás híd május végi ismételt lezárása Dél-Pest, Dél-Buda és a Csepel-sziget közlekedőire van a legnagyobb hatással.  Hiába a felújítás nem használhatja a napi 120 ezer autós, állandóak a dugók a környéken. Véget kellene vetni a kormányzati sunnyogásnak, pontosan tudnunk kellene, mikor lesz végre készen a híd, mi okozza az átadás elhúzódását

Ismét hídról, de most egy másikról, az M0-ás Duna hídról. A másik hídhoz, a Lánchídhoz talán annyiban illeszkedik, hogy felújítás zajlik itt is, ott is, igaz eltérő fázisban. Az M0-ás hárosi Duna-híd felújítása kormányzati beruházás. Két éve húzódik már, úgy volt, hogy májusban átadják, majd a terhelési próbák után hirtelen megint le kellett zárni.

Azóta se a városvezetés, se a közvélemény nem tudja, mi történt. A kormányzati emberek általában nagyon ékesszólóan osztogatják a tanácsaikat és a megjegyzéseiket a fővárosi városvezetésnek, hogyan kell hidat felújítani. Ám a kormányzati hídfelújítás ügyében csak a sunnyogás megy.

Levonultak a Ház lépcsőin az Országnagyok. Meghallgatták Himnuszt, átvágták a szalagot is, és eltűntek az Összetartozás emlékművének félszuterénjében. Meddig követjük még őket e dicsőnek kivésett múltba?

Levonultak, felvonták, Himnusz, átvágták. Közben beszéltek is. Olyan marhaságokat is mondtak, mint Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes a Karmelita irodaházban, hogy „az állam transzcendens (természet fölötti, isteni – a szerk.) célja a magyar nemzet megmaradása és életminőségének javítása”. Nem háborgatnánk Semjén uramat,  csak emlékeztetnénk: az államot nagyon is evilági közösség szervezte, feladatául tűzve ki a közjó gyarapítását.

Beszélt a miniszterelnök is. Azt mondta: a nemzet a megmaradásnak és túlélésnek is törvényei vannak, amiket „fel kell vésni hazánk tartóoszlopaira: Haza csak addig van, amíg van, aki szeresse. Minden magyar gyermek, újabb őrhely. Az igazság

Bár idén a hagyományos budapesti tűzijáték  elmarad, de számos ünnepi műsor és program is lesz a fővárosban és országszerte. A folytatásban ezekből adunk egy kis ízelítőt:

Idén a budapesti tűzijáték elmarad. Ha lenne, akkor is a kenyeret állítanánk a fókuszba: akiknek még megvan, azoknak a régit, akik elveszítették, azoknak a mielőbbi újat...

Tíz megkérdezett magyarból kilenc üzembiztosan eltéveszti, hogy mit is ünnepelünk augusztus 20-án, de hogy ünnepelünk valamit, az nem kérdés. Hogy az új kenyeret, I. (a fiatalabbaknak és az időseknek: Szent) Istvánt, az alkotmányt, vagy valami mást, az a lényeget tekintve mindegy. Anno a megboldogult Népszabadságnál egy online szavazáson a többség arra az opcióra voksolt – talán viccből -, hogy a tűzijátékot, és ha belegondolunk, tényleg ez a megfejtés áll a legközelebb az igazsághoz.

Mert szép a nemzetiszínű szalaggal átkötött vekni és az elhunyt uralkodó mumifikálódott jobbja, amely olyan politikusokra kényszerít átmeneti jámborságot, akik az év összes többi napján, életük minden cselekedetével tagadják a keresztény tanítást. De szép az alkotmány is, bár azok, akiknek ezt a mostani, alaptörvény nevű pótlékot igazán van okuk ünnepelni, 2012-ben is kényelmesen befértek az Operába. (Amennyiben kényelemnek nevezzük a művészbejárón történő belopózást, meg az utcán az egypárti alkotmányozás ellen tüntető és az érkezőket névre szóló rigmusokkal köszöntő tízezreket.)

Ám igazán nagy tömegeket megmozgatni, nemzeti konszenzust teremteni mégis csak a tűzijáték tud. Akkor is, ha

Mit nem lehet érteni ezen a kérdésen, miért kell mellébeszélni?

Mikor lesz végre alacsonypadlós a csepeli HÉV? - tette fel az egyszerű világos, könnyen érthető kérdést Kovács Dávid Attila, a csepeli önkormányzat független képviselője Vitézy Dávidnak. A  Budapest Fejlesztési Központ (BFK) vezérigazgatója erre a következő lényegre törő, velős választ adta:

..."az új járműveknek a - korszerűsítésre kerülő infrastrukturális adottságokhoz teljeskörűen igazodó - műszaki specifikációjának és dokumentációjának összeállítása megtörtént. Jelenleg a közbeszerzés szabályossági ellenőrzése zajlik. A további fejleményekről dr. Fürjes Balázs államtitkár úr és a BFK tájékoztatást fog adni."

Becsületére váljon a csepeli független képviselőnek, hogy ehhez a válaszhoz nem tett hozzá semmit. Bizonyára igaza is van, mert a mellébeszélés magáért beszél. A továbbiakban így folytatta Facebook-bejegyzését:

"...a közbeszerzést egyébként sajtóinformációk szerint már februárban ki kellett volna írnia a BFK-nak, ám sem arra nem adtak most választ, hogy mi az oka a késlekedésnek, sem pedig arra, hogy várhatóan mikor használhatják majd a csepeliek az új, korszerű, klimatizált és alacsonypadlós HÉV-szerelvényeket. Csupán annyit árultak el, hogy

Hetekkel ez előtt röppent fel a hír, hogy Budapest Önkormányzata új kollektív szerződéssel tartja meg a kulturális közalkalmazottak eddigi jogait.

Micsoda zseniális és morális fricska, véltem – és vártam, hogy az ellenzéki vezetésű önkormányzatok majd egymás sarkát taposva követik Karácsony Gergelyék ötletét – bosszantva a kormányt és védve közalkalmazottaikat; hogy majd a Szabad Városok Szövetségébe tartozók példát mutatnak jogállamiságból, ethoszból… No, erre várhatok. (Ha valahol mégis, ott fejet hajtok.)

Szakértői éveimben arra jöttem rá, hogy az intézményrendszer és a közalkalmazottak sarcolása pártsemleges. Szemrebbenés nélkül csináltak minden hatástanulmány nélkül balos vezetések alatt (is) a művelődési házakból kht.-t, kft.-t, vagy épp zártak be; bíztak meg az előírt szakvégzettség és/vagy gyakorlat nélkül igazgatókat, játszottak a határozott/határozatlan kinevezés technikájával (iskolákban tömegével), hajtottak végre szervezeti összevonást/szétválasztást – mikor mi szolgálta személyzeti érdekeiket – a szakértők ellenében kiválasztott mikutyánkkölyke miatt stb.

A kialakult helyzetért  Németh Szilárd, a helyi Fidesz, az intézmény teljes vagyonát megszerezni akaró fideszes önkormányzati vezetés a felelős. A Munkásotthon feletti esetleges „győzelmük” a demokráciáért, a változásért küzdő csepeliek komoly vesztesége lehet, lehetséges következményei ma még beláthatatlanok

Megrázó volt számomra olvasni a csepeliek.blog.hu-n augusztus 15-én megjelent, a centenáriumát ünneplő, országos hírű Csepeli Munkásotthon intézményvezetője, Takács Mónika írását, s látni őt, a szerkesztő által elhelyezett képen, egyedül a színházteremben.  https://csepeliek.blog.hu/2020/08/15/segelykialtas_takacs_monikatol_a_munkasotthonbol_a_munkasotthonert#more16140074

Takács Mónika segélykiáltása szerintem jogos és szükségszerű volt. Tíz éve együtt küzd Nagy Józseffel a Csepeli Munkásotthon Alapítvány kuratóriumi elnökével, az intézmény vezetésével, dolgozóival  a 100 éves kultúrház fennmaradásért és további fejlődéséért. Most végleg elbukik a létért való, többször is el-el veszni látszó tízesztendős, politikai, jogi, szakmai és emberi küzdelem? Annak ellenére, hogy

Szép skalpgyűjtemény Orbán részéről Lukasenka előtt: Hoszni Mubárak egyiptomi elnök néhány nappal Orbán látogatása után bukik meg...Néhány nappal azután, hogy Silvio Berlusconit biztosította támogatásáról, az olasz miniszterelnök lemondani kényszerül. Viktor Janukovics ukrán elnök még egy évig húzza utána....2014-ben Robert Fico lett az áldozat. 2015-ben Sepp Blatter FIFA-elnöknek gratulál az újraválasztásához. Napokkal később Blatter ellen nyomozás indul, és lemond....2019-ben, az Európai Parlamenti választás előtt Heinz-Christian Strache osztrák kancellár-helyettest fogadja Pesten, hogy egy illiberális-szélsőjobboldali koalíciót kovácsoljon össze, a folytatást tudjuk. És most Lukasenka...

A minap Mészáros Lőrinc azt mondta, hogy a siker titka a munka, a munka, a munka. Ami csak azért érdekes, mert brit tudósok már régen megállapították, hogy Mészáros Lőrinc nincs. Nem létezik.

Amikor Mészáros Lőrincet említünk valamiért mégis, akkor Orbán Viktorról van szó. Illetve Mészáros, mint emberi lény természetesen él és virul és szépen gyarapszik. De gazdaságilag és politikailag Mészáros nincs – gondolom, majd ha egyszer eljő a tárgyalás ideje, a bíróságon ő is ezzel fog védekezni.

Az orbáni vagyonfelhalmozás módszere, amely magyarul annyi, miként veszítheti el a közvagyon közvagyon jellegét és válik magánvagyonná – Simicska Lajos találmánya. Ő működtette a rendszert, nem is rossz hatékonysággal. De Simicskával akadt egy kis gond. Okos volt. És egy ponton önálló gondolatai támadtak.

Ekkor kapott szerepet Mészáros, akiről sok mindent el lehet mondani, de hogy okos lenne… Illetve, elég okos ahhoz, hogy megbízhatóan tudja, ő neki itt butának kell lennie. És a dolga az, hogy

A belarusz ember archetípusa a „bátyka”. Ezt kissé vállon veregető, lesajnáló elnevezést magyarra talán „gazduramnak” lehetne fordítani. A muzsiknál több, de az úrnál mindenképpen kevesebb. Nos, Belaruszban „bátykának” hívják a háta mögött, titokban, vagy a konyhában felhangosított rádió mellett – amúgy szovjet módra – a belarusz polgárok Alkeszander Lukasenka államfőt.

Persze ma már minden jó érzésű belarusz ember kikéri magának, hogy ezzel a kolhozelnöki múltú diktátorral azonosítsák, de azért a nyelvi nyomok sajátos kelet-európai rokonságra utalnak. Emlékeznek? Nem is olyan régen hangzott el a mi saját, házi zsarnokunk szájából az ominózus mondat, hogy idézem „… a magyar ember archetípusa a gazda.”

Távol álljon tőlem, hogy bárkit is megsértsek a vidéki emberek közül akár Belaruszban, akár Magyarországon. A diktátorokkal sem az a baj, hogy

Olvasóinkkal együtt érdeklődéssel figyeljük azt a munkát, amit Kovács Dávid Attila, a csepeli önkormányzat tavaly októberben megválasztott független képviselője végez. Apró munka az övé, de a csepeliek nagy szimpátiája követi. Főként az ÁMK környezetében élőket bosszantó jelenségeket próbálja orvosolni. Egyszerű, de hatékony a módszere. Csepeli városvezetőket, helyi és fővárosi illetékeseket bombáz kérdéseivel. Eszköze a nyilvánosság.

Nem a színfalak mögött egyezkedik. A közösségi oldalakat használja, és nem hagyja magát lerázni. Ő még nem ismeri igazán a jelenlegi kerületvezetőket, de másokkal együtt mi már jól tudjuk: Borbély, Ábel és többi uraság igazán két dologtól tart: az egyenes, érvelő kérdésektől és a nyilvánosságtól. Ezekre allergiásak - nem kicsit, hanem nagyon. Márpedig K.D. A ezekkel a módszerekkel dolgozik még nyáron is.  Nem rég az allergia szezon miatt mozgósította a  csepelieket és kerületvezetőket így:

"Még áprilisban kérdeztem arról a Városgazdát, hogy miként készül a parlagfűszezonra, hisz közös célunk, hogy sehol ne virágozhasson Csepelen ez a kártékony gyomnövény. A hatékony irtás ugyanis, amiben természetesen a lakosságnak, a ház- és telektulajdonosoknak is kiemelt szerepe van most különösen fontos. Nemcsak az allergiásoknak okozhat ugyanis rengeteg kellemetlenséget a parlagfű, hanem életveszélyes következményekkel is járhat a koronavírus-járvány közepette.

✍️ Akkor elsősorban amiatt szorgalmaztam a Városgazdánál a hatékony parlagfűirtásra való és időben történő felkészülést, mert

Ezekben a napokban válik egyértelművé, hogy kinek van elege Orbán ingyen krumplival kampányoló barátaiból. Csepelen még a tavalyi választás előtt is volt utánpótlás, Ábel Attila alpolgármester évek óta szorgalmasan zsákolt, de a krumpliosztogatás ellenére megingott a gépezet. Tőlünk nem messze most éppen rogyadozik a hatalom, mert elapadtak a készletek...

Nem lehet egyszerre érvényesen tiltakozni a génekben kódolt alattvalói mentalitás nevén nevezése ellen, és közben krumpliért, rezsiutalványért szavazatokat vásárolni. És ugyanígy nem lehet azért morgolódni, hogy

"A lényeg, hogy itt állunk szinte tehetetlenül, hasonlattal élve: „ kezünk, lábunk megkötözve, és ha nem etetnek meg minket, amíg megszabadulunk a béklyóktól, lassú kínhalállal éhen halunk”. Egyetlen reményünk már, hogy helyi szinten nem hagynak magunkra minket, hiszen senkinek sem jó, ha egy 100 éves művelődési ház (aki annyi mindent átélt már), teljesen ellehetetlenül. A csepeli lakosság előnyére szolgálna az Önkormányzat és a Munkásotthon együttműködése."

Takács Mónika tegnapi Facebook-bejegyzését változtatás nélkül közöljük:

Helyzetjelentés a Csepeli Munkásotthonból

Kedves Barátaink!

A Csepeli Munkásotthonnak 2020. március 14-én volt fennállásának 100. évfordulója. Az intézmény munkatársai egy hetes rendezvénysorozattal készültek a centenáriumi ünnepségre. Sajnos a koronavírus megjelenésével kapcsolatban kialakult járványügyi-helyzet, felülírta terveinket, mint ahogyan sok egyéb mást is az országban, sőt az egész világon. Azonnal cselekedtünk, programjainkat lemondtuk, az intézmény 2020.  júliusáig nem volt látogatható. Az emberi élet- és egészség védelme számunkra is elsődleges magatartás. Szakmánk, hivatásunk a közösségi létben, látogatóink személyesen megtapasztalt élményei, a művészeti ágak képviselői által létrehozott produktumokban teljesedhet ki igazán, ezért minden vágyunk, látni újból, hogy pezseg az élet művelődési házunkban, bár tudjuk, hogy

Az ütlegelések és bebörtönzések ellenére sem adják fel a belarusz tüntetők. Tüntetők véresre verése, megnyomorítása, indokolatlan bebörtönzése elfogadhatatlan. Akkor is ha demokráciában történik, akkor is, ha nem. 

Orbán Viktor csendben van, pedig csak némi emberség kellene. Mondani pár szót a bebörtönzöttekért, a megkínzottakért, a halottakért. Azokért, akiket egy zsarnok rendszer a relatív jólét ígéretével megfosztott a szabadságuktól, majd amikor már a relatív jólétet sem tudja biztosítani, a szabadság helyett jött a rendőr és a gumilövedék. 

Egy diktatúra áldozatai ők, ahogy egy diktatúra fojtotta vérbe az '56-os forradalmat is, aminek emléke Orbán Viktor és pártja számára állítólag annyira fontos.

Ez a Csepeli Hírmondónak nem hír, de azt sem voltak hajlandók közölni, hogy augusztus 1-én a Szatmári utcában ketten agyonvertek egy férfit...A kritika nélküli győzelmi jelentések mellett ezekre már nem jutott hely

Ami a Csepeli Hírmondó (CSH)  augusztus 12-én megjelent 16. számából kimaradt, azt mi közzétesszük, ami megjelent, arról elmondjuk véleményünket. 

A megszokott témák, a kritika nélküli győzelmi jelentések: óvoda, iskola felújítások, napközis tábor, utca és járdaépítés, zenés programok, kirándulások, most is lap legfontosabb hírei között, kiemelt helyen szerepelnek.  Az, hogy valójában mi történik, mi folyik a kerületben az nem érdekes, nem borzolják vele a csepeli olvasók idegeit. Minek? Tájékozódjon az olvasó, ahogy tud.
Így, többek között, arról sem írtak, hogy augusztus 10-én akkumulátorraktár gyulladt ki Csepelen, a volt Csepel Művek területén, a Szines fém utcában, ahol egyébként pirotechnikai eszközöket is tároltak. Még az orbáni tévé is hírt adott róla: Kis híján felrobbant egy raktár pirotechnikai eszközökkel Csepelen. Miért kellett ezt pont a Csepeli Hírmondónak elhallgatni? Mi lett volna, ha a pirotechnikai raktári rész is kigyullad, s felrobbannak az ott tárolt eszközök?

Arról sem olvashattunk egy sort sem, hogy augusztus 1-én gyilkosság történt Csepelen, megöltek egy férfit a saját lakásában. 

Véleményünk a cikkekről:

A minap kártyavárat építettünk a gyerekkel, s habár nem szeretnék dicsekedni, de fogok: eljutottunk az ötödik emeletig. Büszkén néztük a nagy művet, tudniillik kártyavárunk előző verziói az első emeletig bírták, s hát olyankor sem az első emelettel volt baj, hanem az alapokkal.

Lélegzetünket visszafojtva rakosgattuk a lapokat, és a harmadik, negyedik, majd az ötödik emelet után meg voltunk döbbenve. Ezt mi csináltuk?

Akkor omlott össze. Pedig hozzá sem értünk. Mármint tényleg nem, csak félve csodáltuk.

A hétéves a hét évének minden fájdalmát beleadva elbődült: